Dunántúli Napló, 1979. február (36. évfolyam, 31-58. szám)

1979-02-26 / 56. szám

A tartalomból: A csempészek trükkjei ♦ Hiánypótló ipari termékek ♦ Tízezer forint egy tallérért ♦ Halálugrás az Olimpiában ♦ Elfutott a kvarcórával ♦ Cselgáncs­csillagok Pécsett Ellen­támadásban a vietnami haderők A vietnami hírközlő szervek beszámolói szerint a határtar­tományokban változatlan erővel folynak a harcok a kínai ag- ressziós alakulatok ellen. A leg­súlyosabb összecsapások szín­helye Hoang Lien Son tarto­mány, ahol a kínai inváziós egységek tüzérség és tankok támogatásával próbáltak teret nyerni Lao Cai tartományi szék­helytől keletre és délnyugatra. A vietnami helyi fegyveres erők feltartóztatták az ellenséges csapatokat és súlyos vesztesé­geket okoztak nekik. A vietnami tüzérség 73 kínai harci járművet lőtt ki. A harcok másik két fő központja Cao Bang és Lang Son tartomány. Cao Bang tar­tományban a vietnami erők el­lentámadásba mentek át a 4. számú főútvonal mentén és nagy veszteséget okoztak az ag- ressziós csapatoknak. Lang Son tartományban is a vietnami vé­delmi erők vették át a kezde­ményezést, olyan falvak ellen indítottak támadást, amelyek eddig az inváziós csapatok el­lenőrzése alatt álltak. A TASZSZ vasárnapi jelentése szerint a vietnami hadszíntéren maradt polgári lakosság elleni kegyetlenkedésekben és az el­lenséges alakulatok „kalauzolá­sában" továbbra is aktívan részt vesznek a Vietnamból el­menekült hoák, akikből az ag- resszorok különleges komman­dókat szerveztek. Ezek „fésülik ót” az ideiglenesen megszállt területeket. A hoák a polgári lakosság megtévesztése céljá­ból a Vietnami Néphadsereg egyenruháját viselik. A Vietnami Szocialista Köz­társaságban elnöki rendelettel kitüntetésben részesítettek a harcokban hősiesen helytálló 13 reguláris egységet és alegysé­get. Egyidejűleg a nemzetgyűlés állandó bizottsága úgy döntött, hogy a Vietnami Néphadsereg 15 egységét és alegységét Ho Si Minh-Érdemrenddel tüntetik ki. Az előbbiek a február 17— 18-i harcok során tanúsított hő­siességükért, az utóbbiak pedig — köztük személy szerint több magas rangú katonatiszt — a ladseregfejlesztésben szerzett érdemeikért kapták ezt a kitün- etést. Világ proletárjai, egyesüljetek! hétfői Dunqntülí napló XXXVI. évfolyam, 56. szám 1979. február 26., hétfő Ara: 1,80 Ft Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Mátay Európa­bajnok Bécsben, a X. fedettpályás atlétikai Európa-bajnokságon, a zárónapon, a női magas­ugrásban a világcsúcstartó Mátay Andrea valóra váltotta a hozzá fűzött reményeket és aranyérmet nyert. A magyar sportolónő 192 centimétert ugrott, hét centiméterrel na­gyobbat, mint a második he­lyezett lengyel Kielan. (Tudósításunk a 8. olda­lon.) Jankelék, busók, népi együttesek felvonulása Dörrent az ágyú, magasra csapott c máglyaláng A jelek szerint a tél nem ijedt meg a mohácsi busóktól, mert a délelőtti egy-két órás napsü­tést később hideg szél, hóhul­lás váltotta fel. Pedig ezt a sok évszázados múltú farsangi ha­gyományt, a busójárást idén is a megszokott vidám hangulat, nyüzsgő forgatag, a karneváli ötletek kifogyhatatiansóga jel­lemezte a Duna-parti városban, Mohácson. Már a múlt héten csütörtö­kön megjelentek az utcákon a rongyokba, álarcokba burkolt „jankelék", az ifjú busósegé­dek, fűrészporral, ronggyal, ese­tenként hamuval töltött zsák­jaikkal püfölve, riogatva a női nemhez tartozó járókelőket, kü­lönös figyelmet szentelve az if­jabb korosztálynak. Vasárnap megindult az em­beráradat Mohács felé. A vá­rosba vezető utakon megszám­lálhatatlanul sok stoppos igye­kezett bejutni valamelyik jármű­be — tegyük hozzá, hogy a ko­rábbi rossz tapasztalatok miatt — nem sok sikerrel. A zsúfolt­ság miatt nem nagy kényelem­mel, de biztosabban érhettek célt azok, akik vonaton vagy autóbuszon utaztak. (A MÁV mentesítő, illetve megerősített járatokat indított, de még azok is dugig voltak.) A város utcáin azonban mindenki egyformán gyalogos volt. Egymás hegyén- hátán tolongtak a bazársoron, a népművészek sátrai előtt, a pecsenyesütőben, presszókban, italboltokban, nemkülönben a Kossuth filmszínházban, ahol neves népdalénekesek, illetve kórusok vagy a művelődési köz­pontban, ahol nemzetiségi és magyar táncegyüttesek szóra­koztatták a közönséget. A bazársoron 850 forintért kínáltak nagy fonott gyékény- korsót, de ha az ember kitar­tóan alkudozott, már 450 forint reményében is utána szaladtak. Szép eredményt hozott a vá­rosi tanács művelődésügyi osz­tályának dicséretes kezdemé­nyezése, hogy a népművészek is helyet kaptak a város egyik parkjában. Az érdeklődők nem szűnő tömege bizonyította, hogy nem hiába. A jólismert, jelleg­zetesen mohácsi busóállarc- faragók, korsósok, fazekasok, bacskorkészítő mellett helyet kaptak a más tájakról érkezet­tek is, például a debreceni Új­városi Imre bőrműves vagy az ugyancsak odavalósi Szo- boszlai Gábor rézműves. A főutcán már dél felé is csak nagynehezen, lökdösődve, némi erőszakosság árán lehe­tett közlekedni, pedig az igazi és hagyományos látványosságra délután három óra felé került sor A hatalmas tumultusban, ahol emberek tízezrei tűrték a zajt, a kereplők makacsul nyekergó hangját, a Széchenyi teret és környékét betöltő megafonokból ömlő kólóáradatot, a jankelék huppanó zsákjait, a trombiták visítását és a bazárosok kissé öncélú árudicsérő himnuszát, egyszóval ebben a tumultusban minden a busókhoz kötődik. Il­letve: a busójáráshoz. Ettől azonban még nem bu­sójárás a busójárás. Hát ak­kor mitől? Nos, talán csak itt lehet látni szamártól vontatott, csutaszárral bélelt kordét. Dör- rent a nagy és a kisebb ágyú, amit ki tudja, mivel töltenek meg, hiszen csak rongydarabo­kat lehet látni röpülni, amikor eldurrantak. S természetesen: ott voltak a „télűző sámánok”, csavart és egyenes szarvú ál­arcokban, apróbb termetűek és egészen derekasak, akik úgy megpörgették a közelükbe té­vedt gyanútlan fehérszemélye­ket, hogy a szegény gavallérok csak hápogtak. Az is igaz, hogy nem minden­ki olyan nagyon gyanútlan már ezen az országos hírnevűre ke­(Folytatás a 2. oldalon.) Horváth III., a répcelakiak kapusa Kresz elöl megszerzi a labdát Arató László felvétele Gyors két gól Pécsi Vasutas SK —Répcelak 2:0 (2:0) PVSK-edzőpálya. 500 néző. V.: Jaczina. PVSK: Sulyok — Hüber, Tallósi, Szabó, Németh — Kaszás, Tóth, Grünwald, Kresz — Lauer, Réfi. Edző: Ró­nai István. Répcelak: Németh III. — Pungor, Polgár, Csorba, Szénhegyi — Varga, Horváth E„ Horváth Gy. — Kovács, Sé- fer, Gáspár. Edző: Szántai Ist­ván. Még sokan sorban álltak a jegypénztár előtt, amikor már vezetéshez jutott a hazai csa­pa. A játékvezető ugyanis négy perccel' két óra előtt jelt adott a középkezdésre, és alig kezdő­dött el a mérkőzés, amikor a második perc elején Németh baloldali szögletét Grünwald fejjel a léc alá csúsztatta. (1:0). Nagy fölényben játszott a PVSK. A 10. percben Lauer közeli fe­jesét védte Németh III., majd Tóth 12 méterről az üres kapu fölé emelt. Ezután Lauer, majd Réfi hagyott ki nagy helyzetet. A nyomasztó PVSK-fölény a 25. percben újabb gólt eredménye­zett. A jobboldalon felfutó Szo- bó középre lőtt és Réfi előre vetődve 10 méterről a jobb alsó sarokba fejelt. (2:0). Tovább tartott a pécsi fölény és a fél­idő hátralévő részében is a répcelaki 16-osnál folyt a játék. A második félidő úgy folyta­tódott, ahogy az első félidő be­fejeződött, változatlanul a lista­vezető kezdeményezett többet. Előbb Lauer lőtt az ötös sarká­ról mellé, majd az 53. percben Grünwald 20 méteres bombáját bravúrral ütötte szögletre a Répcelak kapusa. A PVSK bir­tokolta változatlanul többet a labdát, a vendégcsapat védel­me azonban ebben a játék­részben már szervezettebben és fegyelmezettebben játszott. Meg­szállták kapujuk előterét és a PVSK-nak már nem sikerült újabb gólt elérnie. Jól sikerült az NB II. nyugati csoportjában élen álló PVSK bemutatkozása az első hazai tavaszi bajnoki mérkőzésen. A fekete-fehérek nagyszerűen kezdtek és az első fél órában akár öt-hat gólos előnyük is le­hetett volna. Végig jobban ját­szottak, mint ellenfelük és hogy a végeredmény mégsem lett na­gyobb különbségű, abban köz­rejátszott a jól védő Németh Ili. és az is, hogy a második fél­időre a répcelakiaknak sikerült rendezniük védelmüket. Jók: Ka­szás, Grünwald, Lauer, Réfi, ill. Németh III., Kovács. Útnak indult a Szojuz-32 lfárja a látogatókat a Szál jut6 űrállomás Vasárnap kora délután, moszkvai idő szerint 14.54 órakor a Szovjetunióban, a bajkonuri űrrepülőtérről útnak indult a Szojuz—32 jelzésű űrhajó. Az űrhajó parancsnoka Vlagyimir Ljahov alezredes, fedélzeti mérnöke Valerij Rjumin. Az űrhajó feladata az, hogy összekapcsolják a Szal- jut—6 űrállomással. Mivel az űrállomás már több mint másfél éve kering a világűrben, új személyzetének rendkívül gondosan kell majd megvizsgálnia. A Szojuz—32 ráált Föld körüli pályájára. Személyzete az első jelentések szerint jól érzi magát, az űrhajó berendezései kifogástalanul működnek. (Folytatás az 5. oldalon.) Szinpompás télűző mulatság Mohácson A busóágyú és az égő máglya a Széchenyi téren Lázár Lajos Fotó: Cseri Busójárás

Next

/
Oldalképek
Tartalom