Dunántúli Napló, 1979. február (36. évfolyam, 31-58. szám)

1979-02-25 / 55. szám

1979. FEBRUÁR 25. MAGAZIN DN HÉTVÉGE 7. A Skoda plzeni gyáregységei A paksi atomerőmű „lelke’ Csehszlovákiai utóm leg­emlékezetesebb napját Plzen- ben töltöttem, ahol a Csepel Művekhez sok tekintetben ha­sonló, gyáróriásra leltem: a Sko­da Trösztre. A Skodának leg­alább 20 üzeme és 45 ezer dol­gozója van, akik úgyszólván minden gépipari terméket ké­pesek magas színvonalon elké­szíteni, még a legbonoyluitabb atomreaktorokat is. — Ugye, a paksi reaktort ké­szítő üzemre kíváncsi? — foga­dott a tröszt központjának ka­pujában Vladislav Kratky, sajtó­titkár. Bólintottam. — A reaktor-csarnokban már várnak bennünket. Az atomener­getikai ágazat kifejlődése az ország első ilyen erőművéhez kapcsolódik szorosan. Az erő­művet 1972 végén avatták, Jaslovské Bohunicében. Még át­adása után két-három évvel sem mertük volna remélni, hogy egyszer majd a világ tíz atom- erőművi berendezéseket gyártó üzeme közé sorolnak bennünket. Látja, ott az a hatalmas épület, a reaktorcsarnok — még épül. Ha elkészül, Európa egyik leg­nagyobb ilyen jellegű létesít­ménye lesz. Aki integet, az üzem vezetője, Jiri Köllner mérnök, legjobb szakemberünk az atomenergetika területén .. . Köllner mérnök nagy léptek­kel, ellentmondást nem tűrő tempóban végigvezetett a csar­nokon. A látvány — talán mondanom sem kell — számom­ra, egy hozzá nem értő számá­ra is, lenyűgöző volt. Az üzem­vezető először a reaktorköpeny­ről mesélt, amely négyféle, a legkiválóbb minőségű acélból készül. Mutatott is egy dara­bot a paksiból, amelyet éppen akkor kezdtek röntgenezni. Az­tán a hatalmas próbagödörnél álldogáltunk hosszasan, ahol a turbinákat összeszerelik és ki­próbálják. Majd a reaktor- készítésnél oly fontos, hibát­lan, pontos, kiváló minőségű munkáról beszélt.. . — Számomra éppen ezért a legfantasztikusabb itt — mond­tam —, hogy miközben még épül ez az üzem, már reakto­rokat gyártanak. Nemcsak Ma­gyarországnak, más országok­nak is. Ahogy hallottam, a re­aktor az egész erőmű „lelke". Nem fél, hogy valahol hiba csúszik a munkába? — Nem! — válaszolt nagyon határozottan. — S hogy miért nem? Többször ellenőrzünk mindent, ha kell, még több­ször — egészen addig, amíg nem vagyunk száz százalékig biztosak a dolgunkban. Mutat­tam a röntgenkamrákat, azok­ban a reaktor minden részét régyzetm.illiméterenként átvizs­gáljuk — nem is egyszer. A paksi lesz az első komoly reak­torunk, ezért, hogy még jobban higgyen nekem, itt én most megígéremi hogy ami rajtunk múlik, minden a legnagyobb rendben lesz... A határidőket tartjuk, egyes részeit már el­küldtük rendeltetési helyére, másokon most dolgozunk. Ez a reaklortípus teljes egészében szovjet tervek alapján készül. Korszerűbb, mint az első ter­mékünk, amely 150 megawattos volt és nehézvízzel működik. A paksinak egyrészt a teljesítmé­nye nagyobb, 440 megawattos, másrészt technológiai előnye, hogy könnyűvízzel dolgozik majd. A berendezések és az acél egy részét még importál­nunk kellett, de a tröszt kuta­tói hamarosan ezeket a fel­adatokat is megoldják, leg­alábbis remélem . . . A KGST tagállamai évtize­dünk elején kezdtek hozzá atomenergetikai elképzeléseik valóraváltásához. Tervük, hogy 1980-ig megnégyszerezik atom- erőművi kapacitásukat. Tovább­ra is a Szovjetunióban épül a legtöbb atomerőmű, de dina­mikus fejlesztés valósul meg az NDK-ban. Bulgáriában és Cseh­szlovákiában, s már építik, vagy tervezik az elsőt Lengyelország­ban, Kubában és Romániában is. Nálunk a paksi lesz az első, amely fokozatos üzembe helye­zésével, 1990-ben villamos- energia-szükségletünk mintegy 15 százalékát fedezi majd. Kocsi Margit Mire jó a bambusz? A bambusznád a világ leggyorsabban fejlődő nö­vénye. Két hónap alatt 40 méter magasságra is meg­nő. Rugalmassága és szi­lárdsága miatt még ma is alkalmazzák, mint építő­anyagot. A régi időkben egy kínai tudós a bambusz felhasználásának több mint 1300 lehetőségét irta le. Varsó zajtérképe A varsói építéstechnikai intézet akusztikai csoportja a lengyel főváros zajtérké­pét készíti el. A térképen dolgozó szakértőik megálla­pították, hogy a város főut­cáin az intenzív közlekedés miatt 85 decibeles intenzi­tású lárma is keletkezhet. A szakértő-csoport vezető­je, Sadowsky professzor ke­resi a probléma megoldá­sának hatékony módszereit, tekintettel arra, hogy a lár­ma közismerten károsan hat az emberi szervezetre. A legjobb megoldásnak a hangszigetelő építőanyagok alkalmazása látszik. Fém és üveg A jénai Friedrich Schiller Egyetem kutatói érdekes új anyagot fejlesztettek ki üvegből és kerámiából. Ugyanúgy vágható, mint a fémek, de egyúttal csiszol­ható és karcolható is, mint az üveg. Felmelegítve szük­ség szerint formázható és különböző öntvények, illetve alkatrészek készíthetők be­lőle, szinte tetszés szerint. Az alkohol ellen A. Rolen dél-amerikai or­vos új módját találta ki az alkoholizmus elleni harc­nak: a páciens fogába kü­lönleges anyagból készült betétet épít, amely az al­kohollal érintkezéskor elekt­romos szikraként hat. A fogban nagy fájdalmat okoz és emellett általános rosszullétet. A hidpillérek cölöpéi előkerülnek az ásatás során Számos ország kutatóit fog­lalkoztatja ma is a vikingek tör­ténete. Az eredetileg Skandi­náviában és a mai Dániában élt északgermán törzsek, a nor­végek, svédek, és dánok őseit tulajdonképpen mormannok- nak nevezték, és a vezéreik vol­tak az ún. vikingek. Eredetileg pásztorkodással, halászattal és vadászattal foglalkoztak. A Vili—IX. század folyamán — az ősközösségi társadalom fel­borulásával — vagyoni kü­lönbségek jöttek létre, kialakult az arisztokrácia és ők Jovábbi vagyonszerzés céljából, távoli tengeri rablóportyákat szervez­tek, ezzel veszélyeztetve az európai népeket. Kalóz portyáik célja a fosztogatás és rabszol­gák szerzése volt, akiket érté­kesítettek az európai és ázsiai rabszolgapiacokon. Újabban amerikai kutatók azt bizonyították, hogy a vikingek nemcsak Amerika északkeleti partjáig, hanem mélyen a föld­rész belsejébe is eljutottak. A vikingek településeivel kapcso­latban ugyanis számos kérdésre választ adnak, amerikai kutatók infravörös fényképezéssel végzett kutatásai. Dél-Amerikában ké­szítettek ilyen légifelvételeket és ezeken erődítmények marad­ványait lehetett felfedezni Az erődítmények feltűnően hason­lítanak az 1000 és 1300 közötti években épült észak-európai vi­king erődítményekhez. Abban az időben néhány viking-„szó- zad" tengerre szállt, és azután eltűnt. A legújabb kutatások szerint ugyanabban az időben néhány indián kultúrában lé­nyeges változások következtek be. Egy francia kutató pedig még 1732-ben beszámolt arról, hogy olyan indián törzzsel ta­lálkozott, amelynek tagjai mint­egy 7 százalékban magas ter- metűek, szőkék és kékszeműek voltak. A másik új felfedezés a vikin­gekkel kapcsolatban egy híd maradványa, amelyet Dániá­ban, a Vejle-patak völgyében találtak. A hidat 980-ban Canut király nagyapja, Herald Blue­tooth építetté. A híd 6 méter széles és 1000 méter hosszú volt. A katonai célra épített híd 5 tonna súlyt is elbírt, és a becslések szerint 50—60 évig használhatták. A Dán Nemzeti Múzeum igazgatója szerint, aki 32 éve tanulmányozza a vikin­geket, ilyen viking-technológiát még sehol sem találtak. Hajóik és vázaik is azt mutatják, hogy a vikingeknek jó érzékük volt az építkezéshez. A „Westerplatte Hősei” nevű gdanski hajógyárban átadták a szovjet megrendelőknek a „Szprut" óriásvontatót, mely jelenleg a legnagyobb ilyen típusú halászhajó a világon. A 7200 lóerős moto­roknak köszönhetően a hajó hatalmas hálókkal dolgozhat és 2200 méter mélységig lehet vele ha­lászni. Jövőre a gdanski hajógyár további négy ilyen hajót épít a Szovjetunió részére. A megmentett bölény Lengyelország területének csaknem a negyedrészét feny­ves- és vegyes erdők borítják. Legnagyobb és legszebb a bialowiezai erdő. Megőrizte az egykor Európát borító ve­gyes őserdő képét, és ma ez a bölény és a vadbivaly egyetlen európai lakhelye. Az ősvadon 47 négyzetkilométeres részén hozták létre a Bialowie­zai Nemzeti Parko^ Bölényből Lengyelországban él a legtöbb a világon. Ma mindössze két fajuk él: az európai és az amerikai bö­lény. Az európai bölénynek eredetileg két változata volt: a hegyi bölény, amely a Kau­kázus magasan elterülő erdei­ben tanyázott, valamint a síkföldi bölény, amely Francia- országtól a Balti-tengerig, ha­talmas területeken volt elter­jedve. A lengyelországi bölényállo­mány 1914. elején még 737 állatot jelentett, az első világ­háborúban, illetve annak kö­vetkezményei során csaknem teljesen megsemmisült. Csu­pán húsz bölény menekült meg, de később ezek is több­nyire a vadorzók áldozatául estek. Ugyanerre a sorsra ju­tott az eredetileg 800 állatból álló kaukázusi állomány is. Ügy látszott, a faj sorsa vég­képp megpecsételődött. Végül már alig 30 európai bölényt lehetett találni az állat- és vadaskertekben. Az utolsó pél­dányokat összeszedve mentet­ték meg a teljes kipusztulás­tól. Ma ismét több mint 200 él a bialowiezai őserdőben, de a Kárpátokban és a Szovjet­unióban is találhatók. Az erdei bölény a bialowie­zai fauna előkelősége, ott háborítatlanul, az őserdő sű­rűjében él. Az állat eszmei értéke egymillió zloty, ami azt jelenti, hogy ha orvvadász ki­lőne egyet, a börtönbünteté­sen kívül az értékét is meg kellene térítenie. Új levelezések a vikingekről Próbagödör, ahol a turbinákat összeszerelik

Next

/
Oldalképek
Tartalom