Dunántúli Napló, 1979. február (36. évfolyam, 31-58. szám)
1979-02-01 / 31. szám
1979. február 1., csütörtök Dunántúli napló 3 Vélemények a takarékosságról A tetteken a sor B eszélgessünk a takarékosságról! - Ezzel a céllal ültünk asztalhoz Pécsett, az ÉPGÉP gyárában: Dúsa János esztergályossal, a pártalapszervezet titkárával, Csupor János forgácsolóval, pártvezetöségi taggal és Takács Ferenc tmk-lakatossal, aki párttag, munkásőr. A televízióban a minap látott-hallott Amfora esettel indul a beszélgetés. Dicsérik a televízió riportját, amiért ilyen visz- szás helyzetet pellengére állított. „Drága pénzért behozzuk a külföldi poharakat, ugyanakkor a magyar üveggyáraktól nem rendelnek, pedig hallottuk az egyik üveggyár vezetőjét: milliószámra képesek szép poharakat készíteni. S nincs megrendelésük. Kinek jó ez?" Pocsékoljuk az ivóvizet A takarékosság kapcsán csak „bemelegítés" volt a poharas história. Ki mennyi vizet, illetve melegvizet fogyaszt — ezt- is helyes a takarékosság szempontjából vizsgálni. A rosszul zárható, csöpögő vízcsapok pazarolják a vizet, ezt az idestova már örökzöld „témát" határozott intézkedéssel kellene végre levenni a napirendről. Még az is elképzelhető, hogy néhány „nyugdíjas szaki” hívás nélkül végigjárná a házakat és megreperálná a csapokat. Többnyire nem nagy munkák ezek, gyorsan végeznének és jelentős mennyiségű víz lenne ezzel is megtakarítható. Csak hát valakinek meg kellene ezt szervezni. Halljuk, hogy órát, illetve vízmérőt szerelnek fel kísérletképpen több lakásban. Az elhasznált melegvíz mennyiségét méri majd. Ez így hirtelenjében takarékosságra ösztönözhet. Csakhogy az órákhoz kell leolvasó — aztán időnként javítani is szükséges, tehát javítóhálózatot is létre kell hozni, szóval az a kérdés, hogy nem lesz-e túl költséges a mérés hátterének megteremtése? Nem veszítjük-e el a réven azt, amit a vámon megspórolunk? Az árammal való takarékosságra fordul a szó. „Én nem azt mondom, hogy most aztán városainkra sötétség boruljon, de minek például éjfél után is az a nagy kivilágítás? Késő éjjel minek, illetve kinek világítjuk a kirakatokat? A fele fény is megtenné. Vannak területek, ahol túlságosan is sok fényforrás üzemel, másutt pedig a minimális igény is kielégítetlen. Sötét utcán vagy utcaszakaszon kénytelen botorkálni például az esti műszakból hazá igyekvő. Meg kellene keresni és találni az ésszerű világítás arányát.” „Az bosszantja az embert, hogy ott, ahol megtalálták a takarékosság lehetőségét, ott sem alkalmazzák. Ismét a tévére hivatkozom. Bemutatták ezt a falburkoló anyagot, ami kitűnő hőszigetelő, tartja télen a lakás hőjét. Kísérletről volt szó, ami nagyszerűen bevált. Nem is drága. De mégsem alkalmazzák. Miért nem? Ezekre jobban oda kellene figyelni! Bemutatni, népszerűsíteni a jó kezdeményezéseket, kísérleti eredményeket és főként alkalmazni! Nem kifizetődő az építőnek vagy az építtetőnek? Akkor rossz az a bizonyos „mutató", azt kell megváltoztatni.” „Nagyon hasznos és jó határozataink vannak. Ilyen a takarékossági felhívás. Takarékoskodni energiával, idővel, anyaggal, munkaerővel, amihez hozzájárulhat a jó üzem- és munkaszervezés is. Hadd említsek egy példát a mi gyárunkból. A csavarokról van szó. Szabványcsavarokról. Sok fajtája nem kapható! A csavargyár képtelen — legalábbis ez a tapasztalatunk — az igényeket kielégíteni. Csavar nélkül pedig megáll a munka, nem tudjuk feladatunkat — a különböző építőgépek javítását — megoldani. De a munkának mennie kell! Mit tehetünk és tehet a többi üzem is szabványcsavar hiányában? Kisüzemi módszerrel gyártja a csavarokat, a kötőelemeket. Filléres dolgok ezek és szakmunkások nem a szakmájukban dolgoznak, hanem csavarokat készítenek. Mi ez, ha nem pazarlás? Én mint lakatos, innen kevésbé látok ehhez hasonló nagyobb horderejű dolgok mögé, de az én véleményem: ha a csavargyár nem tudja az igényeket kielégíteni, fogyasztóit, rendelőit ellátni, akkor-a gyárat bővíteni kell. Beszélünk munkaerőhiányról, ugyanakkor a szakképzett és rendelkezésre álló munkaerő nem azt végzi, amit végeredményben végeznie kellene.” „Hadd folytassam — ugyanezt a gondolatot az alkatrészhiánnyal. . Magyar gyártmány az E 400-as eszterga. Jó gép, csak ha meghibásodik, a jóisten anyagbeszerzője sem talál hozzá pótalkatrészt. Lassan már ott tartunk, hogy az ismerős szaktársamat kérem, aki hasonló gépen dolgozik valahol másutt, hozzon már kölcsön alkatrészt. Szerencsés esetben hoz. Hoz? Hogyan? Már majdnem azt mondom, hogy úgy tud hozni, ha lopja! A havernak lopja, hogy az dolgozhasson az üzemi gépen. Ami itt az alkatrész körül van, az . . . Rendbe kell tenni ezt a területet!" Fölösleges értekezletek „Az időpazarlásról még egykét szót. Nálunk már megszüntettük a sokféle értekezletesdit, de beszélve ismerősökkel, úgy tűnik, van még bőven felesleges megbeszélés, tanácskozás, pazarolva sok ember idejét. Kétségtelen: bizonyos dolgokat adott fórumokon szükséges megbeszélni. De kétlem, hogy mindarra a tanácskozásra szükség van, amit a tv-ben látok, a rádióban hallok, az újságban olvasok nap mint nap. És még mennyi lehet ezeken kívül? És milyen hosszúak? Van, aki szóhoz jut és nem tudja abbahagyni I” Azzal fejeztük be, hogy most vessünk véget ennek a beszélgetésnek és a sor a cselekedeten van. Mindenkinek a maga munkaterületén I Garay Ferenc Napirenden a zöldséggyümölcs forgalmazás A kormány zöldségprogramjának végrehajtása jó ütemben halad. Hazánkban a zöldség—gyümölcsellátás színvonala változatos és kielégítő, de gyakran a háziasszonyoknak és a termelőknek is vannak ezzel kapcsolatos megjegyzéseik. A termelőknek az, hogy sokszor indokolatlanul is akadozik az átvétel, a háziasszonyoknak pedig elsősorban az árral és a minőséggel szemben vannak jogos kifogásaik —, hangsúlyozták a Hazafias Népfront Országos Tanácsának szövetkezet- és agrárpolitikai, valamint gazdaságpolitikai bizottságának szerdai közös ülésén, amelyen a zöldség—gyümölcsellátás tapasztalatait és várható tendenciáit vitatták meg a szakemberek. A Nagyvásártelepen megtartott tanácskozáson a résztvevők az előbbiekhez azt is hozzáfűzték: napjainkban a zöldség—gyümölcsforgalmazás fejlesztése az a láncszem, amelyik a fogyasztás növekedését, az áruk minőségének javítását és' a termelés stabilizálását meghatározó jelleggel befolyásolja. Ezért mindenekelőtt a forgalmazásban kulcsszerepet betöltő vállalatok kereskedelempolitikai szemléletét, munkájuk szervezettségét és telephelyeik, üzemeik felszereltségét kell javítani. A történetet egy barátom mesélte. Szó szerint közreadom: Elsős a fiam, túl az első féléven. Megkaptuk az értékelőben az „osztályzatait". Hát, mit mondjak? Volt benne mindenféle minősítés, a többsége olyan középutas. Tudjuk, nem zseni, így még puszit is kapott tőlünk egy-két nógatás mellé. Azért nagyon vártuk az értékelő szülői értekezletet, szerettük volna megtudni, a többi sráchoz képest milyen a miénk. Este hatkor kezdődött, beültünk a gyerekek padjaiba, szemben velünk az osztályfőnök. Furcsán éreztük magunkat felnőtt fejjel kiselsősként. A tanárnő nagy halom ívpa- pírf emelt fel és monoton hangon olvasta az otthon gondosan megfogalmazott véleményét. Jó, gondoltam, csinálják ezt mások is így. De Személy szerint ha befejezte, majd csak elmondja minden szülőnek, hogy csemetéje miben jó, midben gyenge, meg minden ilyesmit. A tanárnéni olvasott, olvasott. ,,A betűket jól fűzi három tanuló, csúnyán ír két tanuló .. . A számhalmazokkal jól bánik 15 tanuló, nehezen birkózik meg 9, kettő sehogy se boldogul . . Egy-egy számadat után szülőtársaim kidüllesztett mellel vagy a padba csúszva várták, most jön az ő Karcsijuk, Észterük, Pistikéjük. Majd három tucat szülő büntetni, elismerni hiába várta. Valamennyien minden dicséretre és minden elmarasztalásra elszánva ültünk be a padokba. Tudni szerettük volna, hányadán is állunk; gyerekünk kiváló, közepes, trehány, esetleg osztály szégyene. Konkrétan, név szerint. Mindenre elszánt szülőtársaim a kifogyhatatlan gyöngybetűs lapok láttán, a senkihez se szóló felolvasás hatására unatkozni, majd lassan szállingózni kezdtek. Az osztályfőnök a végére ért. Csalódva pillantott fel, alig ültünk vele szemben talán tucatnyian: „Érdemesvolt ennyi munkát beleölni?" Hát igen. Mi azért mentünk, mert a gyerekünk előmenetele érdekel, mindenki a sajátjára kíváncsi. Nekünk, helyettünk ne szemérmeskedjen, ne ködösítsen senki. Talán miattunk nem merte megnevezni, ki miben gyenge, ki miben jó, nehogy szégyenkezzünk? Na és, ha az én srácom kapar a legcsúnyábban? Ha ő így látja, biztos így is van. Akkor meg nem szégyenkeznem kell, hanem rendszeresen elővenni otthon a gyereket és gyakoroltatni vele az írást. Jó és rossz cselekedetéért mindenkit személy szerint kell „büntetni" és elismerni. Nem árt, ha megtanulja az a kölyök. De valójában milyen isi? Murányi László Legfontosabb a bűnesetek megelőzése Fiatalok a szigetvári főtéren Az ifjúságvédelem önkéntes segítői Fokozott törődés a hátrányos helyzetű fiatalokkal Szigetváron Hivatalosan 1968. december 18-án alakult meg Szigetvárott az ifjúságvédelmi önkéntes segítő csoport, melynek soraiban pedagógusok, gyermekorvos, hivatásos pártfogó és még mások támogatják a rendőrség munkáját. Az önként vállalt társadalmi funkció célja a gyermek- és ifjúkori bűnözések megelőzése. A csoport megalakulását az indokolta, hogy 10—12 évvel ezelőtt, Szigetvár várossá szerveződése idején tömegesen özönlöttek a városba a környékbeli fiatalok. — Hogyan alakult az eltelt évtized alatt az önkéntes ifjúságvédők munkája — erről beszélgetünk Szilágyi Ferenc rendőr hadnaggyal, a Szigetvári Rendőrkapitányság ifjúság- védelmi előadójával. — Mindenekelőtt le kell szögezni — mondja Szilágyi Ferenc hogy alapvetően nincs a szigetvári ifjúsággal problémánk. Nagy többségük becsületesen dolgozó, tanuló fiatal. Tehát a rendőrség az ifjúságnak csak igen kis hányadával kerül kapcsolatba. Nagy segítség a számunkra, hogy ezzel a szerencsére szűk réteggel való törődésünk során éppen azok működnek együtt velünk, akik erre a leginkább hívatottak, a pedagógusok. A város tanintézeteiből már akkor kapjuk a jelzéseket, amikor még nincs nagy baj, és azoktól kapjuk, akik a legjobban ismerik az érintett fiatalokat, mindennap találkoznak velük, így a bajok megelőzésében a leghatásosabb segítséget nyújthatják. — Milyen területeket fog át ez a munka? — Segítőink széles területen dolgoznak együtt velünk. Részt vesznek az esti-éjszakai ellenőrzésekben, fölosztva egymás között az egyes területeket. Ilyenek a szórakozóhelyek, a vár, Zrínyi tér, mozi, vasútállomás környéke. Ezeknek a késői órákba nyúló „sétáinknak” főleg ünnepnapokon van nagy jelentősége. Idetartoznak aztán a discók, koncertek, politikai megmozdulások, fölvonulások, koszorúzások, sportrendezvények. Gyakran látogatjuk a környező községek művelődési központjait (Somogyapáti, Mozsgó stb.). Egyszóval az önkéntes segítők mindenütt ott vannak, ahol a fiatalok nagyobb csoportja megjelenik. Segítik a nyomozást, család- látogatásokat végeznek, környezettanulmányokat készítenek. Felvilágosító, propaganda tevékenységet is folytatnak egészségügyi, erkölcsi, jogi, nevelési, általános magatartásbeli kérdések megvilágításával. A szakmunkásképzőben és a gimnáziumban a belügyi témájú osztályfőnöki órák előkészítésében is segítenek. — Milyen bűnügyekkel kellett megbirkózniuk az eltelt évtized alatt? — Tíz évvel ezelőtt több nagy létszámú — egyenként 15-20 tagú - galeri működött a városban. Komoly erőfeszítéseket jelentett ezek felszámolása. Az évek során eltűntek a város tereiről, a vár környékéről a garázda viselkedésű fiatalok. De azóta is nagyon oda kell figyelnünk, hogy ne szerveződhessenek újjá ezek a csoportok. Mivel Szigetvárnak nagy az idegenforgalma, figyelemmel kell kísérnünk az idelátogató fiatalokat is. — A bűnügyek 50—55%-át a személyi tulajdon sérelmére elkövetett lopások teszik ki. Előfordult járműlopás, garázdaság, testi sértés és szabály- sértések, például verekedés, botrányos részegség. Pedig ezek a fiatalok még nem is fogyaszthatnának szeszes italt. Csökkent a nemi erkölcs terén elkövetett bűnesetek száma. Az utóbbi időben viszont ugrásszerűen megnőtt a közlekedési vétségek következtében okozott, nem egyszer halálos kimenetelű balesetek száma. Vannak szülők, akik nem gondolják meg, milyen sokat ártanak a gyereküknek, amikor a 14 évesnek segédmotort, 16 —17 éves fiuknak motorkerékpárt, az érettségizőnek autót vesznek. Ez ugyan összefügg az életszínvonal emelkedésével és a motorizálódással, de hogy milyen kóros, csak akkor derül ki, amikor egy-egy tragédia bekövetkezik. Van még egy- Miben látja a gyermek- és ifjúkori bűnözésnek az okát? — A családokkal való foglalkozások minden esetben azt bizonyítják, hogy ahol súlyos baj van a gyerekkel, ?>tt baj van a családdal is. A gyerek „ügye” tehát következménye valaminek. Tulajdonképpen minden gyermek a család életének tükörképe, nem egyszer áldozata. Részeges, garázda szülők, munkakerülés, rendezetlen körülmények, anyagi és szellemi elmaradottság, vagy enyhébb esetben elhanyagoltság, szeretetlenség, szitok, verés, durvaság — a gyerek menekül az ilyen környezetből és csavarogni kezd. Súlyos jegy- zőkönyvkötegek tanúsítják, milyen iszonyú torzulásokat okoz a szülők felelőtlensége gyermekeik erkölcsi fejlődésében, s milyen elképesztő rombolást végez az életükben, önkéntes segítőink szerepe talán itt a legnagyobb. Sajnos, vannak esetek, amikor nem tudunk mást tenni, mint kivonni a gyereket a veszélyeztetett környezetből. Az önkéntes ifjúságvédők munkájának hatása sokkal nagyobb, mint amit adatokkal ki lehet fejezni, hiszen a megelőzés nem mérhető számokban. S áldozatos munkájukra mindaddig* szükség lesz, amíg lesznek elhanyagolt, segítésre szoruló gyerekek. Hegedűs Magdolna „Konzerv- éttermek,, automata cukrászok” A kedvező eredmények folytatásaként tovább növeli a vendéglátóipar az ételkínálatot azzal, hogy minden napszakban megfelelő választékot nyújt. Bővítik a reggelizés lehetőségeit, a délelőtti és a délutáni étkezésekhez „előveszik" a kisadagrendszert, valamennyi vendéglátóüzletben — legyen az italbolt vagy éjszakai bár — tártanak valamilyen ételt, a munkahelyi vendéglátásban pedig elsősorban vacsorával gondoskodnak a második és a harmadik műszakban dolgozók ellátásáról — hangsúlyozta Gel- lai Imre, a Belkereskedelmi Minisztérium Vendéglátó Főosztályának vezetője szerdán a MUOSZ-ban tartott tájékoztatóján. Ennek keretében a vendéglátás országos irányításának szervezeti változásait, idei főbb üzletpolitikai irányelveit és soron következő feladatait ismertette. Részletesen beszámolt a vendéglátó-hálózat színvonalának növelését, a hálózat fejlesztését célzó intézkedésekről is. Jóllehet, a minisztérium szervezetében kettévált a vendéglátás és az idegenforgalom, a hálózatban nem oszthatók meg ilyen egyértelműen a feladatok. Az idegenforgalmi területek ellátása — mégpedig mind nagyobb tömegek ellátása — a vendéglátóiparra hárul. Éppen ezért az idén — idegen- forgalmi alap támogatásával — gyorsított fejlesztési programot indítanak. A Balatonésza- ki és déli partján együttesen 24 korszerű önkiszolgáló bisztró és élelmiszeráruház építése kezdődik, közülük 15 már a szezonnyitásra elkészül. A Velencei-tónál 3—3 étterem és élelmiszeráruház épül. Ugyancsak az idegenforgalmi alapból bővítik a nyugatdunántúli vendéglátást, Mosonmagyaróváron és Kőszegen kombinált önkiszolgáló és hagyományos. étterem, Sopronban ételbár-vendéglő, Zalaegerszegen vendéglő épül. Az idén megjelennek az őszi BNV-n bemutatott és sikert aratott „konzervéttermek” is az idegenforgalmi területeken. A Balatonnál 8, a Duna-kanyar- ban — eddig ellátatlan helyen — 3 étterem létesül a konzervipar közreműködésével. Sok gondot okoz a vendéglátóiparnak a süteményellátás, miután a központi termelő üzemek nem’ győzik az igények kielégítését. Ezért, ahol a kapacitás lehetővé teszi, a melegkonyhás üzletekben is beállítanak cukrászt, készítenek süteményt. Ezenkívül az idén tíz vállalatnál „automata cukrászt" helyeznek üzembe. A japán gép egy műszakban 16 —18 ezer sütemény gyártására képes. Az automatával természetesen csak tömegárut, egyszerűbb vajas süteményeket készítenek, az „igazi" cukrászoknak így több idejük juta munkaigényes készítmények előállítására.
