Dunántúli Napló, 1979. február (36. évfolyam, 31-58. szám)

1979-02-01 / 31. szám

1979. február 1., csütörtök Dunántúli napló 3 Vélemények a takarékosságról A tetteken a sor B eszélgessünk a takarékosságról! - Ezzel a céllal ültünk asztalhoz Pécsett, az ÉPGÉP gyárában: Dúsa János esz­tergályossal, a pártalapszervezet titkárával, Csupor János forgá­csolóval, pártvezetöségi taggal és Takács Ferenc tmk-lakatossal, aki párttag, munkásőr. A televízióban a minap lá­tott-hallott Amfora esettel indul a beszélgetés. Dicsérik a tele­vízió riportját, amiért ilyen visz- szás helyzetet pellengére állí­tott. „Drága pénzért behozzuk a külföldi poharakat, ugyan­akkor a magyar üveggyáraktól nem rendelnek, pedig hallot­tuk az egyik üveggyár vezető­jét: milliószámra képesek szép poharakat készíteni. S nincs megrendelésük. Kinek jó ez?" Pocsékoljuk az ivóvizet A takarékosság kapcsán csak „bemelegítés" volt a poharas história. Ki mennyi vizet, illet­ve melegvizet fogyaszt — ezt- is helyes a takarékosság szem­pontjából vizsgálni. A rosszul zárható, csöpögő vízcsapok pa­zarolják a vizet, ezt az idestova már örökzöld „témát" határo­zott intézkedéssel kellene vég­re levenni a napirendről. Még az is elképzelhető, hogy né­hány „nyugdíjas szaki” hívás nélkül végigjárná a házakat és megreperálná a csapokat. Többnyire nem nagy munkák ezek, gyorsan végeznének és jelentős mennyiségű víz lenne ezzel is megtakarítható. Csak hát valakinek meg kellene ezt szervezni. Halljuk, hogy órát, il­letve vízmérőt szerelnek fel kí­sérletképpen több lakásban. Az elhasznált melegvíz mennyisé­gét méri majd. Ez így hirtelen­jében takarékosságra ösztönöz­het. Csakhogy az órákhoz kell leolvasó — aztán időnként ja­vítani is szükséges, tehát javí­tóhálózatot is létre kell hozni, szóval az a kérdés, hogy nem lesz-e túl költséges a mérés hátterének megteremtése? Nem veszítjük-e el a réven azt, amit a vámon megspórolunk? Az árammal való takarékos­ságra fordul a szó. „Én nem azt mondom, hogy most aztán városainkra sötétség boruljon, de minek például éjfél után is az a nagy kivilágítás? Késő éj­jel minek, illetve kinek világít­juk a kirakatokat? A fele fény is megtenné. Vannak területek, ahol túlságosan is sok fény­forrás üzemel, másutt pedig a minimális igény is kielégítetlen. Sötét utcán vagy utcaszaka­szon kénytelen botorkálni pél­dául az esti műszakból hazá igyekvő. Meg kellene keresni és találni az ésszerű világítás arányát.” „Az bosszantja az embert, hogy ott, ahol megtalálták a takarékosság lehetőségét, ott sem alkalmazzák. Ismét a té­vére hivatkozom. Bemutatták ezt a falburkoló anyagot, ami kitűnő hőszigetelő, tartja télen a lakás hőjét. Kísérletről volt szó, ami nagyszerűen bevált. Nem is drága. De mégsem al­kalmazzák. Miért nem? Ezekre jobban oda kellene figyelni! Bemutatni, népszerűsíteni a jó kezdeményezéseket, kísérleti eredményeket és főként alkal­mazni! Nem kifizetődő az épí­tőnek vagy az építtetőnek? Akkor rossz az a bizonyos „mu­tató", azt kell megváltoztatni.” „Nagyon hasznos és jó hatá­rozataink vannak. Ilyen a taka­rékossági felhívás. Takarékos­kodni energiával, idővel, anyaggal, munkaerővel, amihez hozzájárulhat a jó üzem- és munkaszervezés is. Hadd említ­sek egy példát a mi gyárunk­ból. A csavarokról van szó. Szabványcsavarokról. Sok fajtá­ja nem kapható! A csavargyár képtelen — legalábbis ez a tapasztalatunk — az igényeket kielégíteni. Csavar nélkül pe­dig megáll a munka, nem tud­juk feladatunkat — a külön­böző építőgépek javítását — megoldani. De a munkának mennie kell! Mit tehetünk és tehet a többi üzem is szab­ványcsavar hiányában? Kisüze­mi módszerrel gyártja a csava­rokat, a kötőelemeket. Filléres dolgok ezek és szakmunkások nem a szakmájukban dolgoz­nak, hanem csavarokat készíte­nek. Mi ez, ha nem pazarlás? Én mint lakatos, innen kevésbé látok ehhez hasonló nagyobb horderejű dolgok mögé, de az én véleményem: ha a csavar­gyár nem tudja az igényeket kielégíteni, fogyasztóit, rende­lőit ellátni, akkor-a gyárat bő­víteni kell. Beszélünk munka­erőhiányról, ugyanakkor a szak­képzett és rendelkezésre álló munkaerő nem azt végzi, amit végeredményben végeznie kel­lene.” „Hadd folytassam — ugyan­ezt a gondolatot az alkatrész­hiánnyal. . Magyar gyártmány az E 400-as eszterga. Jó gép, csak ha meghibásodik, a jó­isten anyagbeszerzője sem ta­lál hozzá pótalkatrészt. Lassan már ott tartunk, hogy az isme­rős szaktársamat kérem, aki hasonló gépen dolgozik vala­hol másutt, hozzon már kölcsön alkatrészt. Szerencsés esetben hoz. Hoz? Hogyan? Már majd­nem azt mondom, hogy úgy tud hozni, ha lopja! A havernak lopja, hogy az dolgozhasson az üzemi gépen. Ami itt az al­katrész körül van, az . . . Rend­be kell tenni ezt a területet!" Fölösleges értekezletek „Az időpazarlásról még egy­két szót. Nálunk már megszün­tettük a sokféle értekezletesdit, de beszélve ismerősökkel, úgy tűnik, van még bőven felesle­ges megbeszélés, tanácskozás, pazarolva sok ember idejét. Kétségtelen: bizonyos dolgokat adott fórumokon szükséges megbeszélni. De kétlem, hogy mindarra a tanácskozásra szük­ség van, amit a tv-ben látok, a rádióban hallok, az újság­ban olvasok nap mint nap. És még mennyi lehet ezeken kí­vül? És milyen hosszúak? Van, aki szóhoz jut és nem tudja abbahagyni I” Azzal fejeztük be, hogy most vessünk véget ennek a beszél­getésnek és a sor a cselekede­ten van. Mindenkinek a maga munkaterületén I Garay Ferenc Napirenden a zöldség­gyümölcs forgalmazás A kormány zöldségprogram­jának végrehajtása jó ütem­ben halad. Hazánkban a zöld­ség—gyümölcsellátás színvonala változatos és kielégítő, de gyakran a háziasszonyoknak és a termelőknek is vannak ezzel kapcsolatos megjegy­zéseik. A termelőknek az, hogy sokszor indokolatlanul is aka­dozik az átvétel, a háziasszo­nyoknak pedig elsősorban az árral és a minőséggel szem­ben vannak jogos kifogásaik —, hangsúlyozták a Hazafias Népfront Országos Tanácsának szövetkezet- és agrárpolitikai, valamint gazdaságpolitikai bi­zottságának szerdai közös ülé­sén, amelyen a zöldség—gyü­mölcsellátás tapasztalatait és várható tendenciáit vitatták meg a szakemberek. A Nagyvásártelepen megtar­tott tanácskozáson a résztve­vők az előbbiekhez azt is hoz­záfűzték: napjainkban a zöld­ség—gyümölcsforgalmazás fej­lesztése az a láncszem, ame­lyik a fogyasztás növekedését, az áruk minőségének javítását és' a termelés stabilizálását meghatározó jelleggel befo­lyásolja. Ezért mindenekelőtt a forgalmazásban kulcsszerepet betöltő vállalatok kereskede­lempolitikai szemléletét, mun­kájuk szervezettségét és telep­helyeik, üzemeik felszereltségét kell javítani. A történetet egy barátom mesélte. Szó szerint közreadom: Elsős a fiam, túl az első fél­éven. Megkaptuk az értékelő­ben az „osztályzatait". Hát, mit mondjak? Volt benne min­denféle minősítés, a többsé­ge olyan középutas. Tudjuk, nem zseni, így még puszit is kapott tőlünk egy-két nógatás mellé. Azért nagyon vártuk az értékelő szülői értekezletet, szerettük volna megtudni, a többi sráchoz képest milyen a miénk. Este hatkor kezdődött, be­ültünk a gyerekek padjaiba, szemben velünk az osztályfő­nök. Furcsán éreztük magun­kat felnőtt fejjel kiselsősként. A tanárnő nagy halom ívpa- pírf emelt fel és monoton hangon olvasta az otthon gon­dosan megfogalmazott véle­ményét. Jó, gondoltam, csi­nálják ezt mások is így. De Személy szerint ha befejezte, majd csak el­mondja minden szülőnek, hogy csemetéje miben jó, mi­dben gyenge, meg minden ilyesmit. A tanárnéni olvasott, olva­sott. ,,A betűket jól fűzi há­rom tanuló, csúnyán ír két ta­nuló .. . A számhalmazokkal jól bánik 15 tanuló, nehezen birkózik meg 9, kettő sehogy se boldogul . . Egy-egy számadat után szülőtársaim kidüllesztett mellel vagy a padba csúszva várták, most jön az ő Karcsijuk, Észterük, Pistikéjük. Majd három tucat szülő büntetni, elismerni hiába várta. Valamennyien minden dicséretre és minden elmarasztalásra elszánva ül­tünk be a padokba. Tudni sze­rettük volna, hányadán is ál­lunk; gyerekünk kiváló, köze­pes, trehány, esetleg osztály szégyene. Konkrétan, név sze­rint. Mindenre elszánt szülőtár­saim a kifogyhatatlan gyöngy­betűs lapok láttán, a senki­hez se szóló felolvasás hatá­sára unatkozni, majd lassan szállingózni kezdtek. Az osztályfőnök a végére ért. Csalódva pillantott fel, alig ültünk vele szemben ta­lán tucatnyian: „Érdemesvolt ennyi munkát beleölni?" Hát igen. Mi azért mentünk, mert a gyerekünk előmenete­le érdekel, mindenki a saját­jára kíváncsi. Nekünk, helyet­tünk ne szemérmeskedjen, ne ködösítsen senki. Talán miattunk nem merte megnevezni, ki miben gyen­ge, ki miben jó, nehogy szé­gyenkezzünk? Na és, ha az én srácom kapar a legcsú­nyábban? Ha ő így látja, biz­tos így is van. Akkor meg nem szégyenkeznem kell, ha­nem rendszeresen elővenni otthon a gyereket és gyako­roltatni vele az írást. Jó és rossz cselekedetéért mindenkit személy szerint kell „büntetni" és elismerni. Nem árt, ha megtanulja az a kölyök. De valójában milyen isi? Murányi László Legfontosabb a bűnesetek megelőzése Fiatalok a szigetvári főtéren Az ifjúságvédelem önkéntes segítői Fokozott törődés a hátrányos helyzetű fiatalokkal Szigetváron Hivatalosan 1968. de­cember 18-án alakult meg Szigetvárott az ifjúságvé­delmi önkéntes segítő cso­port, melynek soraiban pe­dagógusok, gyermekor­vos, hivatásos pártfogó és még mások támogatják a rendőrség munkáját. Az önként vállalt társadalmi funkció célja a gyermek- és ifjúkori bűnözések meg­előzése. A csoport meg­alakulását az indokolta, hogy 10—12 évvel ezelőtt, Szigetvár várossá szerve­ződése idején tömegesen özönlöttek a városba a kör­nyékbeli fiatalok. — Hogyan alakult az eltelt évtized alatt az önkéntes ifjú­ságvédők munkája — erről beszélgetünk Szilágyi Ferenc rendőr hadnaggyal, a Szigetvá­ri Rendőrkapitányság ifjúság- védelmi előadójával. — Mindenekelőtt le kell szö­gezni — mondja Szilágyi Fe­renc hogy alapvetően nincs a szigetvári ifjúsággal problé­mánk. Nagy többségük becsü­letesen dolgozó, tanuló fiatal. Tehát a rendőrség az ifjúság­nak csak igen kis hányadával kerül kapcsolatba. Nagy segít­ség a számunkra, hogy ezzel a szerencsére szűk réteggel való törődésünk során éppen azok működnek együtt velünk, akik erre a leginkább hívatot­tak, a pedagógusok. A város tanintézeteiből már akkor kap­juk a jelzéseket, amikor még nincs nagy baj, és azoktól kapjuk, akik a legjobban isme­rik az érintett fiatalokat, min­dennap találkoznak velük, így a bajok megelőzésében a leghatásosabb segítséget nyújt­hatják. — Milyen területeket fog át ez a munka? — Segítőink széles területen dolgoznak együtt velünk. Részt vesznek az esti-éjszakai ellen­őrzésekben, fölosztva egymás között az egyes területeket. Ilyenek a szórakozóhelyek, a vár, Zrínyi tér, mozi, vasútállo­más környéke. Ezeknek a ké­sői órákba nyúló „sétáinknak” főleg ünnepnapokon van nagy jelentősége. Idetartoznak az­tán a discók, koncertek, poli­tikai megmozdulások, fölvonu­lások, koszorúzások, sportren­dezvények. Gyakran látogatjuk a környező községek művelődé­si központjait (Somogyapáti, Mozsgó stb.). Egyszóval az ön­kéntes segítők mindenütt ott vannak, ahol a fiatalok na­gyobb csoportja megjelenik. Segítik a nyomozást, család- látogatásokat végeznek, kör­nyezettanulmányokat készíte­nek. Felvilágosító, propaganda tevékenységet is folytatnak egészségügyi, erkölcsi, jogi, nevelési, általános magatartás­beli kérdések megvilágításával. A szakmunkásképzőben és a gimnáziumban a belügyi té­májú osztályfőnöki órák előké­szítésében is segítenek. — Milyen bűnügyekkel kel­lett megbirkózniuk az eltelt évtized alatt? — Tíz évvel ezelőtt több nagy létszámú — egyenként 15-20 tagú - galeri működött a vá­rosban. Komoly erőfeszítéseket jelentett ezek felszámolása. Az évek során eltűntek a város tereiről, a vár környékéről a garázda viselkedésű fiatalok. De azóta is nagyon oda kell figyelnünk, hogy ne szerveződ­hessenek újjá ezek a csopor­tok. Mivel Szigetvárnak nagy az idegenforgalma, figyelem­mel kell kísérnünk az ideláto­gató fiatalokat is. — A bűnügyek 50—55%-át a személyi tulajdon sérelmére elkövetett lopások teszik ki. Előfordult járműlopás, garáz­daság, testi sértés és szabály- sértések, például verekedés, botrányos részegség. Pedig ezek a fiatalok még nem is fogyaszthatnának szeszes italt. Csökkent a nemi erkölcs terén elkövetett bűnesetek száma. Az utóbbi időben viszont ug­rásszerűen megnőtt a közleke­dési vétségek következtében okozott, nem egyszer halálos kimenetelű balesetek száma. Vannak szülők, akik nem gon­dolják meg, milyen sokat ár­tanak a gyereküknek, amikor a 14 évesnek segédmotort, 16 —17 éves fiuknak motorkerék­párt, az érettségizőnek autót vesznek. Ez ugyan összefügg az életszínvonal emelkedésével és a motorizálódással, de hogy milyen kóros, csak akkor derül ki, amikor egy-egy tragédia bekövetkezik. Van még egy- Miben látja a gyermek- és ifjúkori bűnözésnek az okát? — A családokkal való fog­lalkozások minden esetben azt bizonyítják, hogy ahol súlyos baj van a gyerekkel, ?>tt baj van a családdal is. A gyerek „ügye” tehát következménye valaminek. Tulajdonképpen minden gyermek a család éle­tének tükörképe, nem egyszer áldozata. Részeges, garázda szülők, munkakerülés, rende­zetlen körülmények, anyagi és szellemi elmaradottság, vagy enyhébb esetben elhanyagolt­ság, szeretetlenség, szitok, ve­rés, durvaság — a gyerek me­nekül az ilyen környezetből és csavarogni kezd. Súlyos jegy- zőkönyvkötegek tanúsítják, milyen iszonyú torzulásokat okoz a szülők felelőtlensége gyermekeik erkölcsi fejlődésé­ben, s milyen elképesztő rom­bolást végez az életükben, ön­kéntes segítőink szerepe talán itt a legnagyobb. Sajnos, van­nak esetek, amikor nem tu­dunk mást tenni, mint kivonni a gyereket a veszélyeztetett környezetből. Az önkéntes ifjúságvédők munkájának hatása sokkal na­gyobb, mint amit adatokkal ki lehet fejezni, hiszen a meg­előzés nem mérhető számok­ban. S áldozatos munkájukra mindaddig* szükség lesz, amíg lesznek elhanyagolt, segítésre szoruló gyerekek. Hegedűs Magdolna „Konzerv- éttermek,, automata cukrászok” A kedvező eredmények foly­tatásaként tovább növeli a ven­déglátóipar az ételkínálatot az­zal, hogy minden napszakban megfelelő választékot nyújt. Bővítik a reggelizés lehetősé­geit, a délelőtti és a délutáni étkezésekhez „előveszik" a kisadagrendszert, valamennyi vendéglátóüzletben — legyen az italbolt vagy éjszakai bár — tártanak valamilyen ételt, a munkahelyi vendéglátásban pe­dig elsősorban vacsorával gon­doskodnak a második és a harmadik műszakban dolgozók ellátásáról — hangsúlyozta Gel- lai Imre, a Belkereskedelmi Mi­nisztérium Vendéglátó Főosztá­lyának vezetője szerdán a MUOSZ-ban tartott tájékozta­tóján. Ennek keretében a ven­déglátás országos irányításá­nak szervezeti változásait, idei főbb üzletpolitikai irányelveit és soron következő feladatait ismertette. Részletesen beszá­molt a vendéglátó-hálózat színvonalának növelését, a há­lózat fejlesztését célzó intéz­kedésekről is. Jóllehet, a minisztérium szer­vezetében kettévált a vendég­látás és az idegenforgalom, a hálózatban nem oszthatók meg ilyen egyértelműen a felada­tok. Az idegenforgalmi terüle­tek ellátása — mégpedig mind nagyobb tömegek ellátása — a vendéglátóiparra hárul. Ép­pen ezért az idén — idegen- forgalmi alap támogatásával — gyorsított fejlesztési progra­mot indítanak. A Balatonésza- ki és déli partján együttesen 24 korszerű önkiszolgáló bisztró és élelmiszeráruház építése kez­dődik, közülük 15 már a sze­zonnyitásra elkészül. A Velen­cei-tónál 3—3 étterem és élel­miszeráruház épül. Ugyancsak az idegenforgal­mi alapból bővítik a nyugat­dunántúli vendéglátást, Mo­sonmagyaróváron és Kőszegen kombinált önkiszolgáló és ha­gyományos. étterem, Sopronban ételbár-vendéglő, Zalaeger­szegen vendéglő épül. Az idén megjelennek az őszi BNV-n bemutatott és sikert aratott „konzervéttermek” is az idegenforgalmi területeken. A Balatonnál 8, a Duna-kanyar- ban — eddig ellátatlan helyen — 3 étterem létesül a konzerv­ipar közreműködésével. Sok gondot okoz a vendég­látóiparnak a süteményellátás, miután a központi termelő üze­mek nem’ győzik az igények kielégítését. Ezért, ahol a ka­pacitás lehetővé teszi, a me­legkonyhás üzletekben is beál­lítanak cukrászt, készítenek süteményt. Ezenkívül az idén tíz vállalatnál „automata cuk­rászt" helyeznek üzembe. A japán gép egy műszakban 16 —18 ezer sütemény gyártására képes. Az automatával termé­szetesen csak tömegárut, egy­szerűbb vajas süteményeket ké­szítenek, az „igazi" cukrászok­nak így több idejük juta mun­kaigényes készítmények előál­lítására.

Next

/
Oldalképek
Tartalom