Dunántúli Napló, 1979. február (36. évfolyam, 31-58. szám)

1979-02-22 / 52. szám

6 Dunántúli napló 1979. február 22., csütörtök Igazodni a közönség igényéhez Szükség van-e a TIT-előadásokra? Naponta tizennyolc rendezvény A tudós nem biztos, hogy jó pedagógus Találomra mutatok rá egy dátumra a Tudományos Is­meretterjesztő Társulat Ba­ranya megyei szervezetének irodájában: kedd, délután 2 óra, TIT-előadás „Erkölcs és közéletiség" címmel a Zsol- nay művelődési házban. Elkéstem, két óra múlt tíz perccel. Aggódva lépek be a kapun, de fellélegzem, mert a terem ajtaját csak most nyitja ki a portásnő. Nyolc-tíz férfi és két asz- szony ül le az asztalokhoz, hátra, a terem mélyébe. Az előadó, farmernadrágós, fia­tal hölgy — főiskolai oktató — magányosan üldögél az első sorokban. Érkeznek még néhányon. Jóllehet igenme­leg van, kevesen szabadul­nak meg a télikabáttól. — Kezdjük el - mondja az előadó. — Legjobb volna, ha megkapnám a sóhajlis­tát. Egy sóhaj sincs, csak halk köh intések. — Arról van szó, ugyanis, hogy én a TIT-től telefonon keresztül akkora tematikát kaptam, hogy az egy fél­éves etikaanyag volna a főiskolán. Hátul mocorogni kezdenek. — Elég lesz nekünk egy óra is ... — Vesd le a kabátod, ko­mám, hallod, mekkora téma van ... — Jól meg van ez szer­vezve: tőlünk kérdezi, hogy miről beszéljen? Az előadó belekezd a mondókájába. Az őskortól indul, napjainkig. Antigonét idézi és normatívákról be­szél. Hirtelen nem is tudom, kit sajnáljak jobban: őt, vagy a hallgatóságot. Rövid szünet következik, mert be­jön a brigádverseny-felelős, és aláírja az előadás meg­tartásáról szóló igazolást. Aztán kimegy. Mint később Gergely Lászlótól, a tmk-üzem egyik dolgozójától megtudom, ezt a témát körülbelül hatvan, vagy hetven brigádtag vá­lasztotta ki, még december­ben. Szabadon, egy lista alapján. Most az itt levők röstellkednek a hiányzók he­lyett, s néhányon talán irigylik őket. A szervezők kö­zül ,nem látunk senkit. — Naponta tizennyolc TIT- rendezvényünk van a me­gyében. Ez évente körülbe­lül 24 ezer „tevékenységet” jelent, amelynek ma már a kétharmada tanfolyam, s csak egyharmada hagyomá­nyos előadás. A rendezvé­nyek formája lehet egyedi előadás, tanfolyam jellegű, tudományági, vegyes és komplex sorozat, akadémia, valamint szabadegyetem és nyári egyetem. Az alkalma­zott módszert tekintve: ha­gyományos előadás, konzul­tációval egybekötött elő­adás, közös feldolgozás. A szemléltetéshez filmet, mag­nót, preparátumokat, maket­teket és még sok mást hasz­nálnak az előadók. Nem­egyszer előadóművész is közreműködik. Megközelítő­leg kétezer értelmiségivel ál­lunk kapcsolatban, úgyhogy szinte minden témakörben tudunk huszonnégy órán be­lül előadókat mozgósítani.- Ehhez, persze az kell, hogy jóelőre lekössük az előadá­sokat. Csak szerződés alap­ján dolgozunk - mondja Právicz Lajos, a TIT Bara­nya megyei szervezetének tit­kára. Nézegetjük a tucatnyi fü­zetet: témák százai sorakoz­nak bennük, külön a mun­kások, ifjúmunkások, értel­miségi klubok, mezőgazda- sági dolgozók számára. Ezekből választanak a nép­művelők, akiknek a dönté­sében a TIT megbízik, s fel­tételezi, hogy a nagyközön­ség igényét fejezik ki. A kínálat érdekes, és ta­gadhatatlanul sokrétű. Még­is fölvetődhet a kérdés: a mai televíziós, utazgatás, kis- kertes világban van-e még vonzereje olyan ismeretter­jesztési formának, amely hosszabb-rövidebb időre székhez köti az embereket? — Én csak axmagam te­rületéről tudok beszélni — mondja dr. Tigyi András professzor, a biológiai szak­osztály elnöke. — Úgy vet­tem észre, hogy az utóbbi időben erősen csökkent az érdeklődés az alapbiológiai, genetikai kérdésekkel fog­lalkozó előadások iránt. Az embereket inkább a közvet­lenül hasznosítható informá­ciók érdeklik: gyümölcsker­tészet, lakberendezés, szőlő- művelés. Ugyanakkor az is megfigyelhető, hogy nőtt az irracionális dolgok iránti ér­deklődés. Az emberek talán sokallják a hírközlő eszkö­zökből és máshonnan felé­jük áramló „száraz realitá­sokat". Véleményem szerint, a jelenlegi helyzetben egy- egy jó könyv, vagy cikk töb­bet segít, mint akárhány előadás. Sajnos, a szakma általában lenézi az isme­retterjesztést, a „népszerű­sítést”. * Dr. Judi István, egyetemi tanár; a társadalomtudomá­nyi stúdiótanács elnöke: — Utoljára a Beremendi Cementműben tartottunk elő­adássorozatot Koloszár Lász­ló kollégámmal a szocialista életmódról. Ez olyan téma, amelynek kibontásában a TIT úttörő szerepet vállalt. Amikor az ország vezetői er­re a kérdésre irányították a figyelmet, a tudomány még felkészületlen volt. A TIT- előadók mondták ki az első szavakat. Ahogy visszaem- lékszem, a beremendi elő­adásokon telt ház jött ösz- sze — nem tudom, milyen szervezés állt a háttérben — és élénk vita is kialakult. A TIT-előadásoknak nagy elő­nyük van a televíziós műso­rokkal szemben; sokkal sze­mélyesebbek, nincs korláto­zott műsoridő, és a soroza­tok esetében a közönség ál­landó. — Nem lehet az előadá­sok színvonaláról általános­ságban beszélni — mondja dr. Zukovits Imre, főiskolai tanár, a TIT módszertani bi­zottságának elnöke. - Egy adott helyen van jó közön­ség, jó előadó, és megfor­dítva. Még csak azt sem le­het mondani, hogy vidéken gyatrábbak a rendezvények. Való igaz, hogy nem min­den tudós állja meg a he­lyét pedagógusként, nem tud az emberek nyelvén beszél­ni. Többek között ezért szer­vez a TIT előadóképző tan­folyamokat, nem is keveset. A hőskorszak nagy előadá­sainak már vége: a jövő a kiscsoportos foglalkozásoké. Emellett a legfontosabb az, hogy a közönségnek legyen szava a témák kiválasztásá­ban. Havasi János Pedagógus-továbbképzés Tájékoztatók, tapasztalatcserék, komplex tanfolyamok Zenével, zenéről, - munkásoknak Új zenei kultúra Komlón A megye és Pécs város 543 alsó és középfokú oktatási in­tézetében működő 6856 peda­gógus továbbképzéséről gon­doskodik a Baranya megyei Pedagógus Továbbképző inté­zet. E továbbképzések mintegy 10 százalékát a tanfolyamok adják, míg vezetőképzésben 1976-ig évente 130, 1977— 78-ban 180 iskolai vezető vett részt. Évenként valamennyi pe­dagógus számára aktuális tá­jékoztatót rendez az intézet. Ezzel oldja meg az állandó kapcsolat, az informálódás fel­adatait — tanácskozások, mun­kaközösségi foglalkozások, ta­pasztalatcserék, tanulmányutak formájában. Az elkövetkezendő tíz évben Különös iskola a bólyi. Egy dinamikusan fejlődő nagyköz­ség, fontos mezőgazdasági köz­pont közepén helyezkedik el száz—százharminc éves régi épületekben. A volt községhá­zán, ahol a felsőtagozat van, és a buszmegálló mögötti, kí­vülről mutatós, bent annál le­hangolóbb hajdani Erzsébet Szállóban, a későbbi polgári­ban. Az ilyenfajta iskolákban hallja azt az ember, hogy „rosz- szak a tárgyi feltételek”, hogy új iskola kellene. Bolyban is ilyesmire számítok, de itt vala­hogy más a helyzet... Sokat hallottam arról, hogy itt a toldott-foldott régi épüle­tekben korszerű kabinetrend­szer van kialakulóban, hogy nyelvi laboratóriumokat sok fő­iskola megirigyelhetné, hallot­tam az iskolai könyvtárról, az új tornacsarnokról. Ezek már el­készültek az évek óta folyó fel­újítási, korszerűsítési munká­ban, ugyanakkor látni még a Ferenc József-korabeli épület­ben olyan tantermet is, ami­lyenben apáink, nagyapáink ta­nultak. Olajos padló, dobogó, tanári asztal, szék, előtte há­rom padsor, a terem végén kályha. Régi hosszúkás abla­kok, mélyen benyúló gömbbu­rás lámpák. S mellette ott a nyelvi labor. Egy lépéssel előbbre — Mindig minden iskolában, az egész oktatásban beszélnek a korszerűsítésről — mondja Puskás Bálint, aki 1967 óta igazgatója a bólyi iskolának. Előtte majd tíz éven át taní­tott itt matematika—kémia sza­kos tanárként, jól ismerte tehát a vén épületek minden problé­máját. — A korszerűsítésnek azonban nem az a módja, hogy új ablakot vagy padlót csinál­tatok a régi helyébe, hanem egy lépéssel előbbre lépek, a valóban korszerű, a kabinet­fő feladatuk az új tantermi do­kumentumok bevezetésére való felkészítés. Terveik között óz ideológiai, politikai továbbkép­zés, amely a komplex tanfolya­mok mintegy 40 százalékát te­szi ki. Különös figyelmet kap­nak olyan speciális témák is, mint megyénkben a nemzeti­ségi iskolákban folyó oktatás, nevelés, a szakmunkásképző intézetekben a közismereti tár­gyak oktatása vagy a megyé­ben tanuló cigánygyerekek helyzete. Tevékenységük túlter­jed a megye határain. Az inté­zet munkatársai részt vesznek a tantervi munkálatokban; tan­könyvek írásában, országos és megyei kísérletekben, kutatá­sokban. rendszer felé. Mi ezt kezdtük el 1967-ben, amikor így felvető­dött ez a kérdés. A kabineteket persze nem lehet egy-két év alatt kialakítani — ezért lát­ható együtt az iskolában a tel­jesen elavult és a teljesen új. Annak idején kidolgoztunk egy fejlesztési tervet, amit az­óta is következetesen igyek­szünk végrehajtani. El is kell fogadtatni... — Milyen segítséget kapott ebben az általános iskola? — Terveinket nemcsak a he­lyi tanáccsal, hanem a kollé­gákkal is el kellett annak ide­jén fogadtatni, meg kellett ér­tetni. Meg kellett például győz­ni a tanácstagokat, akik uta­kat, járdákat sürgettek, hogy az iskola korszerűsítésére is áldoznia kell a községnek. Vé­gül is sikerült mindenkit meg­nyerni az ügynek, és nagyon sok segítséget kaptunk a ta­nács mellett az itteni üzemek­től, elsősorban persze a mező- gazdasági kombináttól, aztán a tsz-től, az áfésztól. A kétmil­lió forintra rúgó pénzbeli tá­mogatás mellett gépi erővel, társadalmi munkával is segítet­tek a szocialista brigádok. Mintegy végszóra lép be az igazgatói irodába Bősz József, a nagyközségi tanács elnöke. Maga is pedagógus volt, sok­szor megfordul az iskolában, így mindig van mód a közös feladatok megbeszélésére. Aztán körbejárjuk az iskolát, a felső tagozat épületeit, me­lyekre a félkész jelző illik a legjobban. Ebben a félkész ál­lapotban azonban első pillan­tásra is ott sejlenek a végső, korszerű forma és a tartalmi Megyénk zenei életével két alkalommal is foglalkozott nem­régen a Baranya megyei Tanács végrehajtó bizottsága. Legutóbb fontos határozatokat fogadott el a fejlesztésben előttünk álló feladatokról. Ehhez számba vet­ték a legfontosabb eredménye­ket is. A V. B. megállapította, hogy megyénk és a jeles zenei tra­díciókkal rendelkező Pécs ze­nei élete országosan is figyel­met érdemlő eredményekre ju­tott az elmúlt években. Új ze­nei kultúra bontakozott ki Kom­lón; gyarapodott a zenei ren­dezvények száma és látogatott­munkát segítő modern feltéte­lek. Érezni, hogy az épületben gyakran fordulnak meg a helyi költségvetési üzem kőművesei, asztalosai. Becsöngettek. A nyelvi labo­ratórium egy-egy tanulóra sza­bott kis fülkéiben már elhelyez­kedtek a gyerekek, előttük magnó, a fejükön fülhallgató. Tanáruk a vezérlőegységgé előlépett tanári asztalról irá­nyítja a munkát is. Itt kell meg­jegyezni, hogy Boly lakosságá­nak 60 százaléka német nem­zetiségű, a nyelvoktatásnak te­hát nagy szerepe van. Tervezik a német tannyelvű oktatás be­vezetését is — ehhez pedig to­vábbi nyolc tanterem kialakí­tását. Társadalmi összefogással Az udvar hosszában elnyúló régi épület folyosója már ké­szen áll a beépített szekrények fogadására. A folyosó végén a bólyiak másik büszkesége, a tornacsarnok, amely ugyancsak széles körű társadalmi össze­fogással épült. Négyféle labda­játék, köztük teremfutball is játszható benne, jól szolgálja tefiát a nagyközségben működő hat—hét szakosztály, sőt a já- ■ ás igényeit is. A leleményes­ség, a tenniakarás szép példá­ja az iskolai könyvtár is. Ez egy galériássá alakított régi, magas teremben született meg. Az ilyen épületekben általá­ban panaszkodni szoktak az épület gazdái —, Bolyban nyolc—tíz évvel ezelőtt hozzá­fogtak valamihez, amiből máris érezni a jövő iskoláját. Gállos Orsolya sága, szélesedett a közönség­bázis, főleg a diákok körében. A vidéki komolyzenei ellátás és o munkásság hangverseny­látogatása azonban nem ki­elégítő, több figyelmet érdemel. Gazdagítani kell a hangverseny- kínálatot, gondoskodva ezek is­meretterjesztő szándékú előké­szítéséről, elsősorban a szak­munkástanulók és szocialista brigádok részére összeállított programokkal. A filharmonikus zenekar, az opera és a Pécsi Balett részéről pedig ki kell alakítani a tájolásra alkalmas műsorokat, a megye városainak és nagyobb községeinek élő­zenei ellátásra. Mindez termé­szetesen vonatkozik a megye- székhely áldozatokat is vállaló kamaraegyütteseire, szólistáira, neves amatőr együtteseire is, amelyek, illetve akik eddig is sokat tettek az élőmuzsika meg­szólaltatásáért, főleg a zenei fehér foltok területein. A testület jó néhány fontos javaslatot fogadott el a szín­vonal megtartására, emelésé­re, a műsorpolitikára vonatkozó­an és több más területen is a zenei élet fejlesztése ügyében. Az egyik így szól: „A zenei is­meretterjesztés az eddiginél jobban épüljön be a közműve­lődés egészébe." Sokféle okból ez a kérdés különös figyelmet érdemel. Mindenekelőtt azért, mert a komolyzene befogadásá­hoz a muzsikával eddig nem, vagy csak futólag, nyomok nél­kül találkozó tömegek részére minden eddigi tapasztalat sze­rint nagy szükség van élmény­adó beszélgetésekre is a mu­zsikáról, muzsikával. Ebben, mint a vb-határozat is kiemeli, tör­tént egy s más, az elmúlt évek­ben. Pécsi Géza, az 500. sz. Szak­munkásképző tanára évente öt­hatezer szakmunkástanuló ré­szére törekszik ismeretterjesztő koncerteken fölkelteni a zenei élményszerzés lehetőségeit. Si­kerrel, hiszen a felmérő adat­lapok tanúsága szerint a szak­munkástanulók (kellő előkészí­tés után) 98 százalékban újra szívesen elmennének hasonló koncertekre. (Egyébként csak­nem kétharmaduk először talál­kozott élő komolyzenével.) A kísérletet, mint korábban meg­írtuk, országosan is elterjesztik a szakmunkásképzőkben, később az általános iskolai hangverse­nyeken is. És ezzel a zenei ne­velés egyik legfontosabb kez­deményezése indult el Pécs­ről. Emlékszem, évekkel ezelőtt a pécsi Mecsek Fúvósötöst néhány szereplésére vidéken, állami gazdasági klubokban, mezőgaz­dasági munkások előtt. Nagy­szerű érzés volt megfigyelni 50—60 ember első találkozását a komolyzenével; érzékelni, hogy ez a magvetés — ez az ismeret- terjesztő koncert — jó talajra hull az emberi lélekben. Azóta sok ilyen és hasonló találkozást kezdeményezett a- megyei Népművelési Tanácsadó ismeretterjesztő zenei, vagy ver­ses-zenés műsorajánlat-soroza- ta; a TIT zenei programjavas­lata elsősorban üzemekben és szakmunkástanuló klubokban. Ezeknek a helyes törekvéseknek a szélesítésére hívja fel a fi­gyelmet a megyei tanács vb. határozata. Hiszen tennivaló és fehér folt is akad még jócs­kán. Ami a szakmunkástanulóknál mély hatásokat keltve elindult és évek óta folyik zenei isme­retterjesztésben, az ismeretlen, azaz nem „épült be” még a szocialista brigádmozgalomba. Következésül szinte hiánycikk ma még a kulturális vállalások között az önként meghallgatott zenemű megismerése, a zenei élményszerzés. Pedig számos példa igazolja, hogy némi se­gítséggel, ösztönzéssel volna rá igény is. És lehet-e járhatóbb- út ennél arra, hogy a hangver­senyek közönségének sorai kö­zött valóban munkásarcokat is láthassunk végre? W. E. Nagyapáink tanterme - és a nyelvi labor Kívülről még mutatós, belül azonban annál lehangolóbb látványt nyújt a volt Erzsébet Szálló Látogatás Boly iskolájában A leleményesség és tenniakarás szép példáfa

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom