Dunántúli Napló, 1979. február (36. évfolyam, 31-58. szám)
1979-02-18 / 48. szám
DN HÉTVÉGE 4. BELPOLITIKA 1979. FEBRUÁR 18. Beteg kórházak — kórházi betegek SÜT] A Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat új telepe a Pellérdi úton — Szokolai fel». — Tíz-tizenöt éves álmokat kell újraálmodni Űj értékes területeket nyer Pécs A BÉV-telepek felszabaduló helyére már a XXI. század számára kell építkeznünk Még a hatvanas évek derekán híradás jelent meg a közeljövőre ígérve Újmecsekalja építésének befejezését. Egyetlen „apróság" felejtődött el: a BÉV betonüzemének jelenléte. Újmecsekalja építésének befejezéséről most —! 1979 elején — megalapozottabban beszélhetünk. A város most jutott abba a helyzetbe, hogy végre reális lehetőségként számoljon azon területek felhasználásával, chol ma még a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat telepei vannak. A 6-os út mentén napról-nap- ra többet láttatóan épül az új központi építőipari telep, amelynek elkészülte pontot tesz a több évtizedes áldatlan állapot végére. A működő építés- vezetőségeken kívül legalább 13 különböző helyen tart fenn városszerte telepeket a BÉV. Ezek között van a panelüzem, aminek kiköltöztetésére senki nem gondol, s ezek között a Vasút utcai ácstelep is, amely a Do- mus Áruház építése miatt máris összébzsugorodott. 13 telep. Elképzelhető, hogy ez a szétszórtság mit jelent a munka szervezése, irányítása szempontjából, s máris tudhatjuk, mekkora megkönnyebbülést hoz majd a BÉV-nek, ha a sok részleget egy kerítésen belül tudhatják. És a város? Ma tíz-tizenöt éves álmokat kell újraálmodni, vagy éppen rádöbbenni: egyikmásik álmot hagyni kell háborítatlanul, hiszen színhelye sokkal értékesebb, hogysem olyasmi kerüljön oda, amiért a következő generáció marasztal el bennünket. Lássuk ezután sorjában! Újmecsekalján a Veress Endre út mentén, még mindig hatalmas területet foglal el a betonüzem, ahonnan a mixerkocsik napjában sokszor fordulva viszik az építkezések nélkülözhetetlen nyersanyagát szerte a városba. A terület sorsa? Amikor a városrész építése ennél a pontnál megtorpant, napvilágot láttak a különböző elképzelések reuma-utókezelő intézmény, sportszálló — hogy csak a legfontosabbakat említsük. Ezekről már nincs szó. De arról sem, hogy lakóterületenként vegyék számításba. Megépítik viszont 6 Kállai Éva téri tízemeletesekhez már korábban tervezett üzleteket, amelyek jelentősen javítanak majd az Építők útjától délre lévő lakóterület ellátási viszonyain. A felszabaduló terület egyébként a jelenlegi elgondolások szerint Újmecsekalja nagy szabadidőközpontja lehetne, amint ezt az eredeti tervekben is lefektették, s mint ezt a közelmúltban épített kalandjátszótér is sejteni enged. Néhány korábbi elgondolást mindenesetre felül kell vizsgálni. Célszerűbbnek látszik, hogy a sportcsarnok tervezett nyugati szárnyában — a tejüzem hűtő- kapacitásának felhasználásával — fedett műjégpálya létesüljön, fedettuszoda viszont az említett szabadidőközpont egyik fő létesítménye lehetne. Végeredményben a város általános rendezési tervének felülvizsgálata ad választ arra a kérdésre, hogy e területen még milyen, Újmecsekalja ellátását javító intézményeket, létesítményeket helyezzenek el. „A Lakics", azaz az 508-as szakmunkásképző intézethez csatlakozó terület, amely ma még szintén a BÉV-hez tartozik — jelentőségét részben az határozza meg, hogy itt lesz a nyugati városrészt a Lvov-Kert- várossal összekötő felüljáróhoz kapcsolódó út végpontja. Zöldbe ágyazott intézményi terület lesz ez, kiszolgálója a környéken épült sokszáz lakás sokezer lakójának. Az első intézmény már épül: a városrész mozgalmi szerveinek közös székháza. Pár éve felvetődött az ötlet: itt épülhetne a megyei művelődési központ. Nos, e célra — mint tudjuk — más területet jelöltek ki." A Vasút utca jövője nemcsak a BÉV-től, hanem az Építőgépgyártó Vállalattól is függ. Az előbbi ácstelepének megmaradt része és a betonvasgyártó-te- lepe talán az ÉPGÉP-pel egyszerre teszi szabaddá a területet, melynek felhasználásáról már 1977-ben döntöttek: megépül a Mecsekvidéki Vendéglátó Vállalat új központja, a 3000 adagos étterem, a Domus Áruház, továbbá a kilencemeletes házak mellett egy bölcsőde. Végre lehetővé válik a déli városrész közlekedési rendezése. Régóta tervezik, hogy a Mártírok útja a Kálvin utcával folytatódjék, s ez a jelenlegi ÉP- GÉP-telepen átvezetve csatlakozzék a Vasút utcába. Ez módot adna a Lenin tér olyan értelmű átalakítására, ami a fő- pályaudvart ténylegesen is a város kapujává avatná. Megépülhet a felüljáró északi lehajtó ága is, ami a délről jövő forgalom jelentős részét le- veheti, tehermentesítve a belvárost. Nincs még döntés a BÉV központi — a Rákóczi út és a Czinderi utca közötti — területének hasznosításáról. Néhány éve a PTV-nél házi tervpályázat zajlott le, amelyen arra keresték a választ, hogyan használható fel a Rákóczi úttól délre elterülő, a Rét utcától a 48- as térig terjedő terület. A pályaművek több megoldást kínálnak a BÉV-területre, egyetértve abban, hogy ez mindenképpen megkülönböztetett figyelmet érdemel. Itt kell elhelyezni a város regionális központi szerepkörét kiszolgáló, már a XXL századnak is épülő létesítményeket. Hogy miket? Az általános rendezési terv felülvizsgálata során erre is keresik a választ. Lehet, hogy jó pár évig a Bajcsy-Szalai sarokhoz hasonló ideiglenes parkoló lesz ezen a területen, s csak a 80-as évek derekán kezdenek nagyobb építkezéshez. De még mindig jobb így, mint. ha most nagy sebbel-lobbal nekilátnának építeni olyanokat, amikről már 10—15 év múlva kiderülne: sem keresnivalójuk, sem helyük nincs itt. Hársfai István Vidéken átlagosan 72 kórházi ágy jut tízezer lakosra, Budapesten 139,5, Pest megyében viszont mindössze 54 . ., Nem véletlen, hogy mind a szakemberek, mind a közönség körében sok szó esik a kórházi helyzetről, a fekvőbeteg-ellátásról. Sokan úgy vélik: a gyógyítás bázisa a korszerű kórház. Csak ott lehet az orvosi tevékenységet (műtétet, terápiát, laboratóriumi vizsgálatot stb.) szakszerűen elvégezni. Ahhoz azonban, hogy a kórházak és a fekvőbeteg-ellátás jelenét és jövőjét értékeljük, vissza kell tekintenünk a múltra. A múlt öröksége A szocialista Magyarország felemás egészségügyi hálózatot és társadalombiztosítási rendszert örökölt a kapitalista korszaktól. Mintegy tízezer képzett orvos, csaknem 50 000 kórházi ágy. jól működő hatósági (gyógyító) orvosi hálózat hatékony közegészségügyi-járványügyi szolaálat, az ipari munkások és alkalmazottok (a lakosság 31 százaléka) kiépült társadalombiztosítási rendszere, négy orvosi egvetem jelentette az örökség egyik felét. A másik félhez tartozott az ellátatlan mezőgazdasági népesség (a lakossáa többsége) és a felső irányítás szétszórtsága. A felszabadulás után a szocialista egészségügy legfőbb törekvése az volt, hogy az ingyenes egészségügyi ellátást fokozatosan kiteriessze az egész lakosságra. Minden körülmények között biztosítani kellett az életveszélyes, vagy sürgős beavatkozást kívánó be- teaek azonnali ellátását. A következő fontos feladatnak a legavakrabban előforduló, nem túlságosan bonyolult esetek alaoszintű (körzeti, üzemorvosi stb.) ellátása mutatkozott Csak ezt követhette a hosszabb ideig tartó betegségek gyógyítására szolqáló Intézmények megteremtése. A ielentős orvos-, ápoló- és közéofokú szakemberképzés lehetőséget adott új intézmények létesítésére és személyzettel való ellátására, valamint a nagyobb beruházásokat nem iqénylő körzeti és üzemorvosi hálózat kiépítésére. Nemcsak a budapestieké A kórhózfejlesztés azonban elmaradt a rendelőintézeti, körzeti és más járóbeteg-ellátó intézmények mögött. Ennek egyik oka a meglévő intézmények korszerűtlensége. „Örökségünkben” igen sok a kicsi, a mindössze 200—400 ágyas épület, márpedig a gazdaságosan fejleszthető kórház legalább ezerágyas. Ott fizetődik ki, ott használható a modern medicina által megkövetelt korszerű orvos- és kórháztechnika. Viszont a kis kórházakat ma még nem nélkülözhetjük, ezért szinten kell tartani őket, ha fejlesztésük ráfizetéses is. Az elmúlt években átlagosan századannyi embert vettek fel a kórházakba, mint ahányat a járóbeteg-ellátásban kezeltek. Már a múltban is az alapellátás gyors ütemű növelése sürgette a járóbeteg-szakellátási és a kórházi háttér bővítését. Az építési költségekhez és a működtetési kiadásokhoz azonban nagy összegekre volt szükség, amelyeket állami háztartásunk az alacsony hozamú mezőgazdaság és a közepes ipari termelés mellett nem tudott előteremteni. így aztán hosszú ideig nem épült új kórház. Az erőltetett ütemű ipari fejlesztés, a nem eléggé átgondolt gazdasági irányítás időszakában az egészségügyi intézmények állagának megóvására kétségkívül kevés figyelmet fordítottak. A meglévő épületek koptak, öregedtek. A legsúlyosabban a fővárosi egészségügyi intézmények rongálódtak, bár több vidéki kórház is hiába igényelte az építőipar beavatkozását. Közismert, hogy legtöbb kórházunk, egészségügyi intézményünk a fővárosban van, itt tízezer lakosra jóval több kórházi ágy jut, mint egy-egy megyén belül. Csakhogy ezekben nemcsak fővárosi lakosokat gyógyítanak: odakerül a kórházakkal rosszul ellátott megyék betegeinek jó része, s ott kezelik azokat a betegeket, akiknek az ellátására nem szükséges és nem is szabad minden megyében berendezkedni. A lakosság azonos szintű egészségügyi ellátásának érdekében a 60-as évektől kizárólag vidéken épültek kórházak. Ezek — lévén újak — modernebbek, korszerűbbek, mint az egyetemi klinikák vagy az országos vezető intézetek és általában a fővárosi intézmények épületei. A vidéki kórházakra persze szükség volt és van. Velük párhuzamosan Budapesten azonban nem létesült új kórház, sőt a meglévők rekonstrukciója, karbantartása is elmaradt a kívánatostól. Gondot okoz az immár száz esztendős kórházi struktúra is. A fejlett egészségüggyel rendelkező országokban, például a sebészeti osztályokra kerülő, operációra váró betegeket érkezésük után átlag másfél nappal megműtik, mert a kivizsgálás az arra berendezett speciális osztályon már megtörtént. -Nálunk egy hétbe, vagy még többe kerülnek az előkészületek. Magyarországon a pénteken-szombaton kórházba kerülők többségének a vizsgálata csak hétfőn kezdődik. Igaz, néhol már kísérleteznek a folyamatos betegellátással, de mindehhez kevés egy-két intézmény, vezető és néhány száz egészségügyi dolgozó áldozatvállalása. Az állandó készenlétből a laboratóriumok, a röntgenosztályok, sőt az egyéb kiszolgáló részlegek sem maradhatnak ki. Ez viszont új munkarenddel, új ügyeleti beosztással a hétnapos, tehát 168 órás munkahét bevezetésével járna. Állami támogatás — kórházakra A felsoroltakból és a lakosság egészségi állapotáról, az egészségügyi ellátáshelyzetéről és a soron következő teendőkről az Egészségügyi Minisztérium az elmúlt év végén jelentést terjesztett az Állami Tervbizottság elé. A gondok őszinte feltárása is segíthetett abban, hogy 1979-ben a többi ágazattal ellentétben nem csökkent, hanem mintegy 10 százalékkal nőtt az egészségügynek nyújtott központi támogatás. A kormány meghatározta az Egészségügyi Minisztérium feladatait. Igazodva az egészségügyi hálózat belső arányainak szükségleteihez, előírta a kórházak karbantartásának és helyreállításának növekvő ütemét és általában az egészségügyi ellátás fejlesztésének meggyorsítását. Az Állami Tervbizottság tavaly megtárgyalta az egészségügy 1990-ig tartó hosszútávé tervét. Az alapvető vezérgondolat: az ellátás színvonalának országos kiegyenlítődése, több feltételtől függ. Tovább kell javítani például az egészségügyi intézményhálózat belső arányait, fokozni kell az ellátandó feladatokhoz igazodó munkamegosztást és növelni a szakmai hatékonyságot. Ugyanakkor nem szabad megfeledkezni a munkaerőgondokról, főként az ópo- lónővérek és a középkáderek hiányá ról. Eddig elsősorban gondjainkról és azok természetéről volt szó, de az eredmények sem csekélyek. A legutóbbi 32 évben jó húsz esztendővel megnőtt a lakosság születéskor várható átlagos élettartama, tizedénél is alacsonyabbra csökkent a csecsemőhalandóság, jó néhány fertőző betegség eltűnt az országból, mások gyakorisága pedig jelentősen visszaszorult. Évtizedekig munkaképesek olyan emberek, akik korábban egykét évvel betegségük felismerése után meghaltak. Mindez az élet- és munkakörülmények, az életszínvonal és a tudomány közismert emelkedésén túl nem kis mértékben köszönhető a társadalombiztosítási jog kiterjesztésének: a hatvanas évek vége óta a lakosság 99 százalékára, 1975- től pedig minden magyar állampolgárra. Horváth Kálmán Az Aesculap brigád 120 gyereke Az Egy iskola, egy üzem mozgalom keretében találkoztunk már javító-karbantartó, építő-szépítő szocialista brigádokkal. A pécsi Munkácsy Mihály utcai gyógyszertár dolgozói Aesculap szocialista brigádja új ötletet valósított meg. Kezdetben egészség- ügyi felvilágosító előadásokat tartott, általános iskolákban. így jutottak el két évvel ezelőtt a pécsi gyógypedagógiai nevelő intézetbe. Hogy felnőtt korukra a növendékek legalább részben ellássák magukat majd, nagyon fontos a szokások kialakítása. Általános elv, hogy a tanár egy meghatározott sztereotípia kialakítására törekszik. A szokás alakításában nem a folytonos *•- gyeimeztetéssel, hanem pozitív motiválással és cseleked- tetéssel könnyítik o gyerekek szokásainak alakítását. A genetikusán vagy egyéb okból sérült tanulók szokásalakításánál a tanár nem tűrheti a lazaságokat, hisz ez végül r gyermekre ütne vissza. És itt lép be a brigád, a nagyobb közösség, vagy a család nevelő hatása. A brigádtagok rövidebb- hosszabb időre kiemelik a növendékeket az egyhangúságból. Bábszínházba, moziba, állatkertbe, kirándulásokra, hét végén otthonukba viszik őket. Ennek eredményét a pedagógus rögtön láthatja a gyerekek rajzos beszámolójából. A „pótmamákat" pedig élményben részesíti az, mikor egy-egy szorongó gyerek feloldódik az új környezetben. • Idén új ötletük támadt. A pécsi és a mohácsi kisegítő iskolák tanulói között játékos vetélkedőt rendeztek. A kitűzött cél és a játékos eszközök, összekapcsolták a küzdő feleket. A léggömbfúvásban, labdadobásban-gurításban, különböző ügyességi.játékokban elsősegélynyújtási gyakorlatokban legjobb eredményt elérők ínyencségeket kaptak jutalmul. De mert legalább egyszer mindenkinek „sikerült” elsőnek lenni, senki nem ment haza üres kézzel. És itt nemcsak a funkcióörömnek, a közösség „hajrá" kiáltásainak volt nagy jelentősége. Az eszközök ilyenfajta használata a gondolkodás; az új játékszerek, a képzelet fejlesztését szolgálta. A nemzetközi gyermekév az előzőeknél gazdagabbnak ígérkezik, az Aesculap brigád 22 dolgozója vállalta a további segítségnyújtást a pécsi gyógypedagógiai iskola tanárainak, a mintegy 120 gyermek nevelésében. K. M.
