Dunántúli Napló, 1979. február (36. évfolyam, 31-58. szám)
1979-02-17 / 47. szám
1979. február 17., szombat Dunántúli napló 3 Szabadíts meg a gonosztól „Felcsillan a*szemük, aztán nem kérnek...” Zenehallgatás az Ifjúsági Ház könyvtárában — Szokolai felv. — A pécsi fonotékában E lloptak egy kabátot a lerobbant tánciskola ruhatárából. A kabát tulajdonosa makacsul ragaszkodik a bársonygalléros, sötétkék darabhoz. A. ruhatárosnő és családtagjai „az életüket teszik föl” a kabát megkeresésére. És mindez 1944 őszén játszódik. Ennyi röviden Sándor Pál legújabb filmjének története. A filmnek, mely Móndy Iván 1961 -ben bemutatott Mélyvíz című musicaljéből készült. A zenés játék akkoriban nem aratott sikert, utólagos értelmezések szerint a hatvanas években „még túl korán jött". A film és a színmű természetesen nem azonos. Lehet, hogy akik a mándys világra0áhítoznak, csalódnak kicsit. A filmben a történet szereplői nem véletlenül csapódnak együvé, köti őket a sokszor kétes értékű családi kapocs. A helyszín marad Józsefváros, Mán- dy több művének táptalaja és a figurák sem ismeretlenek. Más névvel, más alakban felbukkantak már az író egyéb írásaiban. A kétes egzisztenciák, a kiszolgáltatottak, a külvárosok lakói, akik ha kapaszkodnak is, így vagy úgy, de mégis csúsznak lefelé. Sándor Pál az emberekről, magatartásformákról, kapcsolatokról kíván szólni. Az egymáshoz való viszonyulásukról, amelyeket - látszólag - a történet sodródása és sodrása vált ki belőlük. Csak azért látszólag, mert ezt a sodródást végül is ők idézik elő egymásra halmozott cselekedeteikkel. Az egyszerű csőrösből tragédiák keletkeznek. A szereplők becsapják egymást, kapcsolatok hullnak szét és kapcsolatok keletkeznek. Az ellopott kabát tulajdonosának makacssága ráragad a többiekre is, s egy hirdetett becsületesség nevében meg nem bocsátható cselekedeteket visznek végbe. Végül is előkerül a kabát, de akkor már nem is fontos. A Mama, a ruhatárosnő belekapaszkodása már csak a kétségbeesett mentségekbe való kapaszkodás jelképévé válik. Mindezt belengi a nyilas korszak levegője, 1944 atmoszférája. Mégsem lehet történelmi filmnek nevezni a Szabadíts meg a gonosztol, s nem is volt ez céljuk a film alkotóinak. 1944 is „ürügy” a filmben, csakúgy, mint Sándor Pál más filmjeiben, például a századforduló vagy 1919 (Szeressétek Odor Emíliát — Herkulesfürdői emlék). A feszített történelmi helyzetek mindig jobban kihozzák az emberekből a bennük lakozó indulatokat és ezek az indulatok mindig végletesebbek, mint békeidőben. Bár akkor is meglapulnak valahol ... A filmben egy s más megjelenik az akkori őrületekből is. jelzésszerűen ott vibrál a kor réme a képsorokban. Az imádság kezdősora is többször elhangzik a filmben, hol megszokásból, hol éppen az említett kiélezettség nyomasztó súlya miatt. A film hangvétele többrétűén hiteles. Tragédia, szatíra, komédia és tragikomédia olvad egymásba, válik ki egymásból. Víziók, álmok, szimbólumok és harsogó realitás váltakozik. A zárókép fortyogó, elsimuló mocsarassága, „mélyvize” tesz pontot — pillanatnyilag — a történet végére. Néhol a film zenei aláfestése valamint az epizódfigurák karakteres arca és némely jelenet megformálása Fellini- hatást tükröz. Vállaltan vagy anélkül. A film forgatókönyvét szintén a rendező régi munkatársa Tóth Zsuzsa készítette. Az operatőrrel, Ragályi Elemérrel is sokszor dolgoztak már M ár egy nemzedék is felnőtt azóta, hogy Hu- lot úr utoljára köztünk járt; ez a szeretetre méltó örök kamasz, a technika áldásai között csetlő- botló francia, a nagy nevet- tetők méltó utóda. A kisvárosi ünnepben ismerhettük meg: postás volt egy idilli porfészekben, ott próbálta felvenni a versenyt az amerikai postatechnológiával ... Ezt követően nyaralására kísértük rozoga autóján, aminek még az út porában fekvő kutya sem enged szabad utat. .. A Hulot úr nyaral-t a Nagybácsim követte, ebfjen már éles a harc az alkalmazkodni akaró Hulot úr és a technika között: ha csak hozzáér valamihez, hót virsliszerű valami hagyja el a műanyag csövet sajtoló gépet... A nálunk nem játszott Playtime című filmjében ismét az amerikaiakkal gyűlik meg a baja, akik elözönlik Párizst... Némiképpen megváltozott legújabb filmjében, a Hulot úr közlekedi’k-ben. Eddig ugyanis ő állt a középpontban, most a főszerepet a jelent szimbolizáló autó vette át. Az elviselő, a technikával szembekerülő Hulot-ból pedig alkotó Hulot lett. Ő tervezte ugyanis az autókiállításra szánt kempingbuszt, ami mindent tud, amire a ma kényelmes kempingezőjének szüksége lehet. A humor forrása eddig Hulot úr és a modern technika közötti ellentmondás volt. Erre a filmre ez az ellentét kiszélesedett: már általában az az életforma lett humoros, amely nem tud vagy nem akar hozzáidomulni a létrehozott technikához. Groteszk jeegyütt. Ragályi Elemér képei lenyűgözőek, pergetik a filmet, feszültséget tartanok ott is, ahol a történet lelassul. A szereplőgárda is kiváló teljesítményt nyújtott. Psota Irén Mamája, Garas Dezső puhakalaposa, Kútvölgyi Erzsébet elkeseredetten kapkodó Zsuzsija, Kern András fickója, Andoré; Péter katonája, Margittal Ági rosszlánya kiemelkedő alakítás. A film a tizenévesektől kezdődően minden korosztálynak élményt nyújt. Mégis mgrad az emberben egy halvány érzés, hogy nem kapott meg mindent, amit talán megkaphatott volna. Ennek okát megmagyarázni nagyon nehéz. Talán, mert a néző néha mégsem érzi tökéletesen indokoltnak a sodródást, vagy mert időnként külső szemlélő marad. De lehet, hogy csak azért, mert nehéz szembenézni önmagunkkal. Barlahidai A. lenetek, finom gégék követik egymást: az autókiállítás közepén egy csicsergő erdei tisztás; az autóját javító pap mozdulatai templomi szertartást idéznek... Nevetségessé lenne Jacques Tati, Hulot úr életre hívója és megszemélyesítője, ha a technikai haladással szállna szembe. Ám nem Táti, de Hulot úr megmosolyogni való, vagyis általa az emberek, akiknek uruk lesz mind az, aminek szolgálnia kellene őket. Ebben az esetben az autónak. A filmművészet nagy nevet- tetői közül számomra Hulot úr a legszimpatikusabb. Nyugalomra vágyik ő is, mint a burleszk nagy egyéniségei, de sohasem agresszív, mint amerikai elődjei. Humorában sem. ö soha nem vág habostortát más fejéhez, senkit nem billent fenéken, soha nem vágódik hasra. Még ha várnánk, sem, és éppen ez lesz humoros. ő ellene nem acsarkod- nak rablók, gonosz emberek. Táti ugyanis tudja, hogy nem ez egyes emberek jók vagy rosszak, hanem az emberek kapcsolatát szabályozó viszonyok lehetnek emberségesek vagy — humorral kifejezve — nevetségesen elviselhetetlenek, kényelmetlenek. Jacques Tati — Hulot úr művészete által magunk ellentmondásain is elgondolhatunk. Magunkat, az embert ismerhetjük meg jobban. A szelíden korholó, kedvesen ironikus, féltve szerető, az emberi méltóságot tisztelő alkotó így igazán humanista és egyedülálló személyisége az egyetemes filmművészetnek. (bodó) A fiú meg a lány egymást átkarolva trappolt lefelé a lépcsőkön. A pécsi Ifjúsági Ház könyvtárából léptek ki. Lemezeket is hallgattatok? — kérdeztem őket, de csak a fejüket rázzák. — A lexikonok miatt jöttünk, kellett valami a holnapi órára. Nem érünk rá, meg különben is csak komoly zene van. — Pedig úgy hallottam, még esküvőre is választottak innen megfelelő zeneszámot... — Meg karácsonyra, iskolai ünnepélyekre is — válaszolja ezt már Takács Ferenc, a könyvtár megbízott vezetője. — Azért, sajnos, korántsem olyan népszerű a zenei részlegünk, mint amennyire lehetne. Előszedi a statisztikai adatlapot. Szeptemberben 34, októberben 59, decemberben 20, januárban 21 hallgatója volt a lemeztárnak. Fonatékának mondom én, Takács Ferenc igazít ki. Jó zenei részlegnek tartják a gyűjteményünket, de a fonotéka tartalmi követelményeinek nem felel meg mindenben. A 860 lemez egy részét a városi tanácstól „örökölték". A többit ők szerezték be. Természetesen a pénz sohasem elég. A zenetörténet legkiemelkedőbb alakjainak művei mellett azért a rétegigényeket is kielégítik már. Vannak irodalmi és népzenei lemezeik, néhány Fáklyavivők és a Magyar Pantheon sorozatból. Elvétve egy-két dzsessz és Cseh Tamás lemez is található. Sőt angol és német nyelvlecke lemezek is meghúzódnak a fakkokban. — A városban ez egyelőre az egyetlen „fonotéka". A popzenei lemezek hiánya miatt nem elég népszerű vagy nem megfelelő a felszerelés? — faggatom. — Már gondoltam, hogy könnyűzenei lemezeket is kellene vásárolnunk — válaszolja. — De előbb a komoly zenei választékot szerettük volna bővíteni. A felszerelésünk három sztereo lemezjátszóból és kilenc fülhallgatóból áll. Lehetne jobb is, de nem hiszem, hogy ez zavarná a fiatalokat. A falban három helyen látok „lehallgató lyukakat”. Egyszerre hárman hallgathatják ugyanazt a lemezt és hárman- hárman a másik kettőt. De egy mű közben is átkapcsolhatnak a másik lemezjátszóra. Kellene egy magnetofon is, mert könnyebben szerezhetnének be fontos felvételeket. A Gorkij zenei könyvtár föl is ajánlotta, hogy kívánság szerint mindent átjátszanának szalagokra. i Azért törzsközönséggel is büszkélkedhetnek már. A művészeti gimnázium néhány tanulójával, akik listákon gyűjtötték össze az igényeket. — Mindenkinek felcsillan a szeme, amikor közlöm, hogy zenei részlegünk is van — meséli Takács Ferenc. — Aztán mégsem kérnek belőle... Csináltunk egy ideiglenes katalógust és Nagy Zoltánnal most dolgozunk egy katalógus füzeten, amelyet majd elküldünk a középiskolákba. Szerintem a havi 80—100 hallgató lenne az ideális a feltételeinkhez mérve. A zenehallgatás lehetősége tehát adott az Ifjúsági Házban. Kór, hogy nem élnek vele a fiatalok. De még minden pótolható ... B. A. Hulot úr közlekedik Kidolgozott, jó színvonalú közönsége Brahms Á-dúr, (Op. előadásban hallhatta szerdán 100) és Beethoven Esz-dúr (Op. este a kamarabérleti koncertek 12) hegedü-zongoraszonátá]át, HANGVERSENY Kovács Dénes és Rados Ferenc szonátaestje valamint Bartók szólóhegedűre írt szonátáját Hogy ez a koncert a két művész magas színvonalú játéka ellenére sem nyújtotta a várt élményt, annak okát alighanem kettőjük előadói alkatának nagymérvű különbözőségében kell keresnünk. A hegedű-zongoraszonátákban a két hangszer együtt hordozza és csak együtt képes kifejezni a szerző mondanivalóját. Nem elég a tempó, a dinamika, a frazeálós azonossága; ez néhány eset, mint pl. a Beethoven-szonáta fináléja kivételével itt is megvalósult. Többről van szó: A két előadóban azonos, vagy nagyon hasonló rezonanciáknak, gondolatoknak, képzeteknek kell élniük az előadás során, hogy mindketten ugyanazt a művet szólaltathassák meg. Rados Ferenc oldottabb, beszédesebb, kitárulkozóbb zongorajátéka mellett Kovács Dénes hegedűszólama gyakran zárkózottnak, nehezen megnyi- latkozónak hatott. Leginkább a Brahms-szonátában volt ez érezhető, ahol a zenei anyag szabadabb, nagyobb ívű szárnyalást tett volna lehetővé, a hegedű számára, és legkevésbé a Beethoven-szonáta elsőmásodik tételében, melyben Kovács Dénes érezhetően átengedte magát a zene belső sodrásának, és a jól összefogott nagyformán belül, — partnerével egy-egy pillanatra lélekben is találkozva — sok apró részletszépséggel ajándékozott meg. Bartók Szó/ószonátájóban ezúttal nem annyira a .virtuozitás, inkább a meditativ, elmélyültebb muzsikálást kívánó réteg, elsősorban a harmadik tétel ragadta meg a hallgatót. E részekben felfedezhettük azt a bársonyos, meleg hegedűhangot is, melyet Kovács Dénes korábbi hangfelvételeiről ismerünk. Dobos L. Mohács és Pélmonostor kulturális kapcsolata ♦ Mohács különösen gazdag a magyaf-jugoszláv kapcsolatokban. A városi tanács először 1971 februárjában kötött együttműködési megállapodást a pélmonostori képviselőtestülettel. Céljuk, hogy a két nép jobban megismerje egymás életét, hogy a mohácsi délszláv nemzetiségnek és a jugoszláviai magyarságnak legyen kapcsolatuk a megfelelő nyelvterülettel. Az elvi alapokat rögzítő dokumentumokat évenként részletes feladattervvel egészítették ki. Az együttműködés körének bővülése megkívánta, hogy hosszabb távra tervezzenek és ezért 1976-ban új megállapodást kötöttek. A határmenti települések rendszere és rendezett kapcsolata kiterjed a gazdasági életre, az oktatásügyre, a népművelésre, a politikai és tömegszervezetekre, az egészségügyi ellátásra és a sportéletre. Az oktatásügy területén már hagyományos az együttműködés. Mohácson hét iskola tartja a kapcsolatot a pélmonostori körzettel. Pélmonostoron és Mohácson rendszeressé váltak a nemzetiségi fifm- napok és a művészeti együttesek bemutatói. A szervező munkából nagy részt vállalt magára a Horvátországi Magyarok Központi Táncegyüttese, a dubosevicai és dárdai népi együttes, valamint a mohácsi Bartók Béla Művelődési Központ és a délszláv klub. Az anyanyelv ápolására is figyelmet fordítanak. Irodalmi esteket tartanak. Bárban nemzetiségi olvasótábort szerveznek, a könyvtárosok rendszeresen találkoznak és könyveket ajándékoznak egymás intézményeinek. A nyolc év alatt több kiállítást is rendeztek. Ilyen volt pl. Kolbe Mihály pélmonostori tárlata vagy a batinai művésztelep mohácsi bemutatkozása. A tervek szerint idén a Dr. Marek József Mező- gazdasági Szakközépiskola fogadja a pélmonostori „Testvériség-Egység" Középiskolai Központ nevelőit és tanulóit. Pélmonos- torra tavasszal a Kisfaludy Károly Gimnázium tanórai és diákjai utaznak. Újdonság, hogy tavasszal találkozót szerveznek az 502. sz. Radnóti Miklós Ipari Szakmunkásképző Intézet és a pélmonostori testvériskola között. öt általános iskola tanulói találkoznak határon túli községek diákjaival. Felmerült az általános iskolások kölcsönös üdültetésének igénye is. Az idei busójárásra meghívtak egy délszláv •néptánc csoportot és ' a Horvátországi Magyarok Szövetsége Központi magyar tánccsoportját. A Schneider Lajos népdaléneklési versenyre is hívtak Jugoszláviából résztvevőket. Mohácsi iskolások vendégként szerepelnek a pélmonostori általános iskolák szavalóversenyén. A Bartók Béla Művelődési Központ egy pélmonostori klubot invitál tapasztalat- cserére és vendégszereplésre az ottani cukorgyár kultúrkörének csoportját. Ezenkívül ismét megrendezik júniusban a bári olvasótábort, a zeneiskolások és a könyvtárosok találkozóját. Kiállításokat is rendeznek egymás képző- művészeti és népművészeti alkotásaiból. b. a. I
