Dunántúli Napló, 1979. január (36. évfolyam, 1-30. szám)
1979-01-08 / 7. szám
fi stílusteremtö Som Lajos Három éve a legnépszerűbb basszusgitáros Révész papa egykor még idegesen járkált a koncerteken, mert „Hogy lehet dübörgő tapsos együttes zene után egyszem basszusgitárral kiállni a közönség elé?! Révész papa amúgy civilben Révész főorvos úr, mégcivilebb foglalkozása pedig az, hogy Révész Sándornak, a Piramis együttes népszerű énekesének édesapja és folyvást a „csövesek” között járkált, izgulni a srácért A srác: Révész Sándor. De hát ez a srác „bandában” játszik, így Révész papa már az egész bandáért izgult. Som Lajosért, a csapatfőnökért is, aki ezeket a basszusgitáros „szólómerényleteket" elkövette. De sikerültek, ugyanolyan vastaps jött be rájuk, mint a csapatmuzsikára, így Révész papa azóta basszusgitár-ügyekben teljesen nyugodt. De nyugodt Som Lajos is, aki immár három egymás utáni évben kapta meg az ország legnépszerűbb basszusgitárosa címet, több tízezres szavazat- őzön alapján. Pedig neki aztán igazán nem volt nyugalma, korábban. — Engem mindig zavart, hogy a hangszeremmel csak alaphangokat játszhatok. Úgy éreztem magamat, mintha egy zongorán játszhatnék, de csak a balkezemmel. Mindig arra gondoltam: ezért kell egy ember, egy hangszer az együttesekbe?! Aztán, a szolfézs, illetve az összhangzattan is igazolta, hogy ez a hangszer tovább terjedhet. Elkezdtem tehát egy-két ritmust betenni a zenekarba. Sok bírálatot kaptam érte! — Mikor tört meg a jég? — Sajnos csak olyankor, amikor pálunk, Magyarországon szokásos, vagyis amikor külföldön is sikerrel bővítették ki a basszusgitár zenekarbeli szerepét. Gondoljál csak a picivel a Beatlesek előtt jelentkező — persze hozzánk csak később érkezett — Shadow, vagy a lengyel Szpatnyick együttesre. De az igazolást a Cream adta. Ebben a csapatban hárman játszottak, közöttük maga Erick Clapton. Az ő basszus- gitárosuk Jack Brush volt, akit már idehaza, minálunk is elismertek. — Egy-egy hangszer meghatározza egy-egy zenekar stílusát. Például a dob. Most a kiterjedt hatású basszusgitár a Piramis stílusát jelzi. Ezzel az egész műfajban megnyitottad az egyik lehetséges új haladási irány kapuját. Az eképpen magyarországi stílusteremtö Som Lajos hogyan fogalmazza meg ennek a belső alkotói gondjait? — A jó popkoncert olyan, mint az élő színházi előadás: egyszeri és megismételhetetlen. Minden este más. Ezért kidolgoztam a basszusgitárra egy zenei bázist és arra minden hangverseny adott hangulatától, zenekari és közönségbeli idegállapotától függően építkezem. — Tehát rögtönzői? Vagyis: kockáztatsz?! — Igen. És ez ebben a szépl — A most karácsonykor har- madizben elnyert országos népszerűségi elsőség után, mi a véleményed: a szakmai vagy a népszerűségi szavazás a fontosabb? — A szakmai a fontosabb, művészileg értékesebb. De a szakma ma már annyiféleképpen csoportosul, hogy a népszerűségi szavazások hihetőbbek. Igaz, a népszerűségbe sok pszichológiai tényező is belejátszik. — Mit csináltok most? — A harmadik nagylemezen dolgozunk. Stílus tekintetében természetesen változatlan lesi, de néhány szövegrészben szókimondóbb, mégpedig a bennünk tamáskodók irányába. Ugyanis csak most, a Szolidaritási Rockfesztivál utón békáit velünk ki mindenki teljesen I Hiszen ott óriási sikerünk volt, látták, hogy tömegek felett rendelkezünk, hangulataikat befolyásolhatjuk, s ezt mi építő szándékkal tesszük. Február 15-én nyugati - NSZK, holland, belga - majd március végén cseh és NDK hangver- senykörútra indulunk. Április 20. után néhány nagyvárosban hangversenyt rendezünk, a harmadik Piramis-nagylemezből, s akörül indulunk majd Pécsre is, a sportcsarnokba. Földessy Dénes A művész neve: Nachtigall Négy közép-európai erdei madár, az egyik lemezborítón: makk- tölgyszajkó, kékcinke, örvösgalamb és barátposzáta Másfél száz madár hangját viheti bárki a lakásába A művész neve Nachtigall, azaz fülemüle. Lemezét egy sorban kapkodják Yutta Vulpius, a Német Demokratikus Köztársaság híres szoprán énekesnőjének lemezeivel. Mert Magyarországon eddig csak nótában hangoztattuk, hogy „Hal-' lod-e a fülemülét?" De lemezre mégsem vettük fel, hogy igazán halljuk az énekét. Most a pesti NDK kultúrközpontban megjelentek a madárhangok, hat lemezen. Hatvan forintért csapatnyi madár hangját viheti haza bárki a lakásába, emlékeztetőnek erdőre-mezőre. Közép-Európa madaraiból tizenöten énekelnek az egyik lemezen, a Keleti-tenger madárdalnokai közül pedig harmincnégyen a másikon. Van külön mezeimadár-lemez is, tízféle hanggal, és erdei madarak szólóénekeit — huszonegyet — ugyancsak külön lehet kapni. Délkelet-Európa kis dalnokait harmincon képviselik a másik kiadványon. öt éve adták ki a Német Demokratikus Köztársaságban ezeket a madárhanglemezeket és most a pesti közönség szinte zarándokol értük a Deák téri NDK kultúrközpontba. F. D. Gyógyult alkoholisták klubja Új közösséget, barátokat találtak Háromszor iszik a magyar: ha örül, ha bánata van és ha szomjas. A tréfásnak szánt, ismert mondás azonban sokkal komorabb, mint .első hallásra tűnik. A statisztikák — az alkoholisták gyógykezeléséről, balesetekről, a táppénzes napok számáról, a családi közösségek felbomlásáról — ékes bizonyítékai a túlzott alkoholfogyasztás ártalmainak. Sokan maguktól rájönnek erre, mások a környezetük hatására az elvonókúrán keresnek gyógyulást. A kezelés a legtöbb esetben sikeres, ám meglehetősen sokan vannak a visszaesők. Miért? Simon Angyalka, a Baranya megyei Mentálhygiéniai Intézet pszichológusnője fogalmazza meg a választ: — Az alkoholizmus rendszerint valamilyen személyiségzavarból fakad. A megoldhatatlannak tűnő problémák, gátlások tüneti kezelése az alkohol- fogyasztás, az elvonó kezelés ezeket nem szünteti meg. A másik az, hogy az idült alkoholista eltávolodik a környezetétől, az absztinens ugyancsak, hiszen kirekesztődik a .mérsékelten ivók táborából is. Meg kell teremteni számukra egy olyan közösséget, amelyben kiteljesedhet egészséges személyiségük, ahol barátokra találnak, jó programokkal, hasznosan tölthetik az idejüket. Ilyenek az alkoholmentes klubok is. — Baranyában- is működik egy, éppen holnap ünnepli egyéves születésnapját, ön a klub vezetője. Honnan indultak el, milyen eredményeket hozott az elmúlt- év? — A megyei vöröskereszt alkoholellenes bizottsága, a városi idegbeteg gondozó intézet és a mi intézetünk közösen látott hozzá a szervezéshez. Pécsről. 130, Komlóról 40 gondozott nevét és címét kaptuk meg. Levélben felkerestük, tájékoztattuk őket szándékainkról. Csaknem harminc válasz érkezett, velük személyesen is elbeszélgettünk. Az első klub- foglalkozásunkra mindössze egy érdeklődő jött el. — Mi a helyzet ma? — Tizenöt törzstagunk van, segédmunkásoktól az értelmiségiekig. A legfiatalabb 17, a legidősebb 50 éves. Közösen alakítjuk a programokat. Megbeszéljük egymás aktuális problémáit, a családtagokkal közösen kirándulásokat szervezünk, a klubtagok saját könyvtárat rendeztek be, összeadtak pénzt kávéfőzőre, minden alkalommal üdítőitalokat hoznak, azokat fogyasztják. Van itt a klubhelyiségben rex, pingpong, kártya, társasjátékok, lemezjátszó, egyszóval egy sereg jó eszköz a kötetlen, játékos időtöltéshez. — Mint pszichológus, milyen kedvező változásokat figyelt meg?- Új, közvetlen emberi kapcsolatok alakultak ki. A közösség ereje sokat segít abban, hogy ne térjenek vissza az alkoholhoz. Most már szorongás nélkül vállalják az absztinenciát. Határozottabbak, érettebbek lettek. Maguk is felkeresik a gondozottakat, új tagokat toboroznak. Egyikük azóta kocsira fizetett be, másik színes televíziót vett.- Nők is vannak a klub tagjai között? — Sajnos még nincsenek, de hiszek abban, hogy néhány év múlva ők sem idegenkednek, felhagynak a rosszul értelmezett szégyenkezéssel. Sajnos, a klub létszáma elenyészően csekély a megyében kezelt alkoholisták számához viszonyítva. De a minta adott. Az üzemek, intézmények, társadalmi szervek is próbálkozhatnának hasonlóval. Aki pedig szívesen ismerkedne meg a klub életével, akár ma este is felkeresheti őket. Minden hétfőn délután 5 órától megtalálhatók a Pécs, Széchenyi tér 18. szám alatt, a Hazafias Népfront megyei bizottságának klubtermében. K. Gy.---------------------------------H oldbéli csónakos A Pécsi Nemzeti Színházban megkezdődtek Weöres Sándor: Holdbéli csónakos című darabjának a próbái. Az előadás érdekessége, hogy a díszleteket Martyn Ferenc, Kossuth-di- jas festőművész tervezte. A Pécshez erősen kötődő életű szerző művét Sik Ferenc rendezi. A címszerepet Horváth István játssza, a só- lyomáruslányt, akiről később kiderül, hogy ő a Sólyomkirálynő: Nagy Réka, a kolozsvári magyar színház volt tagja. Jégapót Falu- dy László alakítja, leányát. Pávaszemet pedig Sir Katalin. Főszerepet játszik Szeg- váry Menyhért, Vállai Péter és Tomanek Gábor is. Hol vannak már a Rikályó boszorkányai? X A mecseki források atyja Utoljára 1910-ben látott vadmacskát Csak úgy emlegetik legalább félévszázada, hogy a Pécsett élő Csokonay Sándor a források atyja. A most 82 éves, örökvidám, töretlen akaratú és szívós fizikumú ember épp 1907 óta járja, barangolja a Mecseket. Nemrég megkapta a Hazafias Népfront „Kiváló társadalmi munkás" elnevezésű kitüntetését azért, hogy a századelő óta rendbentartja társadalmi munkában Kaposvártól Szek- szárdig, a sikondai Vaszari- erdőtől a Pécsi-medencéig a Mecsek összes ismert, sőt alig-látogatott forrását. Maga faragja a névtáblákat siklósi vagy carrarai márványból, adja — turista barátaival együtt eldöntve — a forrásoknak a nevet. Szinte minden nap, de hetente 2—3- szor biztosan felkeresi a megtáblázott vízadó helyeket Jelenleg 150-et tart nyilván a kezdeményezésére született forrás-lajstromban. Ha egyet sikerül jól kitisztogatni, a kövek és gyökerek közül, szabad buzgást adni neki, akkor 10—15 évig nem nyugtalankodik. Legfeljebb a fákkal kell harcolni, azok burjánzó, vizet elnyomó gyökérzetével: nem egyszer emiatt dugulnak el a kellemes vizű források. Persze a természetet mohón élvező kirándulók hanyagsága is sokszor ludas, hogy eldugulnak a kedvenc vízadók. Hajdan sokkal több buzgott, legalább félezer, de azóta elapadtak a tápláló patakok, elszikkadtak a sziklák között, hangtalanabb lett a Mecsek. Képzeletben utazunk * a vízadókhoz, olyan földrajzi nevek hangzanak el, melyeket már csak ő őrizhet emlékezetében. Kevesen sejtik, hol is a Nyomákói-kút, valahol a Nyá- rádi-kunyhó körül, egy olyan völgykatlanban, ahol a szekereket vagy fékezték, vagy állandóan nyomkodták, hogy a meredek lejtőkön elmehessenek. A Márévári-völgyben nehezen lelni a Rikályóra, ahol hevesen rikácsoltak a most már múltidők boszorkányai és teliholdnál, éjfélkor a Bo- szorkány-kútban mártóztak meg, míg ugyanitt a Pásztor- kútnál a kisújbányai gazdák deleltették jószágaikat bor- zongva a boszorkány-sikolyoktól. Történelmi és földrajzi, sőt néprajzi örökség, amit sikeresen mentettek meg az ő irányításával. Utak, ösvények, turistajelzések mind az ő ötletei alapján valósultak meg. A legtöbbet gondozza, hisz hátizsákjában ott a nagyméretű metszőolló és minden becsüngó gallyacskát levág vele. Nem számolja barangolásai kilométereit, nem tervezi be az úticélokat, hisz az erdőbe lépve, a patakok csobogása, zengése, vagy épp csendes csordogálása alapján már sejti, hol is a probléma. Irányt változtat és gondos, erős keze vizet fakaszt az eltűnt kútból is. Lakásában vagy ötvenféle túri stábot a sarokba állítva, mind somfából, a legtitkosabb lelőhelyekről. Titkolja, ahogy a gyöngyvirágosokat, tavaszi-hé- ricses termőket is. Legféltettebb birodalma a Jakab-he- gyen túl, Petőc körül, az ország legnagyobb és legszebb magán madáretető paradicsoma. Itt legalább ötvenféle etető csalogatja az éhes madárkákat. A Sóshegyet említi, ahol a tavaszi hérics nyílik és a Czi- gót, ahol a nagyon is féltett majomkosbor pompázik, aztán azon kesereg, hogy a Nyalóhegyen abbamaradt a gyantagyűjtés, vagy 1910 óta egy vadmacskát sem látott. — Csuti J. —
