Dunántúli Napló, 1979. január (36. évfolyam, 1-30. szám)
1979-01-07 / 6. szám
DN HÉTVÉGE 4. BELPOLITIKA 1979. JANUÁR 7. lUlunkasok a ítéletidőben A viharlámpa pislákoló fénye mellett kerestük noteszünkben a telefonszámokat. Hóügyelet, DÉDÁSZ-ügye- let, Távfűtő Művek, Meteorológiai Intézet, posta, honvédség, mentők, rendőrség, tűzoltóság, vízművek. Még a legudvariasabb kollégák is elfeledkeztek a kötelező újévi jókívánságokról. Ezek a beszélgetések tő; morék és lényegretörők voltak, mint egy távirat. S miközben - tomboló hóviharban életvesz ,essé váltak az utak, tetőcsei epeket sodort le az orkán, fákat csavart ki és méteres hótorlaszokkal zár- 1a el az utakat; emberek százai érkeztek munkahelyükre. Szerelők, gépkocsivezetők, igazgatók, diszpécserek keltek föl az újévi asztal mellől és elindultak, hogy elfoglalják szolgálati helyüket. A többség nem várta a telefont, a terepjáró kocsit, hiszen tudta, hogy szükség van rá. Este 8 óra után a vállalatok egy részénél már automatikusan az első számú vezetőt kapcsolta a telefonközpontos. Aligha létezik olyan belső utasítás, amely mondjuk a KPM- igazgató kötelességévé teszi, hogy újév éjjelén Tortyogónál, o 6-os út mentén irányítsa a mentési munkálatokat. Talán az sem bizonyos, hogy a helyszínen nagyobb segítséget tudott adni, mintha mondjuk a híreket begyűjtő, utasításokat sugárzó diszpécserközpontban töltötte volna az idejét. Az a tény azonban, hogy úgy érezte, ott a helye, ahol vállalatának dolgozói is derekasan helytállnak, azt hiszem, mindenképpen jó döntést szült. A vízművek főmérnöke szemrehányásokkal illetett, mert a megbeszélt 22 óra 30-as időpont helyett csak öt perccel később tudtam visszahívni. Igaza volt, hiszen azokban a percekben a város vízellátásáról volt szó. A vezérkar a helyzet alakulásától függően változatok sorát dolgozta ki annak érdekében, hogy a város lakossága minél kevesebbet erezzen meg a szélsőséges időjárás szülte nehézségekből. A tv-híradóban némi éllel jegyezte meg a meteorológia, hogy ők már napok óta felhívták a figyelmet arra, hé>gy Magyarországra is be fog törni a a hideg. Hitetlenül nézegettük a lengyelországi, a német tájakon készült filmtudósításokat. Néhány óra alatt azután kiderült, hogy az országhatárok, de még a hegyvonulatok sem védik meg Magyarországot a sarki légtömegektől. Rendkívüli időjárási helyzet alakult ki, és ez a helyzet rendkívüli intézkedéseket és rendkívüli helytállást követelt az élet sok területén. Jó érzéssel szólunk'- tehát azokról, akik ésszerű és határozott intézkedésekkel, a helyzet megkívánta módon irányították a helyreállítást. Kényszeríteni senkit sem lehetett arra, hogy 1979 első éjszakáján volán mellett üljön, vagy éppen villanypóznákat másszon a hóviharban. Néhány nap távlatából ma már kicsit hihetetlennek tűnik a vihar krónikája. Az élet visz- szatért a rendes kerékvágásba: kigyullad a falilámpa, meleg víz folyik a csapból és a busz is a megszokott időben jön. Nem is keli különösebben örvendezni, hiszen ezek a dolgok így természetesek, így szoktuk meg. Most is ugyanazok az emberek dolgoznak a hőközpontokban, az áramszolgáltató vállalatnál, az autóbusz kormánykerekénél, akik újév éjszakáján. Többségük azt vallja, hogy a viharos napon sem tett mást, mint amit egyébként: tisztességgel végezte a munkáját. Erdős Ákos A porcelán megolvadt Rengel Béla A porcelán megolvadt. A kemény anyag rongyként lottyadt össze, amikor az egymástól 10— 12 centiméterre lévő tárnok között átütött a feszültség. A borzasztó erejű energiával bánni — hallatlan koncentrációt kíván! Dolgozni kell mégis vele. Sürgősen, mert sötétben vannak a lakások, leáll a fűtés. A szél viharos, mínusz 10—15 fok van, a hóförgeteg vízszintesen száguld. Rengel Béla, a DÉDÁSZ ki- rendeltség vezelőhelyettese. Azon az éjszakán azonban szerelőként dolgozott, üvöltöttek a súlyos, vastag vezetékek a szélben. Elsején, a jól sikerült szilveszter után, reggei 9-kor feküdt le, Arra ébredt, hogy fia a hónak örül és a kaputelefon sípolni kezdett: „Pécs II. ül!'1 Kocsiba szállt, ötven perc múlva már jóformán a város ösz- szes transzformátor-állomásán megfordult. — A Pécs IV-nél jutott eszembe, hogy ez már katasztrófa. Akkor már a Pécs ll-n 3 zárlatos vonalat sikerült megjavítani. Érkeztek a telefonok, a riasztások, a munkatársak. Sejtettük, éjfél előtt nem kerülünk haza. Egy szál nadrágban, félcipőben voltam. Ha fémhez nyúltunk, odafagyott a kezünk. Ha kinyitottunk egy ajtót, nem sikerült az őrült szélben becsukni. A hókristályok mint az apró tűk, szúrtak ... — Végül mikor került haza? — Másnap délben. De egyszer, útközben, felszaladtam jobban felöltözni. De hiába volt a fejemen bundás sapka. Megebédeltem, azután irány vissza. Terepjáró gépkocsival voltunk, százszor kellett ki-beszállni. Má- sodikán, este 7-re jutottam haza, addig egymásban tartottuk a lelket. Egy mosollyal, néhány félszóval. A DÉDÁSZ szerelői közül sokan önként jöttek dolgozni 1- én, délután. Maradtak 16—18 óra hosszat, mások több mint 24 óráig, ahogy azután — röpke pihenőt követően — ismét munkához lássanak. Daszka- lov Hriszto, azon a hideg éjszakán, amikor a szobákban is néha félve pislantottunk. egymásra, egy pillanatig sem jutott zárt helyre. Tóth János vezetőszerelő, aki a műszaki ügyeletén volt, s most már csak any- nyit mond: összezavarodnak bennem az időpontok . .. egyfolytában dolgozni 1-én délután fél négytől, másodikén estig. A szerelőket szállító gépkocsik a lehetetlen útviszonyok közepette, többszáz kilométert mentek. Fel a hegyoldalba is. — Nem öröm — mondja Rengel Béla — ha pihenőnapon dolgozni kell. De erről gyorsan elfelejtkeztünk. Azt tudtuk csak, hogy minél előbb energiára van szükség ... Mészáros Attila Csontkeményre fagyott a ruha Mendly Pétert, a Pécsi Vízmű fenntartási előadóját a lakásán riasztották azzal, hogy a makári gépház energiaellátás nélkül maradt, ez pedig a környékbeli klinikák vízellátását veszélyeztette. A hóviharban elindult a hegyre és hozzálátott a hiba kereséséhez. Az üzemzavart az elektromos kábel elején kiolvadt biztosíték okozta. S most már mindenki tudta a tennivalókat. Innen a pellérdi gépházhoz sietett, ahonnan szintén üzemzavart jelentettek. A viharban,- a koromsötétben azonban látni semmit sem lehetett, így hát továbbindult a Hullámfürdőhöz, ahol a szél darabokra tépte a sátortetőt. Világítótestek, különféle berendezések estek a vízbe, ezeket ki kellett menteni. Január másodikén Mendly Péter újra visszatért a pellérdi gépházhoz. Szomorú látvány fogadta: a szélvihqr lesodorta a trafóház tetejét, s az az elektromos vezetékekre zuhanva, megbénította a gépház áramszolgáltatását,, ami miatt megszűnt a vízellátás is. — Kemény hideg, erős szél volt még ekkor is. A trafóházra csak úgy lehetett felkapaszkodMendly Péter és Nagy Imre ni, hogy a létrához kötéllel erősítettük az embereket. Január másodika is tartogatott még meglepetéseket a Vízmű dolgozóinak. Nagy Imre vízvezetékszerelő, társaival délután a tettyei csőtöréshez vonult ki. — Egy 125 milliméteres öntöttvascső törött el a Kalinyin út és a Kiss József utca sarkán — pergeti vissza az eseményeket Nagy Imre. — Csak úgy spriccelt a víz, rá a ruhámra, pillanatok alatt csontkeményre vágyott a zord időben. Nagy Imre éjjel egykor végzett a tettyei csőtörésnél. Hamarosan ágyba került, de sokáig nem jött álom a szemére. Horváth László Bogiári József a hőügyeletes éjszakája Bogiári József 1979. január 1-én, 12 óra 20 perckor foglalta el szolgálati helyét a KPM Pécsi Közúti Igazgatóságának hóügyeletén. A szilveszteri koc- cintgatások a szokottnál hamarabb véget értek, hiszen a közlekedési építőmérnök tudta, hogy mint minden héten egyszer, úgy az új év első napján is a diszpécserközpontban a helye. Az ügyeleti napló tanúsága szerint csendesen indult a szolgálat, mert bár nedvesek voltak az utak, jégpáncél nem alakult ki, hiszen a hőmérséklet jóval fagypont felett volt. A pécsi, a szigetvári, a mohácsi és a harkányi telephelyekről rendszeresen érkeztek a rádiójelentések, melyek a megszokott híreket hozták. 13 óra 15 perckor jegyezte be a naplóba Bogiári József, hogy a Szigetvárról kapott információ szerint beborult az égbolt, és esik az eső. Negyed háromkor Pécs-felső már havazást jelentett. A 15.30-as időpont mellett ez a bejegyzés olvasható: „valamennyi ügyeleti helyen közlik, hogy az egész területen viharos szél fúj és erősen havazik. Ezért elrendeltem a szigorú szolgálatot. Utasítást adtam, hogy az egyszárnyú hóekéket minden járműre szereljék fel; a termelőszövetkezetekben gondoskodjanak a traktorvontatá- sú hóekék üzembeállításáról; a szóró gépkocsik azonnal kezdjék meg a főutak folyamatos sózását”.- Tisztában voltam a teendőkkel, hiszen 1969-ben is láttam el hasonló teendőket, amikor ugyanilyen kemény, csak valamivel hosszabban tartó téli napokat éltünk át. Megkezdtem dolgozóink mozgósítását, intézkedtem arról, hogy a kulcsfontosságú szolgálatot ellátókat beszállítsák munkahelyükre. Sajnos, nagyon megnehezítette munkámat az a tény, hogy villámcsapás következtében elnémult az URH-hálóza- tunk. Szerencsére a posta segített és a 01 két külön, közvetlen vonalat bocsátott ügye- letünk rendelkezésére. Közben megérkezett kollégám is, akivel megoszthattuk a feladatokat. — Sok volt a teendő, hiszen folyamatosan érkeztek az egyre aggasztóbb jelentések. Gépkocsijaink egész sora elakadt és használhatatlanná vált a hóviharban. Kilenc óra utón felvettem a kapcsolatot a honvédséggel, akik speciális járműveket vezényeltek ki azokra a helyekre, ahol mi már nem boldogultunk. A diszpécserközpont berendezési tárgyai között semmi feleslegesei nem találni. A falon nyolc térkép jelzi azt, hogy a KPM gépjárművei milyen útvonalakon teljesítenek szolgálatot. A két rádió-telefon segítségével az ország és a megye KPM-állomásaival tudnak kapcsolatba lépni. Három városi és házi telefont helyeztek el még az ügyeletén, a falon pedig az ügyeletre berendelhető dolgozók százainak névsora és különböző telefonszámok olvashatók. Az ügyeletesek egyike kifüggesztette a nyíregyházi amatőr meteorológus távprognózisát. Eszerint újév napján 0 fok körüli hőmérséklet és az évszaknak megfelelő körülmények vá rhatók. Bogiári József azonban a tények embere. Szobája falán az amatőr időjósló előrejelzésével profi módon dolgozott. Megfontolt utasításaival a KPM erőit oda összpontosította, ahol a segítséget a legtöbben várták. E. A. Száz emberrel jégpáncélon Újév délutánján esőben kezdte szolgálatát a főpálya- udvaron Skodájával Kolozsvá- ry György a harmincas járaton. Nem sokkal rá elszabadult a pokol ... A forgalmi szolgálattevő tiszttől ő is utasítást kapott 15.20-kor a leállásra. — Nehér percek és órák következtek, bent zsúfolódtunk a szolgálati helyiségben. Kint ítéletidő tombolt, a sötétben, amennyire látni lehetett, az állomásépületben meghúzódva csodára és buszra vártak az emberek, hogy hazamenekülhessenek, Azt mondták, hogy a 39-es és 40-es vonalon negyedóránként kötélidegzetű társaim elindulnak és nagyritkán a 10-es és 20-as járatok is megpróbálnak dacolni az elemekkel az utasokért. — öt éve vezetem a Skodámat, megbízom benne, a gumijaim is jók. Vártam, hogy mehessek. Este 9 óra után jött az értesítés, induljak a Budai végállomásra. Nem volt könnyű, de odaértem. Pillanatok alatt 80—90 ember szállta meg az utasteret, amikor 21.45- kor a 14-es járaton indultam Petőfi-aknára. Végig lépésben mentem egyes és kettes sebességben a jégtől márvá- nyossó vált úton, a hó időnként eltakarta a szélvédőüveget, az olajkályha füstjét — ha ugyan égett — visszanyomta az utastérbe a szél, mögöttem pisszenést sem lehetett hallanni, mindenki mögöttem tolongott, és leste, figyelte az utat. Egy óra alatt célba értünk, utasaim feszültsége feloldódott, páran viccesen reklamáltak, miért nem hagytam őket a forgalmiban, hiszen ott meleg volt. Visszafelé már nehezebb volt, pár utassal a szélben, a jeges úton. Tóth Mihály az Ikarus—180- as csuklóssal délután fél egykor kezdett a 39-es járaton. Ű már vagylagos felszólítást kapott a kritikus időpontban: ha úgy érzi, hogy tud menni, induljon, ha nem, álljon be a garázsba. — Négyen vállaltuk. Láttam, hogy a főpályaudvari, a piaci megállókban és a Konzumnál mennyien várnak ránk, sokan gyerekkel. ítéletidő volt, de ameddig . képes vagyok menni, kötelességem, hogy hazavigyem őket, hisz értük vagyunk. Volt, hogy két méterre se láttam, fékezni csak motorfékkel és visszakapcsolással lehetett, pedig lépésmenetben haladhattam. Este nyolckor járt le a műszakom. Mondtam, ha kell, maradok tovább is. Maradtam. Az ajtók ledermedtek, de azért, ha lassan, mégis működtek, időnként ki kellett szállnom, hogy a lefagyott ablaktörlőt működésbe hozzam. Végül is este háromnegyed tizenegyig 14- szer fordultam. Kedden reggel izomlázzal és náthásán ébredtem, mégis arra gondoltam: utasaim nátha nélkül, időben mehetnek dolgozni. Muck János is vállalta az ítéletidőben, hogy ameddig az Ikarusz 180-as csuklósa, na meg ő bírja, és ameddig az út- és látásviszonyok is lehetővé teszik, a 39-es vonalán mindenkit célba visz. — Délután 3 óra helyett fél egykor kezdtem, hogy a váltótársam is időben tudjon otthon ebédelni. Aztán jött az ítéletidő: lépésben haladtam, néha alig láttam, dobált a szél, a Szövetség utcában olyan szikrázásokat csinált a szél-összecsapta légvezeték, hogy néha megijedtem, csak a buszomra ne essenek a szikrák, vagy egy elszakadt vezeték. A Bőrgyár előtt ki- döntött fa akadályozott, győztem kerülgetni, a Rákóczi útra balra 'kanyarodva azért izgultam, hogy ne kelljen megállni, mert nem tudok elindulni. Az utolsó körjárattal 22.45- kor indultam. Pedig este 6- kor már hazamehettem volna. Murányi László Muck János, Kolozsváry György és Tóth Mihály