Dunántúli Napló, 1979. január (36. évfolyam, 1-30. szám)

1979-01-14 / 13. szám

1979. JANUÁR 14. IRODALOM — MŰVÉSZET DN HÉTVÉGE 9. Móra Ferenc születése és a nagy szegedi árvíz Szeged két Jubileuma 1979-ben Szeged két nagy esemény centenáriumára készül. 1879. július 17-én született századunk egyik legszínesebb és legol­vasottabb magyar széppróza­írója, az „ezeregy életű" Mó­ra Ferenc. Igaz, nem Szege­den, hanem Kiskunfélegyházán, de írói, újságírói, régész, mu­zeológus, könyvtárosi, egy szó­val: ezeregy életét haláláig eb­ben az alföldi nagyvárosban élte le. A másik évforduló a tavasszal várható: 1879. már­cius 12-én, éjszaka tört rá Szegedre az egész várost el­pusztító, hatalmas tiszai ár­víz. Mindkettőről méltón sze­retnének megemlékezni, a Ti- sza-parti városban. Méltó helyet Mórának! Szegeden az elmúlt évben Tolnai Gábor akadémikus, egyetemi tanár elnökletével, mintegy 30 tagú, országos em­lékbizottságot hoztak létre. Az­zal o céllal, hogy a Móra-cen- tenárium megünneplését egy­ségesen átgondolt tervek és szempontok szerint összehan­golják a megemlékező szervek és a két város, Szeged és Kis­kunfélegyháza között. Az em­lékbizottság eddigi ülésein fel­vetődött egyebek között az is, hogy Moha Ferenc, a magyar irodalomtörténetben még nem kapta meg' az őt megillető he­lyet és elismerést. Tudományos értékelése — sem a róla meg­jelent művek számát, sem írói­emberi arcképének, pályaívé­nek fölvázolását tekintve — nem áll arányban az általa megalkotott írói életművel, kü­lönös tekintettel ennek az ezer­színű életműnek az olvasott­sági mutatójára: a könyvtári statisztikák szerint Móra ma is az egyik legkedveltebb, legol­vasottabb magyar írónak szá­mít. A Móra-értékelés ügyében — mint Tolnai Gábor akadé­mikus kifejtette — csak foko­zatosan lehet előbbre jutni. Az emlékbizottság tevékenysé­ge viszont megindíthat egy fo­lyamatot, irodalomtörténészeink eddigi mulasztásainak bepótlá- sára, vagyis arra, hogy ezt a rossz tradíciót lassan fel le­hessen számolni. Rendezvények és kiadványok Szegeden az elképzelések szerint a jubileum időszakában a Móra Ferenc Múzeumban — állandó kiállítás jelleggel — Móra-emlékszobát avatnak fel. A kiállítás Móra írói és könyv­tári munkásságát, valamint ré­gészeti kutatásait, ásatásait mutatná be. Az évforduló nap­ján ünnepi emlékestet tartanak a szegedi Kisszínházban. A Szegedi Nemzeti Színház mű­sorra tűzi Móra valamelyik dramatizált művét: a szegedi körzeti tv-stúdió irodalmi mű­sorral készül az • évfordulóra. Ebben az időszakban tervezik megrendezni a gyermek- és if­júsági írók szegedi találkozóját is, várhatóan mintegy 20—25 író részvételével. Számos kiadvány jelenik meg az évforduló alkalmából. A Mó­ra Könyvkiadó hat Móra-köte- tet jelentet meg 1979-ben, 380 000 példányban. A Tiszatáj és a Kincskereső c. folyóirat tervek szerint Móra-emlékszám- mal jelentkezik 1979 nyarán. Szeged megyei Városi Tanács kiadásában megjelenik egy nagyobb kötet, előzetes címe szerint „A kincses ház abla­kából” címmel. Szerzője: Tóth Béla. A kötetben egy mai író és könyvtáros szól majd esszé­szerű, lírai hangú vallomásban Móra Ferenc írói és könyvtáro­si munkásságáról. Ezenkívül megjelennek bibliográfiák, mód­szertani kiadványok, műsorfü­zetek — Szegeden és Félegyhá­zán is — továbbá elkészült Li­geti Erika szobrászművész, Mó- ra-emlékplakettje is, amit 1979- ben, a központi ünnepségeken osztanának ki először. Kiskunfélegyházán számos városi rendezvény közül kiemel­kedik két fontos ifjúsági ese­mény: országos prózamondó­versenyt rendeznek középisko­lások részére. A Móra nevét vi­selő általános iskolák, úttörő- csapatok és más oktatási in­tézmények részére pedig or­szágos gyermek- és ifjúsági rajzpályázatot hirdetnek meg. A város nem kis szeretettel őr­zi jeles szülöttének emlékét, aki a Daru utcától a Móra Fe­renc utcáig c. posztumusz kö­tetének egyik írásában így em­lékezett: „ ... Mint iró, ettől a várostól kaptam egyéni vere- temet, innen származnak írói céljaim. Az alakjaim is hiába szögediek, azok valóban fél­egyháziak. Az én írásaimban félegyházi nap süt, félegyhazi szél fúj, félegyházi sárgarigó fütyül. Ettől a várostól kaptam a kiskunok nyersnyakas ma­kacsságát is. Es az igazi éle­temet, áloméletemet is itt élem mindig. Hiába vagyok Olasz­országban, Spanyolországban, mindig azt veszem észre, hogy az álom hazavisz Kiskunfélegy­házára .. Száz éve, gondterhes napokra virradtak Szegeden. A szokat­lanul csapadékos időjárás egész télen meghaladta a sok­évi átlagot, felduzzasztottá a Tisza vízgyűjtő területén a fo­lyókat, s a talaj december ele­jén már vízzel telített állapot­ban fagyott át. Semennyi vizet nem tudott fölvenni, amikor a szokatlanul enyhe február meg­indította az olvadást. A lan­gyos esőkkel kiegészült víztö­meg egyszerre zúdult a síkság­ra: Ez volt a közvetlen oka annak, hogy a lakosság és a kivezényelt katonaság sok hetes megfeszített küzdelme ellenére március 5-től kezdve, a várost környező gátak rendre átsza­kadtak. Az árvíz­katasztrófa méretei Március 12-ére virradó éjsza­ka pedig bekövetkezett a ka­tasztrófa: a hazai árvizek tör­ténetének legnagyobb árvize tört rá a virágzó Tisza menti városra. Reggel tenger borí­totta el Szegedet. A belvá­ros házait mintegy 2 méteres víztömeg hullámai ostromolták; az alsóbb részeken a vízszint elérte a 4—4,5 métert. Méretei­ben és hatásában ez az ár­víz felülmúlta a Pestet és Bu­dát nagyrészt rombadöntő, emlékezetes 1838. évi áradást is. A hatalmas víztömeg több Ligeti Erika szobrászművész Mó- ra-emlékplakettje mint 150 emberéletet követelt; a város 6350 lakóháza közül hatezret teljesen elpusztított, s több mint hatvanezer embert hajléktalanná tett. E számok­ban nincsenek benne a kör­nyező, elöntött községek (Tá­pé, Algyő, Dorozsma) és a kör­nyező tanyavilág áldozatainak és hajléktalanéinak számai. Együttesen mintegy százezer károsultat említ a krónika. A Szegedet keletről övező folyó március 12-én hajnalban, nyugatról zúdult a városra. Fél 3-kor, miután a közeli Makkos erdő mellett az ár mintegy 100 méternyi szakaszon elsöpörte a vasúti töltést, megkondították a vészharangokat. Aki tudott, menekült... A halálos áldoza­tok viszonylag alacsony száma annak köszönhető, hogy a ka­tonaság műszaki alakulatai ide­jében hajóhidat állítottak fel az ősi városmag: a vár és kör­nyéke, valamint Újszeged ma­gasabban fekvő részei között. A lakosság nagy része ezen ke­resztül menekülhetett el és ta­lált oltalomra, a környező váro­sokban. A víz alá került város házakban szorult lakóinak men­tését azonban a sötétség és a sebes áradat miatt csak hajnal­ban lehetett megkezdeni. A távolabbi területeken rekedt ál­dozatokat — csónakhiány miatt — csak másnap menthették. A kormány ,,gyors" intézkedése nyomán, harmadnapon megér­keztek a szükséges vízijármű­vek, a mentés így is csak már­cius 19-én zárult. Több mint két hónapig, helyenként 3-4 méternél mélyebb víz borította Szegedet és környékét. A Tisza csak 186 nap múlva, auausztus- ban húzódott vissza medrébe. Emlékmű és új partfal Ezzel megkezdődött a város újjáépítésének hősi fejezete. En­nek támogatásában nemcsak az ország, de szinte egész Eu­rópa részit vállalt, aminek em­lékét ma is őrzik a körutak (Bécsi, Berlini, Brüsszeli, Lon­doni, Párizsi, Római) elnevezé­sei. Az újjáépítés Lechner La­jos tervei szerint, hazánkban először adott lehetőséget a korszerű városrendezés elveinek alkalmazására. Széles utcák, sugárutak, körutak, parkok, sé­tányok épültek. Ezt a szerkeze­tét őrzi a város ma is. A 100. évfordulóra ugyancsak emlékbizottság alakult Szege­den Gergely István államtitkár, az OVH elnöke elnökletével. A tervek szerint rendezvény- sorozattal emlékeznek meg Sze­geden a száz év előtti kataszt­rófáról 1979. március 19-én ün­nepi tanácsülést tartanak. Fel­avatják Segesdi György díj­nyertes pályamunkáját, a sze­gedi nagy árvíz 12 méter ma­gas krómacél emlékművét, ame­lyet az újjáépült partfalon, a gyermekklinika mellett állítanak fel. ünnepélyesen átadják a Hungária Szállótól a Boszor­kány szigetig húzódó több, mint 1 kilométeres rekonstruált, új partfalat. A múzeum árvízi ki­állítást rendez; a város szívé­ben, a Dugonics téren árvízi szökőkutat, a nagykörút és a Bécsi körút sarkán emléktáblát avatnak, a száz éve teljesen el­pusztult, majd poraiból újjá­éledt, Tisza-parti város emlé­kére. Wallinger Endre Segesdi György díjnyertes pályamunkája, a nagy árvíz 12 méter magas krómacél emlékműve Száz éve született Móricz Zsigmond Az emlékbizottság felhívása Ünnepelünk, emlékezünk az 1879-es év egy-egy neves dá­tumára. Köztük van a magyar klasszikus széppróza kimagas­ló alakja, Móricz Zsigmond születésének (1879. július 2.) jubileuma is. Már készülnek a tervek, folyamatban műveinek újrakiadása, emlékbizottság alakul — a századik évfordulót méltón szeretné köszönteni az ország. Az emlékbizottság ez- ügyben felhívást intézett társadalmunkhoz. Móricz Zsigmond emberi, írói példája, életművériek nagysága késztet ünneplésre. A XX. század a magyar lírá­ban Adyval kezdődik, az epi­kában Móricz művészetével. A kort, amelyben élt, prózá­ban ő fogalmazta a legtel­jesebben. Bartók, Ady, Móricz, a szá­zadelő nagy nemzedéke a társadalmi és a művészi for- radalmisáq egysége jegyében a demokratikus Magyarország álmával indult. Móricz Zsig- mondot ugyanazok a sejtel­mek kínozták, ugyanaz a hit éltette, mint Adyt. Ő is tud­ta, amit Ady hitt és hirdetett: „a magyarság szükség és ér­ték az emberiség, s az embe­riség csillagokhoz vezető útja számára". Ö is vallotta: de­mokratikus átalakulás szük­séges, a nemzet sorsát a dolgozó osztályokéhoz kell kötni, a jövendőt a szomszé­dos népekkel együtt kell ki­munkálni. Művészete középpontjába — mint a polgári fejlődésben elmaradt, megrekedt kelet­európai népek annyi nagy írójánál — szükségképpen a paraszti tematika került. Mó­ricz Zsigmond szembefordult a megtévesztő „olajnyoma­tos" faluképpel, a vergődő és új élet felé tapogatózó fa­lut, az igazi parasztot festet­te meg. S ez csak a kezdet volt. az indulás. Emberi és művészi teljesedése során a származtató világ küldöttjéből az egész nemzet írója lett. A parasztság mellett az értel­miség, a kispolgárság, a dzsentri világát és a történel­met is műre emelte: egy nép létezését, múltját, törekvését. Annak az országos látókörű, az egész nemzet sorsát szívén viselő írónak a szemléletével, aki tudta: a magyarságot csak a gyors demokratikus átalakulás válthatja meg a jövőnek. Móricz nemcsak az első vi­lágháború elítéléséig és a polgári demokratikus forra­dalom vállalásáig jutott el, hanem a proletárforradalom igenléséig is, s eszméihez hű maradt az ellenforradalom nehéz évtizedeiben is. össze- forrottsága az elnyomottakkal — dolgozó emberekkel, hűsé­ge Adyhoz megőrizte a döntő kérdésekben való megalku­vástól. Forradalmas elképze­lései az ellenforradalmi nyo­más alatt nem egyszer refor­mokba húzódtak vissza, de haláláig a forradalom szerel­mese maradt, mindig követke­zetesen a szegénységgel tar­tott, s még reformterveivel is azon munkálkodott, hogy „a jövő generáció... alkalmas legyen az új honfoglalásra”. Vállalta az „új igék” keresé­sét. Ezért alakult körülötte tá­bor. A két világháború kö­zött a társadalmi és nemzeti sors kérdéseire eszmélő mun­kások, parasztok és az ifjú értelmiség legjobbjai egyik élő emberi és irodalmi eszmé­nyüket látták benne: érdek­lődésével és biztatásával Mó­ricz a fiatal nemzedék idő­sebb testvére tudott lenni. Forradalmi távlatosságban, történelmi tisztánlátásban voltak nagyobbak is nála, de népszeretetben, valóságisme­retben, igazmondásban min­den idők egyik legnagyobbika volt. Alkut nem ismerve keres­te és írta az igazságot: az úri világ halálraítéltségét, rend­szerének korruptságát, a fa­lusi és a városi szegénység keserves sorsát, a társadalmi­forradalmi változások elkerül­hetetlenségét. Ö mutatta meg prózában a legteljeseb­ben a nép arcát, azt, hogy még mostoha, embertelen kö­rülmények között is őrizte tisztaságát, jövőre való ké­pességeit. Kevesen voltak, akik szen­vedélyesebben követték né­pük útját a nagy történelmi változások során, jobban bi­zakodtak a dolgozó, küzdő emberben. Ez a hite emelte fel újra meg újra a kétségbe­esésből és óvta meg művészi világát a teljes elkomorulós- tól. Nagyrahivatottnak, bol­dogságra képesnek tudta az embert, mindenekelőtt a dol­gozó, teremtő embert. Talán nincs is író, aki jobban tudna lelkesedni „emberi anya­gáért", s úgy szeretné a te­remtő, harcoló, a nagyranőtt életeket, mint ő. Felbecsülhetetlen volt hatá­sa a kibontakozó szocialista irodalomra, a szervezett mun­kásmozgalom kulturális törek­véseire. Szépirodalomban és szociográfiában egyaránt ösztönzéseket adott a faluku­tatóknak; a mozgalom szét­hullása után is tovább vitte a Márciusi Front programját, egészen a munkásmozgalom­mal való cselekvő együttmű­ködésig: folyóiratában, a Kelet Népében a munkásság és a parasztság szövetségé­nek a tisztázására is töreke­dett. Gondolkodása a pa­raszti demokratizmuson belül maradt — kérdésfeltevéseinek és válaszainak csonkultságát olykor ez is magyarázza —, de ahová irodalomszemlélete fölért, az a magyar próza tör­ténetében addiq ismeretlen magasság. Az eposzok ízét hozó, áradó epikája újjáte­remtette a realista regényt. Ama kevesek között tarthatja számon nemcsak a magyar, hanem a világirodalom-törté­net is, akik meg tudták újítani a realizmust. Móricz Zsig­mond az életnek a teljessé­gét. a szépségét is meg tud­ta mutatni, sziqorú társada­lomkritikája mellett megőrizte a poézist is. Igazságszereteté- vel, következetes realizmusá­val szocialista kultúránk szer­ves része, a marxista kritika is eszerint becsüli. Móricz Zsigmondot kezdet­től a maga írójának tudja a haladó magyarság; népi kol­légiumok, iskolák, művelődé­si mozqalmak és írók indultak nevével. A felszabadult nép benne a, maga igazának hir­detőjét ismerte fel, alakjai­ban az ő érdekeiért küzdő hősöket látta: művészetén keresztül múltjára és lehető­ségeire, önmagára ébredt. A szomszédos népek, s a hatá­ron túl élő magyarság iránti érdeklődéséből a megbéké­lés és a közeledés példáját meríthetjük. Számos írásával más nyelvű olvasók is kedv­vel ismerkedhettek. Az emlékbizottság azzal a felhívással fordul az ország minden lakosához és a ma­gyar irodalom bárhol élő ol­vasóihoz, művelőihez és bará­taihoz: ünnepeljük meg mél­tón Móricz Zsigmond születé­sének 100. évfordulóját. Te­gyük méq inkább közkinccsé művészete értékeit itthon és a nagyvilágban. öröksége élő örökség: művészetével, élete példájával az emberi­ség és a nagy irodalom út­jait keresőknek mindenütt, s minden időben ösztönzéseket adhat.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom