Dunántúli Napló, 1979. január (36. évfolyam, 1-30. szám)
1979-01-10 / 9. szám
1979. január 10. szerda DunQntult napló 3 Nem vigyázunk környezetünkre Szemetelünk, egészségünket Pécs arculata évről évre szépül, ahogy a korszerűtlen háztömböket szanálják és a földből előbújnak a panelépületek. Egy valamiben azonban hosszú ideje változatlan c helyzet: a város szemetes. Ki vagy kik tapasztják a város arcára ezt a csúfság-foltot? Ezt már többször megpróbáltuk kinyomozni, többnyire eredménytelenül. Közelítsük meg tárgyszerűen a problémát! Tulajdonképpen mit lehet itt tenni? Dr. Zelles Mária, a Közegészségügyi és Járványügyi Szolgálat Pécs városi vezetőjének véleménye: — A történelmi városrész szűk utcáiban a parkoló gépkocsik nehezítik a szemét elszállítását. A kint hagyott bontási anyagok is hasonló gondokat okoznak. A szemétszállító gépkocsik, hogy ne tartsák fel sokáig a forgalmat, kénytelenek sietni: papírok, flakonok, zacskók, ételmaradékok kerülnek a szél hatására az utakra, vándorol a szemét. A szűk kapualjak tisztántartása is sok kívánnivalót hagy, a kukásedények mellé öntött szemét látványnak sem esztétikus, ugyanakkor közegészségügyileg is veszélyes. Ennek a szemetelési járványnak oka sok esetben a tömbházfej- ügyelői rendszer, egyszóval sok háznak nincs gazdája illetve házfelügyelője. — A családi házas településeken jobb a helyzet? — Valamivel. Amennyiben a porták tulajdonosai nemcsak a telküket, hanem a járdarészüket is tisztán tartják és a tanácsrendelet előírásainak eleget tesznek, ha állatot tartar nak. Sajnos, sok helyen az udvarokon nagyobb mennyiségű trágya halmozódik fel, trágyalé szennyezi a szomszédos területeket is. — A lakótelepi építkezések környéke egyenesen aggasztó. — Igen, legalább a gyerekbalesetek lehetőségeit szüntetnék meg azzal, hogy a rozsdás drótokat, üvegcserepeket és cserépmaradványokat hordanák el időben a helyszínről. Az utak csak később épülnek, ez nehezíti a szervezett szemétszállítást. A szanaszét szórt szemét és háztartási hulladék a kóborállatok és a patkányok terített asztala. « — Az úttest mellett sorakozó kukák és konténerek környéke veszélyeztetjük Számos lakóháznak nincs gazdája, aki felügyelne a tisztaságra Egyszerűsíteni kell a szabálysértési eljárást kisebb szeméttelep. Ezeket nem lehet végleg felszámolni? — Minden szempontból az lenne a jó, ha ezeket az edényeket nem az utcán tárolnák, mert néha az a tapasztalatunk, hogy több szemetet öntenek a gyerekek, felelőtlen felnőttek ezek mellé, mint bele. A négySzemét az utcán szintes épületekben nem lehet konténert tárolni, így az épületek előtt „szeméremfalak”, néhol élősövények mögé megbújva tárolják a szemetes edényeket. A középmagas - tízemeletes — épületek szemétledobói is többnyire üzemen kívül vannak. A PIK kidolgozta a szemétledobó időszakos tisztán tartását és fertőtlenítését, ott mára lakókon múlik, hogy oda nem való anyagot ne dobjanak bele. A szemétledobó arra való, hogy oda öntsék a szemetet, az az aljába állított konténerekbe zuhan, a konténereket meg csak a szállítás napján vigyék ki az utcára. így megszüntethető a szemet bántó, egészséget veszélyeztető szemét szétszóródása. Az ablakokból kidobált feleslegessé vált holmik is elcsúfítják a várost, s hiába tesz meg minden tőle telhetőt a Köztisztasági Vállalat, egyedül nem győzi, nem is győzheti a szemetelők- kel.- A város köztisztaságáért tehát legtöbbet a kukák tehetnek. És aki erre nem hajlandó? — Az erélyes felszólítás vagy a szabálysértési eljárás, főleg a helyszíni bírság sok egyéni szemeteiét és illegális szemét- lerakót jobb belátásra bírhat. Csakhogy ezeket a jogszabályokat egyszerűsíteni kellene, mert szabálysértési eljárás indításához feltétlenül szükséges két tanú. S ha nincs, nem tehetünk ellenük semmit. * A sorsjegyek maradékai, a jégkrémek zacskói és pálcikái, egyéb eldobált papírok, szétvert utcai szemétgyűjtők is tanúsítják, nem törődünk eléggé városunk arcával. Murányi László A pécsi bölcsődék gyermekévi programja Kiállítás, mesemondóverseny, nyílt napok Mesemondó, bábozó verseny, ünnepélyes gyermeknap, szülőkkel, patronálókkal való találkozás, vásárlással egybekötött kiállítás szerepel többek között a pécsi bölcsődék gyermekévi programjában. Az örömszerzés, kellemes meglepetés ötleteit már decemberben tervekbe foglalták, s januártól megkezdődik a szervezés. Az év első felében a pécsi bölcsődék gondozónőinek részvételével mesemondó, bábozó versenyt rendez a Módszertani Bölcsőde, melyen kizárólag házilag készített figurákkal, s a hétköznapi életből merített mesetörténetekkel vehetnek részt a „versenyzők”. A gyermeknapot ajándékozással, a bölcsődéket patronáló vállalatok, szocialista brigádok képviselőinek és a szülők meghívásával akarják a szokottnál ünnepélyesebbé tenni. A szülői értekezletek, illetve a bölcsődei életbe való bepillantást szolgáló nyílt napok szervezésével a bölcsődék és a szülők közötti kapcsolatot szeretnék szorosabbra fűzni. A tavaszi hetekben rendeznek egy vásárlással egybekötött kiállítást. Erre a kiállításra kézimunkákat, játékokat, hímzett, kötött, horgolt bébi és gyermekholmikat készítenek a gondozónők és a vállalkozó kedvű szülők. A városi tanács egészségügyi osztálya Semmelweis szocialista brigádjának tagjai pedig máris felajánlották, hogy a Dunántúli Napló „Hatvan év — hatvan kép” rejtvény- pályázatán nyert ezer forintjukért a kézimunkákhoz szükséges anyagokat megvásárolják. A kiállításon eladott játékokért, kézimunkákért, gyermekholmikért kapott pénzt a bölcsődék befizetik a nemzetközi gyermekév számlájára. Szellőztető Másfél éve Pécsett a Melinda utcában és a Sarohin tábornak útján ötszár lakásba a tervezők és az építők ötlete alapján beszereltek lakásonként három szagtalanító-, szellőztető berendezést, a konyhába, a fürdőszobába és a WC-be. Ezek éjjel-nappal működnek, fogyasztják az áramot, túlterhelik az elektromos rendszert. Kísérletnek szánták a tervezők és a beruházók, egyébként jó ötlet alapján. Egy hibát azonban már akkor vétették, ugyanis az ötszintes épületek többségében olyan berendezéseket szereltek fel, 'melyek tízszintes épülettömbökbe valók. Amikor egy-másfél évvel ezelőtt a lakók beköltöztek, a Ivov- kertvárosi lakásszövetkezet vezetősége azt ígérte, hogy az egyéni számlákat nem növelik meg a szellőztetők. Most lassan két évnyi itt-lakás után benyújtották a borsos összegű számlákat. Van olyan lépcsőház, ahol az összeg eléri a havonkénti 100—200, sőt 300 forintot családonként, míg másutt csak havi 10—20, esetleg 50 forintban nyilvánul meg a családonkénti hozzájárulás. A különbség újabb kérdés. Cs. J. Például egy mellékhelyiség ilyen is lehet Kínos ügy? O A mellékhelyiség ne legyen mellékes Amikor a múlt héten ismerőseim megkérdezték tőlem, hogy miről írok, s én megmondtam: a belvárosi vendéglátó üzletek WC-iről, először azt hitték, ugratom őket, majd látván, hogy komolyan ez ügyben járkálok egyik presszóból a másikba, elnézően elmosolyodtak. Nem így a felkeresett üzletek vezetői I A szigorú elutasítástól mézes-mázos mentegetőzésen át a kétségbeesett védekezésig a legkülönbözőbb viselkedési formákat produkálták. Ők ugyanis nagyon jól tudják, hogy a helyzet mindenre ad okot, csak éppen nem nevetésre. 1978 elején a Belkereskedelmi Minisztérium felhívást adott ki. Ebben a következőket olvashatjuk: „A vendéglátó egységek belső kulturáltságának legkritikusabb elemére, a közönségforgalmi mellékhelyiségek (WC blokkok) higiénés állapotára fokozott figyelmet kell fordítani... Kiemelt figyelmet kell fordítani a rendbehozatalukra, folyamatos takarításukra és állandó felügyeletükre.” Ez év februárjában a minisztérium Vendéglátó és Idegenforgalmi Főosztálya rendelkezett a vendéglátó üzletek higiénés helyiségeinek használati díjáról: a színvonal javítása céljából a vendéglátó vállalatok igazgatói, vagy a szövetkezetek elnökei elrendelhetik a II. és ennél magasabb osztályba sorolt üzleteknél a III. osztályú melegkonyhás egységeknél, továbbá a több üzletosztályt magába foglaló vendéglátó kombinátoknál az 1 forintos használati díj bevezetését. De csak ott, ahol a mellékhelyiségek színvonala ezt lehetővé teszi... A belkereskedelmi miniszter 1978. májusi rendelete lehetővé teszi, hogy az egyes üzletek kiadják a mellékhelyiséget ún. üzemeltetőknek, akik vagy díjazás, vagy bevétel ellenében takarítani is kötelesek a rájuk bízott helyiséget. Ezeknek a személyeknek takarító tevékenységre szóló ipar- jogosítvánnyal kell rendelkezniük. © Az étterembe, cukrászdába, büfébe látogató vendéget azonban nem a rendelet, hanem megvalósulása érdekli. A Rózsa cukrászda egyetlen WC-je előtti szűk, elfüggönyözött kis belépőben idős nénike kuporog: Műnk Ottó- né. A mellékhelyiségben példás a rend, papír, szappan, törölköző, a helyén. A vendégek egymásnak adják a kilincset, azt hinné az ember, hogy jókora borravaló gyűlik össze a tányérban ... — Nyolc óra alatt talán ha 10—15 forint — mondja a néni. A fizetésem 1200, s itt nem kötelező a használati díj. Takarítónő voltam én jó helyen, a jogász kollégiumban. Tudja, itt lakom a házban, és annyit könyörögtek, hogy vállaljam el! Mi mást is tehettem volna, egy éve meghalt az uram, senkim sincs, s nem tudtam megélni 1380 forintos nyugdíjból. Kedveském, a hónap elején, amikor láttam, hogy mit művelnek itt az emberek, azt hittem, hogy ezt nem lehet kibírni. De meg kellett szoknom. A Napsugárban átmeneti állapotok uralkodnak: a presz- szó födémcsere miatt hamarosan bezár. Addig is azonban nehéz dolguk van az üzletvezetőknek, mert ha a két WC- takarító közül az egyik megbetegszik, az azt jelenti, hogy egy műszak alatt senki sem ügye! föl a mellékhelyiségre, így ők maguk fogják a vödröt, a felmosórongyot — hiszen, aki a pult mellett áll, az mégsem foglalkozhat ezzel. A város legkritikusabb pontja a Széchenyi tér. Nyijvános illemhely híján a sétálók s a turisták tömege ott a vendéglátó üzletek WC-ibe „szalad be". Már ahol egyáltalán van hova. Mert például a Virág cukrászdának és a Finom Falatok boltjának nincs más, csak személyzeti mellékhelyisége. —’Ha a vendég kéri — mondja Fias Mária, a Virág üzletvezetője —, fölkísérjük a személyzeti WC-be. Hogy az hol van? Ki kell menni az ajtón, és jobbra a kapu alatt föl az első emeletre ... És ha véletlenül a Finom Falatok boltjában akad valakinek sürgős dolga? — Átküldjük a Mecsek cukrászdába — feleli a kiszolgálónő. o Az első osztályú Mecsek cukrászda alagsori WC-jének az előcsarnoka több mellék- helyiséget sejtet, mint amennyi valójában van: két női és két férfi fülke, három piszoár. Jankó Sándorné __ szintén idős nyugdíjas — fogadja a vendéget. Energikus asszony. —• Van, amikor 15-en is sorbaállna'k, különösen nyáron, amikor a turisták is jönnek — a Kossuth téri illemhely messze van és a Virág cukrászda vendégei is idejárnak ... Ne mondja már, fiacskám, hogy ott megkapják a kulcsot, azt sem tudják, hogy elkérhetnék. De nem ez a legnagyobb baj, hanem az, hogy én itt nem csak vécés vagyok ám! Hanem mindenes: leszedem az asztalokat, lehordom az edényeket a mosogatóba, mosogatok... Hitetlenkedő tekintetem láttán fölnevet: — Ugye, nem gondolta volna egy első osztályú helyről, hogy ugyanaz a személy mossa egyik pillanatban a poharakat, aki a másikban a vécét... Volt úgy, hogy két hétig nem volt az üzletben elég mosogató, és én le-föl rohangáltam a sok lépcsőn. Hatvanhét éves vagyok, kétszer elrepedt a lábam, négy műtét van mögöttem, rossz a szívem . .. Mit mondjak még? Hiába szólok, hogy nem megy ez, hogy egy WC-s asszony edényekhez nyúljon, azt hiszik, hogy csak nem akarom csinálni. —• Egyszerűen nem találunk mosogatót — mondja Békés Zsuzsa, üzletvezetőhelyettes — bár én még csak három hónapja dolgozom itt, de látom, hogy maradnak el a fiatal lányok ebből a munkából. Elég idős asszony sincs, aki épp mosogatni akarna. Valakinek pedig meg kell csinálni. o A Nádor étterem és kávéház mellékhelyiségét épp most alakítják át, modern, szép, csempézett 3—3 fülkés WC- mosdóvá. Egyelőre csak a fele kész, ami átmeneti zavart okoz — melyik a férfi és melyik a női „szakasz”, de mikor elkészül, ha nem is fog több fülkéből állni, mint a régi, sokkal kulturáltabb lesz. Ha ugyan vigyázni fognak rá, és lesz, aki takarítsa. Amikor ott jártam, az üzletvezető — aki semmiképp sem árulta el a nevét — meglepődött, hallván, hogy nem éppen szívderítő látvány fogadott lenn. Felajánlotta, hogy megkeresi a felügyelő nénit, aki majd lehúzza a vízöblítőket. A nénit nem találta. Én pedig nem mertem megvárni: Féltem, hogy mosogat. A Nádor söröző WC-it — mint megtudtam — azért kellett fölhelyezni az emeletre, mert amíg az utcáról jövők is használták, képtelenség volt tisztán tartani őket... De folytathatnám a sort más üzletekkel és főleg azokkal a történetekkel, amiket a vendégek elképesztő higiénés kulturálatlanságáról hallottam. Nem teszem, mert nem akarok undort kelteni — s ezzel, ne adj’isten, még több dolgot adni azoknak a magányos, idős asszonyoknak, akiknek munkájára bármennyire is szükség van, anyagi és más elismerésben alig részesülnek ... T. É.