Dunántúli Napló, 1979. január (36. évfolyam, 1-30. szám)
1979-01-07 / 6. szám
979. JANUÁR 7. MAGAZIN DN HÉTVÉGÉ 7. „Vityaz” — vagyis „Dalia” A „Vityaz" — jelentése dalia — hangzatos nevet kapta a Szovjetunió legnagyobb darushajója, amelyet Ukrajnában az Ordzsonikidze nevét viselő sze- vasztopoli hajógyárban építettek. Ez az úszódaru valóban dalia: teherelmelő képessége 1600 tonna, jóval nagyobb, mint a gyár sólyáiról lebocsátott más daruké. Kiváló hajózási tulajdonságokkal rendelkezik,1 konstrukciója tökéletesebb. Ennek a hajónak az a feladata, hogy segítséget nyújtson oz embereknek olyan esetekben, amikor mentési munkálatokat kell végezni, elsüllyedt, zátonyra futott hajókat kiemelni. Jó szolgálatot tesz a hidrotechnikai építkezéseknél. A nyílt tengeren nagy háborgás közepette is dolgozni tud. A „Vityaz” korszerű technikával van ellátva. Mechanizmusait mindössze egy ember irányítja. A központi vezérlőasztaltól, ahol elektronikus számítógép és tv-készülék van, a gépész bármely pillanatban ellenőrizheti minden gépcsoport munkáját. A „Vityaz” most a Baltikumban dolgozik. Egész Európát megkerülve több ezer mérföldet tett meg, hogy elérhesse a 4e- ningrádi tengeri kikötőt. A „Vityaz” már eddig is sok nehéz feladatot oldott meg: sok ezer tonna terhet rakott át, medret tisztított, hajókat emelt ki a partra. Nemrég bonyolult és igen felelősségteljes műveletet hajtott végre; beemelte a Leningrádi Fémművek Egyesülés által az egyik Kanadába épülő erőmű számára készülő hidroturbina járókerekét. A „Vityaz” darushajó M. Lasko, a „Vityaz” kapitánya a daru vezérlőpultjánál A Kanada számára készülő hidroturbina járókerekének beemelése Naomi Uemura 55 napos útja r Egyedül az Északi-sarkon 766 kilométer Cape Columbiától az északi pólusig „Most mindennek vége, meg fog ölni", gondolta Naomi Uemura, amikor március 9-én, röviddel hajnal előtt megtámadta sátrát egy sarki medve. Uemuráról csorog a veríték, mozdulatlanul fekszik a hálózsákban és amennyire csak tudja, visszafojtja lélegzetét. Végül, váratlan szeszéllyel a medve meggondolta magát és elcammogott. Ennek a medve-kalandnak a leírásával, amely megpróbáltatásainak még csak a kezdete volt, indítjq Naomi Uemura beszámolóját merész vállalkozásáról, melyet 55 napos küzdelem után sikerrel hajtott végre. Elsőként a világon teljesen egyedül tette meg az utat az Árktisz jegén az Északi-sarkig. Jégsivatag várt Uemurára, amikor 1978. március 6-án, mínusz 45 fokban elindult Cape Columbiából. Az elkövetkező nyolc héten, közei nyolcszáz kilométeren keresztül, az életveszélyes helyzetekből épp csak megmenekülve küzdött az Északi-Jeges- tengerrel, az úszó jégtáblákkal, a gyakori rianásokkal. Április 29-én, emberfeletti küzdelem és viszontagságok után érkezett meg a „világ tetejére”. Noha rendkívüli erőfeszítésre volt szüksége, a technikai felszereltség, a repülőgépről rendszeresen ledobott élelmiszer-utánpótlás és az állandó rádiókapcsolat nagymértékben megkönnyítette helyzetét. Ezek nélkül, egyes- egyedül az úton a biztos halál várt volna rá. Grönlandon egy eszkimó mesterrel tölgyfából készíttetett egy négy és fél méter hosszú szánt. Ez később a durva jégen és a mély hóban nehézkesnek bizonyult, így Uemura kicseréltette egy fenyőfából ácsolt könnyebbre. Uemurának úgy tűnt, az Északi-Jeges-tengeren ismeretlen a sima felszín. Gyakorta kellett jégcsákányával ösvényt vágnia a néhol kilenc méter magasságot is elérő jégtorlaszok között. S ilyenkor, hiába a tizenhét eszkimó kutya, kézzel tudta csak átmanőverezni a megpakolva 450 kilogrammot nyomó szánt a maga vájta keskeny nyíláson. Nem kellett sok idő ahhoz, hogy az Arktisz legfenségesebb látványának a sima jégfelületet tartsa. Nem csoda, hiszen például március 11-én, nyolcórás küzdelem órán mindössze két kilométert tudott előre haladni a jégtorlaszok között. (Ezzel szemben volt olyan nap, amikor hatvan kilométert is megtett!) Április 13-ára már maga mögött hagyta az út felét, de az igazi veszéllyel még csak ezután nézett farkasszemet. Egy váratlan rianás, és Uemura egy úszó—jégtáblán találta magát. Másodpercek alatt kellett cselekednie. Megragadta a jégcsákányt, s ahogy közelebb sodródott a szilárd, egybefüggő felszínhez, iszonyatos erővel vágta bele a csákányt a jégbe. Ez volt az a lélektani pillanat, amit ha elmulaszt, vége. A kutyák is érezhették ezt, s a csupán szemvillanásig tartó stabil helyzetben átmentették a szánt és utasát az úszó táb-_ Iáról a szilárd jégre. S amikor végre elérte úticélját, egy egész napot arra fordított, hogy még egyszer meggyőződjék, nem követett-e el navigációs hibát. Borostás, hótól, jégtől, széltől cserzett arc néz diadalmasan a National Geographic fotójáról : először a történelemben útitársck nélkül jutott el egy ember az északi pólusig. Az időpont, greenwichi idő szerint: 1978. április 29., 18 óra 30 perc. A National Geographic cikke alapján Dücső Csilla 148 cukorgyár önnek mikorra van terminje? Szolgáltatás vagy sorbaállás Tudósítónk jelenti Berlinből Egy ismerősöm nemrég nagyon csodálkozott, amikor egy berlini borbélyüzletből egyórás várakozás után nyakba lógó hajjal kellett távoznia: azt hitte, ő következik, s már- már helyet foglalt a székben, amikor a borbély megkérdezte tőle, mikorra van terminje. Ezt' az NDK-ban közismert fogalmat a turisták zöme nem ismeri, ők csak azt látják, hogy bizonyos üzletek előtt türelmes sorok állnak. A termin, azaz a határidő kényszerű szükséglet és voltaképpen ennek köszönhető, hogy akik előrelátóan gondolkodnak és tervszerűen élnek, minden ügyes-bajos dolgukat viszonylag gyorsan el tudják intézni. Ám nem . bármikor. Ismerősöm is jól tette volna, ha arrajártában vagy telefonon határidőt kért volna a borbélytól. Egy-másfél héten belül készséggel várták volna bármelyik fodrászüzletben. Mert a fodrászatokban is menetrend van, egyrészt azért, hogy az ott dolgozók is jól gazdálkodhassanak munkaidejükkel, másrészt pedig, hogy a vendégeknek ne kelljen sokáig várakozniuk. Így van ez a szolgáltatás minden területén. A jelenség oka természetesen az, hogy miközben gyorsan nő a lakosságnak a szolgáltatások iránti igénye, ezzel nem tud lépést tartani az ipar kapacitása. Az NDK Minisztertanácsa két évvel ezelőtt határozatban intézkedett a lakossági szolgáltatások nagyobb ütemű fejlesztéséről és támogatásáról. Ez utóbbinak köszönhető például — mint azt az illetékes minisztériumban hallottam —, hogy Berlinben megállt a kisiparosok létszámának évek óta tartó csökkenése. Az ország mintegy két és fél ezer állami szolgáltató üzeme és szakszövetkezete mellett mintegy 67 000 magánkisiparos dolgozik. A képhez hozzátartozik, hogy az NDK- ban a szolgáltatások közé sorolják a városgazdálkodási tennivalókat is, például a közvilágítást, az utcák tisztántartását, a parkok gondozását, a lakóházak és környékük lendbentartását. összesen 56- féle ilyen és 160-féle lakossági szolgáltatás van. Tavaly csaknem 13 milliárd márka értékű volt az a munka, amit a szolgáltatás címén végeztek. Ebben az ötéves tervben 2,2 milliárd márkával fejlesztik a meglevő kapacitást. Az elmúlt években különösen nagy volt az előrelépés az itteni patyolatnál. A statisztikák szerint minden háztartás 12 kilogramm ruhát és ágyneműt mosatott, tisztít- tatott. Az állam minden egyes mosott kilogrammot 54 pfenniggel támogat. A polgároknak kilónként egy márkát, illetve hazaszállítás esetén egy márka tíz pfenniget kell fizetniük, A házhoz szállítás egyébként mindinkább elterjed országszerte. A Räte kocsijai kéthetente hozzák-viszik a ruhaneműt. Az a tény sem érdektelen, hogy a sokgyermekes családok, a nyugdíjasok és egyedülálló öregek szociális helyzetüktől függően nagyon keveset, vagy egyáltalán nem fizetnek a mosatásért. A mosatást és vegytisztí- tást csak Berlinben az idén 30 millió' márkával támogatják. A szolgáltatás más területein azonban sok tennivaló akad még. Különösen kevés a női és férfi szabó, a cipész, a kőműves, a bádogos, a szűcs és az autójavító műhely. A szolgáltatóra, egy-egy mesterre — s ez nem ritka eset — Bulgária területének őslakosságáról kevés adat maradt fenn. Egyes tudósok szerint ezen a vidéken különféle népek telepedtek meg. Mások úgy vélik, hogy a bronz- és a vaskorban itt élő trákokat megelőzően a területet más népességek lakták. A nyelvtudósok, az antropológusok azonban egyre inkább arra a meggyőződésre jutnak, hogy a trákok nem bevándorlók voltak, hanem őslakosok. akik már a korai kőkorszaban is itt éltek. gyakran hónapokat kell várni. A szolgáltató szakszövetkezeteket az említett minisztertanácsi határozat értelmében éppen ezért lépésről lépésre teljesítőképesebb üzemekké kell fejleszteni. Figyelemre méltó sajátosság, hogy az NDK-ban a házmestereknek is pontosan meghatározott munkaidejük van, s kivétel nélkül amolyan ezermesterek. Munkaköri kötelességük közé tartozik, hogy a felügyeletük alá tartozó lakásokban a kisebb-nagyobb javításokat ellenérték nélkül végezzék. Náluk kell bejelenteni minden olyan igényt is, amelyek kielégítéséhez szakembert kell hívni. A lakások valamennyi tartozékának javítása, cseréje díjtalan. A munkáslakás-szövetkeze- tek, illetve az állami házfelügyelőségek — éppen azért, hogy a meglevő kapacitást ne terheljék még inkább, a bérleményekben élő különböző szakmájú lakókkal szerződést kötnek. Ebben a formában az NDK-ban is megszületett a másodállás. A szerződésesek hivatalos munkaidejük után — ugyancsak terminrendszerben — elvégzik a kért munkát, s ennek ellenértékét lelakhatják, vagy kifizetik nekik. Egyébként rohamosan terjed itt is a csináld magad mozgalom, de ennek csak egyik oka a szolgáltatók kis kapacitása, a másik a hobby. Kerner Lőrinc A Plovdivi Régészeti Múzeum kutatója, Peter Detev, aki munkatársaival a megyében 104 településdombot, a Mórica medencéjében, az antik Hebros területén pedig újabb 300-ot vizsgált meg, azon a véleményen van, hogy a bolgár területeken a korai kőkorszaktól kezdve a vaskorszakig egy és ugyanaz a nép élt, amelyet az első írásos emlékek a bronzkorban és a vaskorban tróknak neveznek. A professzor leleteinek a tanúbizonyságával állítja, hogy a trákok nyilvánvalóan BulgáKuba fontos gazdasági feladata a cukoripar korszerűsítése és újjászervezése. A fejlesztési program előirányozza a nagy hatásfokú és termelékenységű korszerű technológiák bevezetését. A beruházásokat kiemelt programként valósítják meg, mivel a cukoripar az orszáq legnagyobb iparága és a cukor a legfontosabb exporttermékek egyike. Az 1977—78-as aratás után a cukortermelés elérte a 7 millió 350 ezer tonnát, ami több mint 100 ezer tonnával haladta meg a forradalom előtti (1952- es) időszak szintjét. A Mezőgazdasági Minisztérium állásfoglalása szerint az 1980-ban véget érő jelenlegi ötéves tervidőszak végére a termelés megszilárdul majd az eddig elért legmagasabb értéken, amely 8,5 millió tonna. Ezt az eredményt 1970-ben érték el. A tervek legfőbb előirányzata a gyárakban működő cukornádőrlő malmok kapacitásának növelése. Ugyanakkor új berendezéseket állítanak fel, másokat pedig felújítanak. Kubában jelenleg 148 cukorgyár működik, de a terveknek megfelelően a mostani tervidőszakban és a következőben új, korszerűbb technológiával felszerelt gyárakat építenek majd. (BUDAPRESS — PRENSA LATINA) ria legősibb lakói, akik az akkori földközi-tengeri vidék technikai haladása és osztály- differenciálódása közepette magasra fejlesztették a művészeteket is. Detev szerint tehát nincs kizárva, hogy a tudomány azoknak az embereknek a számára, akik — a településhalmok tanúsága szerint — a kora kőkorszakban, a kőkorszakban és a rézkorszakban, ezeket a területeket benépesítették, a „prototrák” elnevezést fogja adni. (BUDAPRESS — SOFIAPRESS) Újabb feltevés a trákok eredetéről
