Dunántúli Napló, 1979. január (36. évfolyam, 1-30. szám)
1979-01-07 / 6. szám
1979. JANUÁR 7. BELPOLITIKA DN HÉTVÉGE 3. Keleti szőnyeg keletre — Magyarországról Szőnyegpadlók hazai alapanyagból Alig 8—10 éve még csak külföldi lakáskultúra lapokban, áruházi katalógusokban csodálhattuk a szőnyegpadlóval borított, meleg hangulatú szobákat, s egyszeTcsak a hazai üzletekben is megjelentek a hatalmas szőnyegpadlótekercsek, bő szín- és mintaválasz- tékban. A Soproni Szőnyeggyár 1971-ben végrehajtott beruházásának eredménye ez a gyorsan népszerűvé vált, korszerű termék. Az elmúlt hét-nyolc esztendőben a gyár óriási fejlődésnek indult. Míg 1970-ben egymillió-hatszázezer négyzetméter szőnyeget gyártottak és a termelési érték 320 millió forint volt, addig az idei évben gyártott mennyiség 3,5 millió négyzetméter és a termelési értéket nézve beléptek a milliárdos vállalatok sorába. Ilyen mértékű fejlődés az ország könnyűipari gyárai között egyedülálló. Hogyan csinálták? — ügyes szervezéssel és nagy-nagy kockázatvállalással. A kockázatvállalás sokszor szükséges az előbbrelépéshez és ők előbbre akartak lépni. Körülnéztek a világban és azt mondták, ha a nyugatiaknak kifizetődő és közkedvelt a szőnyegpadló, miért ne lenne az nálunk is? Tárgyaltak az építőiparral, kereskedelemmel, előzetes puhatolózásokat végeztek, aztán megvásárolták a speciális tűző- (angol) és gumizó- (dán) gépeket, és elkezdődött a gyártás. 1973-ban nulláról indultak, ma 1 100 000 négyzetmétert gyártanak ebből, s nem győzik az igényeket kielégíteni. Minek köszönheti a sikerét? Először az építőipart kellett meggyőzni előnyeiről. A felrakás időigénye sokkal kisebb, mint bármely más padlóburkolóé. A gyár az előre megadott pontos méretre vágva, konténerekben szállítja. Nincs más dolog vele, mint végigteríteni a szobán és szegélylécekkel befogni, még ragasztani sem kell. (Tíz percnél több időt nem vesz igénybe). A gyártásához kevesebb idő kell, mint a hagyományos szőnyeghez, így a gyárban jelentősen nőtt a termelékenység. S mi az előnye a háziasszony szempontjából? — Lerövidül a takarítási idő. Míg a parkettánál, vagy műanyagpadlónál külön- külön fel kell szedni, portala- nítani a szőnyegeket, azután feltörölni, vagy felmosni, — a műanyagpadló különösen munkaigényes — addig a szőnyeg- padlónál elég a porszívózás. Maximálisan strapabíró és kopásálló, s az sem mindegy, hogy az ilyen lakásba költöző fiataloknak egy pár ezrest megtakarítanak, nem kell szőnyeget vásárolniuk. Mondhatnánk, a gyár bombasikert ért el, befutott, most már nincs más dolga, minthogy szépen tovább gyártsa az eddigi módon a szép szőnyegeket. Igen ám, de az idő halad, új helyzetek, új követelmények illetve gátló tényezők léphetnek fel. A korszerű, jó minőségű termékhez, korszerű alapanyag kell. A szőnyegpadlóhoz szükséges fonalat Magyarországon nem gyártják, ezért nyugati importból kénytelenek beszerezni, ami évi 3 millió dollár kiadást jelent. Ez nemcsak, hogy megdrágítja az előállítást, de a jelenlegi gazdasági helyzetben sokáig már nem tartható állapot. A gyár műszaki szakemberei próbáltak vegyiüzemekkel tárgyalni hazai előállítású fonalról, máig mindhiába, senki nem hajlandófog- ialkozni vele. S erre mit tettek? — Bár nem az ő profiljuk lenne, vásároltak egy nyugatnémet vegyifonalat gyártó berendezést, s a Tiszai Vegyikombinát által gyártott polipropilén alapanyagból ők fogják előállítani a szükséges fonalat. Az előzetes próbák azt igazolják, hogy minősége hasonló lesz a külföldihez, de lényegesen olcsóbb. Az új tevékenységhez már két évvel ezelőtt megkezdték a szakemberek képzését, a termelést az idén kezdik, s már az első évben több mint félmillió dollár megtakarításra számítanak. • Eddig csak az új termékről, a padlószőnyegről beszéltünk, de nem lehet szó nélkül elmenni a hagyományos, az úgynevezett szőtt perzsaszőnyegek mellett sem. A gyárnak az ország különböző áruházaiban időnként tartott árubemutatóin évről évre nagyobb a választék, újabb és újabb variációkkal találkozhatunk. Honnan ez a megújuló szín- és mintagazdagság? A soproni gyárnak termékeivel sikerült betörni a keleti „szőnyegvilágba”. Jelentős exportot bonyolítanak le Kuwait- tal, Iránnal, Irakkal, Jordániával. Ez a kapcsolat a pénzen felül még azt az előnyt is jelenti, hogy "megismerhették a gazdag keleti szín- és formavilágot. Ebben a keleti szőnyegvilágban nagy a konkurrencia. Ha lépést akarnak tartani, a színvonalat állandóan emelni kell. (A soproni gyár közel-keleti exportja 1975-ben 20 000 négyzetméter volt, az idén 140 000 négyzetméter). Ha végignézzük a gyárat, ahogyan lyukkártyák vezérlésével formálódnak a csodálatos keleti motívumok, ahogyan a fotocellás berendezés letapogatja a modern mintákat és küldi az utasítást a tűzőgépnek és mindehhez megnézzük a termelési eredményeket, megállapíthatjuk, hogy a műszaki, gazdasági, kereskedelmi szakemberek itt értik a dolgukat, s általuk ez a gyár azok közé tartozik, amelyek képesek a változásokhoz alkalmazkodni, önmagukat állandóan megújítani. Sarok Zsuzsa A középkor évszázadaiban épült, a török hódoltság után még állt az egész, a következő kétszáz évben kívül-be- lül házakat ragasztottak hozzá. A fal nagyrészt eltűnt, csak egy-egy épen maradt bástya kandikált ki a házak közül. A 60-as években a Barbakán rekonstrukciójával kezdődött a nagy vállalkozás. Az utóbbi években a városrekonstrukció, az úthálózat korszerűsítése miatt többszáz méteres falszakaszok váltak szabaddá. A fal újjáépítésén egy brigád dolgozik. A huszadik századi várfalépítők. A várost meg kellett védeni. A hegyoldalban kellett várat építeni, olyan helyen, ahol néhány tucat ölnyivel távolabbról már az egész várost be lehetett látni. _________ M ilyen volt ez a város, Pécs akkoriban? Apró házak, zömök templomtornyok, szépen zöldellő kertek és itt a felső saroknál a négytornyú székes- egyház, körülötte erős fallal. A várost fallal kellett körülvenni, bástyákat, kapukat építeni úgy, ahogy ez szerte Európában szokás volt. Kapu keletre és nyugatra, északra és délre, a kapuk között bástyatornyok, ahonnan jól végig lehet látni a falakat, amelyet lőrések, nyílások csipkéznek, s. a fal mögötti gyilokjárón őrszemek vigyázták a városban élők nyugalmát. Csak azokét nem, akik a Malomszegben laktak, a hajdani iparosok faluját a Mindszentek temploma körül. Sok-sok kőművest hoztak ide falat építeni. A kőért nem kellett messze menni: feljebb a hegyoldalban jó kemény mészkövet lehetett bányászni, a szekerekkel csak le kellett ereszkedni valamelyik völgyhajlaton. Rakták a falakat, lapjával a köveket, hogy jó erős legyen, s ha estig egy jó félölnyit felraktak, azt nagyjából egyenesbe hozták. Amikor elkészült a fal, kiásták a várárkot és ahogy a hadimérnökök előírták, a túloldalon is falat építettek. A városfal elkészült, a pécsi polgárok pedig nyugodt álomra hajthatták a fejüket. Még nyugodtabbak lettek, amikor Mátyás nagyhírű vezére, Kinizsi Pál javaslatai szerint korszerűsítették 1490. után a védőművet. Ám 1543- ban mégis kardcsapás nélkül foglalta el a török a várost. Másfélszáz év múlva a fal elveszítette jelentőségét, a szabaddá vált város gyorsan körülfonta, s talán ennek köszönhetjük, hogy ma ismét várfalépítők szorgoskodnak rajta. Mindössze tizenhármán vannak: hat kőműves, öt segédmunkás, egy gépkezelő és egy kisegítő; a tizenhárom közül kettő nő. És Szín János a brigádvezető: — Huszonegy éve csinálom, a brigád háromnegyed része is régi ember. Nagyon szeretem ezt a munkát. Dolgoztam a Barbakánon, Jakováli Haszán dzsámiján, Idrisz Baba türbéjén, Márévárán, Pécsvá- radon, Siklóson... A Káptalan utca 4-ből jöttünk ide. Hosszabb szünet után folytatódott 1976-ban a városfal rekonstrukciója. Akkor az észak-nyugati ötszögletes bástya és a „Füszért-kapu” közötti részt állították helyre, s most szeptemberben jöttek vissza az építők. Már a második bástyán dolgoznak, s vagy 150 méternyi falat állítottak helyre. Az érdekelt, hasonlít-e a mostani munka a régihez. Nagyon. Csak egyféleképpen lehet ezt csinálni, azzal a Mezőgazdasági károk Baranyában Az országos adatok azt jelzik, hogy az 1978-as kártérítésekre minden eddiginél többet fizet ki az Állami Biztosító. A legnagyobb veszteség a mezőgazdaságot érte. Baranya megyében a mezőgazdasági nagyüzemeknek 93 millió forint növénykárt fizetett ki az Állami Biztosító Baranya megyei Igazgatósága. A jégkár ebből az összegből 89 millió forintot tett ki, míg a vízkár 3,7 millió forintot. Ehhez hozzá kell tenni azonban, hogy a megye mezőgazdaságilag művelt területének felét jégelhárító rendszer védi, ami azt jelenti, hogy a jégverések okozta károk erősen csökkentek az elmúlt három évben. Ez a kifizetett biztosítási összegekben jut kifejezésre. Az idei jégkárok zöme a nem védett területen keletkezett. A mezőgazdasági nagyüzemeknek állatkárökra 40 millió forintot térített a biztosító a megyében. Ezt elsősorban a tenyészállo- mányra kifizetett biztosítási összegek emelik meg. Lakossági növénykárra 1978- ban 0,5 millió forintot, míg állatkárra 4,5 millió forintot fizettek ki. összegezve, az Állami Biztosító Baranya megyei Igazgatósága mező- gazdasági károkra 138 millió forintot térített, míg a bevételük 153 millió forint volt. Érdemes megemlíteni, hogy az Állami Biztosító 1979, január elsejétől a háztáji gazdaságok anyagi biztonsága érdekében két új fajta — a jelenlegi állattartási és értékesítési célokat jobban szem előtt tartó — egyéni sertésbiztosítást vezet be. A feltételekről az Állami Biztosító fiókjaiban részletesen tájékoztatják az érdeklődőket. Az egyik helyreállított, négyszögletű bástya landina-állvánnyal, ami olyan erős, hogy véd a fal omlásától is. A veszélyre nagyon kell ügyelni, hisz voltak ezen a falon már látványos omlások, s ezt jobb megelőzni. — A laza kőfelületeket lebontjuk és visszafalazzuk. — És mivel ez nagyon egyszerűen hangzik, Szin János meg is magyarázza: — Legelőször is letapogatjuk a falat. Ha huppog — bontunk... Több nég'yzetméteres faldarabokat bontanak így ki. Nem biztos, hogy utána ugyanaz a kő kerül vissza. Amelyik omlani akart, az már erősen mállott, nem érdemes vele bajlódni. Mivel pótolják? Az eredetiből, amit itt fent a hegyoldalban fejtettünk, már nem hozhattak, a pótlásra a bükkösdi kő a legalkalmasabb: színben ez áll a legközelebb az eredetihez. Ha most látszik némi különbség, pár év alatt az is eltűnik. Felkapaszkodunk az állványon, belépünk a bástyán a városfal és a püspökvár közti függőkertbe. A gyümölcsfák most lombjukat vesztve pihennek, a fal mögött kövek sorakoznak, szemlátomást válogatás után vannak. Valóban, sok értékes kő bekerült már innen a múzeumba, de azért maradt még — a legfrissebből — megcsodálni való. Egy gyönyörűen faragott, levélmintával díszített kő van a lábam előtt; valahol, valamikor egy eltűnt épületet ékesíthetett. A már helyreállított falszakasz mentén megyünk el az első négyszögletes bástyáig. Nem nehéz elképzelni, mit jelenthettek ezek a bástyák. Az őrszemek jól láthatták egymást, még át is kiálthattak egymásnak és senki nem közelíthette meg a falat úgy, hogy észre ne vegyék. Két kőműves rakja a bástya tövénél a földig visszabontott falat: Glockl János Szaváról és Bólyi Ferenc Siklósról. Ök is lapjára fektetik a köveket, nem úgy, mint a mai ciklopsz-falaknál, ahol felállogatják a köveket, mert a falnak mutatósnak kell lennie. Hajdan mészhabarcsba ágyazták a követ, most cement a kötőanyag. — Mit gondolnak, régen is így csinálták? — Több, mint valószínű .. . — válaszol Glockl János. — De az is biztos, hogy nem hat kőműves csinálta, mint most. Fent az álláson Cziczárdi István szavai kőműves aprólékosan, gondosan fugázza a kövek közét, ez a fal most már, ki tudja meddig, épségben fog állni. Takács György figyelmeztet a bástya még nem bolygatott oldalán a régi várfalépítők „normáját" tanúsító napi falegyenekre, ahogy esténként „kigleichol- ták" az addig épített falrészt. A helyreállított oldalon helyenként ezt is sikerült megőrizni, bár a gyakorlatlan csak nehezen veszi észre. A munkát tavasszal folytatják. A jövő évi feladat: eljutni a Hunyadi útig, hogy ezen az oldalon a műemléki munka már ne akadályozza a tervezett útépítést. Hársfai István Egy gyönyörűen faragott, levélmintával díszített kő ... Várfalépítők
