Dunántúli Napló, 1979. január (36. évfolyam, 1-30. szám)

1979-01-31 / 30. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Duncmtull napló XXXVI. évfolyam, 30. szám 1979. január 31., szerda Ára: 80 fillér Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja A fejlődés minősége köznapi tudat a gaz- i dasági fejlődést a mennyiségi növeke­déssel azonosítja. A megté­vesztő logika szerint, ha töb­bet termelünk, az egyértel­műen jó, ha kevesebbet ter­melünk, az már nem annyira jó. Volt olyan időszak, amikor ez a gondolkodásmód elfo­gadható volt, de jelenleg az előttünk álló feladatok megol­dásának egyik legfőbb tudati akadálya. Nehezíti az igazán értékalkotó tevékenység társa­dalmi elismerését, térhódítását, az értékpusztítás, -fogyasztás visszaszorítását. A mennyiségi szemlélet ugyanis több terme­lésre buzdítja azokat a válla­latokat is, amelyek állami tá­mogatásból élnek, abból kép­zik nyereségüket, s így nem termelik, hanem fogyasztják a nemzeti jövedelmet. A hatékonyság követelmé­nyének felismerését miért nem követte és követi kilépés a ter­melés, a gazdasági fejlődés mennyiségi bűvköréből? Ebben bizonyára szerepet játszik az, hogy a mennyiség konkrét, ki­tapintható, pontosan mérhető fogalom. A hatékonyság, a munka, a gazdálkodás minő­sége viszont sokféle tényezőből tevődik össze, alakulása csak közvetve mérhető. A mennyi­ségi szemlélet beidegződésé­hez hozzájárult az eddigi sza­bályozás, amely a vállalatok számára lényegében egyenlő feltételeket teremtett, elmosva a köztük levő hatékonysági kü­lönbségeket. Hozzájárult a pro­paganda is azzal, hogy első­sorban a mérhető számszerű eredményeket népszerűsítette. De a tudati torzulásnak — a jelenség és lényeg felcserélé­sének — mindemellett van va­lós társadalmi-gazdasági alap­ja, mondhatnánk történelmi gyökere, objektív táptalaja is. A szocialista iparosítás idő­szakában mind a lehetősége­ket, mind a szükségleteket te­kintve a mennyiségi fejlesztés volt a fő feladat. Bár a taka­rékosság, a termelékenység­emelés, a korszerűsítés, a mi­nőségjavítás tennivalói újból és újból szóba kerültek, ám az ilyen nekibuzdulósokat a termelésnövekedés lendülete mindannyiszor az erőtlen jel­szavak közé sorolta. Az elma­radottság felszámolásához több kenyér, ruha, cipő, gép, épület kellett. Az elemi létszükségle­tek kielégítése, a foglalkozta­tottság növelése, új munka­helyek létesítése volt napiren­den. A világgazdasági viszonyok szintén a mennyiségi törekvé­seknek kedveztek. A munka­erő, a nyersanyag, az energia olcsó volt, gazdagon buzgó forrásai szinte kiapadhatatla- noknak tűntek. Termékeink, bár magas műszaki színvonalat nem képviseltek, mégis versenyké­peseknek bizonyultak. A tartós fellendülés időszakában az ér­tékesítés sem ütközött merev korlátokba. Mindez természe­tesnek tűnt mindaddig, amíg a 60-as évek végén, a 70-es évek elején csaknem egyidőben a felsorolt valamennyi előny hát­ránnyá változott. A munkaerőforrások elapad­tak, jelezvén, hogy a népgaz­daság extenzív fejlesztésének időszaka lejárt. A világpiaci cserearány-változás nyomán megdrágultak a magyar im­portcikkek, a nyersanyagok, az energiahordozók, az intenzív fejlesztéshez szükséges korsze­rű berendezések. A műszakilag és minőségileg nem túl igé­nyes exporttermékeink ára vi­szont olykor még a száguldó inflációval sem tartott lépést. A tartós konjunktúrának pedig vége szakadt, a fejlődő orszá­gok kínálaté nagyarányú árle­morzsolódásra vezetett. Vég­eredményben a magyar munka 20 százalékkal leértékelődött a világpiacon. Adriai kőolajveze­ték épült, jelezvén, hogy a megdrágult szovjet kőolaj sem áramolhat hazánkba korlátlan mennyiségben ... A gazdasági fejlődés belső és külső felté­telrendszerében valamennyi elmozdulás tehát a mennyiség ellen hatott és fokozott minő­ségi, hatékonysági követelmé­nyeket támasztott. Mivel ezeknek a követelmé­nyeknek 1978-ig megfelelni nem tudtunk, s az ország el­adósodása fokozódott, az 1979. évi népgazdasági terv határo­zottabb módszerekkel, egyebek közt az ipari termelés növeke­désének mérséklésével igyek­szik kikényszeríteni a szükséges minőségi előrehaladást. Az ipa­ri termelés az idén — mint is­meretes — 4 százalékkal nőhet. Ezen belül a mennyiségi fel­adatok ágazatonként, válla­latonként, termékenként erő­sen differenciáltak. A nem gaz­daságos tevékenység stagnál, sőt csökken. A korszerű, ver­senyképes termelés pedig, ha az egyensúly javítását szolgál­ja, szinte korlátlanul növeked­het. A mennyiségi ütem mér­séklése tehát nem cél, hanem eszköz, a termelési szerkezet határozottabb korszerűsítésé­nek, a külkereskedelmi egyen­súlynak a javítását kell szol­gálnia. A sok is lehet kevés, a ke­vés pedig sok. A termelésnö­vekedés egyértelműen káros, ha rossz hatásfokú és csupán a népgazdasági veszteség, a külkereskedelmi deficit gyara­pítója. régi, elavult dolgok meghaladása, az új te­remtése nem mennyi­ségileg, hanem elsősorban mi­nőségileg meghatározott. A dinamikus gazdasági fejlődés szintén az előrehaladás mi­lyenségére utal. A dinamikus — az értelmező szótár szerint- erős, mozgékony, belső ener­giában gazdag. A dinamizmus tehát nem mennyiség hajhá- szás, a dinamikus vezető pedig nem valamiféle „csúcstartó”. A dinamikus gazdaság képes erő­teljes változásokra, hatásos újításokra, a körülményekhez való rugalmas alkalmazkodás­ra. Más szavakkal: a dinami­kus gazdaság nemcsak követi a változó szükségleteket, s mind magasabb szinten kielé­gíti azokat, hanem vissza is hat rájuk, esetenként új igé­nyeket támaszt. Vagyis a dina­mikus fejlődést olyan minőségi ismérvek jelzik, mint a korsze­rűség, a jövedelmezőség, a ver­senyképesség. A termelés mennyisége, szé­rianagysága azért nem telje­sen mellékes, a gazdasági nö­vekedés egyik fontos alkotó­eleme. Súlyának megfelelően számoljunk tehát a mennyiségi tényezők pozitív és negatív ha­tásaival, de ne abszolutizáljuk a volument. Ezért tekintsük a természetbeni mutatóknál át- fogóbbnak, fontosabbnak a kü­lönböző minőségi tényezőket kifejező értékkategóriákat: az árat (forintban, rubelben, dol­lárban), a ráfordítást, a meg­térülést, a nyereséget, a hoza­mot stb. Az állami támogatá­sok csökkentése, a termelői árrendszer továbbfejlesztése elősegíti majd, hogy ezek az értékmutatók — mindenekelőtt az árbevétel és a nyereség — híevbben tükrözzék a tényleges értékalkotást, a népgazdaság valós érdekét, a fejlődés minő­ségét. Kovács József Kádár János találkozója a Pénzügyminisztérium és a Magyar Nemzeti Bank vezetőivel Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára ked­den a Pénzügyminisztériumba látogatott. Elkísérte Havasi Fe­renc, a Központi Bizottság tit­kára, Hoós János, a Központi Bizottság osztályvezetője és Borbély Gábor, az V. kerületi pártbizottság első titkára. Kádár János a Pénzügymi­nisztérium és a Magyar Nem­zeti Bank vezetőivel folytatott megbeszélést, amelyen részt vettek a két inézmény pártbi­zottságának titkárai is. Faluvégi Lajos pénzügymi­niszter tájékoztatást adott pénzügyi helyzetünkről, az 1979. évi terv és állami költ­ségvetés végrehajtásával kap­csolatos pénzügyi intézkedések­ről. Ismertette a pénzügyi szer­vek értékelését a vállalatok pénzgazdálkodásáról, és beszá­molt arról, hogy milyen intéz­kedések segítik elő a terme­lési és az exportszerkezet gaz­daságosságának javítását. Tá­jékoztatást Tudott a VI. ötéves terv előkészítése és a pénz­ügyi szabályozás korszerűsítése érdekében folyó minisztériumi munkáról. Beszámolt a pénz­ügyi törvény előkészítésének helyzetéről. Tímár Mátyás, a Magyar Nemzeti Bank elnöke tájékoz­tatást adott a gazdaságpoliti­kai követelmények érvényesü­léséről a hitelezésben, továbbá a vállalati beruházásokról, a készlethitelezésről és a pénz- forgalom időszerű kérdéseiről. Fekete János, a bank elnök- helyettese tájékoztatást adott nemzetközi pénzügyi kapcsola­tainkról. A tájékoztatókban elhang­zottakról közvetlen hangú, sok­oldalú eszmecsere bontakozott ki. Kádár János a Központi Bi­zottság nevében elismerését fe­jezte ki a Pénzügyminisztérium és a Nemzeti Bank vezetőinek, a pénzügyi szervek dolgozóinak a párt gazdaságpolitikája, a népgazdasági tervek megvaló­sítása érdekében végzett mun­kájukért, szólt a gazdasági építőmunkában előttünk álló feladatokról, ezek megoldásá­ban a pénzügyi tevékenység jelentőségéről, a következetes irányítási magatartás fontossá­gáról. Munkájukhoz további si­kereket kívánt. Sarlós István Libanonba utazott Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának fő­titkára vezetésével kedden népfrontküldöttség utazott Libanonba Jasszer Arafat- nak, a Palesztinái Felsza- badítási Szervezet Végre­hajtó Bizottsága elnökének meghívására. A küldöttség tagjai: dr. Kovács Béla, az Országos Béketanács főtitkára és Göbölyös Gá­bor, a HNF OT Nemzet­közi Kapcsolatok Bizott­ságának titkára. Évente 12 millió a keret A Belvárosi Iskola Kulich Gyula utcai épületének egyik tanterme felújítás után. Szokolai felvétele Iskolák, óvodák felújítása Pécsett B Pénzmaradványokból és egyéb forrásokból... Szükség van ezután is a társadalmi akciókra Évente 12 millió forint o kul­turális ágazat kerete Pécs vá­ros alsó- és középfokú oktatási intézményeinek felújítására — tájékoztatták lapunk vezetőit nem régen a városi tanács osztályvezetői értekezletén. En­nél természetesen lényegesen nagyobb összegeket fordítanak minden évben a pécsi iskolák, óvodák tatarozására, külső és belső korszerűsítésére. Honnan és milyen konkrét célokra? Ez iránt érdeklődtünk Pécs me­gyei Város Tanácsának műve­lődésügyi osztályán. Pécs iskolaépületeinek jelen­tős részét alaposan megviselte az idő, a fölépítésük óta eltelt sok évtized. Becslések szerint jó egyharmad részben elavult, öreg iskolákban tanítanak Pé­csett. Különösen a belváros és a meszesi városrészhez tartozó iskolák állaga romlott sokat az eltelt fél évszázad vagy még több idő alatt. Ezen a téren viszonylag az óvo­dák helyzete a legkevésbé ag­gasztó; a legtöbb gond az ál­talános iskolák épületeiben je­lentkezik. Éppen ezért a városi tanácsvezetés egyéb források­ból, pénzmaradványaiból is igyekszik minden évben kiegé­Új cipőkéreggyártó gépsort vásárolt a Pécsi Bőrgyár. A 20 millió Ft értékű nyugatnémet be­rendezést most szerelik be a külföldi szakemberek. szíteni' a felújítási keret elég­gé szűkös összegét. Ebből a 12 millióból ugyanis az utóbbi évek gyakorlatában legfeljebb egy vagy két iskola teljes fel­újítását lehetséges fedezni. (Az elmúlt években pl. az Ágoston téri iskola felújítása S, a Geisler Eta utcai kollégiu­mé 6 millióba került.) Tavaly a tanácsi támogatással a felújí­tási keret mintegy kétszeresét sikerült felhasználni állagmeg­óvásra, korszerűsítésre. De nem jelentéktelen a tár­sadalom aktív támogatása sem: az iskolák patronálása, a szülők segítsége, az Egy üzem, egy iskola mozgalom jegyében. Ezek az akciók, különösen az óvodáknál mintegy 6 millió fo­rintos értékű társadalmi hozzá­járulást eredményeztek 1978- ban. így együttesen, a három forrásból minteqy 30 millió fo­rintot költhettek 1978-ban Pé­csett oktatási intézmények fel­újítására. Köztük jelentősebb volt az Acsády utcai iskola és a Komarov Gimnázium konyhá­jának, éttermének helyreállítá­sa; a közgazdasági szakközép- iskola kollégiumának teljes re­konstrukciója és 40 személyes bővítése; a gépipari szakkö­zépiskola. s a Kulich Gy. utcai iskolaépület külső -felújítása. Mint nemrég lapunkban is bemutattuk, új napközit alakí­tottak ki a szabolcsfalusi isko­lában. Korszerűsítették a Ki­lián utcai óvodát; helyreállítot­ták a nagyárpádi iskolát; több általános iskolában bevezették a központi fűtést és mintegy öt intézményben kisebb, fél mil­lió forintos korszerűsítési mun­kálatokat végeztek. Az idei tervekről, munkákról: megkezdődött a Petőfi utcai általános iskolában a távfűtés bevezetése; a Széchenyi téri kollégiumban a vizesblokk fel­újítása; a Székely Bertalan úton pedig a Dolgozók Általá­nos Iskolája önálló épületének kialakítása. Tervezik, hogy az idei évben elvégzik a Nagy La­jos Gimnázium és a kollégium, valamint a meszesi általános iskola és a Janus Pannonius Gimnázium külső tatarozását. Az 506. sz. szakmunkástanuló intézetben a távfűtést, az egészségügyi szakiskolában a központi fűtést szerelik be az idén a nagyobb szabású fel­újítások között.

Next

/
Oldalképek
Tartalom