Dunántúli Napló, 1979. január (36. évfolyam, 1-30. szám)

1979-01-28 / 27. szám

1979. JANUÁR 28. TÁRSADALOMPOLITIKA DN HÉTVÉGE 5. A párt munkastílusáról Beszélgetés Jakab Sándorral, a Központi Bizottság osztályvezetőjével- Az utóbbi időben sok szó esik a párt munkastílusáról, fej­lesztésének szükségességéről. Mivel magyarázható ez a meg­növekedett figyelem? Gyökeres változásra van-e szükség, vagy inkább a mai helyzet követel­ményeinek megfelelő tovább­fejlesztéséről van szó?- Valóban, mostanában a ko­rábbiaknál többet foglalkozunk a párt munkastílusát érintő kér­désekkel. Ez azonban nem azért van, mintha az, amit eddig kö­vettünk alapvetően a maga ide­jében nem felelt volna meg a követelményeknek vagy fő vo­násaiban ma rossz lenne. Nem erről van szó. Nincs szükség ar­ra, hogy munkastílusunk alap­vető vonásait, legfőbb jellemzőit megváltoztassuk. Olyanokra gondolok, mint a minden elő­ítélettől mentes valóságszemlé­let és magas fokú eszmeiség; az új iránti fogékonyság, a ha­ladó felkarolása, a forradalmi magatartás a maradisággal, a konzervatívizmussal szemben; el­vekben voló szigorú következe­tesség és nagyfokú rugalmas­ság a gyakorlati megoldások­ban; az elméleti igényesség és a gyakorlatiasság; az elvi-po­litikai irányítás és az operativi­tás; a kollektivitás és a sze­mélyi felelősség; az élcsapat­jelleg és a tömegekkel való szoros kapcsolat; a történelmi távlatok és a napi feladatok egysége stb. Úgy gondolom, hogy ezek olyan fundamentális jegyei pártunk munkastílusának, amelyeket a jövőben is meg kell őriznünk és még következe­tesebben szükséges érvényesí­tenünk.- Melyek azok a legfonto­sabb politikai okok, amelyek napjainkban a munkastílus fej­lesztése mellett szólnak? Bonyolult körülmények között- Hosszúra nyúlna a megvál­tozott körülmények valamennyi, akár csak lényeges elemeiről szólni, valójában csak a leg­fontosabbakat lehet itt megem­líteni. Nagy általánosságban arról van szó, hogy a szocia­lista építésnek mind belső, mind pedig külső körülményeiben olyan lényeges, újszerű voná­sok tapasztalhatók, amelyek nemcsak összességükben, de bi­zonyos mértékig kü'lön-külön is érintik a párt munkastílusát. Az utóbbi időben egyre gyakrab­ban hangoztatjuk, hogy bo­nyolultabbak lettek építőmun­kánk feltételei. Ez mindenek­előtt azt a valóságos helyzetet fejezi ki, hogy a nemzetközi életben, de belső viszonyaink­ban is erőteljesebb ellentétes tendenciák hatnak. A pozitív folyamatok erősödésével egy­idejűleg: jobban felszínre kerül­tek bizonyos negatív tenden­ciák. Ami a belső társadalmi vi­szonyainkat illeti, azt látjuk, hogy az extenzív fejlesztés le­hetőségeinek kimerülése (amely önmagában is a gazdasági fej­lődésünk eredménye) minden korábbitól élesebben veti fel az intenzív fejlesztés útjára való áttérés gondjait, nehézségeit. Ezt még inkább bonyolítják a romló világgazdaság feltételei, nem utolsósorban a tőkés világ­gazdaság válságának hatásai. Az ellentétes tendenciák erőtel­jesébe mozgása figyelhető meg a társadalmi viszonyok egyéb területein is. Például a fejlett szocializmus építésének körül­ményei között a szocialista ter­melési viszonyok uralkodóvá vá­lásával társadalmunkban egy nagyon jelentős egységesülési folyamat bontakozott ki. A szo­cialista érdekazonosság álta­lánossá válásának talaján ki- szélesedett és elmélyült a tár­sadalom politikai egysége, meg­növekedett a közéleti aktivitás. Mindez kifejezésre jut szövetsé­gi politikánk gyakorlatában, a szocialista, népi-nemzeti egység­ben. A politikai egység megerő­södése, a fokozott társadalmi aktivitás jobban felszínre hoz­za az ideológiai különbözősé­get, az eltérő eszmék ütközését és harcát. Nos, csak a legalap­vetőbbeket említettem azok kö­zül, amelyeket a munkastílus­sal kapcsolatban feltétlenül te­kintetbe kell vennünk.- Politikai munkánknak ezen általános feltételei konkrétab­ban hogyan érintik a párt mun­kastílusát, milyen főbb jegyeit helyezik jobban előtérbe? Le­hetne ezt néhány példával il­lusztrálni? Hatékonyság és politikai munka — Először is azt szeretném hangsúlyozni, hogy a munkastí­lus fejlesztésénél mindenekelőtt a politikai munka tartalmi je­gyeit kell erősíteni. Ettől soha nem szabad elvonatkoztatni és a feladatot kizárólag öncélú szervezési, szervezeti működési formulákra redukálni. Tekintettel arra, hogy a két kongresszus közötti időszak utolsó évébe érkeztünk, minden erővel a határozatok végrehaj­tására irányuló cselekvési egy­ségre kell összpontosítanunk. Ez pedig a munkastílusnak olyan jegyeit állítja előtérbe, mint a szervezőmunka erősítése, a konkrét szakmai döntésekre, in­tézkedésre való ösztönzés, moz­gósítás azok megvalósítására, az ellenőrzés stb. Ezzel párhu­zamosan már most napirendre kerülnek a középtávú fejlesztés gondjai. Egész politikai munkánk szempontjából most a gazdasá­gi feladatok, a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javítása, megszilárdítása és a hatékony­ság mint ennek legfőbb eszkö­ze állnak előtérben. A párt munkastílusának hozzáidomítá- sa a megváltozott gazdasági feltételekhez egész politikai munkánk szempontjából döntő jelentőségű. Olyan munkastílust kell kialakítanunk, amely meg­haladja a korábbi mennyiségi szemléletet és a gazdasági ha­tékonyságot tekinti a politikai megítélés alapvető értékmérő­jének. Ez előtérbe állítja a köz- gazdasági elemző munkát, a korszerűség követelményeinek érvényesítését, a széles körű ki­tekintést, a világszínvonal szem előtt tartásához. Olyan munka­stílusra van szükség, amely ösz­tönzi a gazdasági vezetés bá­tor, a kockázattál sem vissza­riadó, ám a kalandorságtól mentes kezdeményezését. Támo­gatja az öntevékenységet, a ha­ladót, az élenjáró termékeknek, technológiának az alkalmazá­sát stb. A hatékonyabb gazdálkodás kialakításának egyik lényeges feltétele a fokozottabb differen­ciálás az anyagi-erkölcsi ösz­tönzőkben, a gazdálkodás esz­közeinek felhasználásában, a preferenciák tekintetében stb. Számolni kell azzail, hogy az előnyösebb és kevésbé előnyös feltételek, az erőteljesebb dif­ferenciálás erősíti a konfrontá­ciót egyes dolgozó rétegek, vál­lalatok, munkáskollektívák kö­zött, sőt azokon belül is. Ezen a talajon feltétlenül várható a politikai élet spontán felélénkü­lése; a különböző viták, szem­léletek, magatartási formák éle­sebb összeütközésére számítha­tunk. A megnövekedett politikai aktivitás, a mozgalmi élet spon­tán felélénkülése növeli a tu­datos elemnek, a pártszerveze­tek irányító munkájának szere­pét. Még nagyobb felelősség hárul rájuk a tömegek politi­kai vezetéséért. Folyamatosan kell reagálni minden spontán megnyilvánulásra, hogy azokat maximálisan a szocialista tu­datosság keretei közé terelhes­sük. Ez pedig a tömegek között végzett sokoldqlú ideológiai-po­litikai és szervező munkát kö­vetel a pártszervezetektől, a tö­megszervezetektől. Sorolhatnám tovább a gazdasági hatékony­sággal összefüggésben felvető­dő és a párt munkastílusával összefüggő feladatokat. Ennek kifejtésére itt kevés a lehetőség, ezért csak utalni szeretnék olyan fontos dolgokra, mint a dolgozók képzettségének, mű­veltségének, általában a terme­lési kultúrának megnövekedett szerepe; a magas színvonalon képzett szakemberekre való fo­kozott támaszkodás jelentősé­ge; a tudomány és termelés kapcsolatának új módon való kezelése; a napi termelési fel­adatok és a fejlesztés holnapi gondjainak egysége, és egyide­jű megoldása stb. Ezek mind érintik az emberi viszonyokat, a legkülönbözőbb politikai ten­denciákat szülik és hozzák fel­színre. Egyszóval lényegesen be­folyásolják a pártszervezetek politikai munkáját, tevékenysé­güknek sok tekintetben új, sa­játos vonást kölcsönöznek. — Úgy gondolom, ez a felso­rolás is eléggé meggyőzően bi­zonyítja a munkastílus tovább­fejlesztésének szükségességét, és az elmondottak sok szempont­ból iránymutatóak is. Mindezek tükrében méginkább egyértelmű a bürokratizmus káros hatása. A pártszervezetek munkastílusá­ban fellelhetők-e bürokratikus jelenségek, és ha igen, milyen formában? Pártszervezeteink munkastílu­sára általában nem jellemző a bürokratizmus, sőt ellenkezőleg, a politikai-mozgalmi jelleg az uralkodó. Számolnak a külön­böző érdekekkel, és a dolgozók politikai vezetését az érdekek összhangjának felismerése és tudatos érvényesítése alapján szervezik. Tagadhatatlan azon­ban, hogy helyenként és időn­ként a bürokratizmus is fellel­hető. Ennek számos megnyilvá­nulása tapasztalható. Valameny- nyinek közös a lényege; a dol­gozók politikai vezetésének fel­cserélése a dolgozók igazgatá­sával. A bürokratizmusnak ez a lé­nyegi tartalma sokféle formá­ban nyilvánul meg. Mindenek­előtt a politikai munka tartalmi jegyeinek háttérbe szorításá­ban, lebecsülésében és az üres szervezeti formák, rendezvények öncélú hajszolásában. Mindig magában hordja a bürokratiz­mus veszélyét az is, ha a párt- szervezet nem a politijcai, hanem a szakvezetés feladatait látja el. Továbbá kifejezésre jut a felső pártszervek határozatainak me­chanikus, megfelelő adaptációt nélkülöző alkalmazásában; a politikai elvek sablonos gyakor­lati érvényesítésében vagy azok­nak a formális jelszókénti vagy frázisszerű kezelésében. Megle­hetősen gyakori jelenség a konkrétság hiánya, a semmit­mondó általánosságok túltengé- se az előterjesztésekben, a be­számolókban, határozati javas­latokban. Súlyos bürokratikus torzulá­sok melegágya az is, amikor a politikai ügyek a párttagság és az érdekeltek kirekesztésével, irodák és íróasztalok között in­téződnek. Szólni kell az olyan jelenségekről is, mint az egyes emberek problémáival, gondjai­val szembeni közömbösség, a közöny, az érzéketlenség a dol­gozókat foglalkoztató politikai kérdések iránt; a kinyilatkozta­tó, ellentmondást nem tűrő, uta- sítgató, a türelmes meggyőzést nélkülöző vezetési stílus; a nagy látványos rendezvények túlhaj- szolása, és az emberek közötti párbeszéd, közvetlen eszmecse­rék elhanyagolása; a szükséges személyi kapcsolatok levelezés­sel való pótlása; a túlzásba vitt adminisztráció, a felesleges és a politikai munka szempontjá­ból semmi értéket nem képvise­lő írásos munka stb. — Valójában ,,széo" reper­toár jött össze. A bürokratiz­mus elleni harc alapvető poli­tikai érdekünk, és ez megkö­veteli. hogy mindenfajta meg­nyilvánulása ellen fellépjünk. Úgy vélem, hogy a konkrétság hiánya, a kérdések túlzott ál­talánosítása különös figyelmet érdemel, mert a tartalmas po­litikai munkának ma ez egyik fő akadálya. — A munkastílus szemszögé­ből nézve ez a megállapítás helyénvaló. Ezt nemcsak a ne­gatív tapasztalatok támasztják alá, hanem az a sok jó példa is, amelyet éppen a kérdések konkrét kezelése nyújt szá­munkra. Ott, ahol a felső párt­szervek határozatait, a politi­kai elveket nemcsak mechani­kusan ismétlik, hanem rend­szeresen szembesítik vele saját gyakorlatukat, ott nem okoz nehézséget a megfelelő poli­tikai konzekvenciák levonása. Ilyen munkastílus mellett szin­te kézenfekvő a politikai fele­lősség, annak megállapítása, hogy ki dolgozott jól és kit kell elmarasztalni, s milyen követelmények vannak a jövő­ben. A kérdések konkrét fel­vetése esetén nincs hiány a tartalmas, érdemi vitában és ennek eredményeként mindig reálisabb képre számíthatunk a helyzet megítélésénél, és a születendő döntések is jobban megfelelnek a szükségleteknek. Az igazság kedvéért azt is meg kell mondani, hogy a konkrétság hiánya nem első­sorban alapszervezeti beteg­ség. Itt is előfordul. Az élet azonban itt erőteljesebben kö­veteli, úgy is mondhatnám, hogy kikényszeríti a dolgok nevén nevezését, a politikai felelősség személyes megcím- zését. Sokkal inkább jellemző ez az irányító-közbeeső párt­szervek munkastílusára, mint a „fent”-re. A konkrétság alapkövetelmény A konkrétság elve a politi­kai munkának mindig alapvető követelménye. Szeretném azon­ban hangsúlyozni, hogy a mai feltételek között különösen fon­tos következetesebben érvé­nyesíteni. A pártnak a társa­dalmi élet minden fontosabb kérdésében világos elvi állás­foglalásai vannak. Ezekkel kapcsblatban teljes pártunkban az elvi egység, és széles körű a társadalmi bizalom. Most az a feladat, hogy ez az egyet­értés össztársadalmi méretű cselekvéssé teljesedjen. Már­pedig minél közelebb kerül az elvek alkalmazása a gya­korlathoz, annál inkább jelent­kezik a konkrétság szükséges­sége. — A párt munkastílusának továbbfejlesztésével kapcso­latban sokféle követelményről esett szó. Viszonylag kevesebb figyelmet fordítottunk a káder­feltételekre. Vajon ilyen szem­pontból biztosítottak-e a fej­lesztés lehetőségei? — Általánosságban vála­szolva határozottan állíthatom, hogy igen. A vezetés külön­böző posztjain a politikai mun­kát értő, megfelelő gyakorlati tapasztalattal rendelkező, el­méletileg is felkészült párt­munkások állnak. Pártunkban megtalálható a felnőtt lakos­ság mindhárom nemzedékének színe-java, a politikailag-esz- meileg legelkötelezettebb ré­sze. A pártban uralkodó lég­kör — úgy vélem — kédvező feltételeket nyújt legjobb tu­lajdonságaik összeötvözésére. Ez a körülmény természetsze­rűen maga után vonja a mun­kastílus körüli vitákat, a kü­lönböző nézetek ütközését, és mindenekelőtt a gyakorlat kri­tikáját. Van a kádereknek egy vi­szonylag nem nagy száma, akik nehezen vagy egyáltalán nem tudják követni a munka­stílussal kapcsolatosan változó követelményeket. Gondoskod­nunk kell ezek átcsoportosítá­sáról. Megfelelőbb munkakör megválasztásával, embersége­sen, a pártszerűség elveinek betartásával kell rendezni ügyüket. Ilyen értelemben min­denképpen napirendre kerül új emberek beállítása is. A káderek és a munkastílus összefüggésének van egy má­sik oldala is. Nemcsak arról van szó, hogy az emberek a munkastílus alakítói-formálói. Az alkalmazott munkastílusnak fontos szerepe van magában a kádernevelésben is. A bü­rokratikus munkastílus csak bü­rokratákat szülhet. Ahol viszont a politikai-mozgalmi jelleg az uralkodó, ott kedvezőek a ká­dernevelés feltételei. Az ilyen gyakorlat nagy iskolája a po­litikai vezetőknek. Az interjút készítette: Rákos Imre A jónál még jobbat elérni Dr. Álló Miklós Termetes egyéniség. Moz­gásában mégis fel lehet fe­dezni a negyedszázad előtti riadt, vékony fiút, aki a mos­tanihoz hasonló hideg télen kerékpárral járt tábláról táb­lára, biztatta a traktoroso­kat, hogy a fagyos földön küszködjenek az erőgépek­kel. Vagy mégsem megjele­néséből sugárzik a dinamiz­mus — lehetséges, hogy gon­dolkodásában őrizte meg frisseségét? Dr. Álló Miklós, a Baranya megyei Tanács január 1-én kinevezett új osztályvezetője gazdag örökséget vett át a pihenni térő dr. Baracs Jó­zseftől. Baranya élelmiszer- gazdasága az elmúlt másfél évtized alatt óriásit fejlődött, erről a szintről továbblépni, a jónál még jobbat elérni nem lesz könnyű feladat. Az új osztályvezető jól érzi, hogy az elkövetkező években ha­zánk gazdasági életében sen­ki sem számíthat arra, hogy csupán az aratás lesz fel­adata. Negyvennégy eszten­dős, öt év óta tudta, hogy amikor elődje nyugdíjba megy, őt nevezik ki. Alapo­san átgondolta, hogy sem dr. Baracs József, sem saját babérjain nem pihenhet meg. Baranya az ország termőte­rületének 4,2 százalékán gaz­dálkodik, az eredmények jók, néhány ágazatban kiválóak. A gabonagazdaság évek óta az első öt helyek egyikét foglalja el. Az állattenyész­tésben magasak a létszám­adatok, az állategészségügyi mutatók kitűnőek. A megye nagyüzemi gazdaságai kon­centráltan, az országosat meghaladó integráltsággal működnek. Azért sok még a tennivaló. Háromezer hektár parlagföld ésszerű hasznosítása, a talaj­erőgazdálkodás hatékonysá­gának javítása, a termelés­technika javítása, az egység­nyi termékre eső takarmány­felhasználás csökkentése ki­meríthetetlen tartalékokat, a jó gazdának tengernyi fel­adatot jelent. Az ő portréját szeretném felvázolni — de a megye élelmiszergazdaságának ar­culatáról beszél. Talán ter­mészetes is. Én hiszem, hogy mindannyiunk számára az élet legfőbb értelmét a mun­kánk adja, persze csak ak­kor, ha annak célját látjuk. Dr. Álló Miklós is ezt vallja, (most utolszor írom le ilyen hivatalos formában a nevét, természetétől idegennek tű­nik a hivatalosságot, merev­séget, a tekintélyt sugalló „dr." szócska), azt szeretné, hogy valamennyi munkatársa ötletgazdag, önálló, felelős­ségteljes, szorgalmas munkát végezzen, ennek erkölcsi megbecsülésében maximáli­san részesedjék. Az anyagi­ak sajnos meghatározottak. A tervek. , Egyetlen hektárnyi föld sincs, nem lehet Baranyában, amelynek ne lehetne felada­tot találni és a termelésbe bevonni. A megyében öntö­zésre berendezett területek felén sem folyik rendszeres öntözés, pedig a megye nem kimondottan szegény vizek­ben. A vizek hármas haszno­sítása sok mindennel gazda­gíthat bennünket. A rét- és legelőgazdálkodás csak így. Ma 45 dekagramm termény­ből állítanak elő Baranyában 1 liter tejet. De van olyan gazdasága is a megyének, ahol mindössze 39-re van szükség. Miért ne lehetne az átlagot is ennyire leszoríta­ni? Az elmúlt évben 31 és 92 mázsa között ingadozott a termelőszövetkezetek hektá­ronkénti kukoricatermelése. Az átlag 58,9 mázsa volt: 20 szövetkezet ez alatt — 19 e fe­lett termelt. Nem lehetetlen a 100 mázsás átlag sem, mégpedig úgy, hogy a költ­ségek kisebb arányban nője­nek a hozamoknál. Álmodozó — mondom. Tiltakozik. Ez realitás. Ér­zem — még a juhokról is beszél majd. Amikor ország­szerte csökkent az állomány, a juh tartásáról, a tenyész­téséről, a nyírásról írt dok­tori értekezést, jövedelmező­ségét bizonyítva. Ez valóban nem volt álmodozás. Bara­nyában — a szentlászlói ter­melőszövetkezet köré csopor­tosulva kilenc gazdaság tár­sult a korszerű tartás kiala­kítására, mert a megye má­sik részén, Szederkényben is létrehozzák az együttműkö­dést. Az idén a tanácsok az ed­digieknél nagyobb feladatot kapnak az állami akarat köz­vetítésében, a mostani tulaj­donviszonyok mellett a szak- igazgatási, szakhatósági, az állami törvényességi munká­ban ez nem lesz könnyű. A várhatóan bővülő osztály irányítása (eddig is több, mint húszán voltak) ugyan­csak nagy erőfeszítéseket kö­vetel. A társadalmi feladatok tu­lajdonképpen ugyancsak tel­jes munkaidőbeni feladatot jelentenének: a Magyar Ag­ráregyesület megyei szerve­zetének titkára, a tanácsi párt-végrehajtóbizottság tag­ja, a Megyei Labdarúgó Szö­vetség elnöke. Ez visszavisz bennünket is­mét a vékony fiúhoz, a kezdő agronómushoz. A technikumi évek és az egyetem alatt (Gödöllőn) szenvedélyesen kergette a labdát, ma ugyan­ilyen hévvel ügyködik, hogy a falusi fiatalok jó edzők keze alatt, szervezett körül­mények között sportolhassa­nak, fegyelmezett, kemény, gyors labdarúgók nőjenek fel a baranyai falusi futballpá- lyákon. Hosszú volt az út: a vetés­felelős fiú 1952-ben, január közepén csaknem imára fa­kadt, hogy dél körül felen­gedjen a talaj, az őszi búza akkoriban fejvesztés terhe mellett is csak ilyenkor kerül­hetett a földbe. Nagyon ré­gen volt, örökre megmaradt azonban benne, hogy a Hof- fer vasnyergében, a légkon­dicionált Rába-Steigerben, a kerékpár ülésén, vagy a ka­rosszékben ülve is maximális erőfeszítéssel kell dolgozni az élelmiszergazdaságban. Lombosi Jenő

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom