Dunántúli Napló, 1979. január (36. évfolyam, 1-30. szám)

1979-01-28 / 27. szám

1979. JANUÁR 28. GAZDASÁGPOLITIKA DN HÉTVÉGE 3. Szállításra készítik elő a stílbútorokat a Pécsi Faipari Szövetkezetben Amikor év végén „kasszát” csinálunk, el kell számolnunk Exportcentrikus cselekvési program Az újévi vihar sem okozott nagyobb riadalmat, mint jó néhány gazdasági vezető számára a január 1-én életbelépő szabályozó- rendszer. Pedig csak az eddig is csetlő-botlóknak kell a zordab­bá váló gazdasági életben biztonságosabban a talpukon állniok, ezután sokkal jobban csak saját magukra, mintsem az állam tá­mogatására számithatnak. Ebben a helyzetben természetesen a pártszervezetek körültekintő segitőkészsége az eddigieknél is fon­tosabb. A Pécs városi Ipari Szövetkezetek Pártbizottsága az el­múlt héten tárgyalta cselekvési programját, amelyben ennek a segitőkészségnek különlegesen világos hangsúlyozását véltük fel­fedezni. Erről beszélgettünk Maletics Miklóssal, a pártbizottság titkárával. — Az önök cselekvési prog­ramjában döntő súllyal szerepel az ipari szövetkezetek export- tevékenységének elősegítése. — Pártbizottságunk 1979. évi munkájának valóban nagy há­nyada a város szövetkezeti iparának idei gazdasági tevé­kenységének segítése lesz, amely — és ezt különösen hangsúlyozni szeretném — szoros összhangban ál! Pécs és a népgazdaság célkitűzé­seivel is. Pártbizottságunk különös figyelmet fordít arra, hogy csak azokat a fo­lyamatokat támogassa, ame­lyek nemcsak a szövetkezetek, a város érdekeit szolgálják, ha­nem a népgazdaság egyensú­lyának megszilárdulását is segí­tik. Ezért ösztönözzük a gaz­daságosan előállítható export- termékek fejlesztését, mennyisé­gének növelését, a lakosság el­látásában, életszínvonalnak alakításában fontos szolgáltató és építőipari tevékenység szín­vonalának emelését. — Képesek-e megítélni, me­lyek a valóban gazdaságos termékeik, a népgazdasági szempontból gazdaságos ex­portot körülhatárolhatják-e a rendelkezésre álló információk­kal? — A testületi ülés vitájában is ez volt cselekvési programunk legérzékenyebb pontja. A bel­kereskedelmi forgalomba kerü­lő árukról a szövetkezetekben ma már kötelező a valósághoz hű képet alkotni. Az export- termékek esetében már bonyo­lultabb, nehezebb ez. Pártbi­zottságunk felkereste a szövet­kezeteinkkel kapcsolatban álló valamennyi külkereskedelmi vállalatot és kértük, hogy szá­munkra ágazatonként és ter­melő egységenként is mutassák ki termékeink gazdaságossá­gát. A TANNINPEX például a pécsi szövetkezeti ipar leg­fontosabb külpiaci bonyolítója. Eddig is megtette ezt, negyed­évenként tájékozódhattunk, hogy a pécsi kesztyű (szövet­kezeti), cipő, bőrdíszmű a való­ságban mennyit is, pontosab­ban: mit hoz a népgazdaság konyhájára. — Milyen a pécsi ipari szö­vetkezetek 1979. évi exportle­hetősége? — Csak a gazdaságosan elő­állítható és keresett termékek előállítását szorgalmazzuk. A Pécsi Háziipari Szövetkezet az idén mindössze 3 százalékkal növeli termelését, de ezen be­lül 280 százalékkal a tőkés ex­portját. A cipőiparit csak 4 százalékos mennyiségi növeke­désre ösztönözzük, de ezen be­lül a stabil szocialista piacok mellett 190 százalékos tőkés exportnövekedést kell elérni. — A törekvés ésszerű, de mi­lyen reális lehetőségei vannak a kényes nyugati piacokon az érvényesülésnek? — Maradjunk a cipőiparnál. Az elmúlt év végén az Egyesült Államok és Magyarország kö­zött folyó kereskedelmi tárgya­lások egyik megállapodásaként például a Pécsi Cipőipari Szö­vetkezet jelentős szerepet ját­szik. Felkészültségében a TANNINPEX a pécsieket alkal­masnak találta arra, hogy 1979- ben a 30-as évek divatját kö­vető, de korszerű eszközökkel előállított, kényelmes cipőből 200 000 párat szállítsanak. Jö­vőre 100 000 párral nő ez a mennyiség. Ugyancsak most születik a megáílapodás, amelynek értelmében a francia HOKI cég az idén 10 000, jö­vőre pedig a gyártási techno­lógia átadásával 60 000 pár cipőt vár Pécsről. — A Pécsi Faipari Szövetkezet az ország legnagyobb szövetke­zeti bútorexportőre (egyébként a második), 70 millió forint ér­tékben exportál 1979-ben, de a pécsi kesztyűsök, népművészek is dinamikusan növelik export- tevékenységüket. — A cselekvési programban alapvető leiadatként szerepel, hogy a város lakosságát szolgáltatóegységeikkel segít­sék, a várospolitikai felada­tokat lakásépítésben, kommu­nális és szociális létesítmények megvalósításában támogassák. — Az idén Lvov-Kertváros- ban 135 lakást épít a pécsi szövetkezet, ugyanakkor átad­juk az elmúlt évről elmaradt 40 férőhelyes bölcsődét és a 470 négyzetméteres szolgáltató­házat. Az építőipari szolgálta­tásban is előbbre kell lép­nünk. Az Épület- és Lakáskar­bantartóipari Szövetkezet is csak 4 százalékkal növeli ter­melését, de ezen belül a la­kossági szolgáltatást 15 száza­lékkal kel| emelnie, Pécs szé­pítésében, a tatarozásban fon­tos szerepet kell vállalnia. A VILLGÉP a személygépko­csi alvázvédelmében Dél-Du- nántúlra kiterjedő szerepet vállal, a FÉNYSZÖV ugyan­csak ilyen nagyságú terület színesfotó-laborálását oldja meg, a B. m. Cipőipari Pé­csett, a Bajcsy-Zsilinszky úton új gyorsjavítót nyit, a Fodrász­ipari a Nagy Jenő utcában 300 négyzetméteres kozmetikai szalont létesít, a pécsi Tempó a garanciális bútorjavítás bá­zisát teremti meg. — Milyen eszközökkel remé­li ezeket a fontos gazdasági és az életszínvonalat közvet­lenül befolyásoló terveket tá­mogatni? — Először is céljainkat, fel­adatainkat széles körben tu­datosítani és elfogadtatni akar­juk. Ez a határozatunk nem végtermék, megszületésével kezdődik a tulajdonképpeni munkánk. Ez nemcsak a 31 ta­gú pártbizottság, a 15 ipari szövetkezeti alapszervezet vagy 470 kommunista ügye, hanem a pécsi ipari szövetkezetek hét­ezer dolgozójának feladata. Is­merniük kell. — Ezután meghatározzuk kinek, mikor, mit kell tennie! Tesszük ezt azért is, hogy év végén, amikor ez évi felada­taink végrehajtásáról „kasszát” csinálunk, akkor ezekről tisz­tességgel el is tudjunk szá­molni. Lombosi Jenő Segít a gyár es a csalod Munka mellett szakmát tanulnak A tanfolyam Idejére átlagórabér nem ért, szívesen elmagyaráz­zák. Zömmel az ő korosztályá­ba tartozó kolleganők végezték el eddig a tanfolyamot. A fia­talok közül is sokan nekivág­tak — csakúgy mint az ő cso­portjában —, de menet közben lemorzsclódtak. Varsányné sze­rint egyelőre nincs bennük elég kitartás, ő nem akar hátraar- cot csinálni. Köti a gyárnak Befejezték a nyolc általánost, aztán dolgozni kezdtek. Évekig a gyári munka, a háztartásve­zetés, a gyereknevelés jelenteti számukra feladatot és kötele­zettséget. Megszokták és nehéz volt kimozdulni belőle. A gyár ígért és agitált, s most tanulnak. Mindhárman a Pécsi Dohánygyárban dolgoz­nak. Lucza Jánosné gyereklány. termetű, csak az arca árulko­dik arról, hogy nem volt gond­mentes az eddigi élete. Mielőtt a dohánygyárba jött — 1970- ben — több üzemben is meg­fordult. Sehol nem tudott meg­állapodni. A dohánygyárban megtalálta számítását, jól érzi magát. A sógora —aki szintén itt dolgozik — elvégezte a do­hányipari szakmunkásképző tanfolyamot, egyszer megkér­dezte tőle, miért nem jelentke­zik? A férje és műszakvezetője is biztatta, s tavaly októberben elkezdte a tanulást. Most hetente kétszer — hét­főn és szerdán — délután fél egytől fél ötig előadásokat hallgat. Ha délelőttös, délben elmehet, ha délutános, akkor csak fél öttől kezdi a műszakot. A gyár a tanfolyamon töltött időre átlagórabért fizet Jövő­Lucza Jánosné Varga Győzőné viszont már azon töri a fejét, ha végez, hol tanuljon tovább. Fiatal asszony, 29 éves. A laborban dolgozik, s jelenleg a vegyipari szakkö­zépiskola negyedik osztályábo jár. Hat évvel ezelőtt jött a do­hánygyárba azzal az elhatáro­zással, hogy mindenképp ta­nulni akar. A gimnáziumot azonnal kizárta, mondván, ho munka mellett nekiáll a tanu­lásnak, akkor csak olyan kö­zépiskolába kezd, amelyik az érettségi mellett szakmát is ad. így esett a választás a vegyiparira. Az ő férje is tanul. Másodi­kos a szentlőrinci élelmiszer- ipari szakközépiskolában. A férje a hétfő, kedd, csütörtök, ő a csütörtök és a péntek dél­utánt tölti iskolában. így a leg­nehezebb napjuk a csütörtök, amikor hároméves lányukra a szomszédjuk vigyáz, öt órakor viszont hazaér a második osz­tályos „nagylány", aki hazavi­szi testvérét, s amíg a szüleik hazaérnek, kettesben vannak. Vargáné legszívesebben haj­nalban tanul. Annál is inkább, mert házfelügyelő is — így ju­tottak lakáshoz —, s reggel szokta a lépcsőházat takarítani vagy a havat lapátolni. Ha o férje nem éjszakás — átvállal­ja ezeket a munkákat. Vargáné idén végez, a férje jövőre. A következő évben sze­retné megszerezni a technikusi bizonyítványt, a tízhónapos mi­nősítő elvégzésével. így ismét együtt startolhatnak a követ­kező tanévben egy újabb cél felé ... T. É. Varsány Emilné a csomagolóban re, ha sikerül a vizsgája, szak­munkásbizonyítványt kap, s ez­zel a bizonyítvánnyal jelentkez­het a szentlőrinci élelmiszer- ipari szakközépiskolába, ahol három év alatt érettségit is sze­rezhet. Mert ez a távolabbi célja . .. tett ígérete, a szerződés, amit aláírt. Úgy tervezi, hogy ezzel a tanfolyammal be is fejezi a tanulást. A céljai — lakás, sző­lő, hétvégi ház, kocsibefizetés — már teljesültek, csak a szak­ma hiányzott. Varsány Emilné húsz év szü­net után kezdte ugyanezt a do­hányipari szakmunkásképző tanfolyamot. A fia harmadikos a vegyipari gépész szakközép- iskolában, a lánya pedig ve- gyesiparcikk-eladónak készül. A férje is tanul, előkészítő tan­folyamra jár, mert a bányaipa­ri szakközépiskolába akar je­lentkezni. Varsányné hétfőn és szerdán, a férje szerdán és pénteken megy iskolába. Mindketten két műszakban dolgoznak, így nap­ról napra megszervezik a ház­tartási munkákat. A hétvégén is közösen dolgozik a család, hogy valamennyiüknek legyen ideje tanulni. Bent a gyárban a munka­társnők is segítik. Ha valamit Varga Győzőné

Next

/
Oldalképek
Tartalom