Dunántúli Napló, 1979. január (36. évfolyam, 1-30. szám)
1979-01-27 / 26. szám
1979. január 27., szombat Dunántúli napló 3 Filmjegyzet Méreggel Nem szűnnek meg, újak alakulnak Amatőr kórusaink életéből Új munkásénekkarokért Forradalmi dalok a koncertteremben Kórustalálkozók - Bárdos-jubileum m A megyei KOT A tervei A Méreggel című színes, szinkronizált nyugatnémet bűnügyi film valóban rossz. Sőt, ami a nagyobb hiba, nagyobb részében unalmas is. Adott egy gazdag szenátor, vagyonát tekintve is a felső va- lahányezerből. Adott továbbá a szenátor unokahúga, aki egyben szeretője. A szenátornak is. .. Adott továbbá a férj, aki mindezt rossz szemmel nézi. így hát érthető, hogy a házaspár elteszi láb alól a nagybácsit, aki holtában mit tehet, unoka- húg-szeretőjére hagyományozza vagyona nagyobbik felét. Mindez lejátszódik a film első öt percében, innen kezdődik a közel kétórás unalom, kivárni, hogy végül is ki fog megmérgezni kit és hogyan. Az egyetlen meglepetés, hogy valóban az hal meg .. . No, de ez már nem tartozik e jegyzet soraiba. Vélnénk, hogy valami töltete is van a kriminek, ahogy azt manapság a jobbaktól megszoktuk: felső tízezer — marakodás a vagyonért — a munka nélkül szerzett jövedelem, mit jövedelem, vagyon! erkölcsbomlasztó hatása - lám, „így rohad a kapitalizmus” . . . Lett volna lehetősége a rendezőnek, hogy akár ilyen, akár más, mondjuk lélektani talapzatra építse fel történetét, s akkor talán nem lett volna szüksége arra, hogy a mindig hatásos Vivaldi-zenével támogassa meg gyengécske ötletét. Mert sok érdektelen film után biztos kijelenthetjük: ezen filmek biztos közös jegye, hogy Vivaldi-mu- zsikát hallunk kísérőzeneként. Szegény Vivaldi... ' Mert jó lett volna valamit is megtudni a gyilkos házaspárról, hogy gyilkos mivoltukon kívül ki fia-borjai, hogy miért szeretik egymást, miért unják meg magukat is, hogy egyáltalában mi különbözteti meg őket a többi, kisstílű gazembertől . . . Lehet, hogy nagyok az igények? Hiszen, még a százas szériában készülő, a nyomozásra összpontosító Kojak-filmek is többet árulnak el a bűnözők és a bűnözés valódi, lényeges okairól, mint e nagyjátékfilm! Távol áll a jegyzetírótól, hogy bárkit is lebeszéljen a film megnézésétől: csak a rosszhoz lehet viszonyítani a jót ebben a műfajban. S ha így nézzük, végül is jó viszonyítási alapot ad a Méreggel. Majd elfelejtem: „humor” is van a filmben, s vannak szereplői is: a jobb sorsra érdemes Senta Berger és Mario Adolf, valamint a szuper-szeretőt játszó Ron Ely, akinek tehetségét viszont nem ismerhetik a magyar nézők más filmekből. Bodó László Mi lesz kórusainkkal?... Több ízben aggódással vetettük fel ezt a kérdést, miután a megye amatőr énekkarainak a száma mind vidéken, mind a megyeszékhelyen alaposan megfogyatkozott. Kórusok szűntek meg egyre-másra kedve- szegettség, részvétetlenség, támogatás hiánya miatt vagy mert nem volt, illetve eltávozott a kórusvezető. Ez a tendencia okkal keltett aggódást a muzsikát kedvelő emberekben. Ahogyan az a jelenség is, hogy az iskolából kikerülő fiatalokra később sem számíthat a kórusmozgalom. A Kórusok Országos Tanácsa Baranya megyei szervezetének megalakulását és több év erőfeszítéseit követően két fontos megállapításban értékelhetjük megyénk öntevékeny kórusainak helyzetét: újabban már nem szűnnek meg énekkarok, sőt néhány új együttes is alakult. Károly Róbertét, a KÓTA megyei titkárát, a Pécsi Nemzeti Színház karigazgatóját arra kértük, vázolja fel az elmúlt év legfontosabb eredményeit és az idei év törekvéseit. Mint a KÓTA megyei titkára tájékoztatott bennünket, ez a szervezet a megyében különböző (művészeti, ifjúsági fúvós- zenekari, munkásénekkari stb.) szakbizottságokban tevékenykedik. A szakbizottságok a szükséges irányítással, támogatással önállóan működnek. Felmérték ismét a kórusok és zenekarok számát. A visszaigazolás nem mindenhonnan érkezett meg, mégis megállapítható, hogy Baranyában — Pécs- csel együtt — 16 iskolán kívül működő amatőr kórus és kilenc nagyobb, működőképes zenekar él és dolgozik. A KÓTA programjában kiemelt fontosságú helyet kapott a munkásénekkarok élete, működése; újabb munkáskórusok létrehozása. Gyakorlatilag sikerült megállítani a fokozatos megszűnési sorozatot, és tervük szerint újak is alakultak, illetve alakulnak. Szervezés alatt áll a pécsi Vasas Énekkar, jobbára a Sopiana Gépgyár és a Mechanikai Labor dolgozóiból. Mindkét üzemnek számos olyan fiatal dolgozója van, aki több évig énekelt az 500-as Szakmunkásképző Intézet országosan is elismert nagy vegyeskórusában. Szeretnék, ha a volt növendékek közül minél többen részt vennének a megalakuló új munkásénekkar életében, a dalolós szépségét kedvelő idősebb dolgozókkal együtt. A Beremendi BCM-ben mintegy 30 tagú vegyeskar Nemzetközi gyermekrajzpá- lyázatot hirdetett a gyermekév alkalmából a Debreceni városi Tanács. A pályázaton a szocialista országok gyermekei vehetnek részt hattól tizennégy éves korig. Pályázni csak 1978- ban, illetve 1979-ben készült, önálló kiállításon még nem szerepelt művel lehet. A pályaművek tematikája tetszőleges, de a rendezőség külön örömmel fogadja a gyermek és a alakult meg, ezenkívül új kórus működik 1977-től Sásdon, az elmúlt évtől pedig Mohácson, jobbára pedagógusokból, a mohácsi művelődési házban. A megyei KÓTA több sikeres kóruseseményt szervezett, illetve kezdeményezett. Pécsett meglehetősen sok volt mindig a kórusrendezvény, ezért kísérletképpen vidéken szerveztek találkozót. Berkesden megyei kórus szakági bemutatót rendeztek siklósi, magyarszéki és két pécsi együttes részvételével. Hímesházán az idei Vándor Sándor munkásénekkari fesztivál megyei szemléjét rendezték meg az új művelődési házban. A megye négy munkáskórusa és egy. meghívott együttes szerepelt itt. Mindkét faluban nagy sikert aratott és nagy örömet okozott a helybelieknek a megye ismert, szép hangú kórusainak jelenléte, szereplése. Az elmúlt évi országos kamarakórus-találkozón is bővítették a vidéki rendezvények körét. A két meghívott külföldi együttes, egy gráci és egy torinói énekkar Komlón, illetve Siklóson a helyi kórusokkal együttes koncertet adott. zene kapcsolatát bemutató alkotásokat. Egy pályázó legfeljebb öt művet küldhet be, harmincszor negyven centiméteres vagy ennál nagyobb méretben. A pályázat határideje 1979. március 15. Az alkotásokat zsűri értékeli. Az elfogadott műveket 1979 júniusában kiállításon mutatják be Debrecenben. A résztvevőket értékes díjakkal jutalmazzák. Gazdag programot ígér a KÓTA idei programja is. Januárban ők szervezték hét déldunántúli együttes Kóruspódium rádiófelvételeit. Az Éneklő Ifjúság sorozat koncepciója megváltozott. Szeretnék elérni, hogy ne a rádiószereplések versenyszelleme uralja a jövőben e pécsi hagyományú diákénekkari találkozókat, hanem a minél szebb előadás, a részvétel, az éneklés öröme. Természetesen a zsűri rádiószereplésre, dalosfesztiválon való részvételre, versenyekre stb. is javasolhat. A díszhangversenyt február 3-án rendezik meg a Liszt-teremben. A Tanácsköztársaság 60. évfordulójára a városi tanáccsal közösen nagyszabású koncertet rendeznek régi és újabb forradalmi dalokból március 31-én. Gyerekkórusok, diákénekkarok, munkáskórusok lépnek a pódiumra; a végén az összkar — kilenc kórus! — az Ércbányász fúvós- zenekarral közösen ad elő egy újabb keletű forradalmi tömegdalt. A további fontosabb események várhatóan: Szigetvárott nyár elején megyei kórusok és népdalkörök részvételével nagy tömegeket mozgató megyei kórustalálkozó lesz, ahol minden együttes 1— a versenyizgalmak nélkül — fölszabadulton, kedvére és a hallgatóság örömére dalolhat. Ősszel ismét megrendezik a fúvószenekarok napját, és szerzői esten köszöntik Baranya kórusai a 80 esztendős mestert, Bárdos Lajost. Bizakodunk, hogy néhány találkozón már énekkari mozgalmunk legfrissebb hajtásait, mostanában megalakult új kórusainkat, új munkásegyütteseinket is ott láthatjuk. W. E. Nemzetközi gyermekrajzpályázat Két kíállítóteremben Pécs tárlatai 1979-ben Az idei év legfontosabb képzőművészeti eseménye várhatóan a Széchenyi téri Pécsi Galéria új kiállítótermének felavatása. Bizakodunk, hogy ez évben Pécsnek már két kiállítóterme lesz — ha az építők is úgy akarják. A nagyobb, összegező igényű tárlatokat a Széchenyi téren, a Nagy Lajos Gimnázium alagsorában elkészülő városi galériában láthatjuk. A kamarakiállítások színihelye a Színház téri kiállítóterem lesz. A Széchenyi téri Pécsi Galéria, ha elkészül, tervek szerint Martyn Ferenc Kossuth-dí- jas festőművészünk életmű kiállításával nyitja meg kapuit. A bemutató áttekintést ad majd a művész festészeti, szobrászati és grafikai munkásságáról. Ezt követően len: gyei, finn és jugoszláv képzőművészek egy-egy önálló anyagával ismerkedhetünk az új kiállítóteremben. S tekintve, hogy az egész világon ismét reneszánszát éli a rajz, mint önálló műfaj, júniusban „70x 100 centiméteren” címmel rajz- kiállítással (szén tus, akvarell, diópác művekkel stb.) ismerkedhetünk Pécsett élő képzőművészek és meghívottak bemutatóján. Az új kiállítóterem kíván helyet adni a hatodik alkalommal megrendezendő pécsi országos kisplasztikái biennálénak, júliusban és augusztusban. A kisplasztikái seregszemle áttekintést ad a műfaj helyzetéről, főirányzatairól hazánkban. Ősszel Magda Frank Párizsban élő szobrász- művész első jelentősebb hazai kiállítását láthatjuk. Az októberi múzeumi hónapban így éltek nagyapáink Pécsett címmel a múlt század második felének és századunk első harmadának pécsi életét, viseletét, lakáskultúráját, művelődését stb. szemléltető dokumentumkiállítás látható egy hónapig. Az év utolsó két hónapjában Erdős János Pécsett élő festőművész jelentkezik önálló kiállítási anyaggal, majd Pécs testvérvárosa, Lahti képzőművészei mutatkoznak be 1972-ben nagy sikert aratott tárlatuk óta alkotott műveikkel. A Színház téri kiállítóteremben január második felében a Pécsi Grafikai Műhely anyagával indult a program. Kétévenkénti bemutatóikon az eltelt időszak alkotásaival ismertetik meg a tárlatlátogatókat. Ez után a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetségének kérésére hazánkban élő német nemzetiségi alkotók mutatkoznak be, a Soroksári művészek című kiállításon. Tavasszal és nyár elején három jelentős képzőművészeti eseménynek is helyet ad a kiállítóterem: áprilisban egy Pécsről indult grafikusművész mutatkozik be önálló anyagával: Swierkiewicz Róbert. Majd az 1960 óta fennálló Pécsi Művészeti Gimnázium, a mai művészeti szakközépiskola egykori tanulói találkoznak első ízben műveikkel ebben a teremben. Az iskola, mint ismeretes, számos alkotót adott a hazai képző- és iparművészet- tün’knek. Júniusban a lengyel képzőművészek egyik jelentős centruma, Krakkó város képzőművészei állítanak ki a Színház téri teremben. Várhatóan augusztusban mutatkozik be Maurer mára grafikusművész az utóbbi öt év alkotásaival. Szeptemberben a képzőművészeti világhét témája a gyermekek vizuális kultúrája lesz. A termet erre az időre terv szerint birtokba veszik a gyerekek: közös gyermekfoglalkozásokkal, a legkülönbözőbb műfajokban. Októberben a nemzetközi bábfesztivál idején bábkiállítást rendeznek itt, majd Lovas Ilona textiltervező a megújuló fiatal textilművészet egyik kiváló képviselője tárja a közönség elé egyéni színű textiljeit, használati anyagait. Novemberben Fürtös György, a Pécsi Percelángyár tervezője mutatja be épületkerámiában, dísz- és ivókutak terveiben, valamint a díszkerámiában megalkotott legszebb műveit. A terem programja Kocsis .Imre festőművész kiállításával zárul. Rák A rák szinte a halál szinonimája. S nem is csak a halálé, amely lehet nyugalmas, derűs, távoli is, hanem az alattomosé, a gonoszé, az orgyilkos halálé. Mert a baleset is emberségesebb, váratlanul jön, támad, be. végez. A rák ólálkodik, bekerít, fojtogat. Nem elég neki a test, lelkileg is meg akarja ölni áldozatát. Akik szerte e világon rettegnek a ráktól, nem is annyira a végtől félnek, mint inkább a halálraítéltség állapotától. És sokan vannak, akik rettegnek. Ez a rák-fóbia, lám, neve is van. Márcsak ezért is tömegműsor lett a háromrészes dokumentumfilmből, amelynek a televízió vonzó címet is talált: „akik meggyógyulnak, azokról nem készül örömjelentés." Négy orvost, négy kutatót ültettek a kamera elé, hogy mondják el véleményüket a rákról. Az onkológust, a radiológust, a sebészt és a nőgyógyászt. Nem lett valódi „eqészségügyi ismeret- terjesztés" a filmből, sok részletre nem derült fény, sok biológiai, orvosi érdekesség kimaradt belőle. Mégis, így is érdekfeszítőnek bizonyult. Miért? Először is, alapvetően is azért, mert rengeteg embert, talán mindenkit érdekel a téma. Érdekel, meri így vagy úgy érint, érinthet. Másodszor, mert adva volt a szituáció: megtudunk valamit, amit még nem tudtunk, mert bejutottunk valahová, ahová az utca embere nem sétálhat be csak úgy, amikor eszébe jut. Igaz, hogy nem jutottunk be a műtőasztalok mellé, a laboratóriumokba, nem láttuk működni a besuqárzó készülékeket, nem követhettük nyomon a mikroszkóp alatt a szaporodó sejteket — de bejutottunk a szakembereken át, az ő megfontolt és tapasztalatokból leszűrt véleményén át, akik „felelősségük telies tudatában" nekem, a tévénézőnek szinte személv szerint maqyarázták el mindazt, amit tíz. húsz, negyven év alatt kiderítettek a rákról. Őszintén beszéltek. Egyikük bevallotta, hogy neki is van rák- fóbiáia, miért ne, ő is ember. Másikuk bevallotta, -hogy esetleges törvény ide vagy oda, ő képtelen lenne eav embernek meamondani a halálos ítéletet. A harmadik bevallotta, hogy a döntő jelentőséqű korai felismerés még valóban csak elvi lehetőség, olyannyira, hogy ez egészségügyi szervezet sincs felkészülve rá. A közügy mögött — talán mintegy mellékesen — kirajzolódtak egy szakma gondjai is, az a nyomasztó felelősség, amivel nap mint nap meg kell küzdeni, a bizonytalanság miatt érzett keserűség, a megoldott esetek miatt érzett büszkeség és öröm, a saját munka intenzitása és a szakma egészének gondjai között feszülő ellentmondás. Miért olyan érdekes ez? Mert ilyen egységekből épül fel a társadalom, és mert ez jóformán minden egyén lehetőségeit és behatároltságait egyaránt jellemzi. Amellett tehát, hogy a rákról széles tömegek tudtak meg többet — s ennek bizonyára meglesz a konkrét haszna is —, amellett, hogy egy rossz társadalmi közhangulat, ha úgy tetszik hiedelem, veszített állásaiból, még érdekes, jó műsorban is részünk volt. Pedig nem történt más, mint hogy kiválasztottak egy jó kérdést és kiválasztottak néhány okos, szuggesztív szakembert, akik válaszoltak erre a kérdésre. Ennyi lenne az egész? Ilyen egyszerű? Úgy gondolom, valóban ilyen egyszerű. H. E A magyarszéki kórus a berkesdi találkozón
