Dunántúli Napló, 1979. január (36. évfolyam, 1-30. szám)
1979-01-04 / 3. szám
6 Dunántúlt napló 1979. január 4., csütörtök Tüskés Tibor: — Újabban lett ez az általános klubunk, amelynek mindenki tagja lehet, aki vált igazolványt — mondja két új nő- ismerősöm. — Csak a bevétel miatt alapították ezt az új klubot? — Dehogyis, a részegeske- dők miatt. A központban van egy nagy büfé, és ez vonzotta a közönséget. Sokan csak inni jártak oda. Hát ezért. Ezek az emberek tagok úgysem akarnak lenni, csak eddig összetévesztették a kocsmávcl. A klubtagok itt beszélgethetnek, játszhatnak, olvashatnak, tévézhetnek. Jól működik a központ „klubövezete”. Az általános klubon kívül rendszeresen szerveznek foglalkozásokat magányosok, családosok, nyugdíjasok részére; a Zrínyi művelődési házban pedig az ifjúságnak. A központ vezetői a foglalkozásokra is „belopnak” különféle műsorokat, rendezvényeket. Először meglepődtek a résztvevők, de most még disco közben is szívesen figyelnek a vetítésekre, vagy ismeretterjesztő előadásokra. Még nem szóltam a tanfolyamokról, a kiállításokról, a tervekről és sok egyéb hasznos, érdekes kezdeményezésről. Mégis inkább egy gondot említek: a városi könyvtár ügyét. A művelődési központ épületében működik a Bányászati Dolgozók Szakszervezetének könyvtára. Ez a könyvtár látja el a Mecseki Szénbányák üzemeit. A későbbiekben el kell határolni egy komlói feladatokat ellátó részt, amit szintén a központhoz csatolhatnak majd. A művelődési központ igazgatóját, Páll Lajost tanulmányai mellől vonom el. A tanító és a tanárképző főiskola után most az Eötvös Loránd Tudományegyetem közművelődési szakának hallgatója. Elége- dett-e a központ eredményeivel? * — Nem szerénytelenségből mondom: az ember soha ne legyen elégedett! Nagyon örülök mindannak, amit elértünk. De azért el tudok képzelni még mozgalmasabb, még aktívabb részvételt az üzemek dolgozóitól és még több segítséget, igénykeltő ötletet saját magunktól...! Dombóvár, április 12—15. Országos amatőr- film fesztivál Huszonhatodik alkalommal hirdették meg az országos amatőrfilm fesztivált, amelyet az idei évben is április 12. és 15. között a dombóvári művelődési központban rendeznek meg. A versenyen részt vehet minden olyan egyénileg vagy közösségben készített amatőrfilm, amely eddig országos fesztiválon még nem szerepelt. A filmek lehetőleg ne haladják meg a 20 perces műsoridőt. A beküldött munkák közül előzsüri-~ zéssel választják ki a továbbjutó alkotásokat. Előzsürizés nélkül csak a tájegységi szemlék zsűrije által kijelölt filmek kerülhetnek a versenyre. A fesztiválra bejutott filmek alkotói (filmenként egy személy) díjmentesen vehetnek részt a versenyen. Részükre a szállást, ellátást és az utazási költséget is megtérítik a rendező szervek. A fesztivál legjobb alkotásai díjazásban részesülnek. A filmek beküldési határideje 1979. március 10. A XXVI. országos amatőrfilm fesztivál idején filmplakát kiállítást is rendeznek. Ennek a pályázatán részt vehet minden amatőrfilmes, benevezett filmjének méretes (50x70 cm), álló formájú, saját készítésű plakátjával. Egy filmről több variációt is elfogadnak. A plakátok beküldési határideje ugyancsak március 10. Nevezési lapokat a Dombóvári Városi Művelődési Központból lehet igényelni. (7200 Dombóvár, Hunyadi tér.) Műteremben Tüskés Tibort — gondolom — az a szándék vezethette, mikor vállalkozásába belefogott, hogy nemcsak a mű érdekli a közönséget, hanem létrehozója is. A fényes parkettájú termekben kiállított festmények, szobrok, plasztikák, rajzok mögül megidézi az alkotót eleven valóságában, napi tevékenységében, aztán tűnődéseiben, indulataiban, mosolyaiban, szokásaiban - azaz; az embert. Mert az alkotó, aki ugyanúgy éli a hétköznapokat, mint bárki más, a műtől elválaszthatatlan. Tüskés Tibor sokat járt és jár a kiállítótermekbe, népes, zsibongó megnyitókon vett részt, értő, elgondolkodó szemlélőjük volt az elmúlt évek során. Ismeri a múzeumokat, galériákat, kisgalériákat, pincékből átalakított kiállítóhelyiségeket, ezek atmoszféráját, ismeri a szabadtéri kiállítások sajátos hangulatát: egy szobor, egy forma hogyan helyezkedik el a térben, a mögöttes tér mennyire emeli ki, s a jól elhelyezett szobor, plasztika, festmény, faliszőnyeg miképp határozza meg a hátteret. Csak a mű születésekor nincs jelen, illetve: egy-egy baráti invitáláskor, meghíváskor véletlen tanúja, hol tart formálódása közben a mű. Pontosabban: úgy tesz, mintha nem lenne jelen. Közben kikacsint könyvéből a láthatatlan olvasóra s együtt látogatják meg a meginterjúvolandó művészt. Úgy is mondhatnánk, hogy Tüskés úgy lép be az alkotók lakásába, műtermébe, hogy Mind többen látogatják a rendezvényeket Akár Vajdahunyad vára a komlói művelődési központ. Csipkés falak, meg egy csipkés árkádsor, mely a templomhoz vezet. Az egykori bányászkaszinó épülete a 30-as években készült el. Tehát eleve is művelődési, szórakoztató központnak képzelték. Igaz, itt székel a művelődési központ, de eredetileg a Május 1. Művelődési Házban vagyunk ... Másfél évvel ezelőtt határozták el Komlón, hogy a városban megteremtik az egyesített közművelődési intézményrendszert. így jött létre a művelődési központ, amely jobb híján beköltözött a művelődési házba. Majd ha megépül az új központ, akkor oda költözik át az iroda. Vajon mit foglal magában a mostani központ? A Május 1. és a Zrínyi művelődési házakat; az úttörő- és ifjúsági házat; az iskolamúzeumot és hat területi klubkönyvtárat. A szükséges pénzről a városi tanács és a Mecseki Szénbányák gondoskodnak. De 1978-ban már 11 komlói üzem, vállalat is csatlakozott a közös fenntartáshoz. 342 500 forinttal támogatták a központot. Még az igazán kicsinek mondható áfész is 80 000 forinttal járult hozzá a közös célhoz. Akadnak olyan üzemek is (pl. Volán 12. sz. Vállalat, a Beton és Vasbetonművek; ÉPFU), amelyek elutasították a támogatási kérelmet. A központ dolgozóin kívül adatok, dokumentumok is bizonyítják, hogy eredményes volt az 1977. július 1-i egyesítés. Növekedett a rendezvények száma és a bányászokat, munkásokat is sikerült többé-ke- vésbé bevonni a különböző művelődési lehetőségekbe. A művelődési központ vezetősége szerződést kötött az őket támogató üzemekkel. Ennek értelmében évente legalább két vándorkiállítást rendeznek a számukra és segítenek a kulturális vállalások végrehajtásában. Több rendezvényt tartottak a Munka és művelődés akcióba benevezett brigádoknak és előadásokat az üzemekben. A művelődési központ földszintjén kora délután is nagy a nyüzsgés. A Carbon divat- bemutatójára jöttek az emberek. Néhányukat már ismerősként üdvözlöm. A központba igyekezve tőlük érdeklődtem, jó fele megyek-e. Szívesen eligazítottak és elújságolták a délutáni programot. Jobb társaságot nem is kívánhatnék, úgy látszik törzsközönséggel akadtam össze, még klubtagok is. Barlahidai Andrea nem magánszorgalomból és nem egyedül — s ha kérdéseket tesz fel, azok nemcsak az övéi. Először az alkotót körülvevő tájat, szűkebb környezetét, ennek jellegzetességeit veszi szem- ügyre és írja le plasztikusan. Aztán a helyszín különlegességeit, mert tudja, hogy milyen rejtett jelentőséggel bírnak. Tekintete végigpásztáz a terepen, de nem jegyzi fel, amit észrevett, hanem elraktározza magában a látottakat. Zavaró eszköz a notesz és a ceruza, csak akadályoz: így nem alakulhatna ki felszabadult beszélgetés. Tüskés tehát mamóriájára és megfigyelőképességére van utalva, melynek segítségével később föleleveníti a hallottakat. Bölcsen art is tudja, hogy a mikrovilág: a ház, a folyó közelsége, a szobaberendezés, az interieur, látvány a műterem, vagy akár a többemeletes épület ablakából nem meghatározó jellegű, de a majdani mű karakterét esetleg áttételesen, vagy akár közvetlenül is befolyásolhatja. Kinek-kinek temperamentuma, világra-csodól- kozása, látásmódja szerint. Tüskés Tibor figyel, regisztrál és úgy tűnik, hevenyészve kérdez - e kérdések csalafinták azonban, mert aki válaszol, egyúttal „kibeszéli magát". Ez is volt a cél; az emberi, művészi mivoltot „kiugratni"! Különben öncélú lett volna ez az interjú- sorozat, amelyet a Jelenkor folyamatosan közölt és amelyből a kötet összeállt. Beavatni a szerző által a kívülállót, odaképzelni őt, amikor Martyn Ferenc, Kolbe Mihály, Simon Béla, Kelle Sándor, Soltra Elemér, Zs. Kovács Diána, Németh János, Bors István, Honthy Márta, Altorjai István cseveg, vitatkozik, hangosan gondolkodik, ars poétikáját próbálja megfogalmazni — tiszteletre méltó törekvés — úgy is felfogható: művésznek, műértőnek egyaránt hasznos. Vagy ha a villányi, siklósi, nagyatádi művésztelep, szümpozion megalakulásáról, beindulásáról, működéséről esik szó, elgondolkodtatható lehet, hogy a jószándék és a koordinált anyagi-szellemi erők mi mindent eredményeznek. Téved, aki fennkölt mondatokra, kinyilatkoztatásokra vár- mielőtt a könyv olvasásába belefogna. Semmi fennköltség, semmi „blikfangos" megfogalmazás — Tüskés vérbeli riporter, jó megfigyelő, a kellő pillanatban úgy rákérdező, hogy a társalgás mindig új mederbe terelődik, (így a riportalany újabb jellemvonása, egyre árnyaltabb arcéle tűnik elő) és egyúttal tudósít, akár a szociológus, a régióban élő képzőművészek gondjairól, helyzetéről. Mi után kutatott könyvében a szerző? „Az egyéni különbségek mellett vannak-e közös feladatai, eszméi, céljai, problémái Dél-Dunántúl művészeinek?... Szeretném, ha a kérdések és a válaszok nyomán lerajzolódna a kép Dél-Dunántúl mai művészeti életéről, problémáiról, a művésznek emberi és alkotói egyéniségéről, munkásságáról. S szeretném megosztani az olvasóval az élmény melegét is, amit a művészekkel és az alkotókkal történt találkozások adtak ..;” Arató Károly Jó eszköz, de nem szabad misztifikálni Oroszára a nyelvi laboratóriumban Palotás Attila felvétele x A nyelvi laboratóriumok a hatvanas évek vívmányai. Mint számos technikai újdonságnak, ezeknek is az Egyesült Államokban volt a bölcsőjük, ám hamarosan kontinensünkön is elterjedve forradalmasították a nyelvoktatást. Ma már szerves részei a nyelvi képzésnek a szocialista országokban is. Más kérdés, hogy a technikai eszközök „bálványozása" már nem szolgálta olyan mértékben a fejlődést, mintha a sokféle módon felhasználható magnetofonokat egyszerűen eszköznek tekintették volna. Sok helyütt a nyelvi laboratórium egy-egy iskola státuszszimbóluma lett, a berendezés megléte nagyobb dicsőséget jelentett az intézménynek, mint az alkalmazásával elért sikerek. A szakmai nyelv és a laboratórium Oroszoktatás a Műszaki Főiskolán Sorolhatnánk ilyen példákat is, de ehelyett mutassunk be egy olyan laboratóriumot, amely technikai színvonalával ugyan nem ugrik ki az átlagból, de alkalmazása jó irányban tér el a megszokott alkalmazási módoktól. A Pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskolán fennállása első öt évében — jóllehet igen korszerű, és jól felszerelt oktatási intézmény — nagyon is hagyományos módon folyt a nyelvoktatás. A tanárok magnóval -a kezükben érkeznek az órára, s ha tudták, a központi anyagot használták fel a leendő üzemmérnökök orosz nyelvi képzésére. (Az oroszt négy félévben kötelező jelleggel tanítják, a német és az angol fakultatív tárgy.) Bazsó Zoltán, a nyelvi lektorátus tanára több éven keresztül tanulmányozta külföldi egyetemeken a nyelvi oktatást, elsősorban a laboratóriumok alkalmazását. Tapasztalatai végül is egy BKO—13-as rendszerű nyelvi laboratóriumban valósultak meg. A BEAG által gyártott berendezést 1976 óta használják igen eredményesen. A hallgatók aktivitása, érdeklődése nőtt, s a kontrollcsoportokkal végzett kísérletek is azt bizonyítják, hogy a labort rendszeresen használó diákok nagyobb haladást értek el. Kérdezhetné bárki: mi ebben az újdonság? Hiszen régóta ismert tény az audiovizuális oktatás korszerűsége és hatékonysága. Az újdonság nem is itt, hanem abban a felismerésben rejlik, hogy a laboratóriumot a szakmai nyelv oktatására használják, nemcsak gyakorlóteremként, hanem állandó munkahelyként. Az idén beállított BKO—22-es berendezés az eddigi AAV (audio-aktív-vizuális) rendszert kibővítette AACV (audio-ak- tív-komporatív-vizuális) rendszerré, így a húsz közül négy hallgató külön munkát is végezhet. Az így korszerűsített laboratóriumban a jegyzetben szereplő műszaki szakszöveg feldolgozása folyik. osztják őket csoportokba, s az első évben csak az alapok elsajátítása, egyszintre hozása — néha betűtanítás! — történik. A heti kétórás nyelvtanítás nem teszi lehetővé, hogy a hallgatók különösebben nagy nyelvtudással hagyják el a főiskolát. Bazsó Zoltánnak és kollégáinak az a törekvésük, hogy a későbbi nyelvtanuláshoz jó alapot adjanak. Ha figyelembe vesszük, hogy az idegen nyelvű műszaki dokumentációk mintegy ötven százaléka oroszul jelenik meg — sok esetben könnyebben és olcsóbban lehet így megszerezni a nyugati szakirodalmat is — nem vitathatjuk e nyelv tanulásának szükségességét a műszaki értelmiség számára. Nem szabad elfelejteni, hogy a műszaki főiskolákra is igen különböző orosz nyelvi felkészültséggel érkeznek a hallgatók. Nyelvtudásuk alapján A nyelvi laboratórium ehhez jó eszköz, de szerepét itt nem misztifikálják. A hallgató fejébe a gép nem tömi bele az anyagot, a szótárat, nyelvkönyvet nem kell kevesebbet forgatni a laboratóriumi munka mellett sem. A szalagon rögzített anyag csupán megkönnyíti, oldottabbá teszi a tanulást, segíti az ellenőrzést. De — ismerve a hazai ' nyelvoktatás sanyarú helyzetét — ez egy csöppet sem kevés. Havasi J. Komló művelődési központjában
