Dunántúli Napló, 1979. január (36. évfolyam, 1-30. szám)
1979-01-23 / 22. szám
1979. január 23., kedd Dunántúli napló 3 Mindinkább gépesítik a fakitermelést Fanyűvő Jánosok nyomában Emberek helyett korszerű gépek Nincs hasznosítatlan hulladék az erdőben Az utóbbi tíz évben főként a fizikai munkát végző dolgozók hiánya, csökkenő létszáma kényszeríti arra a Mecseki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaságot, hogy nagymértékben gépesítsen az olyan munkaterületeken, ahol a fizikai erőkifejtés szokatlanul nagy. Ili Ötszá* | munkahelyen Különösen mostoha körülmények között dolgozik a csaknem ezer fakitermelő. A nyolc erdészetben évente legalább ötszáz munkahelyen. 40 —50 éve szezonban, alkalmi munkában még a falusi paraszt vállalt favágást. Napjainkban januártól szilveszterig minden nap vágnak a baranyai erdőkben, a 62 ezer hektárnyi erdő-terület valamelyik szegletében. A legtávolabbi faluba is eljár a munkásbusz, hogy behozza a bejárót, aki mindezek ellenére sokat gya’ -} Otven centiméter átmérőig, rönkökből aprítékot készítő gép késcseréjét végzik logoi úttalan utakon, hiszen a legújabb fakitermelő helyekre nem vezet műút. Bár az fontos cél, hogy az állandó fakitermelő helyeket biztonságos utak kössék be. Vándoréletet él az átlag 40—50 éves fakitermelőkből álló erdei munkásközösség és a kifáradok, elöregedők helyébe nehezen találni fiatalt. Jelenleg a 20— 30 évesek aránya legfeljebb 10—15 százalék, az ideális az 50—60 százalék lenne. A fafeldolgozásban mintegy 400, míg az erdőművelésben 300 szak- és segédmunkás vesz részt, az ő munkakörülményeiket nem oly nagy mértékben befolyásolják a természeti adottságok. A parkok keserű sorsa MUNKÁSNOK alatt forgáccsá, vagyis két milliméter vastagságú, 35x30 milliméter nagyságú aprítékra szeletel fel egy húsz méteres fát mindenestül. Nem vész kárba egy gally, egy darabka ágacska. A farostalapanyagul szolgáló apríték egyenest a Mohácsi Farostlemez- gyárba kerül: az első szállítmány már be is futott a MOFA-ba. Baranyában található most már az ország legnagyobb teljesítményű aprítéktermelő rendszere. Erdősmecskén ezúton évente 25—30 ezer köbméter fát akarnak kitermelni, a régi teljesítmény két-három- szorosát. Nemrég szerezték be az egymillió forint értékű csemetekitermelő kombájnt, mely 30 munkás helyett dolgozik a bólyi csemetekertben és évente 20 millió kis csemetét emel ki, kötegel és vermel. A fárasztó kézi ásás, veremmélyítés itt végleg megszűnt. Kétszeresét termelik Ez évi terv, hogy a hosszú- hetényi fafeldolgozó üzemben teljesen gépesítsék az anyag- mozgatást egy húszmilliós rekonstrukció eredményeként, mivel a nagyteljesítményű új keretfűrész zavartalan anyag- ellátása csak így lehetséges. Azzal számolnak, hogy 10—15 anyagmozgató munkás felszabadul és más munkaterületre kerülhet át. A mintegy 250 méteres szalagrendszer teljesen automatizált lesz a rönktértől a fűrészig, és így egy műszakban 60—80 köbméter fát dolgoznak fel: a korábbi kétszeresét, a tervek szerint már november 30-tól. Cs. J. Még nem tudott teljesen szakítani a régi életmódjával, pedig már két éve gyári munkás. Nem érzi magát biztonságban, ha nem kapirgál néhány tyúk, ha nem gágog az a néhány liba az udvarban. — így kicsiben tartani mór nem éri meg — mondja. — Venni kell a tápot, a kukoricát, azt hiszem 'már nem is csinálom sokáig. Majdnem többe kerül, mintha venném. Nagy Mária Adorjásról jött. Idejövetele menekülésnek is beillett volna. A volt férj miatt. Itt Vajszlón albérletben lakik 12 éves kislányával. Van már nagy katonafia, férjénél van két lánya. — Adorjáson nem volt munkalehetőség, ezért jöttem Vajszlóra, s hogy itt beindult az a gyár, mindjárt jelentkeztem. A Ganz Villamossági Gyár alkatrészgyára két éve települt Vajszlóra. A hajdani kocsiszín, majd gépállomás helyén modern gyártócsarnokok, tmk-mű- hely, fürdő, öltöző, üzemi étkező épült. A hozzátartozó terület szépen rendben tartva, parkosítva. Az elektromos mérőműszerek, kapcsolók műanyag foglalatát, burkolódobozait, alkatrészeit jórészt asszonyok készítik. Legtöbbjük azelőtt a háztartás reggeltől estig tartó, „látszatanincs” munkáját végezte, vagy akik a környező falvakból jöttek, legfeljebb tsz- ben dolgoztak. A gyári munka mindenképp ismeretlen volt számukra, s most két év után úgy kezelik a gépeket, mintha erre születtek volna. — Sokfelé dolgoztam már — mondja Nagy Mária. — Siklóson szőlészetben, Adorjáson a tsz-ben, meg a fűrésztelepen. Ez a munka itt a gyárban nekem nagyon könnyű, még akkor is, ha állandóan újabb és újabb műveleteket kell megtanulni, mindig újabb formákat kell megmunkálni. Ölve dolgozom, melegben, jó társaságban, s a havi 2500 forintom mindiq megvan. Kell ennél jobb? • A baba arcú kislányról kiderült, már három éve asszony, s egy kétéves kislány anyukája. — Gyors- és gépíróiskolába jelentkeztem a nyolcadik osztály után, de egy év után abbahagytam és eljöttem ide. Majdnem oz egész családom itt dolgozik, anyám, két bátyám, s az egyik sógornőm — mondja Hidasi Istvánná. Apró termete szinte elvész a nagy fúrógép mellett, ahogy gyorsan, pontosan illeszti a fúrófej alá a műanyag alkatrészt. A fúró nyomán a finom fekete forgács és por kezére, ruhájára szóródik. — Hót, omi igaz, a „fehér köpeny", „tiszta munka", ahogy annak idején reklámozták, sehol sincs, piszkos munka ez, de könnyű. Nekem szinte játék. Szeretem, talán nyugdíjba is innen megyek — nevet, hisz oly messze van az még. — Egyedül az a problémám, hogy bár vajszlói lány vagyok, most Sely- lyén lakom. A férjem ott kapott állást, a kislányt meg csak ott tudtuk bölcsődében elhelyezni (Vajszlón nincs bölcsőde). Az utazás sok időmet elveszi. A munkásszállító autóbuszokkal sokszor baj van, nem egyszer előfordult, hogy a délutá- nos műszakból éjfélkor értem haza. Keresnyei Pálné lánya a gyár kertésze. A szép park az ő ke- zemunkáját dicséri. — Szorgalmas, rendes lány — mondják a kolléganők. — Pedig nehezen neveltem szegényt — mondja Keresnyei- né. — Az uramnak annak idején előbbrevaló volt az ital, mint mi, így aztán hamar elváltunk. Ez még az ötvenes évek elején volt, tejcsarnokos lettem. Aztán, mivel minden munkáskézre szükség volt, nekem meg a pénzre, mentem még kapálni, meg amit éppen kellett. Mindennap öt órakor keltünk, s bizony a kislányt is vittük magunkkal a mezőre. Mindenki dolgozott, nem volt kire hagyni. Óvoda, napközi Adorjáson, ahol laktunk, de még a környéken sem volt akkor sehol. Most másodszor ide Vajszlóra jöttem férjhez. Van egy harmadikos fiam is. Itt lakunk a gyárral szemben. Amikor beindult, én is jelentkeztem, pedig az emberem le akart beszélni róla’ nem való az neked, nem is vagy már olyan fiatal, hogy újat tanulj — mondta. Én mégis jöttem, s milyen boldog voltam, mikor az első fizetésemet hazavittem. A csomagolóban dolgozom, kényelmes munka, itt az otthoni gondomat is elfelejtem. Munkásnők lettek a falusi asszonyok. Ma még körülveszik őket a régi élet hagyományai, de szemléletük, igényük változik. Ha mást nem is nézünk, mint csak az olyan apróságokat, hogy a mindennapos főzés robotját előbb-utóbb felváltja az üzemi étkezés, na- gyonsok fürdőszobával még nem rendelkező asszonynak rendszeres tisztálkodást biztosít a szép kékcsempés fürdő. Sarok Zsuzsa Az üzemben egy háromtagú brigád feladata, hogy Barkas kocsijukkal a várost járva, minden felfedezett hibát kijavítsanak. ütemterv alapján dolgoznak, így például a csütörtök a szökőkútjavítás napja. Ám a ritmus gyakran borul, mert előfordul, hogy p Szliven Áruház előtti ivókutat reggel megjavítják, de délutánra megint eltömte valaki, szemmel látható alapossággal. Hasonló a sorsa a Séta téri és a Szalai András úti ivókutaknak is. Hogy azután a városba tömegesen érkező turisták miből és hogyan igyanak, vagy hogy minden kisgyereknek csörög-e elég pénz a zsebében egy kólára, ez aligha izgatja a rongálókat. ♦ A kertvárosi Barátság-forrás a csütörtöki tisztítás után egykét nap múlva rendszeresen ismét tele van hulladékkal. Télen a szökőkutakat védőburkolattal látják el. Feltörik ezt is, utána jöhet a keramikusművész által tervezett idomok szétzúzása ... Sokszor vagyunk kénytelenek szólni ilyen dolgokról. S hogy ez ne váljon még sűrűbbé, tenni kell valamit. A tilosba behajtó autót, az úttesten összevissza szaladgáló gyalogost habozás nélkül megbüntetik, nem kell hozzá két tanú. Miért ne lehetne ugyanezt csinálni a parkosított részeken várakozó gépkocsik tulajdonosaival, a felelőtlen szemetelőkkel, a rajtakapott Fanyűvő Jánosokkal? — mészáros — ■* '"-f; Az erdei apritékkészitő-gép jelenleg a pécsváradi erdészet erdősmecskei 26/a erdőrészében dolgozik Fanyűvő Jánosokkal bőven el vagyunk látva. Hogy ez ne tűnjön teljesen hihetetlennek, álljon itt egy példa: a múlt év tavaszán Pécsett, a József Attila Művelődési Ház szomszédságában néhány fiatalember egyik napról a másikra derékba tört 28 négyéves cse- meitefát... Természetesen ez sokakban felháborodást váltott ki, a Kertészeti és Parképítő Vállalat parkfenntartási üzemében pedig egyenesen elkeseredést. Ennek jogosságát el kell ismernünk. Nemcsak a fiatal fá. kát, az addig elvégzett munkát sajnálták, a feleslegesen elköltött pénzt, hanem főleg az bántja őkejt, hogy kezdhetik elölről az egészet. A meszesi példa esetében hirtelen négyéves lemaradást kellett behozniuk .. . Persze, számít a pénz is. Fényképen látható ma már csak az a koros gesztenyefa, amelyik a Janus Pannonius utcában, a Rózsakért mellett magasodott. Itt ugyanis a régészek egy kutat ástak ki, s emiatt — engedéllyel — kivágták a széles gyökérzetű fát. De még így is 30 ezer forintot kell a múzeumnak fizetnie a gesztenyéért. Jelzi ez már, hogy a park- fenntartási részlegnek nagy értékű berendezések, növényzet van a gondjaira bízva. Pécsett jelenleg a parkterületek nagysága 1 600 000 négyzetméter, amiből az is következik, hogy minden Fanyűvő János bőven talál lehetőséget vandál pusztításaihoz. Szerény anyagi lehetőségei felhasználásával mit tett a gazdaság, hogy évente biztosítsa a 300—330 ezer köbméter kitermelendő famennyiséget, amiből legalább 50 ezer köbmétert feldolgoznak fűrészárunak, talpfának, bútorlécnek, parkettának és legalább 50 000 köbmétert exportálnak, immár húsz éve tartós partnereiknek például Jugoszláviába, Ausztriába, az NSZK-ba, Svédországba? Ezen kívül mit tettek azért, hogy évenként 700—800 hektárnyi erdőrészt újratelepítsenek? Egyre inkább modern gépekkel helyettesítik a nehéz és fáradságos kézi munkát és több tucatnyi ember helyett szorgoskodik legfeljebb egykéi berendezés. Erdősmecskén már működik a húszmillió forint értékű aprítéktermelő géprendszer egy műszakban csaknem húsz munkás helyett. Mindössze hat fadöntő és három traktor szolgálja ki a 380 lóerős „fafaló" óriást. mely egy perc ♦ Szinte érthetetlenül áll az ember ilyen jelenségekkel szemben. Mintha irritálna jó néhány embert egy-egy pad, sakkasztal, szökő- és ivókút, játszótér, virágágyás. A Kertvárosban egy sakkasztalnak álltak neki, ami tudvalévőén műkőből készül, nagyon nehéz. Ráadásul betonágyban áll és vasalással erősítették. Mindez azonban nem zavart abban néhány korlátolt embert, hogy addig csapkodják a nehéz lapot a lábazathoz, amíg össze nem törik. Pécsett a parképítő részleg egy-egy évben 40 millió forint értékű munkát végez. A park- fenntartó üzem 18 millió forint értékre köt szerződést a városi tanáccsal. Az üzem által kezelt parkokban, ezek felszereléseiben. más köztéri létesítményekben évente 1,5—1,6 millió forint kárt okoznak a rongálok. Ebben azonban nincsen benne oz, amikor egy-egy vállalat végez valamilyen munkát (burkolat- bontást, árokásást), s utána megrendeli a parkfenntartó üzemtől a helyreállítást Vagyis: a pótlásokra sokkal több pénz megy el másfél millió forintnál. Ülve dolgoznak, melegben, jó társaságban A GANZ vajszlói üzemének alkatrész utánmegmunkáló üzeme
