Dunántúli Napló, 1979. január (36. évfolyam, 1-30. szám)

1979-01-22 / 21. szám

Tollhegyről... Manapság egyre több feladatot vállalnak maguk­ra a feleségek. Példát lehet venni erről az End- resz György utcában lakó tökéletes asszonykáról, aki esténként — miközben ja­vában főzi a vacsorát — egyfolytában hegyezi a fü­lét: milyen autó jár az ablakuk alatt? A konyha­ruhát a vállára veti, ki­nyitja az ablakot és a kocsiból kiszállókat eré­lyes hangon figyelmezteti, hogy ne parkoljanak ott, mert azonnal jön a férje és nem tud hova állni a Zsigával. Igaza van. Egy tízemele­tes épület mellett nem éppen könnyű ' parkolót találni, főként, ha kizáró­lag a magasföldszinti la­kás ablaka alatt keresik. Közterületről lévén szó, még egy helyfoglaló táb­lát sem tehet ki, hogy ta­karékoskodjon a hangjá­val és az idejével, így hát nem marad más válasz­tása, mint a házimunka melletti állandó figyelés és az intő szó. Hát kérem, én ezúton is figyelmeztetek minden­kit, hogy holnaptól, a reg­gel 7 órakor induló 39-es autóbuszon hagyják üre­sen a vezető mögötti ülést, mert a férjem oda akar ülni! A Dóra utcai játszótér hinta előtti ré­szén pedig ne építsenek ezután hóembert a gyere­kek, mert a kislányom ott szeret szánkózni! (török) Zseniális, mindennapi életünket megkönnyítő, s a szürke hétköznapok úgyszólván nélkülözhetet­len kellékét dobták piacra a távoli Japánban. A kö­vetkezőket olvastam egy újságban: „Embermosó gépet, ha úgy tetszik, automata fürdőgépet szerkesztett és hozott for­galomba egy japán cég. Az egy méter hatvan cen­timéter magas berendezés hagyományos japán fürdő- szekrényhez hasonlít. A többféle programra állít­ható masina tizenkét perc alatt csutakolja le, masz- szírozza végig az embert.” Már látom magam előtt a gyönyörű jövőt: az em­ber reggel beáll a fürdő­szekrénybe — vagy nem éri föl a tetejét vagy váll­tól kilóg belőle —, ott álldogál tizenkét percig, majd vakítóan tiszta bőr­rel átsétál a szekrénysor második tagjába. Ott se tölt el ennél több időt, csak épp annyit, amíg a törülközőgép szárazra dör­zsöli. Ezután már megy minden, mint a karikacsa­pás: újabb tizenkét perces téblábolás után az öltöz­tetőszekrény is eleget tesz kötelességének — ehhez sem kell több idő, ha­csak az elmés találmány nem vélekedik másképp a divatról. A reggeli készü­lődés utolsó állomása az etetőgép, s ha itt is vé­geztünk, kezdődhet a mun­ka. Az ember belép a dolgoztató gépbe — ezt is bárki használhatja, hi­szen többféle programra állítható —, s tizenkét perc alatt halálra dolgoz­hatjuk magunkat, ötször tizenkettő az éppen hat­van, így ha valaki nyolc­kor fölkel, kilencre már szabad is, mint a ma­dár ... (dücsö) Járőr elfogta a tamadot A cipőt levetve lopakodott a nő után... A pénz nélküli „gavallér” „Csak mesekönyveket szoktam olvasni...” A halk szavú fiatalemberről még nincs 18 éves — ahogy most ül a kihallgatását végző rendőrtiszt előtt, az ártatlanság mintaképét lehetne megfor­málni. A kérdésekre — úgy tű­nik — igyekszik a legőszintéb­ben válaszolni. Mielőtt felelne, hosszan gondolkodik, megsimít­ja serkenő bajuszát, aztán le­hajtott fejjel beszél, ahogy eszébe jutnak a történtek. De aztán az is kiderül, hogy em­lékezőtehetsége időnként cser­benhagyja bizonyos „kritikus pontoknál". Kezdődött azzal, hogy január 14-én, vasárnap barátjával kettesben elindultak szórakozni. Bementek az Ifjúsági Házba, aztán kilátogattak Pécs-Vasas- ra,' „gondoltuk van diszkó”. De nem volt. Bánatukban megittak egy-egy üveg sört és visszautaz­tak Pécsre. Elmentek a Puskin Művelődési Házba, de ott sem érezték jól magukat, buszra ül­tek és az Olimpiánál szálltak le. „Iszunk valamit, mondtuk egymásnak és bementünk az Olimpiába. Én két korsó sört ittam, azt hiszem a barátom is ennyit, aztán benéztünk a Ság- váriba. Tíz óra körül járt az idő, amikor gyalog elindultunk a belváros felé. A József Attila utcán jöttünk és a Hullámot el­hagyva megszólalt a barátom: nézz mór a túloldalra, milyen jó nő megy ott. Amennyire lát­ni lehetett, valóban csinos nő sietett a túloldalon és befor­dult a Rét utcába, a vasút irá­nyába. A barátom akkor elkö­szönt tőlem, én pedig a nő utón siettem és amikor közvet­len mögéje értem, elkaptam, átkaroltam és megfogtam a mellét. . .” — Mit mondott a nő? — Valami olyasfélét, hogy pimasz, hagyjon békén. Aztán tovább sietett. — Mi történt ezután? — Tetszett a nő, gondoltam utána megyek. Azért, hogy ész­revétlenül követhessem, gyorsan levetettem a cipőmet, betettem egy kapu alá, aztán zokniban lopakodtam utána. Láttam, hogy nem vett észre, nem is sejtette, hogy követem. A Köz­társaság térnél utolértem és is­mét elkaptam hátulról. — Miért? — Diszkóra akartam hívni . . . Ingatja fejét a rendőrtiszt. — Így szokás diszkóra invi­tálni egy nőt? A fiatalember hallgat. — Nos, őszintébben! — mondja a tiszt. — Miből akar­ta, hogy úgy mondjam, vendé­gül látni? Hiszen egy fillérje sem volt! Elfogatásakor a zse­bében mindössze két kulcsot ta­láltunk. — Igen . . . hát nem diszkóra akartam vinni, hanem mást... így már őszintébben hangzik a dolog, ugyanis a fiatalember erőszakoskodni kezdett. A nő ellenállt, dulakodni kezdtek, és eközben a lány leejtette a ke­zében tartott szatyrot. — lgy volt? — Igen, de aztán elmentem... — Mondtam már, hogy őszintébben! Kis szünet után: — Hát akkor most úgy mon­dom, ahogy volt. .. Szóval ami­kor leejtette a szatyrát, én fel­kaptam és azt mondtam neki, hogy csak akkor adom vissza, ha hajlandó velem, hogy is mondjam . . . szóval, ha az enyém lesz. — És erre a lány? — Elfutott. Nem messze egy autó állt kivilágítva az út szé­lén, láttam, hogy az autóhoz fut. A lány a személyautó veze­tőjének gyorsan elmondta, hogy mi történt és kérte a se­gítségét, szóljon a rendőröknek. — ... én akkor megijedtem, a szatyrot eldobtam és igyekez­tem minél távolabb kerülni on­nan. — Zokniban? — Nem . . . szaladtam vissza a cipőmért, de még nem is ér­tem ahhoz a kapuhoz, ahova a cipőmet tettem, már jött a rendőrautó és elfogtak. Kopog az írógép, jegyző­könyvbe kerülnek a fiatalember személyi adatai is. Segédmun­kás, csak általánost végzett, a nyolcadikban megbukott és ki­maradt. öt testvére van, köz­tük kettő lány. Közbevetve a kérdés: — És ha a maga húgait tá­madnák meg, mit tenne? — Feljelenteném. — Mire volt jó ez az egész? — El akartam kapni a nőt!... — Ismerte? — Nem. — Csak Így az utcán, éjjel? Erőszakkal? Hogyan gondolta ezt? Olvasott talán hasonló­kat? — Nem. Nem szeretek olvas­ni, csak mesekönyveket. . . Megáll a tiszt ujja az írógép betűje fölött. . . — Mit? Mesekönyveket? . . . Hát jó, mese, mese, meskete. De ami történt, az nem mese... Garay Ferenc Panelházban: — Szaladj fiam altatót venni, házibuli lesz az emeleten! SZÍNHÁZ: Nemzeti Színház: Szünnap. MOZI : Petőfi: Áramütés (2, 4). Mindenki­nek a maga keresztje (6, 8). Kos­suth: Huszadik század (10, f5). Li­monádé Joe (f3), Játék az almáért (f8). Tanárképző Főiskola: Hüvelyk Matyi (5), üvegház (f8). Fekete Gyé­mánt: Hattyúdal (6). Jószerencsét: Szerelmem segíts! (4, 6). Rákóczi: Pokoli torony (5). Május 1.: Gyil­kosság az Orient expresszen (fő). Boly: Kalózok Jamaicában (7). Har­kány: Bombasiker (5, 7). Komló, Má­jus 1.: Hét tonna dollár (f5, f7). Komló, Zrínyi: A kis Muck története (4), A Scotland Yard vendége (6, 8). Mohács: A kék madár (4), Hathol­das rózsakert (6), Filmklub (8). Pécsvárad: A nagy balhé (7). Sásd: A fiatalság elixirje (7). Sellye: Cséplő Gyuri (7). Siklós: Tappan- csok, mancsok, állkapcsok (7). Szi­getvár: A ménesgazda (6, 8). HANGVERSENY: Kaposvár, színház: A Pécsi Filhar­monikus Zenekar hangversenye. Ve­zényel : Breitner Tamás. Közreműkö­dik: Jandó Jenő (zongora) (este fél 8-kor) * LIDII LIDIT EE2B ÜDÍT Kocsiátvételi sorszámok Trabant Lim. (Budapest) 15 245 Trabant Lim. (Győr) 7 090 Trabant Lim. Spec. (Budapest) 23 184 Trabant Lim. Spec. (Győr) 15 785 Trabant Lim. Hycomat 7 614 Trabant Combi (Budapest) 4 006 Trabant Combi (Győr) 1 063 Wartburg Limousine 11 366 Wartburg de Luxe 14 483 Wartburg de Luxe tolótetős 4 515 Wartburg Limousine tolótetős 2 546 Wartburg Tourist 3 949 Skoda 105 S (Budapest) 2 792 Skoda 105 S (Győr) 291 Skoda 105 S (Debrecen) 886 Skoda 120 L (Budapest) 4 605 Skoda 120 L (Debrecen) 1 792 Skoda 120 L (Győr) 2 039 Polski Fiat 1500 13 857 Polski Fiat 126 14745 Zaporozsec 27 936 Lada 1200 (Budapest) 98 005 Lada 1200 (Debrecen) 49 611 Lada Combi 12 810 Lada 1500 19 103 Lada 1300 (Budapest) 11 035 Lada 1300 (Debrecen) 6 492 Lada 1600 (Budapest) 2 626 Lada 1600 (Debrecen) 930 Dácia 11 872 Moszkvics 2140 4 200 — Erőr. havazás kezdődött vasárnapra virradó éjszaka a Kis-Alföldön. A lehullott friss hó mennyisége a déli órákra elérte az átlagos 8—10, Csor­na és Fertőszentmiklós térsé­gében pedig a 15 centiméte­res vastagságot. A Győri Köz­úti Igazgatóság 15 nagy tel­jesítményű gépet vezényelt a főutakra, amelyek a hótolás mellett elvégezték a sózást és a korábban képződött jégbor­dák eltávolítását is. — Megújulva fogadja a lá­togatókat Tatán az ország egyetlen olyan vára, amelyet ma is eredeti formájában vesz körül egykori vízvédelmi rend­szere. Az Országos Műemléki Felügyelőség szakemberei az utolsó simításokat végzik a ta­tai Nagy-tó partján álló mű­emlék-együttesen. Kaposvári farsangi napok A gazdag somogyi népha­gyományok felhasználásával készül Kaposvár az idei far­sangra. A február 10-i nagy utcai felvonuláson fontos sze­repet szántak a falusi hagyo­mányőrző együtteseknek. Nem képzelhető el kaposvári far­sang a Dorottya-emlékek ápo­lása nélkül sem. Karnevál her­cege jobbján Csokonai hős­nője vonul majd be a Do­rottya Szállóba. 10-én este hat bálon szórakozhatnak a somogyi polgárok. Egy nap­pal előtte amatőr színpad be­mutatók, néprajzi és karikatú­ra-kiállítások lesznek. A Csiky Gergely Színház vígjátékkal, Voltaire Candide című művé­nek musical-változatával kö­szönti a háromnapos kapos­vári farsangot, amely 11-én aprók táncházával és maszka­bállal ér véget. — Római sírkápolna. Nagy- récse község határában a ne­gyedik században épített ró­mai sírkápolna maradványait tárták fel a zalai régészek. A leletre szántás közben előke­rült mészkődarab hívta fel a figyelmet. A régészek megál­lapították, hogy a sírkamrát mintegy másfél ezer évvel ezelőtt kirabolták. A lelet je­lentősége, hogy a megye te­rületén ez az első feltárt óke­resztény sírkápolna. Feltétele­zik, hogy közelében volt az Aquincum felé haladó Bo­rostyán út egyik állomáshelye. Kincsek a talicskán ... Körtvélyesi László felvétele — Narancs a szobában. A Tolna megyei Kapospulán, a Szabadság utca egyik házá­ban először hozott termést egy oltatlan narancsfa, amelyet tizenkét esztendővel ezelőtt ültettek magról. A fa egy éve kezdett virágzani, de a kevés napfény miatt csak idén ja­nuárra érett be a féltucat da­rabból álló termés. — Vizsgázik a tejüzem. A napi 200 ezer liter tej feldol­gozására alkalmas új kapos­vári tejüzemet 260 millió fo­rintért építették, s a márciusig tartó próbaüzem első tapasz­talatai azt mutatják, hogy jól működnek a berendezések. Az üzem érdekessége az, hogy itt állították be az ország leg­nagyobb pasztőröző beren­dezését. Főuraknak négy, lovagoknak három, hölgyeknek kettő • ' □Hétfői Divattörténeti érdekességek A züllöttek azt vettek fel amit akartak Divat-illusztráció 1846-ból Szinte hihetetlennek tűnik, hogy voltak korok, amikor ren­deletekkel szabályozták, ki mi­lyen ruhát hordhat, vagy ép­penséggel mennyit csináltathat egy évben. Pediq gyakorta volt rá példa, egészen a XIX. szá­zadig, hogy uralkodók ezügy- ben rendeleteket hoztak, me­lyeknek általában két célja volt: vagy a már túlzásba me­nő fényűzésnek próbáltak né­mileg gátat szabni, vagy azt akarták megakadályozni, hogy az alsóbb néposztályok hival­kodóan utánozzák az uralkodó réteget. S azt persze külön nem is kell hangsúlyozni, hogy a di­vatot ez az uralkodóréteg irá­nyította, illetve ennek a réteg­nek egy-egy illusztris tagja, mint például a reneszánsz kor­ban a mantovai herceg felesé­ge, vagy a XX. század elején a walesi herceg. A történelmi korokat végigkí­sérve, minden időnek megvolt <* maga jellegzetes stílusirány­zata, ruhadarabja. A divat tör­ténetétől, amely ugyancsak bővelkedik érdekességekben, három olyan kuriózumot válasz­tottunk ki, amelyet ma már ta­lán csak kevesek ismernek. Ha már a rendeletekről szól­tunk, íme az egyik: Szép Fülöp francia király 1294-ben a kö­vetkező döntést hozta: a her­cegek, grófok és bárók évente négy új ruhát csináltathattak, a lovagok már csak hármat, s ki tudja miért, a hölgyek mind­össze kettőt. Lehet, hogy az idő tájt nem a hölgyek voltak a leghiúbbak?! Vagy ragadjunk ki- egy má­sik rendeletet, amely később született, 1604-ben, s mai szem­mel nézve, jóval komikusabb hatású. Az történt, hogy- IV. Henrik eltiltotta a külföldi pi­perét, mégpedig nyomós okkal: a francia készítmények védel­mében. Csakhogy tiltásában volt egy ravasz fordulat, az ugyanis, hogy mindez csupán a „tisztességes" emberekre vo­natkozott. Ahogy akkor fogal­mazták, a züllött nőszemélyek és a gazfickók azt hordhattak, amit csak akartak. S végezetül emlékezzünk meg egy sajátos „divatlap”-ról. A reneszánsz korban a divatot Izabella D’Este, a mantovai herceg felesége irányította. De hogyan? Kora legfejletteb „technikájával”: I. Ferenc fran­cia király udvarába — manöke­nek és divatlap híján — felöl­töztetett próbababákat küldött, s amint a szállítmány célhoz ért, lehetett választani a modellek­ből... d. cs.

Next

/
Oldalképek
Tartalom