Dunántúli Napló, 1979. január (36. évfolyam, 1-30. szám)

1979-01-04 / 3. szám

1979. január 4., csütörtök Dunflntult napló 3 uasuti rakodás Jelenteg büuös kör Kaposváron megszűnt, Gyöngyösön megkezdődött Mezőgazdasági üzem­szervező mérnök képzés A tanulmányi idő három, levelező tagozaton négy év Gyöngyösön ötven éve folyik mezőgazdasági szakember- képzés, de erről Baranyában csak hírből hallottak. Kevés fiatalt vonzott a távoli város, közelebb is volt hasonló lehe­tőség. A Minisztertanács 1025/1976. számú, Gyöngyösre vonatkozó határozata már közelebbről is érinti azokat a baranyai fia­talokat, akik a mezőgazdasá­A bírságpénzt könyvelik és áthárítják A nagy tételű szállítás növeli a feszültséget Mire fordítják az álláspénz millióit? Olyon sok szó volt az utóbbi években a megkésett rakodá­sokról, hogy az már majd min­denkinek a könyökén jön ki. Ugyanakkor a vállalatok válto­zatlanul inkább kifizetik a ko­csiálláspénzt a MÁV-nak, mint­sem időben kirakodnának. Pe­dig o késve történő rakodást minden esetben köteles jelente­ni a MÁV a megyei szállítási bizottságoknak. Indok, úgylát­szik akad bőven! Az elmúlt esztendőben, ja­nuártól november 30-ig, mint­egy 79 millió forint kocsiállás- pénzt fizettek a vállalatok a MÁV Pécsi Igazgatóságának. A rakodási idő közforgalmú rako­dóhelyeken öt óra, bérelt és iparvágányokon 4 óra. Kisebb állomásokon még ennél is több idő áll rendelkezésre a rako­dásra. A MÁV minden egyes ké­sett órára az első 24 órában óránként 24 forint, a második 24 órában 100 forint, ezen felül 200 forint kocsiálláspénz fize­tésére kötelezi a vállalatokat. Nem lenne gazdaságosabb a vállalatoknak, ha a rakodást korszerűsítenék és így időben kipakolnák a vagonokat? Nem biztos, mert a vállalatok a bír­ságot könyvelik és beépítik a termékek árába, így ez náluk nem jelentkezik többletköltség­ként. Jelenleg a vállalatoknak nincs érdekeltségük a gyors ra­kodásban, hisz nem a zsebük­re megy a dolog. Kimutatták, hogy a rakodási késések zöme a hétvégekre esik. Ezen a téren szombaton és vasárnap Magyar- országon megáll az élet. A vál­lalatok jobban járnak, ha a hét­végeken kifizetik a bírságot. A dolog másik oldala, hogy a szállítási ütemezés sem egyen­letes. Előfordul, hogy a válla­latok olyan mennyiségű termé­ket kapnak egyszerre, hogy ha megszakadnának, akkor sem tudnák a vagonokat időben ki­rakni. Egyes vállalatok a Volán­nal állnak szerződésben, amit azonban átlagos mennyiség ra­kodására kötnek. Ho egy na­gyobb tétel érkezik egyszerre, akkor a Volán kirakja g megálla­podás szerinti átlagmennyisé­get, majd megy a következő vállalathoz. Ami efölött van, ar­ra csak később kerül sor. A vál­lalat pedig fizeti a bírságot. A nagyvállalatok előnyben vannak a kisebbekkel szemben, hisz a rakodó kapacitásuk jó­val nagyobb. Az ideális az vol­na, ha lenne egy gazdasági egység, amely eszköz- és ember­állományával a kis vállalatok rakodását is megoldaná, és ha szükséges, akkor besegítene a nagyvállalatoknak is. De ez nincs. A vasútnak és természe­tesen a népgazdaságnak az az előnyös, ha a termékeket nagy tételekben szállítanák irányvo­natokkal. Ezt azonban fogadni kevesen tudják, pedig a jövő út­ja ez lesz és az egységrako­mány. A Volán 1979. január elsejé­től csak egységrakományokra köt szerződést. A meglévő amúgyis nagy feszültséget ez csak fokozza. Gondot jelent, hogy ki viseli a többletköltséget az egységrakománynál? A bírság jellegű kocsiállás- pénz összege a MÁV Pécsi Igaz­gatóságának állomásain 1978. januártól november 30-ig terje­dő időszakban csökkent az el­múlt év hasonló ciklusához ké­pest, mintegy 36 millió forinttal. Ha ezt az első látásra megle­pőnek tűnő arányt vizsgáljuk, akkor kiderül, hogy ez mindösz- sze három vállalatnak köszön­hető. A Dunaújvárosi Papír­gyárnak, a Dunai Vasműnek és a Beton- és Vasbetonipari Mű­vek dunaújvárosi gyárának. Ezek a nagyvállalatok szervezéssel, irányvonatok fogadásával, a ra­kodóeszközök korszerűsítésével mintegy 30 millió forinttal csök­kentették a kocsiálláspénzt. Ez nagyon jó dolog, de Ba­ranyában és a szomszédos So­mogybán már nem tudnak ilyen példáról. Mohácson például 1,5 millió forintról 2,1 millióra emel­kedett a bírságok összege, míg Kaposváron 1,3 millióról 3,7 millióra. A bírságok nagy része a ra­kodásfejlesztési alapra folyik be, amit a Központi Szállítási Tanács titkársága pályázatok alapján oszt el. A pályázatokat a megyei szállítási bizottságok és a MÁV illetékes vasútigaz- gatóságai is támogatják, ha az indokolt. Ennek az alapnak az a célja, hogy korszerűsítsék és gyorsítsák a vasúti rakodást. A felhasznált pénzösszeg útját, az alkalmazás módját egy évig el­lenőrzik. Tavaly például 4 mil­lió forintért burkolták Mohács vasútállomás rakterét és a vi­lágítást is korszerűsítették. A pénz felét, kétmillió forintot a rakodásfejlesztési alapból biz­tosították. A kis vállalatok azon­ban ezen a téren is hátrányban vannak, mert a rakodás szín­vonalának emeléséhez szüksé­ges pénz felét nem tudják elő­teremteni. A rakodás jelenleg egy bű­vös kör, melyből a kiutat még nem találták meg. Pedig előbb- utóbb sort kell keríteni a meg­oldásra, mert így senkinek nem jó­Roszprim Nándor Nincs két egyforma bőrdarab Kesztyűszabászok A kesztyűszabászok — férfi­ak, fiatalok, sokan még 30 éven innen, s csak kevesen a 40 éven túl. (A női szabász még ritka, nehéz fizikai munka ez.) Az ő kezük formázza először a gyár­ba érkező finom nappa- vagy az erősebb sertésbőröket. Suhajda János egy világos- barna bőrt forgat, húzogat, azt próbálgatja, hogy a rajta lévő lyukat hogyan tudná a hü­velykujj kivágásához illeszteni. Ha sikerül, egy darab bőrt ta­karít meg. 1962-ben végezte el a szakmunkásképzőt. Nem si­került azonban a gyárba ke­rülnie. — 1963 óta egyfolytában itt vagyok. Jól érzem magam, jó a társaság, jó a hangulat, s az sem mindegy, hogy jól lehet keresni — így a véleménye. Plattner Tibor mondja a kö­vetkezőket: — 1956-ban, az általános is­kola után jelentkeztem ide ipa­ri tanulónak. Aztán jött a kato­naság. Leszerelés után először a kisszériás műhelybe kerültem. 1972-ben jöttem vissza a szabá­szokhoz, anyagi okok miatt. Jól lehet keresni, de tulajdonkép­pen sohasem tudjuk előre, hogy mennyi lesz a havi kereset. Pél­dául kapok egy bizonyos meny- nyiségű bőrt, megmondják, hogy abból hány pár kesztyűt kell kiszabni. Ha többet hozok ki, ezzel növelem a teljesítménye­met és bőrt takarítok meg. Igen- ám! De hiába készítek mond­juk 600 pár helyett 800-at, ha a végmeó csak 400-at értékel exportminőségűnek. A szabászoknak nem elég a bőrre ráhelyezett sablon kö­rül kivágni a bőrt. Nyújtják, si­mítják, míg a kívánt méretűek Nehéz fizikai munka A bőrrel jól kell gazdálkodni lesznek. Tulajdonképpen ez a szakma lényege, itt derül ki, hogy a szabász mennyire isme­ri mesterségét.- Egy jó szabásznak, amikor kézbe veszi a bőrt, tudnia kell, mit lehet vele kezdeni, mennyi­re lehet és szabad nyújtani — mondja Plattner Tibor. — S az sem mindegy, milyen irányban. Mert ha nem szálával nyújtja, akkor a varrásnál az ujjak meg­csavarodnak. Az igazán jó kesztyűbőrök 40 százalékkal nyújthatók. Ezeket csak kézzel lehet jól feldolgoz­ni, A világ több piacán az igény egyre inkább a kézi meg- munkálású, szép és jó minősé­gű kesztyűk felé fordul. Réger Mátyáséknál nagy az öröm otthon, most kaptak új lakást. 1968 óta, a szakmun­kásképző iskola elvégzése óta szabász. Műszak kedvezményt kapott, állandó délelőttös, mert iskolába jár. A bőripari techni­kumot végzi, hetente 15 órát tölt el ott, ehhez jön még a tanulási idő. — Nem akarok egyelőre el­menni a szabászattól — mondja —, de szeretném bebiztosítani magam idősebb koromra. Ezt a munkát nem lehet nyugdíj­korig folytatni. Az egésznapos helybenállás a lábat, a bőr, megmunkálása, nyújtása, kiszabása a kéz ízü­leteit teszi tönkre. Eddig egye­dül csak Horváth Józsefnek si­került innnen darabbéresként nyugdíjba mennie. Az utolsó 10 évben 10 százalékos kedvez­ményt kapnak, de legtöbbször nem jutnak el odáig, már előbb elmennek meósnak, raktáros­nak. Suhajda János, Plattner Ti­bor, Réger Mátyás a Szamuely Tibor szocialista brigád tagjai. A magánéletben is barátok, ösz- szejárnak. A brigád 80 000 pár kesztyű elkészítését vállalta 1978-ban, s több ezer párral többet teljesítettek. A brigád legfiatalabb tagja a 19 éves Györgyei Szabó Jó­zsef. Kereskedelmi és Vendég­látóipari Szakközépiskolában kezdte, két évet elvégzett, az­tán meggondolta magát: ezt nem nekem találták ki. Idejött a gyárba átképzésnek. Két éve szabadult, s hogy mennyire be­vált nála ez az új foglalkozás, bizonyítja, hogy teljesítmény­ben fölülmúlja 8—10 évvel ru­tinosabb társait is. Szabadide­jében a motorozás a hobbyja, most gépkocsira gyűjt. Frank Pál a brigád vezetője. — Agilis fiatalember, azért választottuk — mondja róla Su­hajda János. — Jó, hogy mondod, legalább tudom — válaszol Frank Pál. Csak ismételni tudja kollégáit, szeret itt lenni, szereti a mun­káját, s nemcsak azért, mert jól lehet keresni. — Nincs két egyforma bőrda­rab, mindegyikhez másképp kell nyúlni — mondja. — Ezt a mun­kát nem lehet megunni. S. Zs. gi üzemszervezést választják élethivatásul. Ez a rendelet szüntette meg ugyanis Gyön­gyösön a Budapesti Kertészeti Egyetem kertészeti és agronó­miái főiskolai karát és enge­délyezte egyidejűleg a Gödöl­lői Agrártudományi Egyetejn főiskolai karának működését. Ez a főiskolai kar üzemszer­vező üzemmérnököket képez. Az első 60 fős évfolyam kép­zése az 1976/77-es tanévben indult s tekintve, hogy a kép­zési idő hároméves, ez év jú­niusában hagyják el a gyön­gyösi Alma Matert az első végzett üzemszervezési üzem­mérnökök. Kaposváron a Me­zőgazdasági Főiskolán ugyan­akkor az idén megszűnik ez a fakultás, két éve nem vettek már fel elsőéveseket. Gyöngyösön, a város északi részén a Mátrai út 36-ban van a főiskolai kar új, 1972-ben épült, modern tanulmányi épü­lete és 240 fős diákotthona. A felvételi kérelmeket is ide kell beküldeni március 30-ig a főiskola kar igazgatói hiva­talába. A nappali tagozatra — amely 3 éves — jelentkez­hetnek a középiskolák utolsó éves tanulói, és a korábban érettségizettek, akik még nem töltötték be 35. évüket. A le­velező tagozat 4 éves és nincs korhoz kötve. A felvételi tár­gyak a matematika és bioló­gia. Mindkét tárgyból írásbeli és szóbeli vizsgát kell tenni. Az egyik legfiatalabb szak­ma az üzemszervező üzemmér­nöki, s így természetes, ha ke­vés fiatal alkot képet magá­nak arról, mire is képesít- ez a diploma. Szakképzettségük alapján nagyon sokoldalú és éíjdekes munka vár rájuk a mezőgazdasági vállalatoknál, ahol az üzemszervező agrár­mérnök, illetve a főágazatok vezetőinek irányítása mellett dolgoznak. Részt vesznek a döntések előkészítésében, a tervezésben, a termelékenység és jövedelmezőség vizsgálatá­ban, a fejlesztési programok kidolgozásában. Kimunkálják a technikai színvonalnak meg­felelő munkanormákat, szerve­zési alternatívákat dolgoznak ki a jövedelmezés fokozására, részt vesznek az arányos és ösztönző bérek kialakításában stb. A GATE gyöngyösi főiskola karán ennek megfelelően a képzés profilját jelző üzem- és munkaszervezés a legna­gyobb óraszámban, négy fél­éven át oktatott tantárgy. Szakmai felkészültségük meg­alapozása céljából három fél­évig alkalmazott matematika- és számítástechnikai ismerete­ket, valamint műszaki ismere­teket, két féléven keresztül technológiai ismereteket (nö­vénytermesztés, állattenyész­tés, kertészet) és egy féléven át agrártörténetet tanulnak a hallgatók. Négy féléves tárgy a növénytermelési technológia és termékfeldolgozás, az ál­lattenyésztési technológia és termékfeldolgozás, illetve a kertészeti technológia és ter­mékfeldolgozás is. A gyakor­lati órák száma sok. A kép­zési idő alatt összesen 14 hét üzemi gyakorlaton vesznek részt a hallgatók. Az iskolának saját torna­csarnoka és sportpályája van. A hallgatók a gyakorló gaz­daságban megtanulhatnak lo­vagolni és a téliesített gyön­gyösi városi uszodát az év bármely szakában igénybe ve­hetik. A Gyöngyöstől 14 kilo­méterre levő Mátraházán sí­ugrósánc, a 17 kilométerre fekvő Kékestetőn sípálya várja a téli sportot kedvelő fiatalo­kat. A vállalatok nem érdekeltek a gyors ki­rakodásban

Next

/
Oldalképek
Tartalom