Dunántúli Napló, 1979. január (36. évfolyam, 1-30. szám)
1979-01-20 / 19. szám
1979. január 20., szombat Dunántúlt napló 3 Ella István Bach-koncertje Liioifi emlekek Filmet forgattunk Pécs testvérvárosában Axána légiesen karcsú, magas, szabályosszép arcú ukrán táncosnő. Amatőr. Milyen rosszízű szó ez, valami olyan képzetet kelt, hogy nem ért eléggé ahhoz, amit csinál. Pedig azt is jelenti, hogy rengeteg áldozattal, lemondással él valamiért, és tesz valami többet, mint a többi ember... Axána mérnökhallgató és bár nem beszéltünk vele, ismerjük, emlegetjük, mert van valami a lényében, mely képessé teszi ar. ra, hogy „átjöjjön a színpa- don”, hogy ismeretlenül is ismerjük. Axána a Ivovi Junoszty Együttes egyik szólistája a sok közül. Azon az estén, melyen a pécsi körzeti stúdió több vezető munkatársával elmentünk megnézni az együttes produkcióját. 48 kiváló táncos mozgott, repült, szállt, keringett és énekelt a színpadon. Másnapra kanadai impresszáriót vártak, a készülődés izgclma talán nem is nekünk szólt elsősorban. A város történelme Kis számú forgatócsoportunk egyébként azzal a céllal érkezett Pécs szovjet testvérvárosába, hogy a több száz éves város történelmét szeretné filmben bemutatni a magyar nézőknek, elsősorban a műemlékekben és a mai emberek véleményének tükrében. Miért szeretik a régit, miért lángolhatott fel az egész világon az antik iránti szeretet és lelkesedés? Hiszen a régi épületnek lelke van, ha végiggondolom, hogy egy Ivovi lakóházban lakhattak oroszok, lengyelek, ukránok, osztrákok ... Ahogy az óváros piacterén is otthagyták kezük nyomát az olasz építészek, gyönyörű későreneszánsz épületeiken, vagy az örmény kereskedők szűk kis utcájukban és felejthetetlenül romantikus zárt udvarukban a templommal, a hűs köveket benőtte a moha, az árkádok alatt pedig nemrég a Három testőrt forgatták. Rozsdás lakat zárja a zárt udvarú, loggiás erkélyekkel körülvett templomi főbejáratot. Mondják, itt lesz hamarosan a város legnagyobb ikonkiállítása. Különben lépten-nyomon tapasztaljuk, hogy nem állnak cél nélkül a műemlékek Lvovban. Hogy mennyi maradt meg belőlük? Galícia is, mint annyi más szomszédja ugyancsak ki volt téve az idők és a történelem mindent elsöprő viharainak. Bár sikertelenül ostromolták a török seregek a várost, és bár a hitleri megszállás idején 140 000 hadifoglyot gyilkoltak meg a Ivovi cellákban, a város védelmét úgy szervezték meg a szovjet felszabadítók, hogy lehetőleg épségben maradjanak az értékes műemlékek. És ez sikerült is. Most, ahogy a Lvovi Műemlékvédelmi Felügyelőség vezető munkatársaival beszélgetünk, kiderül, hogy nagyon jól választottuk meg első filmünk témáját. Mert ebben a leo (latinul = oroszlán), lev (oroszul = oroszlán) egyúttal férfinév is) nevet viselő városban jelen vannak a XIII. századra utaló, hegyre kapaszkodó (sokszorosan átépített) vár romjai, idézve Daniié halicsi fejedelem fiát, Levet — akiről a város nevét kapta. És ne hallgassuk el a magyar királylánnyal kötött házasságát se: IV. Béla lányát, Konstanciát vette nőül. A város az évszázadok alatt gyarapodva egyre több gyűrűvel növekedett. És az ,,évgyűrűk"-ön belül egy-egy század szunnyad. Titkaik feltárására sohasem látott élénkséggel láttak hozzá régészek, műtörténészek, mérnökök és restaurátorok. Mert többféle elképzelést kell megvalósítani. Itt 120 hektáron 200 műemlék van, mégpedig a legmagasabb értékű műemlékek. Ezek egy részét nyilván külsejük teljes helyreállításával, belső modernizálással múzeumnak használhatják, melyeket csak a homlokzatukban tartják meg. Európa egyik legszebb tere a Ivovi belvárosi „piactér” a Ri- nok, melynek értékes épületeiben szállodák, irodaházak, kisebb üzletek kapnak helyet majd a napjainkban kezdődő rekonstrukció befejeztével. Fiatalok között Valóban, úgy éreztük szeretik a régit a Ivoviak, tisztelik egymás munkáját. Mi a véleményekben igyekeztünk a fiatalokra hallgatni. Ezért kerestünk fel filmkameráinkkal két zenés szórakozóhelyet is. Az egyik a híres Ivovi csokoládégyár nevét (Szvi- tocs) viselő édességbolt „pincéElla Istvánt hallgatva az embernek az az érzése, hogy ha ez a fiatal művész kürtöt, hegedűt, fuvolát vagy akár karmesteri pálcát fogna a kezébe, ugyanilyen ragyogóan muzsikálna. A bonyolult gépezettel működő, gyakran személytelennek tűnő hangszer nála nagyon is személyes hangúvá válik: egy ember mélyen megélt élményeit közvetíti mások felé. Ella István több, mint jó. orgonista. Jó muzsikus. Orgonálásának legfeltűnőbb erénye a bi Mentés tisztaságával párosult ritmikai pontosság, amely azonban soha nem válik gépiessé: emberivé oldja a finom logika, ráirányítva a hallgató figyelmét a forma összefüggéseire. Ugyanígy a rendet, világosságot szolgálja a hivalkodástól mentes regisztrálás — e jében” található, ahol csodálatos sokszínű koktélokat és forró csokoládét isznak zenehallgatás közben a fiatalok. A másik helyszínünk a Fiatal alkotók klubja vált, szintén pincehelyiségben, ahol éppen lemezlovasok tolongtak a mikrofon előtt és buzdították táncra a soksok egyetemistát aznap este. Beszélgető partnereimmel még a pincék ilyen hasznosításáról is szót ejtettünk. De az, ami a filmben úgyis elhangzik, vagy látszik, nem kívánkozik ebbe a cikkbe. Annál inkább a szovjet emberek segítőkészsége, mellyel lépten-nyomon találkoztunk, a hazafelé vezető út szelíd lankái, a Kárpátok égte szökő, fenyőillatú hegyvonulatai, ahova már el is képzeltük következő filmünk táncosait is, színes népviseletükben. Mennyi Hangulat, mennyi lehetőség a sokszínű táncok hátterének, környezetének. A • I" • r r Az időjárás közbeszólt s Csak egy komor emléket hoztunk magunkkal: a sűrű, könyörtelen ködöt, a szemerkélő november végi ukrán őszt, mely sajnos megakadályozott bennünket abbcn, hogy teljesen befejezzük filmünket. Csupán egy fél napnyi napsütés kellett volna még, hogy színes felvételeinket elkészíthessük. De azt sajnos még Oleg, szovjet gyártásvezető kollégánk sem tudta elintézni, aki előtt pedig tapasztalataink szerint nincs lehetetlen .... Hárságyi Margit Hasznos és gyakorlatias kézikönyvvel sietett az általános iskolai osztályfőnökök segítségére a Baranya megyei Pályaválasztási Tanácsadó. Az év végén megjelent sárga könyvecske, amely Pályaválasztást segítő eljárások címmel egy sereg hasznos információt szed csokorba, Tibor István nyugalmazott tanítóképző-intézeti tanár, pszichológus munkája. A szerző koncentrálja és egybegyűjti azokat a módszereket, melyekkel alsó, illetve felső tagozatban felkészíthetik a gyerekeket jövendő életpályájukra. Konkrét vizsgálati anyagot ad a nevelő kezébe, aki már a harmadik osztályban megkezdheti a pályaválasztást tekintetben egyedül a d-moll triószonáta középső tétele nem tetszett — és az összefogott, a lényeget kiemelő frazeálás is. Műsorának nem minden darabja volt telitalálat, de mind: egyik bővelkedett szépségekben. Az a-moll prelúdium és fúga (BWV. 543.) belső lobo- gásával ragadott meg, a ko- rálelőjátékok elmélyültségük- kel. Néhány részletmegoldást nem értettem ugyan A fúga művészete Contrapunctusában, de megérezhettem a mű lenyűgöző monumentalitását. A tiszta szólamvezetés, szép polifon játék mintapéldája volt a d-moll triószonáta (BWV. 527.) első tétele. Mindenben tökéletesnek éreztem — a virtuóz pedálszólókat is beleértve — a G-dúr (BWV. 550.) és a műsort záró hatalmas D-dúr Legújabb filmjében sem szakít Bacsó Péter a tőle megszokott közéletiség szemlélettel, emberközeliséggel és szimbolikus ábrázolással. Szándéka ezúttal mégsem valósult meg kellőképpen. Problémákat ugyan felsorakoztat, hiszen minden fő- és mellékszereplő egy-egy későbbi film témáját hordozza magában. A problémákat nem oldja meg, de nem ez a zavaró. Sokkal inkább az, hogy a túlzsúfoltság miatt néhol lelassul a film menete, és így a szétdaraboltság érzetét kelti. A film címe Áramütés. A történet végén látszólag meg is tudjuk, hogy miért adta ezt a címet alkotásának gz ezúttal forgatókönyvet is író rendező. Az egyik főszereplőt, Fésűs Vincét áramütés éri, miközben megpróbálja a pulykáknak meleget adó transzformátort bekapcsolni. És ez a végkifejlet hivatott egyben arra, hogy megértesse Vince húgával is: ők ketten összetartoznak, akár tiltakozik ellene, akár nem. Mindezt már a néző értelmemegalapozó tevékenységet, módszereket ajánl a tanuló megismeréséhez, mégpedig az általános iskolai korosztályok életkori sajátosságainak megfelelően. Az ajánlott tevékenységek, pszichológiai vizsgálatok segítik a gyermek önismeretének, reális önértékelésének kialakulását, felderítik a fiatalnak a környezethez, a közösséghez, társaihoz és a különféle tevékenységekhez érzett hajlamát. Meghatározott vizsgálati módszereket ajánl a könyvecske a felsőtagozatos osztályfőnököknek is. Kész recepteket sorakoztat fel, csak ki kell őket próbálni, s úgy tűnik, a biztos hatás nem ma- racf el. (BWV. 532.) prelúdium és fúgát. Az orgonaszámok között Csanyi Béla a d-moll hegedű- partita (BWV. 1004.) Chaconne- tételét adta elő. Ez a mű a mai egyenes vonóval csak rendkívüli technikai nehézségek árán, és az eredeti hangzásképtől eléggé eltérően adható elő. Csodálatos szépsége mégis egyre csábítja a hegedűsöket, sőt átirat formájában a gordonkásokat, gitárosokat is. A csábításnak Csanyi Béla sem tudott ellenállni, s vállalta a ritkán koncertező művész számára roppant nagy kockázatot. Vállalkozása végül is sikerrel járt: ez az egyetlen hegedűre írt sokszólamú csoda, ha nem is mindenben tökéletesen, de kifejezően, szépen, élményt adóan szólalt meg hangszerén. Dobos L. zi a filmben, ha végül is szeretne valamilyen magyarázatot adni magának, a filmet és a címét illetőleg. A testvérek, Vince és Virág két végletet, egymásnak mindenben ellentmondó típust képviselnek. Vince a pulykatelep szakértője, a megalkuvó és önfeláldozó figura. Mindent a szülők nélkül nevelődő húga érdekeinek rendel alá. Főiskolára járatja, óvja, beszámoltatja és már természet- ellenesen féltékeny rá. Vince beletörődik az „élet rendjébe”, elhatározásai pillanatnyiak, kijelentései érvénytelenek. Virág finn fiújának megalázása az egyik legerőteljesebb cselekedete, ezt viszont még a történtek sem indokolják igazán. Szép a testvéri szeretet, az önfeláldozó gondoskodás, de kicsit elképzelhetetlen, hogy a 30 éves Vince csak ebben találja meg élete értelmét, csak azért vállalja a házasságot, mert ezt várják tőle. És bár szereti a munkáját, de azt is csak a kényszerítő tényezők miatt folytatja. Virág a bájos, lázadó lány, aki nem akar megfulladni a főiskolán, beszűkülni egyetlen életformába. Helyette ide- oda csapong, számára érzelmileg közömbös kalandokba keveri magát, keresi, hogy „mire született”, önmegvalósítási kísérletei, szembefordulása emberi torzulásokkal, rokonszenves jellemvonás. Mindezt azonban a hirdetett felelősség-vállalással szemben, felelőtlenül csinálja. Nem fogadja el Vince életelvét, de helyette nem talál jobbat, és csa.kazértis kóborlásai nem pótolják hiányzó egyéniségét. Végül a muszáj veti haza a faluba, és nem holmi megfontolás vagy esetleges belátás. A két ellenpólus — Vince és Virág - a történet kedvéért alakul ki a filmben, de jellemük kicsit erőszakoltnak hat. Érzéseikről, belső indíttatásaikról vajmi keveset tudunk meg. A filmvégi áramütés a konfliktusok ellenére sem döntő jelentőségű. Abból, hogy Virág megmenti bátyja életét — ami természetes —, nem következik, hogy felismerte volna, hogy felismerték volna elkövetett hibáikat. És ezért kell erőltetve megmagyarázni a film címét és végcsengését. B. A. Képernyő Party M ivel ún. mai témájú új tévéfilmekből túlságosan nem nagy a kínálat, azok érdeklődése, akik nem válogatás nélküli fogyasztói a tévés programoknak, nagyonis érthető, amikor aztán a képernyőre kerül egy-egy ilyen újdonság. Legutóbb Gábor Pál filmesítette meg Vészi Endre novelláját. A téma egyáltalán nem új. Mondhatni egyike a legközkedveltebb, mert valami igen makacs és feltűnő jelenséget meqragadó írói témáknak. Az új vezető rétegben tapasztalható úr- hatnámságról van szó, arról a tünetről, ami ilyen vagy amolyan formában egyébként többször megismétlődött már a történelemben: a „felkapaszkodottak” majmolni, híven utánozni igyekeznek amúgy megvetett, letűnt elődeik stílusát. Azért-e, mert saját stílusuk még nincsen, azért-e, mert az a megelőző oly vágyott, csodált volt — mindegy. Az is lehet, hogy egyszerűen tétovaság- ból, életformát kereső ta- pogatódzásból, bizonyos azonban, hogy az eredményen ez nem változtat. Az eredetét, valódi lényét, emberségét elveszítő ember nemcsak ellenszenves, nemcsak tiltakozásra késztet, hanem nevetséges is, miközben másokat megalázó helyzetbe kényszerít, önmaga süllyed a legmélyebbre. Vészi Endrétől ugyan szánalmot nem köb, de valószínűleg a nézőtől sem, hiszen a vezérigazgató tétován bedobott szólamai, ügyetlenkedése a nálánál sokkal határozottabb sznob feleséq oldalán legfeljebb a megvetést növeli a nézőkben. KJ z azonban a történet- nek csak egyik oldala, ha csak ez lenne, semmivel sem lettünk volna okosabbak, hisz ismerjük jól ezt a típust, a party-já- val, grillsütőjével, erőlködésével, régi úrinőktől ellesett ostoba „viselkedésével” egyetemben. Ami itt plusz volt, az inkább a munkásból lett igazgató régi társa, a ma is munkásként élő és — talán — gondolkodó Gyenisnek és családjának háttere. Gyenisnek tetszik a vezérigazga- tóné, ez az alig bevallott vonzalma valahogyan elfogadhatóbb, szebb színben tünteti fel előtte a vezér- igazgatóékhoz fűződő egész viszonyát. Még a partyt is. Olyannyira, hogy álmában maga is partyt rendez, ahol előkerül a régi kopott lemez, ahol felesége pacalpörköltét főz, ahol a hosszú asztal köré ült vendégek mind az ő egészségére koccintanak. Ez a kicsi, szerény ábránd nosztalgikus, finom színekbe vonja az egész konfliktust, s képileg is olyan ellenpontot teremt, ami erre a grillsütővel, kerttel fölszerelt, unalomig ismert világra újfent rá tudja irányítani figyelmüket. E bben része van Horváth Sándornak, aki szinte eszköztelen erővel játssza el Gyenis szerepét és a feleség szerepében Bódis Irénnek, akinek nyugodt, szép alakítását örömmel fedeztük fel ismét a képernyőn. H. E. Pályaválasztási kézikönyv tanároknak iliiiiiiilígtvitieK Áramütés
