Dunántúli Napló, 1979. január (36. évfolyam, 1-30. szám)

1979-01-20 / 19. szám

a Dunántúlt napló 1979. január 20., szombat „Magának hogy tetszett, néni? EJ át a néninek tet- "" szett a Hím. „És magá­nak nénikém?" — „Nekem is. . . ami azt illeti." A ri­porternő pedig továbbra is ilyen közvetlen hangon kér­dezgetett egy új magyar lilm ürügyén és ez az új magyar lilm fölöttébb tet­szett a néniknek. Csak ne­kem nem tetszett. Isten-látja-lelkem, én is eléggé barátkozó természet vagyok - néha jobban a kelleténél - de az örökös „nénizés", vagy „bácsizás" már-már idegesít, éppen a lekezelő, vállveregető han­gulata miatt. Tetszik emlé­kezni ügye, hogy egy idő­ben a hazai sajtóvilágban gyakran használtunk ilyen meghatározást, hogy „át­lagember", „egyszerű em­ber", . . az „utca embe­re" meg egyebek, aztán ezekről — remélhetően — végérvényesen leszokunk, pedig a „bácsi" és „néni" megszólítás - tévében, rá­dióban, újságban - kimon­datlanul is az átlagember­re irányul. Mert ugye a ri­porteri mikrolon előtt né­ha közéleti — országosan is ismert - személyiségekkel találkozunk, legyenek azok professzorok, művészek, po­litikusok és miniszterek. De még soha nem hal­lottam, hogy a pénzügymi­niszter Faluvégi Lajostól a riporter megkérdezte volna: „Lajos bácsi hogyan állnak az ország pénzügyei?", dr. Pál Lénárttól hogy: „ Lé­nán bátyám mondja már el, hogyan száguldoznak a protonok?" és uram bocsá’ Medveczki Ilona művésznő­től:,, Ilonka néni, hogy is van ez az egész hercegi cím ...?" meg minden. Q e abban egészen biztos vagyok, hogy ha falu­si témájú riportra kapcso­lom be a készüléket - té­vét, rádiót, — akkor Kere­kes Kis Mihályné, szül. Kulcsár Juliannától közvet­len hangon érdeklődik a riporter: „Aztán mondja csak kedves Juli néni, itt a háztájiban kukoricával vagy rézgáliccal tömi-é a libákat?" Hogy a megszólítások kiválasztása milyen mér­cével történik, azt még nem sikerült kideríteni. Nagyon gazdag szókinccsel bír a magyar nyelv, de az is igaz, hogy a megszólí­tásokkal még mindig baj­ban vagyunk. Azt mondja egyik ismerősöm, hogy a „melós" biztosan gúnynak venné — és meg is sértőd­ne -, ha „utaznák", Én pontosan az ellenkezőjét tapasztaltam annak idején. Inas koromban, de később fiatal segéd koromban is uráztuk az idősebb szaki­kat, ezt természetesnek vettük, mert bizonyos te­kintélyt, tiszteletet jelentett. De ez most nem is lényeg, mert a közvetlenebb hang végül is megengedett csa­ládi, rokoni, baráti vagy munkahelyi körökben. M zt hiszem, dőlnénk a nevetéstől, ha batá- tomnak, vagy bármelyik kollégámnak azt monda­nám: „Nézd Kovács úr, ez azért nem megy..." ­vagy a kolléganőmnek: „Asszonyom, vissza az ön­gyújtómat, különben.. ." és nyilvánvaló, hogy a nagynéniket, nagybácsikat úgy szólítjuk, ahogy azt 'megszoktuk és ahogy ez illő is. De a tévé és rádió, de még az újság sem bírja el mindig a vállveregető hangnemet. Főleg úgy nem, hogy a megszólítá­sokkal már eleve különb­séget teszünk az „átlag­ember" és a „nagyember” között. Hát ez nem tetszett ne­kem a Panoráma műsor­ban. Rab Ferenc Ma lép életbe a személy- gépkocsik forgalmazásának új rendje Január 20-án életbe lép a személygépkocsik forgalmazásának egyes kérdéseit szabályozó minisztertanácsi rendelet, amelynek végrehajtásáról az érintett minisztériumok — BKM, a BM, a PM — tájékoztatták Kovács Ferencet, a Magyar Távirati Iroda főmunka­társát. A Minisztertanács rendelete, mint az a kormány legutóbbi ülése óta ismeretes, előírja, hogy új személygépkocsi — akár a Merkúrtól, akár a Konsumex ajándékautó szolgálatától OTP- Ikka akcióban vásárolták — há­rom éven belül csak az arra ki­jelölt -vállalótoknak, szövetkeze­teknek vagy azok közreműködé­sével adható el. Ez vonatkozik a rendelet hatályba lépése, vagyis 1979. január 20-a előtt vásárolt személyautókra is. Ma­gánforgalomban tehát csak az 1976. január 20-a előtt vásá­rolt kocsikat lehet értékesíteni. Egyes esetekben a kijelölt vállalatok, szövetkezetek közre­működése nélkül is átruházha­tó, megszerezhető a három év­nél nem öregebb gépjárművek tulajdonjoga. A rendelkezés ugyanis nem vonatkozik a kö­zeli hozzátartozókra. A tulajdo­nos a gépkocsit eladhatja, el­ajándékozhatja házastársának, egyeneságbeli rokonának, örök. befogadott-, mostoha- és ne­velt gyermekének, valamint örök- befogadó- vagy mostoha- és nevelő szülőjének, testvérének, akik azonban már szintén csak az előírásoknak megfelelően, az első forgalomba helyezéstől szá­mított három év eltelte után ad­hatják tovább magánforgalom­ban az autót. Nem kötelező a kijelölt vál­lalat igénybe vétele akkor sem, ha a házasság felbontása ese­tén, a házastársi vagyonközös­ség megszűnésekor kerül a ko­csi az egyik volt házastárs tu­lajdonába. Házasságon kívül is lehet közös tulajdon például az Először Magyarországon Nagyüzemi pecsenyefürj- tenyésztés Reménypusztán A reménypusztai Új Élet Termelőszövetkezet nándorligeti telepén a hónap elején kezdő­dött meg a fürjek nevelése. Már a harmadik tízezres „kor­csoportot” készítik elő, hogy amikor február elején megin­dulhat feldolgozásuk, a legna­gyobbak elérjék a kívánt súlyt. A háziasított japán fürj — amely nem azonos a mezei fürjjel — öthetes korában lesz ivarérett. Ekkor a tojó 17, a kakas pedig 15 dekagrammos. Solti Endre, a szövetkezet fő­állattenyésztője egy 17x8 centi- méteres papírtálcát tesz elém: fedolgozás után erre a tálacs- kára négy megtisztított, kibele­zett madár kerül, egyenként hét dekagrammos súllyal — a belga megrendelő kívánsága szerint. A kuvaitiak nagyobb, 8—10 dekás fürjeket kérnek. Ahhoz azonban, hogy a szi­gorú export-követelményeknek megfeleljenek, biztosítani kell a feldolgozás hygiénés felté­teleit. Ezért a szövetkezet kor­szerűsítette a Pécsi ÁFÉSZ fürj- feldolgozóját, ahol korábban — az azóta megszűnt — pécsi fürjtenyésztő szakcsoport ma­darait készítették elő fogyasz­tásra. A minőségre nagy súlyt fognak helyezni, hiszen a pia­con olyan konkurrensekkel kell felvenni a versenyt, mint az olaszok és a spanyolok, akik­nél hagyománya van a nálunk még csak most kezdődő nagy­üzemi tenyésztésnek. Februárra, amikor a feldolgozási engedély megérkezik, az első keltetésből származó fürjek mór elérik a vágáshoz szükséges súlyt. Az idei évre félmillió darabra kö­tött szerződést a szövetkezet a MAVAD-dol. A kelendő exportcikk a szá­mítások szerint jól fog jövedel­mezni: egy-egy madár három forint hasznot hajt. T. É. I. élettársi együttélés alatt szerzett kocsi. Ezért a rendelet lehetővé teszi, hogy az autót közvetlenül is át lehessen adni a tulajdo­nostársnak. A magánforgalom­ban azonban ilyen esetben is érvényes a továbbadás három éves tilalma, vagyis közvetítő szükséges az értékesítéshez. A Merkur vállalattal új sze­mélyautó vételére január 20-ig kötött eddigi szerződések vétel­ár-előlegét legkésőbb 1979. no­vember 30-ig 50 százalékra kell kiegészíteni annál a takarék- pénztári fióknál, ahol a 20 szá­zalék előleget befizették. Azok kivételével, akiknek 1979, évi szállítási határidővel igazolták vissza a megrendelést. Ha az OTP-kirendeltségen vagy taka­rékpénztárnál történt, akkor a különbözetet — a korábban ka­pott pénztári elismervényen fel­tüntetett — számlavezető OTP- fióknál kell befizetni. Az előleg­kiegészítéshez az érdekelteknek fel kell mutatni a Merkúrtól ka­pott - a megrendelőlap sorszá­mát is feltüntető — visszaigazo­lást. Természetes, hogy aki nem kí­vánja befizetni az előlegkülön- bözetet, a szerződéstől bármi­kor elállhat oly módon, hogy a számlavezető OTP-fióknál felve­szi a 20 százalék előlegét. A Merkur felbontja azokat a szer­ződéseket, amelyek vételár-elő­legét a megállapított határidő­re — legkésőbb november 30-ig — nem egészítik ki 50 százalék­ra. Ilyen esetben az OTP-fiókok a 20 százalék előleget átteszik folyószámlára, ahonnan az ősz- szeg november 30-a után is fel­vehető. A képek megvásárolhatók 4X Tóth Sándor balettigazgató megnyitja a kiállítást A Pécsi Grafikai Műhely kiállítása Harmadik alkalommal ren­dezi meg gyűjteményes kiál­lítását a Pécsi Grafikai Mű­hely. A legutóbbit tegnap dél­után nyitotta meg a Színház téri galériában Tóth Sándor koreográfus, a Pécsi Balett igazgatója. A megnyitón ott volt Takács Gyula, a Baranya megyei Tanács elnökhelyette­se, valamint számos érdeklődő. Ahogy Tóth Sándor is hangsú­lyozta megnyitó szavaiban, ez a kiállítás a Pécsi Grafikai Műhely megszilárduló keretei­ről, egy kialakult grafikus kol­lektíváról tanúskodik. Olyan alkotócsoportról, amely rend­szeresen dolgozik, kiállításokon szerepel itthon és külföldön, amellett kapcsolatot talál a más országokban élő és dol­gozó pályatársakkal is. A gra­fikai műhely tagjai számára megteremti a találkozás, a konzultáció lehetőségét, emel­lett fórumot biztosít tagjainak a nyilvános fellépésre, a kü­lönféle előadásokra, találko­zókra. A most megnyílt kiál­lításnak mindezen túl van egy nem műhelyjellegű érdekessé­ge is. A kiállított művek olyan sokszorosított grafikák, melyek kis példányszámban készültek, és a Képcsarnokkal való együttműködés eredménye­ként megvásárolhatók. Ezért lát a kiállítás látogatója szo­katlan módon árat is a mű­vek mellett, melyeket néhány házzal odébb, a Képcsarnok­nál meg is vehet. Az árak ugyan elég borsosak, viszont erről a kiállításról a kataló­guson kívül a neki tetsző al­kotást is hazaviheti a láto­gató. G. O. Erdós János Remény cimű al­kotása Május végére kész az átépített újmecsekaljai piac Az utóbbi időben olyan hí­rek keltek szárnyra Pécsett, hogy befejeződött az újme­csekaljai piac átalakítása. Hor­váth Endre, a városi tanács kereskedelmi osztályának osz­tályvezetője ezzel kapcsolat­ban a következőket mondotta: — Az átépítés még nem fejeződött be, csupán a felújí­tás első szakasza zárult le. Ennek során végleges helyükre kerültek az állami és szövet­kezeti szektor elárusító pavi­lonjai, ideiglenesen áthelyez­tük a magánkereskedőket, hogy az ellátás a felújítás ideje alatt zavartalan legyen. Most a második ütem munkái foly­nak, a háromhajós fedett el­árusítóterület épül. Ennek alap­területe 200 négyzetméterrel lesz nagyobb a korábbinál, itt helyezünk el 85 mozdítható, vasvázas elárusító asztalt. Ezt követően a rendelkezésre álló terület nyugati részén nyolc, egyenként 18 négyzetméteres pavilont állítunk fel, mind­egyikben azok a magánkeres­kedők árusítanak majd, akik eddig is az újmecsekaljai piacon kínálták oortékáikat. Az újmecsekaljai piac átala­kítása május végére várható, akkorra költözhetnek vissza a jelenleg kitelepített magánke­reskedők. Addigra eltűnnek a mostani, meglehetősen rossz állapotban levő pavilonjaik is. —hl— • • Összevont beszámoló taggyűlés a MOFA-ban Izgalmasnak, nagyon komoly tanácskozásnak ígérkezett a Mohácsi Farostlemezgyár párt- alapszervezeteinek összevont taggyűlése. Az okok nagyrészt közismertek. Meglehetősen fe­lemás év volt az 1978. Sikere­sen teljesítették termelési ter­vüket, de különféle okok miatt értékesítési nehézségek jelent­keztek. Nagy felelősséggel kel­lett dönteni az idei feladatok­ról, hiszen a megváltozott piaci helyzet, a belső gazda­sági szabályzók számos újszerű feladatot rónak a gyár kom­munistái, egész kollektívája elé. öt alapszervezet 135 párt­tagja közül 103-an vettek részt a taggyűlésen. (Nagyon figye­lemre méltó a megjelenés ará­nya, különösen, ha azt számít­juk, hogy a gyár dolgozóinak jelentős hányada vidékről jár be.) A résztvevők magas szá­ma kétségkívül egyik bizonyí­téka annak, hogy a MOFA kommunistái szívükön viselik a gyár eredményességét, cse­lekvő részesei akarnak lenni a gazdasági, politikai'életnek, a tömegszervezetek, tömegmoz­galmak ideológiai irányításá­nak. Ugyancsak e megállapí­tást húzta aló az, hogy a vi­tában tízen kértek szót, s lé* nyegre törően, a munka javí­Újat hozni, jobbat termelni tásának szándékával foglal­koztak az eredményekkel, s szóltak őszintén a hiányossá­gokról. Hasonlóképpen tárgyila­gos, tiszta képet adott a párt­vezetőség beszámolója az 1978. évben végzett munkáról. Úgy fogalmaztak, hogy a tavalyi eredmények egyedülállóak a vállalat életében. A gazdasági évet eredményesen zárták, a cselekvési programban kitű­zött célokat döntő mértékben teljesítették, összességében ja­vult az alapszervezeti munka színvonala, őszinte, kritikus és önkritikus légkör alakult ki a taggyűléseken. Érvényesült a párt irányító, ellenőrző szere­pe a gazdasági életben — a gazdasági vezetők önállóságá­nak és felelősségének csorbí­tása nélkül —, fejlődött az ideológiai képzés színvonala és a tömegszervezeti élet pártirá­nyítása. Az eredmények ismertetésén túl feltárták a hiányosságokat is. Gazdasági téren például a mennyiségi teljesítés mögött elmaradtak a minőségi muta­tók, teljesítésében nem válto­zott számottevően az export gazdaságossága sem, a mun­ka- és üzemszervezésben rejlő lehetőségeket nem sikerült kel­lő mértékben kihasználni. A pártéletben a későbbiek során átgondoltabban kell foglal­kozni a tagfelvételekkel. Az alapszervezetekben nem min­dig alapos a taggyűlések elő­készítése, előfordul, hogy a pártmunkát túl általánosan fo­galmazzák meg és a számon­kérés nem elég rendszeres. Igen alapos, részletes cse­lekvési programot dolgozott ki a MOFA pártvezetősége. Va­lamennyi munkaterületre, a sa­játos lehetőségeknek megfe­lelően fogalmazták meg a konkrét feladatokat úgy, hogy az üzemrészek együttműködé­se, összehangolt munkája is tükröződik abban. A vitában elhangzottak jó bizonyíték arra, hogy a közös­ség iránti felelősséggel gon­dolkodnak a gyár legmaga­sabb fórumának résztvevői. Szó volt arról, hogy a munka- és pártfegyelem erősítésében el­sősorban a megelőzésnek jus­son szerep,' hogy az alapszer­vezetek, a műhelybizottságok az agitációs munkában a ter­melést helyezzék előtérbe; a párt KB-határozatát a helyi sajátosságoknak megfelelően kell érvényesíteni, például nem másfajta termékeket, hanem újfajta felhasználási területeket kell felkutatni, s ennek meg­felelően átalakítani a termelés arányait. Tetszést keltett a gyár igazgatójának hozzászólása, aki nem általános elveket, ha­nem konkrét feladatokat fogal­mazott meg közérthetően, min­denki számára hasznosítha- tóan. Az összevont beszámoló tag­gyűlés egészében azt bizonyí­totta, hogy a gyár gazdasági vezetése biztonsággal számít­hat az ott dolgozó kommunis­tákra. k. Gr.

Next

/
Oldalképek
Tartalom