Dunántúli Napló, 1979. január (36. évfolyam, 1-30. szám)

1979-01-19 / 18. szám

*< 1979. január 19., péntek Dünantmt napló Egységes cselekvésre mozgósít A cselekvési program a terv­teljesítés segítője Az új gyártócsarnok Azonos célokért, sajátos eszközökkel Szép Lajos, a Szék- és Kár­pitosipari Vállalat siklósi gyá­rában tizennégy év óta a párt- alapszervezet titkára. Több mint huszonhat éve dolgozik itt —, ez első munkahelye. Ti­zenegy évig gépmunkás —, most áruforgalmi csoportveze­tő. — Társadatmi munkában lá­tom el a párttitkári teendőket — mondja. — Jól ismerem a gyárunkban dolgozókat és ter­mészetesen tanúja vagyok mind az emberek, mind a gyár fejlődésének, ölő- és heverő­bútorokat gyártunk, az ország minden részébe •szállítjuk ter­mékeinket. Bárszékeinket vá­sárolja például Kuwait, az NSZK is. Most sarokpad-gar- nitúrákból szállítunk Kanadá­ba mintakollekciót —, remél­jük megnyeri majd a rendelő tetszését. A gyár kollektívájának mun­kájáról elismerően beszél, a nem kevés gond ellenére ered­ményesen fejezték be az 1978- as esztendőt. — Jól kivette részét a mun­kából a gyár pártalapszerve- zete, a párttagok. A beszámo­ló taggyűlésen elemezzük majd a pártalapszervezet vezetősé­gének tevékenységét is, főként a termelést segítő munkát. Ez évi cselekvési program előkészületeiről folytatjuk a be­szélgetést, ugyanis a párt gaz­daságpolitikájának megvaló­sítása az alapszervezetek ré'- széről is alaposan átgondolt, céltudatos tevékenységet igé­nyel. — Legrövidebben talán így határozhatnám meg: a cselek­vési program a gazdaságpoli­tikai feladatok megvalósítását segítő, egységes cselekvésre mozgósító, a megvalósítás módját, a végrehajtás ellen­őrzését és módszerét tartal­mazó tennivalók összessége. Míg a, munkaterv az alap- szérvezeti pórtélét valamennyi területének legfontosabb kér­déseit tartalmazza. Nem sza­bad á kettőt összekeverni. Ed­digi tapasztalatom, hogy a cselekvési programok szerinti munka hatékonyabbá tette a pártszervezetek gazdaságban végzett tevékenységét. — Az elmúlt gazdasági év­ről milyen tapasztalatokat von­tak le —, hol kell ez évben a munkát jobbítani? — Mi sokféle anyagot hasz­nálunk fel termékeinkhez. Az alapanyagokat szállítók szá­mos esetben késve, vagy nem azt a fajtát küldték, amire szükségünk volt. Nos, itt a még jobb kooperációra kell törekednünk. Az akadozó anyagellátásnak hátráltató ha­tása van a termelésre. Ilyen körülmények között következik aztán a túlóra, a „most aztán húzzunk rá elvtársak" kény- szerűség. Volt ilyen. De azt is meg kell mondanom, hogy a nehéz helyzetekben mindig számíthattunk a párttagok pél­damutató munkája nyomán az egész gyár kollektívájára. Kü­lönösen a szocialista brigádok jártak az élen —, említhetem például a kárpitozó nők nagy­szerű munkáját is. Jelenleg öt szocialista brigádunk van —, de ezt a mozgalmat szeret­nénk ebben az évbén tovább­fejleszteni, még két brigádot megszervezni. Jó az együttmű­ködésünk a szakszervezettel, a KISZ-szel is. A folyamatos mun­kához kell még több segítsé­get adni pártszervezetünknek is —, mert az emberek dol­gozni akarnak és keresni is. — Csak az akadozó anyag- ellátás volt a gond? — Nem. Menetközben ter­mékszerkezetet is kellett vál­tani. Ez természetesen mun­ka- és üzemszervezési fel­adatokat is jelentett — ta­pasztalatom szerint a lehető­ségekhez képest sikerült ezt is megoldani. A készülő cselekvési prog­ramról mondja: — Mivel a cselekvési prog­ram a gazdaságpolitikai fel­adatok megvalósításával ösz- szefüggő kérdéseket ölel fel —, legfőbb feladatunknak tartjuk ennek már elkészítésénél is a gazdaságvezetéssel összehan­golni a tennivalókat. Tudatá­ban vagyunk annak, hogy pártszervezetünk akkor végzi el jól feladatát, ha a sokrétű teendőkből az adott időszakra vonatkozó leglényegesebbe­ket tudja kiválasztani, tehát a legfőbb tennivalókra összpon­tosítja az erőket. — Melyek ezek? — A folyamatos anyagellá­tás, a munka minőségének ja­vítása, a takarékosság, amely­nek nagy hatása van az ön­költségre is. Mindezeket szo­rosan a gazdaságvezetéssel kö­zösen kell megoldanunk, konk­rétan itt a gyáron belül. Saj­nos azonban, számos terüle­ten, hogy úgy mondjam, raj­tunk kívül álló okok beleszól­hatnak és akadályozhatják el­határozásaink valóra váltását. Csak egyet például a sok kö­zül: ha nedves, csomós fa­anyagot kapunk, ez kihat a termelékenységünkre, önkölt­ségünkre. Arról beszél, hogy a gazda­ságpolitikai célkitűzéseket rög­zítő cselekvési program meg­valósításához a szakszervezet­nek és a KISZ-nek is adott a munkája. — Említettem a minőség ja­vítását. Ezt segítheti például a gazdaságvezetés és a szak- szervezet azzal, ha dolgozóink részére továbbképző tanfolya­mot szervez. Már folyik a mun­ka gépi famegmunkáló tanfo­lyam szervezésére. A pártalap­szervezet is segít például agi- tációs munkával meggyőzni a dolgozókat ennek a tanfo­lyamnak elvégzése hasznossá­gáról. A példa említésével csak érzékeltetni akarom a megfelelő munkamegosztás szükségességét. Ugyanis a jól elkészített cselekvési program esetén is a munka csak akkor lesz eredményes, ha a párt­alapszervezet, a gazdasági ve­zetés, a tömegszervezetek is az elhatározott célokért dol­goznak —, de a sajátos esz­közeikkel. Garay Ferenc Ellenőrzések a vásárlók érdekében Tilos a vásárlót jogosulatlan előnyben részesíteni vagy hát­ránnyal sújtani, a vevőtől külön juttatást vagy más előnyt kér­ni, követelni, elfogadni. Az üz­letben levő árut visszatartani nem szabad. A belkereskedelmi törvény előírásai ezek a köte­lezettségek, amelyek érvényesí­tését különböző intézkedések­kel segíti és figyelemmel kíséri a Belkereskedelmi Minisztérium. Az előnyökért megkülönböz­tetett kiszolgálás lehetőségének megszüntetésére törekednek a megfelelő árufedezet, az igé­nyek szerinti kínálat megterem­tésével. Ezt szolgálják például a termékszerkezet korszerűsíté­sekor kieső cikkek pótlására ki­adott intézkedések, a kapacitá­sok bővítését segítő anyagi ösz­tönzők, támogatások. A minisz­térium rendelkezése az előjegy- zéses áruértékesítésre is azért született, hogy a vásárlók igaz­ságosabb sorrendben juthassa­nak hozzá a nem mindig folya­matosan kapható termékekhez. A minisztérium ellenőrzési programja alapján a kereske­delmi felügyelőségek a rendőri szervekkel együttműködve, vala­mint a vállalatok belső ellenőr­zésükön keresztül rendszeresen vizsgálják a törvény érvényesü­lését Az ifjúsági parlamentek tapasztalatai Baranya megyében Növekvő felelősséggel a közösség dolgai iránt övekvö aktivitás és konstruktivitás jellemezte az 1978. évi ifjúsági parlamenteket Baranya megyében — álla­pította meg együttes ülésén a Szakszervezetek Megyei Taná­csának elnöksége és a KISZ Baranya megyei Bizottsága. A múlt év őszén harmadíz­ben — az oktatási intézmé­nyekben hetedik alkalommal — rendezték meg az ifjúsági parlamenteket. Az előkészí­tést a megyében jól szolgál­ta az a tény, hogy a megyei tanács, az SZMT és a KiSZ MB meghatározta a közös fel­adatokat. A helyi előkészítő munkát azonban sok esetben megzavarta az, hogy a külön­böző felsőbb testületektől ér­kezett útmutatók nem voltak egységesek. Tavaly a parla­mentet csupán munkahelyi szinten rendezték meg, így a felvetődött kérdésekre helyben kellett válaszolni. Ez konkré­tabbá, konstruktívabbá tette a munkát. A munkajelleg érvényesült , A szocialista demokrácia e fórumaira a legtöbb munka­helyen meghívták a gyermek- gondozási segélyen lévő édes­anyákat és a sorkatonai szol­gálatot teljesítő fiatalokat is. A megjelenés aránya igen változó volt. Húsz százalék és a teljes részvétel között moz­gott. Általános tapasztalat­ként leszűrhető az, hogy ahol a korábbi ifjúsági parlamen­tek után a vállalat vezetése megfelelő intézkedéseket tett, ott a fiatalojc aktívan részt vet­tek az 1978. évi tanácskozá­sokon. Néhol azonban kö­zömbösség, érdektelenség kí­sérte a parlamentek munká­ját, ami arra kell hogy fi­gyelmeztesse az adott üzem állami és mozgalmi vezetőit, hogy javítani kell az ifjúság- politikai tevékenységet. A parlamentek megrende­zésében érvényesült a külső­ségektől mentes „munkajel­leg”. A gazdasági vezetők beszámolói tételesen foglal­koztak az elmúlt időszak if­júságpolitikai munkájának eredményeivel, gondjaival. Ahol nem volt elegendő fi­gyelemre méltó eredmény, ott bizony termelési tanácskozás­sá torzult a parlament. A hoz­zászólások nagy többsége reá­lisan és megalapozottan vi­lágított rá a munkahely, a lakóhely, az iskola kisebb, na­gyobb kollektívájának közös problémáira, örvendetes, hogy a hozzászólások több­sége lényegi kérdésekre irá­nyult. A fiatalok fokozódó fe­lelősségérzetét jellemezte az is, hogy kevés helyen álltak elő megalapozatlan követelé­sekkel. Több üzemben olyan javaslatokat tettek a fiatalok, amelyek megvalósítása a mun­kakörülmények javítása mel­lett a termelést is segítheti. E szemlélet bizonyítéka az, hogy mindenütt megnöveke­dett a munka- és üzemszer­vezéssel; az anyag- és alkat­részellátással; a munkavédel­mi problémákkal foglalkozó hozzászólások száma. A válaszadók igyekeztek elemző módon értékelni a ja­vaslatokat és az ötleteket. Több esetben kérték, hogy a fiatalok alkotó módon mű­ködjenek közre a megvaló­sításban. Ahol őszintén és a fiatalok igazságérzetét kielé­gítő módon válaszoltak, ott az esetleges nemleges felele­teket is megértéssel fogadták. Természetesen jó néhány ügy­ben nem tudtak a tanácsko­záson választ adni a fiatalok­nak. A parlament politikai ha­tása tehát naaybcn függ at­tól, hogy az írásbeli válaszok megszülessenek az adott idő­re és azokat a fiatalok elfo­gadhatónak találják. A tavalyi ifjúsági parlamen­tek voltak hivatva a követke­ző, időszak ifjúságpolitikai in­tézkedési ten/ének elfogadá­sára. Sajnos néhány vállalat­nál csak a tanácskozás nap­jára készült el a feladatterv, s ezeknél az üzemeknél az elfogadás formálissá vált, hi­szen nem előzhette azt meg az elemző vita. A javaslatok megvalósulása A szakszervezetek és a KISZ megyei vezető testületéinek közös tanácskozásán összessé­gében pozitívan értékelték az ifjúsági parlamenteket. A kö­zös állásfoglalás arra ösztön­zi az ifjúsági és a szakszer­vezeti vezetőket, hogy a kö­vetkező időszakban minél ak­tívabban foglalkozzanak a parlamenteken elhangzottak megvalósításával, a javasla­tok sorsával. Jobb kezével időnként a szí­ve tájékát dörzsölgeti. Lehet ez reflexszé vált, ki tudja hányszor ismételt mozdulat. Egy gyermek­kori betegség következménye, ötször átvészelt szívbelhártya- gyulladás és most bármily ne­hezére esett is, orvosi tanács­ra kérnie kellett a nyugdíjazá­sát. Toller László, a Népi Ellenőr­zési Bizottság Baranya megyei általános elnökhelyettese — hu­szonegy évig volt ezen a posz­ton - nyugdíjba vonult. Nagyon rossz? Bizonyára az. Most még­is tréfálkozik. — Sokat töprengtem, hogy a szívemre hallgassak-e, vagy — a szívemre. Az egyik „szív”, amely a ma­gyar nyelvben az érzelem sok­féle szinonimájának egyik alapszava, a másik, az embe­ri test motorja. Végül is az utóbbi mellett kellett dönteni. Kérem, hogy beszéljen ma­gáról, a pályájáról. Szavai nyomán szép lassan kikerekedik egy olyan életpálya, amely bővelkedik a tanulságos tapasztalatokban. 1949-ben kezdte a Pécsi Bőrgyárban, ügyviteli gyakornokként — Nagyszerű iskola volt ez — Akik «a hírekben szerepelnek Toller László A hibák feltárása valamennyiünk érdeke emlékezik vissza. — Talán itt volt a városban a legjobban szervezett számviteli rendszer. A főnökök, az idősebb kollégák nemcsak azzal törődtek, hogy az íróasztal melletti munkánkat értsük, hanem megismertették velünk a gyárban folyó munkát, a bőripar alapfogalmait is. így egyszeriben életközeibe kerül­tek a száraznak vélt számok is. Nem ártana ma sem hasonló, másutt is. A következő állomás a szőr­meipari egyesülés Budapesten, majd ismét Pécs, 1958 elején az Épületkarbantajló és Tatarozó Vállalatnál volt megbízott igaz­gató. A Népi Ellenőrzési Bi- . zottság megalakításakor a Pécs városi Bizottság elnökévé nevezték ki. — Nem tudtuk eleinte, ho­gyan is kezdjünk hozzá, hiszen nem volt ismert, bevált munka- módszer, csak a törvényt ős a végrehajtási utasítást ismertük. — Mik voltak a kezdeti ne­hézségek? — Többen nem értették a né­pi ellenőrzés valódi célját. Azt, hogy a társadalom minden ré­tegét bevonjuk abba a munká­ba, amellyel feltárjuk a hiá­nyosságokat, javaslatot teszünk azok megszüntetésére, A laiku­sok eleinte okvetetlenkedőknek, megszállott hibakeresőnek tar­tottak. Ma már egyre gyako­ribb, hogy a vállalati belső el­lenőrzés szövetségese a népi el­lenőrzésnek. — Mi volt a szép ebben a munkában? — A segítés lehetősége. Se­gíteni az embereket egyénen­ként is, segíteni a társadalom­nak a hibák feltárásában. És az, hogy a problémákat nem­csak a szabályok, hanem az emberek oldaláról is meg lehet közelíteni. Toller László nemcsak a mun­kahelyén, hanem a pártfelada­tok elvégzésében, a sport terén végzett társadalmi munkájában is igyekezett mindiq a legtöb­bet nyújtani. S hogy ez nem volt kevés, azt számos kitünte­tés — a Munkás-Paraszt Hata­lomért Emlékérem, kétszer a Munka Érdemrend arany foko­zata, a Magyar Népköztársasá­gi Sportérdemérem ezüst foko­zata — is bizonyítja. S most, a pihenés ideje alatt több idő jut a családra, a három unokára és természetesen továbbra is, a társadalmi munkára. Kurucz Gyula

Next

/
Oldalképek
Tartalom