Dunántúli Napló, 1979. január (36. évfolyam, 1-30. szám)
1979-01-17 / 16. szám
1979. január 17., szerda Dünantmt napló 3 Látogatás a Zalka Máté Katonai Műszaki főiskolán Katonatisztek lesznek A baranyai fiúk példamutatása Megkezdődött a visszaszámlálás az érettségi előtt álló fiatalok körében: hová tovább? Dolgozni, szakmát tanulni, vagy továbbtanulni? A katonatiszti pályára indulókat eleve sürgeti az idő, hiszen két katonai főiskolára a jelentkezés végső határideje: január 31. (A Kilián György Repülő Műszaki Főiskolára jelentkezőknek már december 20-ig kellett a pályázati papírjaikat beadni.) Az üzemmérnöki vagy általános iskolai tanári végzettséget adó Kossuth Lajos Katonai Főiskola, Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskola és a Kilián György Repülő Műszaki Főiskola bizonyára idén is sok baranyai fiatalt vonz, nekik nem kell külön felsorolni, hogy a sikeres márciusi felvételijük után milyen körülmények között és kedvezmények mellett tanulnak tovább négy évig. Az iskolákban és lapunkban is közzétett tájékoztatók ezekről részletesen beszámolnak. Beszéljenek a hallgatók A Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskolán zajló életről beszéljenek az ott tanuló baranyai hallgatók. A korszerű hétemeletes kollégiumi épületben az egyik századnál a parancsnoki iroda falán táblázatok, rajtuk nevek, tantárgyak és hónapok szerint az osztályzatok tarka sokasága. A délelőtti foglalkozások után sorra jönnek a hallgató sza- kaszDarancsnok-helyettesek és a mai jegyeket rávezetik a lapokra. Sobor József őrnagy 17 éve foglalkozik a tisztjelöltekkel: — Az első év a legnehezebb, bele kell zökkenniük a katonás életbe és meg kell tanulniuk tanulni. Sokan megkésve jönnek rá, hogy érdemes az elejétől komolyan venni a tanulást, hiszen aszerint kapják a tanulmányi pótlékot, ami a jeles eredmény mellett havi 500 forintot jelent. A további tiszti pályafutásukban az is sokat számít, ki mennyire vette komolyan a négy évet. A tantárgyaink kétharmada polgári, egyharmada katonai jellegű. A harc- és gépjárműtechnikai szakokra többszörös a túljelentkezés, pedig a többi ágazat is legalább any- nyira érdekes és \onzó. Garamvölgyi László elsőéves, vékony, nyurga, komlói fiú, az autószerelő szakmát cserélte fel a tiszti hivatással: — Két éve szereztem meg a szakmunkásbizonyitványt, szerettem volna továbbtanulni. Fél évet jártam a szakmunkások szakközépiskolájába, onnan mentem át tavaly a katonai előkészitő tanfolyamra. Januártól szeptemberig tanultam, sikerültek a vizsgáim és ősztől már a főiskola hallgatója vagyok. — Érettségi nélkül nem nehéz társaival versenyezni a tanulásban? — A ,,KET"-en behoztam az elméleti tudnivalókat, bár a be- gyakoroltság hiányát érzem, tudom van még pótolni valóm. Igyekszem megállni a helyemet. Többen vagyunk itt, akik „csak” szakmával jöttünk. Juhász József a pécsi gépipariban érettségizett 1975-ben, a műszaki főiskolára és ide is jelentkezett, mindkét helyre felvették, mégis ide jött. Negyedéves. — Gépészként, itt mindent, a legmodernebb technikát is megtalálom. Jórendű vagyok, így a havi illetményem a tanulmányi és a szakaszparancsnok helyettesi pótlékkal, a zászlósi rendfokozattal túl van a havi ezresen. Nős vagyok. 14 hónapos a lányom, havonta egy hétvége kivételével mindig otthon lehetek. Minden szakma kötöttséggel jár- A kötöttséget megszokta? — Mindenkit a katonai pálya kötöttségével rémisztgetnek. Miért? Az orvostól miért nem kérdezik ugyanezt, de tulajdonképpen minden szakma egy sor kötöttséggel jár. Egyébként jól érzem magam. Kosarazom az iskola NB ll-es csapatában. Kertész Zoltán a mohácsi Marek József Mezőgazdasági Szakközépiskolából jött ide a légvédelmi rakétatüzér szakra, másodéves. — Hárman jelentkeztünk az iskolánkból mezőgazdasági főiskolára és ide, mindhárman itt kötöttünk ki, egyikünk kiesett az egészségügyi vizsgálatnál. Bátyám négy évvel előttem végzett itt, ismertem, láttam az életüket. feltárta a jó és kevésbé csábító oldalát, megfogott ez a pálya. Rajparancsnok vagyok, tagja az irodalmi színpadnak, fakultatív tantárgyként a közművelődést is tanulom. Gépjármű szakon érettségizett a Pécsi Széchenyiben 1976-ban Trencsényi Ferenc, a légvédelmi rakétatüzér szakon másodéves. — A víz alatti átkelésre alkalmatlannak találtak, ideirányítottak. Nem bántam meg. Érettségi után egy évet dolgoztam az ércbányánál, aztán mégis úgy döntöttem, jelentkezem katonai műszaki főiskolára. Hobbym az autóvezetés és a technika, ez utóbbi viszont kárpótol az autókért. . Siklósi Sándor végig osztálytársa volt Kertész Zoltánnak, természetes, hogy most is egy szobában laknak. — A mezőgazdasági gépek helyett a repülőgépek érdekeltek, Szolnokra jelentkeztem szerelőnek, aztán itt kötöttem ki. A mostani szakomról korábban keveset tudtam, most már megszerettem. A tanulás is megy, jórendű vagyok. Az énekkarban énekelek. Hogy szakasztársaim is megtudják, milyen a mohácsi busójárás, most szervezzük a látogatást. Mozgalmas kulturális élet Huszár-bajuszáról is sejteni lehet, hogy népi táncos, valójában a harcjárműtechnikai szak harmadéves hallgatója Molqár József. — Komlói vagyok, Pécsett a „vegyigépben" érettségiztem, jelentkeztem a műszaki főiskolára is, mégis ide jöttem. Az előbb kérdezte Juhász Józsefet a megkötöttségekről, ami más helyeken is egyre több, én az ittenit sem érzem annak. Az ifjúsági klubban beszélgetünk, amikor szolgálatból betoppan Szolnok Tamás harmadéves hallgató, klubvezető, aki Molnár József osztálytársa volt a szak- középiskolában. Nyolc évvel ezelőtt hozták létre a Komlói Áfész műanyagfeldolgozó üzemét. Akkoriban kizárólag PVC-kötőidomokat gyártottak, és a dolgozók létszáma alig haladta meg a húszat. Az elmúlt esztendőben a már 120 főt foglalkoztató melléküzemág termelési értéke elérte a 36 millió forintot. A műanyag üzemben a PVC mellett néhány éve mór polietilént is feldolgoznak. Tavaly a PVC és polietilén üzemrészek fele-fele arányban hozták a termelési értéket. A PVC idomoknak mintegy 500 — Felvettek a Pollackra is mégis ide jöttem, mert a gépjárművek jobban érdekelnek. Ügy érzem, jól választottam. — Milyen az Hiúsági klubjuk? — Elnyertük a Magyar Néphadsereg Kiváló ifjúsági klub címet, megpályáztuk másodszorra is. Klubvezetői tanfolyamra járok, hogy még jobban értsek hozzá, hogy még vonzóbb, ötletesebb programokkal tudjam becsalogatni a fiúkat. Készülődés a vizsgára Megkezdődött az igazi hajtás, január 20-tól egy hónapon át mindenki vizsgalázban ég. A fiúk mosolyogva mondják, ilyenkor még a külső kapcsolatokat is pihentetik, éjjel-nappal tanulnak a négyszemélyes szobájukban. Barát, hozzátartozó, kislány megértő, hisz nem mindegy, milyen vizsgajegyek kerülnek a leckekönyvekbe. Utána ismét minden a régi, a katonaruhás főiskolai hallgató sem különb a többi fiatalnál. Murányi László Múzeumot alapítanak a Kesztyűgyárban Kesztyűmúzeum alapítását határozta el a Pécsi Kesztyűgyár, amelyet — hárommillió párat meghaladó évi termelésével — a világ egyik legnagyobb kesztyűipari vállalataként tartanak számon. Eddig több mint kétszáz pár régi készitésű kesztyűt gyűjtöttek össze. Van köztük vállig érő báli kesztyű, s frakkhoz illő férfikesztyű a múlt század végéről. Anyaguk is sokféle, a finom csipkétől az antilopbőrig. Felkutatják és elhelyezik a múzeumban a kesz'- tyűmesterség régi eszközeit, s hozzákezdenek a kesztyű történetének feldolgozásához is. A múzeum megnyitását 1980-ra tervezik. változata készül Komlón, többek között ívek, könyökök, elágazások, szűkítők. Polietilénből szinte megszámlálhatatlanul sokféle termék készül, de zömmel tasakok, hordtáskák, zsákok, bútorvédő és mezőgazdasági fóliák kerülnek ki az üzemből. A Komlói Áfész széles körű üzleti kapcsolatai révén az egész országba eljutnak a PVC és polietilén termékek. A szövetkezet áruinak zömét azonban a megyei nagykereskedelmi vállalatokon keresztül értékesítik. Műanyag termékek Komlóról az egész országba Állja még a rohamot a kertvárosi ÁBC Ezrek boltja V árosunk egyik legexponáltabb helye a Ivov-kertvárosi ABC. Hellyel-közzel 25 ezer ember asztalára biztosítja az alapvető élelmiszereket és minden mást, amit tud. Időről időre nagyobb és nagyobb rohamokat áll: csak az ott dolga-’ zóknak tudható be, hogy az egyre dagadó vásárlói igények nem „repesztették szét” a falait, nem söpörték el mindenestül. Az ott dolgozó — a szó nemes és tiszta értelmében vett — kereskedőknek. Érdemes a pultok mögé nézni, érdemes feltenni a kérdést: vajon honnan veszik az ABC dolgozói azt a pluszt, azt a fizikai és lelki többletet, amely — a körülményeket figyelembe véve — a városrész zökkenőmentes ellátását eredményezi? Amikor pattanásig feszülnek az idegek Kezdjük a száraz, nehezen ehető dolgokkal: a város második legnagyobb üzlete — ebben a műfajban —, alapterülete 1200 négyzetméter. Ugyanakkor a város legnagyobb forgalmát mondhatja magáénak, s csak példálózva: ötszöri árufogadással napi 23 —25 mázsa kenyeret, kétszeri fogadással 2500 liter babatejet és 6000 liter „szabad”-te- jet ad át sajátos mechanizmusán keresztül Kertváros lakóinak. Egy alkalommal 380 vevőt fogadhat — ennyi a kézikosarak száma is — s optimális — azaz maximummá felgyorsított — forgási sebesség mellett 3 perc alatt 100 vásárló juthat a pultok és az önkiszolgáló gondolák érintésével a pénztárakhoz. A nyitás hónapjábag — 1977 áprilisától — 5 millió 900 ezer forint, 1977 decemberében 9 millió forint, 1978 decemberében pedig 11 millió 400 ezer forintos forgalmat bonyolítottak le. Tavaly közel 100 millió forintot hagytak itt a kertvárosiak. Informátorom, Juhász István üzletvezető szerint ha a napi forgalom úgy 120 ezer forint körül mozog, aránylag (!) nyugalom van. Napi 150 ezer forintos forgalomnál a bolt majdhogynem „leblokkol”, az eladók és a vásárlók maximális összhangjára van szükség, hogy a kulturált kiszolgálásvásárlás elemeit sikerüljön megtartani. Ebben az esetben már néha pattanásig feszülnek az idegek. Csak megjegyzésképpen : nem egy, se nem kettő olyan napja volt a kertvárosi ABC-nek, amikor 190 ezer forint feletti forgalmat összesítettek záráskor. (!) Az ABC 60 dolgozóval és 25 tanulóval próbál lavírozni ebben a csatában: napról napra a saját gondokat otthon hagyva, mosolyt és jókedvet erőltetve — adva — állnak be az eladók a pultok mögé, hordják megállás nélkül a raktárakból a fakkokba az árut, mérik a húst, a szalámit, blokkolják a tételeket. A kertvárosiak nemcsak abból veszik észre a városrész épülését-szépülését hogy az úton túl, a „siklósi" negyedben gomba módra nőnek a házak. Abból is, hogy egyre zsúfoltabban indulnak ki a végállomásról az autóbuszok, egyre nehezebb felkapaszkodni a csuklósokra — ülőhelyről álmodozni nem érdemes —, s abból is, hogy egy-egy szombat délelőttön, péntek délutánon a kertvárosi ABC ajtajában rekedő tömeg fogyni nem akaróan nő-növekszik, s a bejárati ajtón tízesével-hú- szasával lehet „kosárra kapni". Ez is új színfolt egyre gyakoribb színfolt... (Pedig ilyenkor a bolt „bedob” plusz 40 kosarat.) r Ev végére 30 ezren leszünk!? A nyitáskor 17 ezer 600 lakosa volt a városrésznek, erre, no meg a várható növekedésre tervezett a kollektíva. S talán egyeseknek újdonság, de — tudományos módszerrel készültek, hálódiagrammal, a vásárlói szokások tanulmányozásával, sok-sok egyébbel. Akkor az egy főre jutó havi fogyasztás úgy 700 forint körül mozgott, ez adta a bolt fel- töltésének alapkulcsát: s csak példálózva: még azt is kiszámították, hogy a 6 milliós indítókészlet hány százaléka legyen az italáru, a háztartási cikk... Aztán úgy két-három havonta — a vásárlói jelzések nyomán — újabb és újabb aránymódosítások következtek. . . Hiszen ma már 25 ezer ember lakik Lvov-Kertvárosban. Juhász Istvánnak így nemcsak kereskedőnek kell lennie, hanem „állandó megfigyelőnek" is, aki szinte napi kapcsolatban áll az építőkkel, s így tudja, hogy melyik hónapban hány új lakosa lesz a városrésznek. Már húsvétra készül: akkor a mai 25 ezer ember mellé újabb 1600 lakó érkezik. S év végére majdnem ötezer! S mindehhez csak egy ABC! Úgy gondolom, nem keli kereskedőnek lenni ahhoz, hogy megállapítsuk: nemcsak az „ezrek boltjában”, hanem a városrészben *is, néha elhangzik majd egy-egy keresetlen szó! Mit tehetnek? Állniuk kell! A 2-es ABC kollektívája minden dicséretet megérdemel, minden ott vásárló háziasszony és szatyorral járó férj igazat adhat nekem: a tumultus, a rohamok ellenére jó a bolt kínálata. (Ehhez jó tudni: a helyi FÜSZÉRT-en kívül az áruk jó 15 százalékát közvetlenül a szegedi, budapesti, kaposvári nagykerektől szerzik be.) A lassan kétesztendős múltban csak egyszer fordult elő. hogy estére kifogyott a kenyér . . . Nem árt tudni azt sem — s ez a kollektíva hozzáállásáról tesz tanúbizonyságot —, hogy az itt dolgozók nem a többletmunkájuk, nem a forgalom után kapják a fizetésük plusz százalékait. Számukra szinte mindegy, hogy 100 vagy 200 ezer forintos a napi forgalom. Fixjutalékosok, s a hírek szerint a vállalat vezetősége ez alól nem adhat felmentést, mert akkor felborulna a fizetési mérleg. A rendes fizetések többszörösét kéne jutalék címén kifizetni! Sajátos ellentmondás: az élet termelte ki. (Zárójelben: a legalacsonyabb eladói fizetés 1900— 2000 forint között van.) Az újságíró úgy érzi — és véli —, hogy mindezek tudatában a vásárló is egy kicsit másképp lép be majd e boltba, némi megértést és cinkosságot vállal az eladókkal a Ivov-kertvárosi összetartozás jegyében. S azt a sok bosz- szúságot, mérget, ami a ’ nap minden percében elérheti az embert, nem itt adja ki, s főleg tudja és hiszi: a gyakori tumultusokról, az időrabló sorban állásokról az eladók mit sem tehetnek. Elismerés és dicséret Talán azok, akik a kertvárosi lakótelep bábáiként megfeledkeztek a „járulékos beruházásokról" — mit csűrjem- csavarjam a dolgot — a megfelelő ellátás megteremtéséről. Az sovány vigasz, hogy állja még a rohamot a kertvárosi ABC. Mit tehet? Állnia kell. S visszatérve a cikket indító kérdésre — vajon honnan veszik az ABC dolgozói azt a fizikai és lelki többletet, amely munkájuk, maradéktalan ellátásához szükséges? — csak azt mondhatom: nem tudom. Kozma Ferenc
