Dunántúli Napló, 1979. január (36. évfolyam, 1-30. szám)
1979-01-14 / 13. szám
1979. JANUÁR 14. KÉPRIPORT DN HÉTVÉGE 7. Victor Vasarely Szvjatoszlav Richter Gilbert Bécaud J Ó dolog a világhír? Kérdezzünk csak meg egy pályája kezdetén tartó táncdalénekest, biztosan igennel fog válaszolni. De egy fiatal matematikus, egy középkorú könyvelő feltehetőleg ugyanígy felelne. Ámde kérdezzünk meg egy világhíres öreg tudóst, írót vagy muzsikust is. Az egyik hegyi faluba menekül a híre elől, a másik filozófiába, a harmadik csak fáradtan tűri ... A világhír tehát se jó, se rossz, mindenki törekszik vagy vágyik rá, de aki elérte, ritkán büszke ettől. Talán azért, mert a világhír relatív értékű. Kalandorok, háború- csinálók, véreskezü diktátorok is elérték, de rövidebb-hosz- szabb időre megszerezhető távordító-világbajnokságok- kal, valakinek a lepuffan- tásával, botránnyal, szerencsés véletlenek egybejátszá- sával. Ki híresebb, Arisztotelész, vagy Néró? Lee Oswald vagy Szentgyörgyi Albert? Ha meg még a hírközlő eszközök káprázatos sokaságára, menedzserek ügyességére, reklámhadjáratokra gondolunk ... És mégis: a világhírrel való közvetlen találkozás az emberek többségének „feldobó" élmény. Megbizserge- ti az agyat. Föllobbantja a szürke hétköznapot. Ábrándozásra késztet. Az ember úgy érzi, azok a képletes Reflektorok, amelyek a világot pásztázzák —hogy amire rávilágítanak, az MINDENKI számára látható legyen - azok most őt is megvilágították. Zavartan hunyorog ebben a szimbolikus fényben, kicsit kihúzza magát, megnyalja a szája szélét. Legjobb oldalról igyekszik mutatni az arcát. Néha kicsit zavartan elmosolyodik. Magában összehasonlításokat tesz. Mi lenne, ha ő állna ott... Ha neki kellene . .. Talán kicsit meg is borzong: micsoda kockázatos dolog, micsoda strapa. Esetleg kifütyülik az embert. Miért ne? Megtörtént már. De ha nem, hát akkor is . . . Egyik város, másik város, szállodák, egyforma reggelik, virágok, rajongók, autogramok, vonat, repülőgép, autó . . . Lakik egyáltalán valahol ez az illető? És a világhírrel találkozó talán azzal ballag haza, hogy hát szó, ami szó, szép dolog 0 világhír, de az se kutya, hogy az ember este papucsba bújik, kényelmesen megvacsorázik, megiszik egy fröccsöt a tévé előtt, s legföljebb elábrándozik róla, hogy ma már híres énekes is lehetne, ünnepelt hegymászó, nyilatkozó politikus, ha ugye időben meggondolja magát... Lehet, hogy a világhírű embereknek egyik város olyan, mint a másik. Ámbár néha nem az, a világhírű emberek is emberek, ők is gyűjtik az emlékeket. De az biztos, hogy róluk a többi emberben marad valami emlék ott, ahol megfordultak. Lám, itt vannak néhányon a híresek közül, akik egy estére vagy kettőre megfordultak mifelénk. Emlékszünk rájuk? Mindnyájan hoztak valamit ide is, valami emlékezetest. Muzsikát, látványt, nosztalgiát, vidámságot, szórakozást. Az egyéniség varázsát. VILÁGHÍR Suzi Quatro Kobayashi Ken-lchiro Dr. Lajos László felvételei
