Dunántúli Napló, 1979. január (36. évfolyam, 1-30. szám)
1979-01-11 / 10. szám
e Dunántúlt napló 1979. január 11., csütörtök Az Elnöki Tanács az elmúlt év utolsó napjaiban alkotott törvényerejű rendeletével, a Pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskolához csatolta a bajai vízgazdálkodási főiskolát. Ez az intézmény. 1962-től 1970-ig felsőfokú technikumként, azt követően pedig a Budapesti Műszaki Egyetem kihelyezett főiskolai karaként működött. Juhász Jenővel, a Pollack Mihály Műszaki Főiskola főigazgatójával beszélgetünk arról, mit jelent ez a változás a két intézmény életében. — Az Elnöki Tanácsnak ez a rendelete a főiskolák szervezetének és működésének ész- szerűsítéséről szól. Számunkra mindenekelőtt azt jelenti, hogy legfelsőbb fórumaink jóváhagyták azokat a kezdeményezéseinket,' amelyeket már korábban tettünk az oktatás korszerűsítése érdekében. 1978. január 1-vel ugyanis megszüntettük a karokat és a tanszékeket, s hét intézetet hoztunk létre. Jelenleg ilyen szervezeti forma — a műszaki főiskolákat tekintve — rajtunk kívül csak a Győri Közlekedési és Távközlési Főiskolán létezik. A bajai vízgazdálkodási kar előtt több alternatíva állt. Mi örülünk, hogy végül is hozzánk került, s azt hiszem, most már Baján is így vélekednek erről. Az ésszerűség is ezt a lépést diktálta, hiszen mélyépítési szakunk számos rokon problémával foglalkozik. A távolság sem nagy a két város között, van tehát bőven indok az egyesítésre. — Milyen szervezeti formában kapcsolódik a PMMF-hez a bajai kar? — Főiskolánk nyolcadik intézete lesz. Két szak tartozik hozzá, ennek megfelelően általános és mezőgazdasági, valamint vízellátási-csatornázási üzemmérnökök kerülnek innen ki. Marxista-leninista, pedagógiai és számítástechnikai intézetünknek egy-egy kihelyezett csoportja tanítja a nem szakmai tárgyakat. Az oktatói kar felfrissítésére egyébként máris sikerült tekintélyes szakembereket megnyernünk. 1979. szeptember 1-én pedig már új, korszerűsített tanterv alapján indul a tanév Baján. — Létesítményekkel hogyan van ellátva az intézet? — Őszintén megmondom, az öröm mellett nagy gond is szakadt a nyakunkba ezzel az egyesítéssel. Bajai intézetünk szép helyen, a Sugovica partján épült, de nincsenek laboratóriumok, nincsenek megfelelő műhelyek; hosszú ideje nem volt itt érdemleges fejlesztés. Márpedig a korszerű fölszereltségére büszke Pollack Mihály Műszaki Főiskola nem engedheti meg magának azt, hogy egyik intézete elavult módszerekkel oktasson. Éppen ezért kollégáim már elkészítették a fejlesztési programot, s — bár ez fokozott megterhelést jelent számunkra — még ebben az ötéves tervben szeretnénk jelentős beruházásokat megvalósítani. Ehhez felettes hatóságainktól és az Országos Vízügyi Hivataltól anyagi támogatást kapunk. Főiskolánk országos beiskolázású intézmény, ezért a Baján tanuló, közel háromszáz diák részére kollégiumot is kell majd építeni. A jelenlegi kollégium ugyanis kicsi, s az albérleti viszonyok talán még rosszabbak, mint Pécsen. H. J. A tégla a sírkamra lépcsőjéről származott Luxusvilja Sopianae mellett Merőben más, mint a környéken ismertek Részlet a római villa feltárásából; a központifütés-rendszer téglapillérei (Sz. Burger Alice dr. felvétele) Ritkán találkozik a régész olyan magatartással, mint a kővágószöllósi római villa ku- tátója, Sz. Burger Alice dr., a Magyar Nemzeti Múzeum osztályvezetője. — A MÉV területén, a vállalat gépkezelője találta meg munka közben az első római téglá’t — idézi a régésznő az 1977-ben indult feltárást. — A tégla a sírkamra lépcsőjéről származott... Az előkerült kis részletek tisztázása után Tóka Jenő, a MÉV igazgatója kijelentette, hogy méltányolják az így előállt helyzetet. Levonultak onnan, vállalták az ásatások költségeit, sőt a téli állagmegóvást is. Baranya megye Tanácsa is támogatta azt a tervet, hogy a feltárás után látogatható műemléket alakítsunk ki a Jakab-hegy alján levő római villa területén. — Miért olyan jelentős ez a véletlenül előkerült anyag? Hiszen római villa több is található Pécs környékén . . . — Ez igen sok új adatot szolgáltat a korról, melyben emelték és lakták. Merőben más, és jóval korábbi, mint a környéken ismertek. A III—IV. századi pannóniai villák létezését bizonyítja, a szinte ismeretlen III. századról ad egy sor tárgyi bizonyítékot. Igen sötét korszak ez, háborús idő, a szarmata betörések kora. Ebből az időszakból találtuk meg tehát ezt a Sopianaetól 7 kilométerre, a virágzó város vonzáskörében épült villát, amely a mai 6-os út nyomvonalán haladó római nagyútra, a hadiútra nézett. Magas rangú tisztviselő vagy katona, mindenesetre kiemelkedő személyiség lehetett a tulajdonosa. — Milyen életfeltételeket kínált a villa a másfél évezreddel itt élt lakóknak? — Télen-nyáron lakhatóak voltak épületei, melyekben a legnagyobb kényelem és komfort nyomait találjuk: központi fűtéssel, fürdővel volt ellátva a villa, megtaláltuk a csatornázás, az üvegablakok nyomait, a márványtöredékeket. Egy földbirtok, egy latifundium közepén állt, és a tulajdonos luxusvillája lehetett. Egy apszissal díszített belső udvarú, igen szép épületegyüttesről van szó, melyhez persze gazdasági épületek, istállók, raktárak és a rabszolgák lakásai csatlakoztak. Az eddigi kutatási eredmények olyan magas életszínvonalról, olyan fokú luxusról tanúskodnak, amely ritkaság- számba megy ebben a korban, Pannóniában. Mintegy másfél század éremanyagát találtuk az épületmaradványok között; ezek mutatják, hogy többszöri átalakítással, milyen hosszú ideig lakták gazdái. Az elmúlt régészeti szezonban sikerült tisztázni az épület alaprajzát. Az idén az egyes részletek tisztázására kerül majd sor. A régészeti kutatást a rekonstrukciós munkák követik majd, hogy aztán a nagyközönség is megismerhesse a Kő- vágószöllősön talált értékes római kori műemléket. Gállos Orsolya Giccs nélkül \ Egy népi iparművész portréja Göb Péterné 20 év óta vezeti a szakkört Valljuk meg, túl sokszor nyúlunk még giccsekért a pénztárcánkba, álművészek alkotásaiért is tudunk lelkesedni, és egy kis népieskedésért sem megyünk a szomszédba. Ilyen körülmények között hihetetlennek hangzik, hogy egy baranyai kis faluban egyetlen egy cicás, hattyús „bökö- dött" párnát sem találtak, amikor valamilyen okból végigkérdezték az asszonyokat. A csoda Bakócán történt, a zselici dombok ölében fekvő csöppnyi községben, ahol az oroszlói műút az utolsó házak előtt tudtul adja: nincs tovább. A bámulnivaló esetet Göb Péternétől tudom, s őt biztos forrásnak kell tekinteni: húsz éve vezeti a bakócai asszonyok népi iparművészeti szal^körét, amely annak idején hetven taggal indult, s ma is, ebben a tévés, autós, mozis világban is ötvennél többen járnak a foglalkozásokra, s dolgoznak otthon is. Göb Péterné, Emmi néni az iskolában tanult hímzés-horgolás csíráiból tudatos gyűjtőmunkával bontakoztatta ki mai tudását, aminek elismeréseképpen éppen mostanában kapta meg a Népi iparművész címet. Kezemunkáját szebbnél szebb térítők, blúzok, vánkosok, falvédők dicsérik. Nem ezekre a legbüszkébb. Kedvtelve cirógatja végig a gyönyörű fekete stóla vajszínű torontáli mintáit, ám hangja érezhetőbben melegebbé válik, amikor a bakócai lányok és asszonyok szorgalmáról, ügyességéről, szépérzékéről beszél. — A mi asszonyaink csak eredeti népi minta alapján dolgoznak — mondja. — Kalocsai motívumokkal indultunk húsz éve, s eljutottunk a régi stílusú, úgynevezett ókalocsai mintákig. A hagyományosan elterjedt, zsúfolt kalocsai hímzés ma már divat, mindenki ezt csinálja. A mi szakkörünkben ezzel már nem foglalkozunk. Most a karádi hímzés a sláger Bakócán. Néprajzosoktól, népi iparművészektől, megyei tanácsi dolgozóktól kapunk nagyon sok segítséget. Gyakran megyünk szakköri kirándulásokra, onnan is hozunk mintákat. Jómagam mind bejártam azokat a helyeket, ahonnan motívumokat használunk fel. A szakkör állandó központja Göb Péterné lakása, az öreg iskolában. Van ugyan hivatalos foglalkozási idő, munkaterv is, de a legnagyobb lendítőerő minden bizonnyal az, hogy bárki, bármikor jöhet tanácsért Emmi nénihez. így érthető, hogy a sok közös élményben részesülő bakócai asszonyok munkái a népművészet igazi értékeit reprezentálják, s szereznek megyei és országos szinten is dicsőséget alkotóiknak. Göb Péterné népi iparművész ottjártamkor lábadozott hosszú betegségéből. Várják vissza nagyon a szakköri tagok tanítómesterüket, hiszen hamarosan készülni kell az újabb kiállításokra, kirándulásokra. A kör úgy teljes, ha ő is ott van. H. J. Pályaválasztási tájékoztató Döntés előtt A helyes pályaválasztásnak számos nélkülözhetetlen előfeltétele van; a továbbtanulásra jelentkezések időszakában mindenesetre a lehetőségek tényszerű ismerete a legfontosabb. írásunkban — az illetékes művelődésügyi és munkaügyi szervek által rendelkezésre bocsátott adatok alapján — a megye középfokú iskoláiban nyíló lehetőségekről adunk tájékoztatást. Nemrég a szak- középiskolákkal, most pedig a gimnáziumokkal kapcsolatos változások mindenképpen szükségessé tesznek némi „emlékeztetőt”. Tájékoztatónk további részeiben az egyes iskolatípusokkal kapcsolatos néhány gyakorlati tudnivaló, s ami a legfontosabb, a választható szakok, szakmák, osztályok felsorolása következik az alábbi csoportosításban: szakmunkásképző iskolák, szakiskolák (egészségügyi szakiskola, gépíró és gyorsíró iskola), szakközépiskolák, gimnáziumok. Tájékoztatónkban végeredményben az általános iskolát most befejező tanulók lehetőségeinek közlésére szorítkozunk. Kivételt képeznek a szakmunkásképző intézeteknél a középiskolát végzettek számára a fenntartott szakmák, ezeket a felsőoktatási intézményekben továbbtanulni nem szándékozó gimnazisták — és szüleik — figyelmébe ajánljuk. o Pályaválasztás — iskolaválasztás A megfelelő pálya, illetve iskolatípus választásánál — egyéni elképzeléseink, adottságaink mellett — nem hagyhatók ügyeimen kívül a lehetőségek sem, végeredményben tehát a társadalom, a népgazdaság igényei, elvárásai. Erre a következőképpen „figyelmeztetnek” a folyó tanévre vonatkozó beiskolázási mutatók: a megye középfokú iskoláiba jelentkezett, illetve felvett mintegy ötezer tanuló közül szakmunkásképző intézetben folytatja tanulmányait 2637 tanuló (52,8%), szakközép- iskolában 1250 tanuló (25%), gimnáziumban 996 tanuló (19,9%) s végül szakiskolában 112 tanuló (2,3%). A „divatos" vagy divatosnak vélt szakmákra, szakokra, osztályokba — vagy egyáltalán: iskolákba — történő túljelentkezés számos kevéssé előrelátó pályaválasztót hozott nehéz helyzetbe az elmúlt év folyamán is. A kényszerű és kései „pálya- módosítás" kivált akkor tűnik reménytelenül nehéznek, ha egyes iskolatípusokat, szakokat és szakmákat teljességgel kihagyunk a számításból, pályaválasztásunk túlságosan — és indokolatlanul — „egyvágányú". Néhány szót, az egyes iskolatípusok képzési céljával, funkciójával kapcsolatban! Mindenekelőtt tudni kell, hogy a közvetlen munkába- állásra a szakmai képzettséget is adó középfokú iskolák: szakmunkásképző iskolák, szakiskolák és szakközépiskolák készítenek elő a legalaposabban, míg a felsőfokú továbbtanulásra a gimnázium nyújt szélesebb körben hasznosítható alapokat. Ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy mind a szakmunkásképesítést, mind a középfokú szakmai képesítést nyújtó szak- középiskolák megfelelő általános műveltséggel is felvértezik tanulóikat, érettségi bizonyítványt adnak, melynek birtokában mindenekelőtt a szakközépiskolo szakirányának megfelelő főiskolák és egyetemek vehetők célba elsősorban. (Illetve megfelelő szakmai gyakorlat után — ugyancsak szakirányú — technikus minősítés szerezhető.) Mindez eléggé közismert, azt azonban már kevesebben tudják, hogy a szakmunkásképző iskolák és újabban a szakiskolák közismereti (magyar, történelem, matematika stb.) tananyaga is oly módon került kialakításra, hogy az — munka melletti tanulással megfelelően kiegészíthető az ún. szakmunkások szakközépiskoláiban. Itt a szakmunkásképző iskolákban elsajátítottak folytatásképpen csakis közismereti tárgyak — idegen nyelv nélkül) kerülnek oktatásra, s a megszerzett érettségi bizonyítvány alapján megnyílik az út az egyetemekre, főiskolákra; természetesen itt is elsősorban szakirányban. Az alapvetően „általánosan művelő" gimnázium esetében is gondoltak arra, hogy a végzettek nagyobb része szükségszerűen nem kerülhet be egyetemekre, főiskolákra, vagy nem mindenki talál magának olyan munkahelyet, munkakört, amelynek betöltéséhez, a munkával, munkakörrel kapcsolatos szakmai tanfolyamok elvégzéséhez a gimnáziumban megszerzett általános isme- meretek adják a legjobb alapot. Egyrészt továbbra is lehetőség van arra, hogy a végzett fiatalok rövidített (1—2 éves) nappali képzés keretében szakmunkásbizo- nyitványt szerezzenek. (Mint ismeretes, főként az elméletigényesebb szakmákban tartanak fenn helyet számukra a szakmunkásképző iskolák.) Másrészt pedig a jövő évben életbe lépő új gimnáziumi tantervek nyomán oly módon változik — tartalmában és szellemében egyaránt — a gimnáziumi képzés, hogy a végzettek esélyei általában is megnőnek a közvetlen elhelyezkedés, a munkahelyi beilleszkedés szempontjából, s nem csupán adminisztratív területen. Lényegében a célt szolgálja a tagozatos osztályok többségének megszüntetése, s az első két évben egységesen általános jellegű, azt követően pedig a fakultatív tantárgyaknak megfelelően differenciált képzés bevezetése a gimnáziumokban. A képzés ideje iskolatípusonként változó. Néhány rövidebb képzési idejű szakmától eltekintve három év alatt fejezik be tanulmányaikat a szakmunkásképző iskolák tanulói; a gyorsíró és gépíró iskolákban két év, az egészségügyi szakiskolákban megint csak három év a tanulmányi idő. Négyéves a képzés a szak- középiskolákban és a gimnáziumokban. Végül emlékeztetünk a jelentkezésekkel kapcsolatos határidőkre. A végzős általános iskolások jelentkezési lapjait március 20-ig (az óvónői szak esetében március 10-ig) továbbítják az első helyen megjelölt középfokú iskolákba. Speciális felvételi rendje van a Művészeti Szakközépiskolának; ide — az iskolaigazgató átiratával — január 31-ig lehet jelentkezni. A szakmatanulást választó középiskolás fiataloknak ajánljuk, hogy jelentkezési lapért, illetve további tájékozódás céljából forduljanak közvetlenül a szakmunkás- képző iskolához. Boda Miklós, a Baranya megyei Pályaválasztási Tanácsadó Intézet munkatársa Elnöki tanácsi döntésre Pécsi főiskola intézete Baján Uj kollégium, laboratórium a tervekben
