Dunántúli Napló, 1978. december (35. évfolyam, 331-359. szám)
1978-12-10 / 340. szám
DN HÉTVÉGE 10 . TUDOMÁNY 1978. DECEMBER 10. 0 corvina kódexek hazatérése Az 1848—49-es magyor szabadságharc leverése után az emigrációba kényszerült honvédek ezreinek adott menedéket Törökország. A török kormánynak ez a nemes gesztusa indíthatta a budapesti egyetemi ifjúságot arra, hogy erőteljes rokonszenv-mozgalmat indított, szorgalmazta a török —magyar barátságot. 1876- ban, amikor Törökország a cári Oroszországgal háborúba keveredett, a magyar egyetemi ifjúság küldöttsége látogatást tett Konstantinápolyban, és egy díszkardot ajándékozottá török hadsereg fővezérének. A magyar ifjúság képviselőinek Konstantinápolyban tett látogatását, baráti kéznyújtását meglepő nagylelkűséggel viszonozta II. Abdul Hamid szultán: az 1541-ben Budáról, Mátyás király könyvtárából elhurcolt kódexek közül 35 db corvina kötetet visszaadott a Budapesti Magyar Egyetemi Könyvtárnak. Az értékes ajándékkal Musztafa Tahir bej, a szultán hadsegéde indult Budapestre, de az orosz cár •közbelépésére az osztrák diplomácia elérte azt, hogy Tahir bej nem utazhatott közvetlenül Budapestre, hanem Bécs- ben adta át a corvinákat. A gyönyörű intarziával díszített, sötét meggyszínű bársonnyal bélelt jávorfa-szekrényke 35 db corvinát tartalmazott, ezeknek pontos jegyzékét továbbá a török kormány külügyminiszterének francia nyelvű levelét az alábbi szöveggel: „Magas Porta, Külügyminisz- tréium 1877. ápr. 17. Rektor Úr! Ö császári Felsége, a szultán óhajtván a nemes magyar nemzet iránti rokonszenvének tanújelét adni, méltóztatott felajánlani a pesti egyetemnek 35 kötet történelmi és tudományos művet, melyek már 3 század óta őriztetnek a császári könyvtárban. Musztafa Tahir bej alezredes, őfelsége szárnysegéde e tárgyakkal Pestre küldetvén, megbízatott önnek átadni a kérdéses köteteket a mellékelt katalógussal együtt. Visszaadván e műveket a pesti egyetemnek, Felséges uram új bizonyítékát kívánta adni a barátságnak és becsülésnek, mely feloldhatatlcn köteléket képez a két nemzet között. Részemről Rektor Úr. megtisztelve érzem magam ily kellemes hír közlőjéül szolgálni. Fogadja Rektor Úr nagyrabecsülésem kifejezését: aláírás: SZAFVET" A corvinákat 1877. április 25-én adták át Becsben a monarchia külügyminisztériumában, és április ?8-án szállították haza Pestre, az egyetemi könyvtár épületébe. Itc az egyetemi" rektor és Budapest főpolgármesterének a jelenlétében múzeológusaink és legkiválóbb történelemtudósaink (Pulszky Ferenc, Römer Flóris, Ipolyi Arnold, Szász Károly stb.) azonnal átvizsgálták az értékes küldeményt. Rómer Flóris tudós régészünk a corvinákban található miniatú- rókból, címerekből, Mátyás király nyolc szimbólumából (sárkány, vedres kút, méhkas, gyémántköves gyűrű, hordó, földgömb, homokóra, tűzkő és acél) egy emléklapot állított össze, amely az akkor legolvasottabb hetilapban, a Vasárnapi Újságban meg is jelent. Az emléklap közepere helyezte el ős Buda várának legrégibb ismert rajzót. Az alamizsnás Szent János temploma mellett álló „Corvinc könyvtár” épületéből a tudomány világosságának a su-' garai terjednek szét a fővárosra és az egész országra. A corvinák hazaérkezése lázba hozta Magyarországot, mindenütt ünnepelték a törököket, szimpátiatüntetéseket rendeztek. Az öröm akko- hágott a tetőfokára, midőn egy Konstantinápolyból érkezett sürgöny hírül adta, hogy Seikh Szuiejmán vezetése alatt egy 15 tagból álló törck küldöttség indult el Budapestre, hogy a magyar ifjak látogatását vi- szorozza. Ennek fogadását a hivatalos kormányszervek már nem tudták megakadályozni, bcr mindent elkövettek. A szultán ugyanis magánembe'ek utazásának nyilvánította a küldöttséget, és az osztrák külügyminisztérium tiltakozására azt válaszolta: Törökország alkotmánya titlja a személyes szabadság megszorítását. így tehát a küldöttség mégis megérkezett Magyarországra. Útja valóságos diadalme- íet volt. Minden nagyobb helységben (Fehértemplom, Temesvár, Nagykikinda, Szeged, Félegyháza, Nagykőrös, Cegléd, Monor, Vecsés) lelkes tömeg ünnepelte, éljenezte őket. A küldöttség 1877. április 29-én érkezett meg Budapestre, ahol az egyhetes tartózkodásuk alatt minden mai képzeletet fölülmúló ünneplésben volt részük. A különböző egyletek, testületek, intézmények kézről kézre adták őket. Díszlakoma díszlakomát követett, fellengző pohárköszöntők hangzottak el mindkét részről. A török küldöttség látogatásáról még a látogatás évében megjelent egy vörös selyembe, zöld bőrbe kötött, aranymetszésű emlékkönyv, amelynek egy példánya most került elő Szigetváron. Svarda Nándor nyugalmazott postaműszerész ajándékozta a szigetvári Várbaráti Kör gyűjteményének. Molnár Imre, a szigetvári Várbaráti Kör elnöke A VISSZAKAPOTT QUINTUS CURTIUS KODEX KÖTÉSÉNEK HÁTSÓ TÁBLÁJA. A reneszánsz kori könyvkötészetben o tipikusan magyar stílust képviseli. Barna bőrkötés, préselt arany bogyókkal, arabeszkekkel és aranyvirágos, lombozatos díszítésekkel, amelyeknek motívumai a XV—XVI. századbeli magyar hímzések motívumaival megegyeznek. A tábla közepét Magyarország és Csehország préselt koronás címere foglalja el négyeit pajzsban. Mátyás király tudatosan honosította meg könyvtárában ezt az önálló könyvkötői stilust, hogy könyveit mások könyveitől megkülönböztesse. A sok ezer kódexet és ősnyomtatványt tartalmazó Corvina könyvtár köteteiből ma a világ ütvén nagy könyvtárában 168 kötetet őriznek, féltett kincsként. A magyar könyvtárakban mindössze 43 corvina kötet található. Kifogásolható kiállítások Nem akarunk ünneprontók lenni azzal, hogy a POTE csarnokában nemrégiben rendezett Szlavónia-Baranya mezőgazdasági és élelmiszer-kiállítást kritizáljuk, hisz a jól sikerült kiállítás szakmai szempontból minden dicséretet megérdemel, mi csak a nyelvi hibák ellen emelünk kifogást. ' A Széchenyi téren elhelyezett tájékoztató tábla szövegével kezdjük, ahoj az élelmiszer-kiállítás összetett szó nem kötőjelesen, hanem két különálló szóként szerepelt. Nem régen írtunk arról, hogy az összetett szavakat, ha hat szótagnál hosszabbak, kötőjellel kell jelölni a két fő összetételi tag határán. A POTE udvarán és csarnokában elhelyezett gépek mivoltáról kétnyelvű tájékoztató táblák világosították fel a látogatókat. E táblák szövegét minden bizonnyal nem ellenőrizte senki, mert alig akadt helyesírási szempontból hibátlan felirat. A legtöbb hiba az egybe- és: a különírásból fakadt. Ilyen szövegeket olvashattunk: füst fejlesztő generátor, malac nevelő ketrec stb. Az 1954 óta érvényben, lévő új helyesírási szabályok éppen e kérdésben nem mindig következetesek, és ezért kellett a Helyesírási tanácsadó szótár bevezetőjében helyesírásunk alapelveit e kérdésben is tisztázni. Bizony, a füstfejlesztő és a malacnevelő szavakat egybe kellett volna írni, mert a különírt malac nevelő jelzős kapcsolat erősen félreérthető. A legtöbb látogató fejét csóválva állt meg ennél a táblánál : Kamara a kolbász termikus befejezésére Régebben nem nagy különbség volt a kamara és a kamra szó között, de ma már mindegyik mást jelent. Beszélünk kamaraszínházról, kamarazenéről, kamaraénekesről, de kamarakolbászról nem szól még a mese sem. Tollvégre kívánkozik két másik kiállítás is. Ezekről is bőségesen beszámolt a Napló, ezért írunk róluk. Mindkettő Budapesten a HUNGEXPO rendezésében nyílt meg. Az egyik a BUDATRANSPACK, a másik a TRADE-MARK. A róluk írt cikkből megtudtuk, hogy az első nemzetközi anyagmozgatási és csomagolási kiállítást, a másik pedig nemzetközi védjegykiállítást jelent. A kiállítók kisebbik része külföldi volt, s talán ezért adták a szájízüknek megfelelő kiállításcímet. Tény azonban, hogy mindkét nemzetközi bemutatót hazai vállalataink és szövetkezeteink részére rendezték. Magyarországon pedig még nem tud mindenki angolul. Nem lehetett volna mégis magyarul? T. I. m A RÓMER FLÓRIS ÁLTÁL ÖSSZEÁLLÍTOTT EMLÉKLAP. Az emléklap főhelyén Mátyás király cimerpajzsa, a nyolc ezüst-, illetve vörös pólyával, mellette a kettős kereszt, majd Dalmáciának három koronás oroszlánfeje, Csehország ezüst kettős farkú oroszlánja és a szivpajzsban a Hunyadi család kék mezőben, arany ágon álló, csőrében arány gyűrűt tartó, jobbra néző hollója. Mátyás cimerpaj zsától balra Beatrice királyné, négyeit pajzsa foglal helyet: Magyarország nyolc pólyája, az Anjou-háznak kék alapon tündöklő liliomai, az ezüst mezőn fénylő jeruzsá- lemi aranykereszt és Aragónia vörös-arany oszlopai. A külső keretben áll Mátyás és Beatrice portréja, a magyar birodalomhoz tartozó országok, hercegségek címerei között. Fotó: Pálffy Cézár Forgácsok Szenteleky Kornél életéből Pécsett élő kortársak nyilatkoznak az íróról Négy évvel ezelőtt Pécsett, a Mátyás király utca 26, számú ház falára márványtábla került, hogy hirdesse a vajdasági magyar irodalom szervezőjének, a neves írónak, költőnek, műfordítónak és szerkesztőnek, Szenteleky Kornélnak emlékét. E házban született ugyanis 1893- ban, 85 évvel ezelőtt Sztanko- vics György és Koszity Terézia gyermeke. A család azonban — az anyai ág kivételével — csakhamar elkerül Pécsről. Kornél áz orvosi diploma megszerzése után a jugoszláviai Szivácon folytat orvosi gyakorlatot. így válik Szenteleky életsorsában Pécs a kibontakozás, Szivác a beteljesülés állomásává. A szi- váci doktor reggeltől estig biciklivel járta a Vajdaság három falujának poros útjait, hogy megnyugvást, gyógyulást vigyen a szenvedőknek. De író, költő is volt, akinek a fárasztó nappalok után csak az éjszaka jutott írásra. Álmai, vágyai ilyenkor szárnyia kaptak, és csodálatos sorok énekeltek az emberi munka szépségéről, az emberekbe vetett hitről, szerer tétről. Prózája hangulati árnyalataival, finom tájleírásaival erősen lírai miniatűrjeivel olyan kiváló nyelvművészt jelez, akinek impresszionista képei mögött gyakran sejlik föl kora nehéz problémája: a kisebbségi sors akkor nehéz emberi helyzete. A sors különös érdekessége, hogy amíg a Sztankovics család Pécsről végül is Szivácon települt le, addig ma olyan vérbeli sziváciak élnek Pécsett, akik jól ismerték, közvetlen kapcsolatban voltak Szentele- kyvel. Merkel Ottó és Váróczi János Pécsett élő nyugdíjasok már, de szüleik ősi sziváciak voltak, ők is ott töltötték életük, fiatalságuk javát. Kedves családi környezetükben elbeszélgetve velük, érzem, hogy újraélik az eltűnt idők Szenteleky- hez fűződő meghitt emlékeit. — Családom majdnem valamennyi tagja Szivácon született — kezdi a beszélgetést Váróczi János. - Édesapám Újszivácon volt orvos, és így Kornél természetszerűen gyakran eljárt hozzánk. Kellemes megjelenésű, kedves ember volt, nagyon szerette á gyermekeket, gyakran fürdött velünk a közeli kanálisban. — Élménye nem akadt? — De igen. Nyolcéves koromban hegedülni tanultam. 13 éves koromban zenetanárom, Schmidt József zenekart szervezett, abban Szenteleky volt a zongorista. Mindig fecs- kefarkú gallérban járt. Egyik zenekari estünkön frakkban, fehér selyemnyakkendőben jelent meg. Nővérem első, én második hegedűt játszottam. Egy ízben elbámészkodtam, nem tudtam a kottát követni, s ezért egy ujjnyira a húrok fölött a légüres térben húzogattam a vonót — különös öltözékben: akkor kapott rövidnadrágos szmokingban. — Egy ízben — veszi át a szót Merkel Ottó — tárogatós kvartettet szervezett Kornél. Édesapám sziváci patikus volt, s szívesen látott vendégei voltak a kvartett tagjai. Kornél nem volt bőbeszédű ember, de néhány mondatot mindenkivel váltott. A szerbeket és németeket éppúgy szerette, mint a magyarokat. Csodálatosan tudott mesélni. Csüngtünk az ajkán, szinte láttuk mindazt, amit mesélt. Nagyon jó humora is volt. Még most is látom, ahogy poharát simogatva előadott egy-egy jóízű anekdotát vagy valamelyik faluban fölszedett babonát. Ezeket később műveiben újra életre keltette. — Milyen orvos volt? — Inkább írói beállítottságú ember volt de mint orvos is fáradhatatlanul dolgozott reggeltől estig. A patikánkba betérő szegény emberek gyakran elmondották, hogy nem fogadott el tőlük semmiféle díjazást. Közben Merkel Ottó az egyik fiókból elővesz egy kékfedelű füzetet: Sziváci Élet — olvasom. Alcíme: Pikkelő Piknik-lap, A szerkesztők személye is elárulja, hogy ironikus, tréfás lapról van szó. Gombostűs Iván és Csalánovics Csalán szerkesztették, de főmunkatársul fogadták Tüskéssy Pált és Csiklandozó Pétert. Kiadja: akinek rosz- szul emészthető gyomra van. Ára: felülfizetés. A Sziváci Élet nem vonult be az irodalomtörténeti alkotások közé, de arra alkalmas volt, hogy görbe tükröt tartson olvasói elé. hogy mosolyogjanak a hibákon, fonákságokon úgy, „ahogy az angyalok és bölcsek szoktak". Az 1923-ban kiadott füzet tréfás évi beszámolót is közöl a sziváci kulturális életről. Belőle megtudjuk, hogy a Sziváci Klub több szerb és magyar vígjátékot (köztük Móricz Zsigmond Csiribirijét is) adott elő. A szereplők közt ott találjuk „a ragyogó tollú Írót, dr. Stankovits Kornélt" és a csinos Poth Erzsit, akit az író közvetlenül a halála előtt feleségül vett. A Sziváci Élet vidám, dévaj- kodó hangját egyetlen vers töri csak meg: Az életem. A harmincéves szerző így ír: A temetőben a gödör már Rútul, zordul ásítozik A kántor eszében a bor jár, S a pap szörnyen unatkozik. A vénasszonyok óbégatnak Hamisan egy gyász-éneket, Es fásult szívvel elhantolnak Egy bús falusi életet, Egy életet. A költő megérzése tíz év múlva — 45 évvel ezelőtt — sajnos beteljesült. Sírja a szi- vaci temetőben van. Tóth István
