Dunántúli Napló, 1978. december (35. évfolyam, 331-359. szám)

1978-12-10 / 340. szám

DN HÉTVÉGE 4. BELPOLITIKA 1978. DECEMBER 10. Á Dráván átlépő város Együtt születtek mint Mursa és Sopianae, együtt vészelték át közel két évezred megpró­báltatásait, mint Eszék és Pécs, s immár három és fél évti­zede együtt fiatalodik a két szomszédváros, öt esztendeje o kétezer éves kapcsolat hi­vatalosan is testvérvárosi for­mát öltött. Amikor esztendőkkel ezelőtt először jártam Eszék óváro­sában, annak szépsége már akkor megindított. Néhány he­te közelebbről is megismerhet­tem. A Tvrdzsa az ókori Colonia Aelia Mursa helyén épült, a gazdag római múlt emlékei a múzeumban és közterületeken megtalálhatók. Az évszázadok folyamán a város körül, amely hátát mindenkor a Drávának vetette, félelmetes erődrend­szer alakult ki. A túlpart felől csak az ún. Koronaerőd jelen­tett bizonyos védelmet. Az erődrendszer felett a XIX-XX. század fordulója húzta meg a lélekharangot. A lerombolás tervét 1905-ben dolgozták ki, mondván: akadályozza a város fejlődését. Pedig akkoriban Eszék már erőteljesen fejlő­dött — a Tvrdzsától függetlenül. Tőle keletre az Alsóváros (ma zömében itt találhatók Eszék fontos ipari üzemei), nyugatra pedig a Felsőváros (amit mi egyértelműen Eszéknek hi­szünk). A századeleji háborúk megakasztották a bontást, ami csak 1922-ben folytatódott, de akkor már igen radikálisan. Az akkoriban még létező sánco­kon át utat építettek, átvezették a villamost, majd 1926-ban az erődfalakat is lerombolták az alapokig. Mindössze a Lipót és a Jenő bástya maradt meg részben, valamint a víztorony és a vízikapu. Akkor aztán megállították a további rombo­lást és elkezdődtek a próbál­kozások a „maradék" megóvá­sára. Ma már az óváros az, ami a Tvrdzsából előttünk van: egy alapvetően barokk városne­gyed, egyszerű és tiszta for­mákkal, szerény és pompás épületekkel, értékes együtte­sekkel. A felszabadulás utáni Eszék vezetői vállalták maguk­ra a Tvrdzsa új életre keltésé­nek nehéz, de hálás feladatát. Ez pedig: a hallatlanul mély­re süllyedt lakásviszonyokat korszerű városi színvonalra emelni, az épületeknek vissza­adni jellemző stílusjegyeiket, aktív és kreatív védelmet adni a városrésznek, amelyet fizi­kailag és társadalmilag egya­ránt be kell kapcsolni a város életébe. A Tvrdzsa ma különle­ges helyet foglal el Eszék vá­rosfejlesztési tervében, s jog­gal, hiszen a város történeté­nek kőbe foglalt dokumentu­ma, egyben a nemzeti történe­lemnek is része. Az újjáélesztés terve kész. Egy tekintélyes szakértői bizott­ság dolgozta ki, s a tervet 1976-ban könyvalakban is meg­jelentették. A Tvrdzsa múltját és jövőjét egykorú rajzok és térképek, sokirányú vizsgálódá­sok dokumentumai és munka- térképei, továbbá a helyreál­lítás tervrajzai elevenítik meg. E kötetet lapozgatva óhatatla­nul is hatalmába kerít a gon­dolat: vajha mi is így állnánk a pécsi belváros sokat emle­getett rekonstrukciójával, s lenne a kezünkben egy hason­ló, megvalósításra kész prog­ram .. . Tudom: egészen más az eszéki óváros helyzete, hi­szen egy olyan városrész nyu­godt, minden zavaró tényezőtől mentes rekonstrukcióját készít­hették elő, amely csak igen kevéssé vesz részt a város egé­szének aktív életében. Tény azonban, hogy a Tvrdzsa fel­újítására, új tartalommal való megtöltésére bizottság alakult, pénzügyi alap is van a re­konstrukcióhoz, s a programot — úgy tervezik — az ezredfor­dulóig megvalósítják. A Tvrdzsa Eszék egyfajta kulturális cent­rumává válik. És miközben a hajdani Eszék rekonstrukciójának első tapogatózó lépéseit teszik, erőteljes ütemben fejlődik az Alsó- és Felsővárosból lett mai Eszék. Pécsi szemnek ez az Eszék nem egyéb, mint a Biok Centar 1. — itt van a Szuper­market — és a Trg Slobode — itt meg a NAMA található és a csodálatos föld alatti bevá­sárlóközpont. De csakugyan ennyi volna Eszék? Ha a bevezető sorokbantör- ténelmi párhuzamot próbál­tam vonni a két város között, akkor most egy másfajta ha­sonlatosságra hívom fel a fi­gyelmet. Eszék kb. 12 km hosz- szan elnyúló „szalagváros", amelynek átlagos szélessége alig haladja meg a 2 km-t. A város is az utóbbi években kez­dett erőteljesen dél felé ter­jeszkedni. Ök is kerekebb vá­rost szeretnének formálni, s eb­ben a Dráva sem jelenthet akadályt. Tessék csak kimenni a Drá- va-partra és ott végigtekinteni. Látni ott egy szálloda-tornyot, egy igényesen megformált épü­letsorral, ami immár nem fordít hátat a folyónak, hanem átte­kint a túlsó partra. Mellettük öreg házak sora tűnt már el, szabaddá téve a terepet újabb építkezésekhez. Veljko Prole, az ottani beruházási vállalat igaz­gatója (csak a könnyebb meg- érthetőség kedvéért nevezem így a Városépítési Intézetet) vázolta fel számomra a város- fejlesztés elgondolásait. Mindenekelőtt: a városnak ma 110 ezer lakosa van, az ezredfordulóra talán eléri a 200-at. A távlati fejlesztési ter­veket 1953—63 között dolgozták ki, a most látható fejlődés er­re alapul. Ama terv készítésé­nél vetődött fel először, hogy a várost a Dráva bal partján is fejleszteni kell. Az új Dráva- parti épületek ezért is tekinte­nek át már a túloldalra. Há­rom esztendeje készült el a terv korszerűsített változata. Ez a terv a balparton már a mos­tanival közel azonos nagyságú városrész építését irányozza elő. „De mielőtt átmennénk, ezen az oldalon kell minden lehetőséget kihasználnunk" — jelentette ki az igazgató. Erre pedig van bőben lehetőség. Ha a „Felsőváros" legszebb utcáit elhagyjuk, igen-igen elavult házsorok között járhatunk, míg az új városrészekbe nem érünk. Sok a bontanivaló, sok újnak lehetne helyet csinálni... De, gondolom, ebben is hasonlí­tunk: drága dolog ezekhez az avult városrészekhez nyúlni, egyszerűbb a „szűzterületeken” újat építeni. És ezek az újak? Tanulságos sétát tettem a déli városrészben. Nem messze a Tvrdzsától kezdődik, s az el­ső kapavágások talán két év­tizeddel ezelőtt eshettek meg. Legalábbis az épületeken ez nyomon követhető. Az elsők még dísztelen, jellegtelen do­bozok, aztán látni, ahogy mű­ködni kezdett a fantázia, a szépre törekvés és az egyre mutatósabb épületek építésze­tileg is harmonikus együttesei válnak uralkodóvá, Levegősen, sok zöldbe ágyazottan elhelye­zett épületek, amelyek típuson­ként nem túl sűrűn ismétlőd­nek. Egy-egyből négy-öt épület áll egymás közelében úgy el­helyezve, hogy az együttlét egyáltalán nem zavaró. Talán azért, mert egyedileg is jól megkomponált épületekről van szó? ... Az újabbaknál alagút- zsaluval dolgoznak, s ebből a hallatlanul sokat nyújtó szer­kezetből (amivel magyar épí­tészek is sok szépet produkál­tak már), minden lehetőt ki­hoznak. E városrész szomszéd­ságában születik Eszék új sportközpontja: a 30 ezer né­zőt befogadó stadiont előre­gyártott elemekből az idei lab­darúgó idény előtt két és fél hónap (!) alatt építették meg. S errefelé épül a várost elke­rülő országos főút, amelyről gondosan kialakított csomó­pontokon át ágaznak le a vá­rosba vezető utak. De térjünk vissza a Dráva- partra. Veljko Prole irodájá­ban hatalmas makett mutat­ja a majdani Eszék képét. Itt tátni, hogy a szálloda-torony mellett további magasépülete­ket terveznek, s azokat egy „lepénysor” köti össze. Az el­sőszülöttről, a Hotel Osijekről feltétlenül el kell mondani, hogy 14 hónap alatt épült fel, s hogy ezzel Veljko Prole egy­általán nem elégedett, hiszen — úgymond — a tengerparton 8 hónap alatt építenek fel egy hasonló objektumot. Vajon a testvérvárosi kapcsolatok jegyé­ben nem lehetne-e felderíteni — és persze átvenni — valami nálunk is hasznosíthatót ebből a gyorsaságból? A múltból indultam, röppen­jünk hát a jövőbe. Ez a jövő mindenképpen a túlparthoz kötődik. Ez pedig ahhoz, hogy hidakat kell építeni a Dráván. Jelenleg kettő van: a pécsiek által is jól ismert közúti és vasúti híd. Az utóbbit át akar­ják helyezni Visnjevachoz, ez­által a vasútvonalat is éssze­rűbben vezethetik (magyarul: kiegyenesítik). Az egyik új köz­úti híd a keleti ipari övezetnél épül — ide telepítik egyébként a mai belváros fejlődését za­varó ipartelepeket —, egy ki­sebb a Tvrdzsa nyugati olda­lán vezet át a túloldalra, a kö­vetkező pedig a mostani téli kikötőtől néhány száz méterrel feljebb ível majd át a folyón. Ezek együtt egy új városszer­kezet izgalmas lehetőségének hordozói. Hársfai István Orfű ORFÜ ÉS ABALIGET Ddiilőteriilet - városkörnyék Orfű és Abaliget — túlzás nélkül mondhatjuk — város- környék, méghozzá Pécs vá­roskörnyéke volt attól a pilla­nattól kezdve, hogy területük üdülőhelyi fejlesztése megkez­dődött. Hivatalosan azonban csak 1979. január 1-től válnak azzá, részeként egy széles kö­rű közigazgatási átszervezés­nek. Mikor is volt az a bizonyos pillanat? Valamikor a 60-as évek első felében, amikor az első parcellázások megtörtén­tek, s elkezdték — természe­tesen pécsiek — az első nya­ralóházakat építeni. Természe­tesen? Orfűn 1050, Abaligeten pedig 150 üdülőteleknek a tu­lajdonosa pécsi, érdekeltsé­gük az előbbinél 96, az utób­binál 75 százalékos. A pécsiek — magánszemé­lyek és intézmények — akik orfűi—abaligeti nyaralóépítés­re szánták magukat, azonban azzal találták szemközt magu­kat, hogy az építési engedély­től kezdve mindenért Sásdra kellett menni, holott mindazt a hivatalt helyben is megta­lálták volna. „Fű alatt” ment is szóbeszéd kezdettől fogva: mennyire másként lehetne, ha . . . Az orfűi tanács egyszer kezdeményezte, hogy ha nem is a város, de legalább a pé­csi'járás venné át őket. A helyi tanácsot természete­sen nemcsak a pécsi illetősé­gű nyaralótulajdonosok, hanem a helyi lakosság érdeke is izgatta. Mert azért akárhogy is vesszük, Pécsről mindig is könnyebb volt eljutni Sásdra, mint Orfűről. Egy negyedórás, félórás ügyintézés a közleke­dés nehézkessége miatt egy egész napot vett igénybe. An­nak az orfűinek is, aki Pé­csett dolgozik. Közlekedés és munka.. Ez a két téma került minduntalan előtérbe, amikor minap Mol­nár István abaligeti és Erdősi Antal orfűi tanácselnökkel a városkörnyéki státuszból eredő lehetőségekről beszélgettünk. S a kettő — igen szorosan ösz- szetartozik. A közlekedés dolga bonyo­lult, de ha találna a Volán jó megoldást, a munkával sem lenne gond. Április közepétől szeptember közepéig, amíg a nyári menetrend „él”, nincs gond. viszonylag elegendő a járatsűrűség. De amint véget- vet a Volán a szezonnak (le­gyen akármilyen szép és hosz- szú a vénasszonyok nyara), a terület téli álomba merül, s hét hosszú hónapon át az 5 órai autóbusz az utolsó, ami­vel Pécsről ki lehet jutni. — Orfűiek, abaligetiek emi­att nem is tudnak Pécsett mást, csak egyműszakos mun­kát vállalni. A szakmunkásta­nulók a szülő zsebébe vágó albérletbe költöznek, a felső­tagozatos bejáró általános is­kolások pedig kimaradnak a délutáni programokból — so­rolja Erdősi Antal. — Két au­tóbusszal megoldhatnák az orfű—abaligeti közlekedést, elegendő volna csak az új- mecsekaljai végállomásig já­ratni őket... A közlekedés különben e te­rület örökzöld témája, s talán sohasem lehet úgy rendbeten- ni, hogy mindenki elégedett legyen. De olyasmin talán le­hetne segíteni, mint amiről Molnár István tett említést: — Hozzánk nagyon sokan jönnek vonattal, de a barlang és a vasútállomás közötti au­tóbuszösszeköttetés úgyszólván csak a vasúti menetrendkönyv­ben létezik. A valóság az, hogy a kirándulócsoportok leg­többször gyalog jönnek, men­nek. Nem véletlen, hogy a két ta­nácselnök sokat foglalkozott a közlekedéssel: számítanak ugyanis arra, hogy a Pécshez tartozás számukra kedvező megoldást hozhat. Amikor beszélgetésünket ab­ba a mederbe tereljük, hogy „üdülőterület mint városkör­nyék”, az orfűi tanácselnök na­gyon világosan fogalmaz: — Mi egyfajta szolgáltatást végzünk Pécs részére, a terü­let egészségügyi rekreációs igényt elégít ki olyan mozgás- lehetőségekkel, amit a város egymaga nem biztosíthat. Ezért reménykedünk abban, hogy a város vezetése egyetért ve­lünk: ezen a területen nem­csak helyi igényeket kell kielé­gíteni, hanem pécsi, megyei, bizonyos tekintetben pedig or­szágos igényt is. Saját eszkö­zeink ehhez nem elegendők. A két tanács évente 100— 120 ezer forint összegű fej­lesztési alappal rendelkezik. Ez oly kevés, hogy tervezni sem lehet rá. Orfű kap ugyan a Mecsekvidéki Intéző Bizott­ságtól támogatást (erre az év­re 800 ezer forintot), de Aba­liget tíz éve még erről sem beszélhet. Egy figyelemreméltó orfűi jelenséget említ Erdősi Antal. Az már megszokott dolog, hogy nyaranta sok üdülőtulaj­donos kiköltözik a nyári idény­ben, s Orfűről jár be pécsi munkahelyére. De most kezd jelentkezni az, hogy a közö­sen felépített nyaralóba ál­landó jelleggel kiköltözik a család egy része, pl. az idős szülők. Ez a tendencia erő­södhet a jövőben, különösen, ha a közművesítéssel, azaz a csatornázással előbbrejutnak. Egyelőre a Pécsi tó nyugati oldalán kész a gerincvezeték, amire rá lehet kötni a válla­lati üdülőket és a „száztelket" a Verseny, Sport és Nyíl utcai nyaralókat. Jövőre szeretnék elkezdeni Orfű mecsekrókosí területén a csatornázást, utá­na pedig harmadik ütemben a régi Orfűn és az itteni nyara­lótelepen elvégezni ezt a munkát. Ha ez meglesz, bizo­nyára növekszik majd az új állandó lakosok száma, ez pe­dig erősíti Pécs és Orfű kap­csolatát. Arra is számítanak, hogy a közigazgatási átszervezés nyo­mán a két tanács területének ellátása teljes egészében Pécs­ről történik majd. Nagyrészt eddig is így volt, a gondot leginkább a kenyér jelenti: Bükkösd nem mindig tud ele­gendő mennyiséget szállítani, emiatt aztán nyáron nem ritka a zavar a kenyérellátásban. Általában bizakodással vár­ják a változást és a vele járó — számukra mindenképpen kedvező — következményeket. H. I. Abaliget Fotó: Cseri

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom