Dunántúli Napló, 1978. december (35. évfolyam, 331-359. szám)
1978-12-09 / 339. szám
e Dunántúli napló 1978. december 9., szombat Változatok - borra, sörre, pálinkára riA*TALa — Milyen borfajtákat ismersz? — A pirosak közül a bikavért, az oportót, fehérben pedig cirfandlit, hárslevelűt, má- riagyűdi olaszrizlinget és a tokaji furmintot. A felsorolás a kilencéves Józsikától származik, akibe gyógypedagógusok igyekeznek bele- sújkolni a betűvetés bonyolult tudományát. A zavart szemű kisfiú édesapja akut alkoholista. A körzeti orvos szerint Józsikának is szép esélye van arra, hogy 40 éves korára megegyék agyvelejének szürkeállományát a falánk alkohol- cseppek és összezsugorítsák máját menthetetlenül. A főiskolai kollégium beépített szekrényének alján sorjáznak a terepszínű üvegek. A szobát lányok lakják. Olyanok, akilk két esztendővel ezelőtt még Tolna és Somogyország kis falvaiban, tejescsuprok társaságában várták az estét. Olyanok, akiknek a blúzát még hétvégeken kikeményiti az anyuka, mert úgy szokás. Olyanok, afrik tanáraik példáján felbuzdulva ostromolták meg a főiskolát, hogy azután hazatérve megváltsák, amit az idő még megváítatlanul hagyott. A lányoknak először az álmaik változtak meg, hogy azután ők maguk is mássá legyenek. — Én 18 éves koromig csak nagynéha ittam egy gyűszűnyi pálinkát, amit édesanyám adott, ha fájt a hasam. A szagát se szerettem, dehát orvosság volt. Az alkoholról Anikó csordultig tölti a hajdan szebb napokat aligha látott mustáros poharat. Felhabzik a sör. Gyakorlott mozdulattal teszi rá a kisujját a hasasadó habra, hogy megóvja az asztal szárazságát. — Csak az első kortyok mentek le nehezen — folytatja. — A sorból kilógni nem szeretek, így hát én sem vizet ittam, mikor az első csoportbulin pukkantak a dugók. Meg, ha már beadtam az ötvenest, akkor nem is volt szivem kárba veszni hagyni a pénzt. Nem járok senkivel, a mi szobánkat magányosok klubjának hívják itt a kolesban. Esténként meg iszunk pár üveg sört, vagy egy kis bort. Attól függ, hogy hó eleje van, vagy hóvége. Elhagyta a várost, mert nem bírta a szégyent. A jövő világbajnoka — csak így emlegették. Az egyik edzés után rosszul lett és kórházba került. — Négy hétig feküdtem, s egy latin nyelvű zárójelentéssel távoztam — részvétteljes mosolyok közepette. Azután valaki megsúgta, hogy lyukas a tüdőm és mór csak hónapjaim vannak hátra. Akkor emeltem fel a poharat és azóta is mindegy, hogy mi van benne. Híg, vagy tömény, wisky, vagy murci, egyre megy. Nekem megmondták, hogy nemsokára végem és akkor elkezdtem ismételgetni, hogy rövid az élet, hosszú a sír, mindenki addig mulasson, ameddig bír. Na, isten, isten — koccintunk. Szóval a rosszullét és a kórház óta öt esztendő telt el és azt mondják, hogy a tüdőmmel nincsen semmi baj, csakhogy azóta tönkrement a gyomrom meg a májam. Szóval, most már úgyis mindegy. Voltam elvonókúrán és akkor úgy megutáltam magam, hogy azóta is csak akkor bírom viselni a bőrömet, ha van bennem egy kis nyomás. önkiszolgáló ABC irodája. Az alkalmi vendég arcánál csak a borosüveg címkéje vörösebb. A tettes húszesztendős és ügyintéző egy nagyvállalatnál. — Elfogyott a pénzem és nem szeretek kölcsön kérni. Életemben most csináltam először ilyet és ígérem, hogy soha többé ... Készül a jegyzőkönyv, s azután a feljelentés. Ha a fiúkának ez az első bolti lopása, akkor a szabálysértési hatósághoz kerülnek az akták. Ha visszaeső, akkor lehet, hogy már bíróság előtt kell felelnie tettéért. — Mondhatjuk azt, hogy ön alkoholista? — Nem, ez túlzás. Én nem iszok sokat, de a szervezetem mindennap igényli azt az egy üveg bort. Szegény nagyanyám lefekvés előtt sohasem mulasztotta el a napi adag Egri Medoc elfogyasztását. Először ő kínálgatott, azután már nem kellett kínálgatni. Tisztességgel elvégzem a munkámat, csak az a baj, hogy nem fizetik meg rendesen, ezért nincs most pénzem. Tudom, hogy nem jól van ez így és szeretnék valami normális célt látni az életemben. Jövőre újra jelentkezek egyetemre — ha ezek- utón még felvesznek, mondja lemondólag és a jegyzőkönyvre mutat. Azután váratlanul sírni kezd. B. József története rendhagyó. Soha nem volt sem részeges, sem alkoholista. Már harmadik esztendeje, hogy még ünnepnapon sem fog kezébe borospoharat, vagy söröskrig- lit. Absztinens. — Amikor a dolog történt, akkor is csak egy fél deci cseresznyét ittam. Rövidesen elborult előttem a világ, a szemem olyan kicsi lett, mint a gyufafej, s az izmaim — úgy éreztem — megacélosodnak. Valamin összeszólalkoztunk a kollégámmal és ami ezután történt, azt már csők a bírósági aktából tudom. Úgy megvertem, összetörtem, hogy hetekig nyomta a kórházi ágyat. Nekem ez sem volt elég, szétromboltam az irodát is. Vázás- tól, számológépestől, telefonostól. Azután elaludtam. A bíróság felmentett, mert a szakértő megállapította, hogy nem önhibámtól történt a dolog és a pathológiás részegség ritka esete állt elő. Rám úgy hatott az a kevés, mintha egy liter szeszt ittam volna meg. Azóta nem szabad innom, mert ha még egyszer hasonló történne velem, akkor elítélnének, hisz most már tudom, hogy ilyen „pathológiás" alkat vagyok. — A bíróság felmentett, de azóta megváltoztak körülöttem az emberek. Ha becsuktak volna egy fél évre, akkor minden maradt volna a régiben, a haverok hátba veregetnek, az élet megy tovább. A történték után, mikor először voltam társaságban és csak vizet ittam, akkor már éreztem, hogy valami megváltozott körülöttem. Az alkohol ugyanis összekovácsol embereket. Én nem iszom, és mivel szeszmentes baráti összejövetel nem létezik," ezért én kirekesztettem magamat ezekből a közösségekből. Már a munkahelyi névnapozásokon sem veszek részt, mert azt hiszik, hogy kifigyelem őket. Pedig hót én nem vagyok elvi ellensége egy pohár jó bornak, csupán nem ihatok. Érdemes benézni este tíz után a kávéházba. A vendégek átlagéletkora jóval a 30 alatt. Az árak első osztályúak. A márvány asztallqpokon sörök, borok és pálinkák. Törzstársaság törzsasztalának törzstagja. Aligha engednék be a moziba, ha Bergman-film van műsoron. Készségesen beszélget az idegennel. — Itt nincsenek alkoholisták. Egyébként is az alkoholizmus kialakulásához hosszú idő kell. Túl az ötvenen és a hatvanon a sarki kocsmákban, ott láthat alkoholistákat. Mi csak beszélgetünk. Iszogatunk közben és csupán azért nem kólát, mert a bonnak jobb az íze. Nem szenvedélye, nem betegsége itt senkinek az alkoholizmus. Unaloműző, mintegy Rejtő-könyv, semmi más . .. Barátom kislánya háromesztendős. A legfrissebb mondókát a napokban tanulta a bölcsődében: „Reggel konyak, este konyak, ettől leszünk mozgékonyak". E. A. ,Hallga»ni arany ne I sjfcőm - -? Ki tudja, mi a legjobb az embernek? Mitől és mikor lehet boldog? Mi a boldogság? Sok pénz, hírnév, magas beosztás, erkölcsi tisztaság, feddhetetlenség ...? Kérdést kérdésre halmozhatnánk — egészen a zűrzavarig, ha nem uralkodnának mindenben nagy, átfogó rendezőelvek, amelyek nélkül igazi kérdéseket nem is tehetnének fel. Hogy az egészséges, ép szellemiségű emberek boldogok akarnak lenni, nem kétséges. Hogy az emberek ki- sebb-nagyobb csoportjait bonyolult érdekrendszerek fogják össze, az sem. A mindebben uralkodó törvényszerűségekkel és azok érvényesülési mechanizmusával a társadalomtudományok foglalkoznak. Nem lehet azonban mindenki otthonos ezekben a tudományokban és nem is szükséges azzá válnia, ahhoz, hogy okosan kérdezzen és értelmes válaszokat fogalmazzon meg magának. Az erkölcs az egész társadalmat átszövő rendezőelvek rendszere. Mibenlétével, keletkezésével, érvényesülési szférájával, fejlődésével az etika tudománya foglalkozik. Az emberek zöme azonban nem etikus és nem is akar az lenni. Olyan ember viErkölcsről mindenkinek szont nincs, akit ne foglalkoztatnának valamiképpen erkölcsi kérdések, aki ne tenne fel önmagával vagy embertársával kapcsolatban erkölcsi kérdéseket szinte nap mint nap — a munkahelyén, az autóbuszon, családi környezetében, utcán vagy szórakozóhelyen. „Beárult a főnökömnél” — mondja az egyik, „A hátam mögött pletykált" — mondja valaki más. „Hogy ennek miből telik Mercedesre, mexikói útra, emeletes hétvégi házra ...” „Hallgatni arany ...” „Ne szólj szám...” — halljuk itt is, ott is. Az emberek megütköznek egymás tettein, viselkedésén és megütköztetik egymást. „Tegnapelőtt még jó bará. tómnak mondta magát, ma pedig meg sem ismer”. „Nem ereszkedik le hozzánk, amióta „nagy” ember lett..és így tovább. A példákat mindegy honnan vesszük, ismerősek. Ezúttal azonban vehettük volna egy kitűnő könyvből, Földesi Tamás filozófus: Erkölcsről mindenkinek című, most megjelent munkájából is. Az erkölcsről könnyű elismerni, hogy mindenegyes embert jól lehet mérni, minősíteni, jellemezni vele. Az erkölcsöt lehet szűkebb és tá- gabb értelemben értelmezni. Van erkölcse a szerelemnek, a munkának és az iskolának. Éppen ezért furcsa, hogy tulajdonképpen milyen keveset tudunk róla. Az iskolákban nem nagyon tanítják. Autóbuszmenetrendünk van, tíz- parancsolatunk nincs. Mihez tartsuk magunkat? Hát az erkölcshöz, az erkölcsi normákhoz... Hol és hogyan lehet ezeket megismerni? Az iskolában, a családban, a munkahelyen, egyszóval mindenütt, ahol jelen van, azaz magában az életben. Nem csoda, hogy sokakat ez így nem elégít ki. Konformizmus, nonkonfor. mizmus, szocialista erkölcs, kispolgári erkölcs, önfeláldozás, anyagiasság, önzetlen- ségj harácsolás... E kifejezések tartalmának a pontosítására ritkán adódik alkalom. A Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó Kozmosz sorozatában megjelent Erkölcsről mindenkinek című munka ezt az „alkalmat” teszi tartóssá, ezeknek a fogalmaknak, kifejezéseknek a közérthető, olvasmányos formában történő kifejezésével. Az erkölcs általános jellemzőinek bemutatásától szocializmust építő társadalmunk erkölcsén át a kispolgáriság gyakorta emlegetett tüneteinek elemzéséig — úgyszólván min. dent megtalálhatunk benne, amit a mindennapok erkölcsi értelemben fölvetnek. Különös érdeme ennek a kiváló zsebkönyvnek, hogy bár szaktudós írta, alig találni benne szakkifejezéseket. Úgy beszél a legbonyolultabb kérdésekről is, mintha azok épp az imént vetődtek volna föl — köznapi beszélgetés keretében. Egy olyan beszélgetésben, amelyben a beszél, getők lehettek volna akár nyugdíjasok, akár középiskolás diákok . .. Vagy amelyben mondjuk egy unoka beszélget a nagyapjával. B. K. Oktatás, gyógyítás és kutatás Egy kutató- orvos a laborból A kórokozó sejtfalának kémiai szerkezete A táptalajmester főzi a húslevest az autoklávokban, az aranyszínű lében azután kitenyésztik a vérhas egyik baktériumát (a Shigella sonneit), a mikron méretű baktériumból azután kivonják a sejtfalat, majd sebesen pörgő centrifugákban megtisztítják. Ezután kezdődhet meg ténylegesen a tudományos kutató munkája. A Pécsi Orvostudományi Egyetem Mikrobiológiai Intézetének tanársegédje: dr. Kocsis Béla e kórokozó sejtfalának szerkezetét vizsgálja; immár negyedik esztendeje. — Tevékenységem tulajdonképpen három részből áll: oktatás, gyógyítás és kutatás. A hallgatók gyakorlatvezetőjeként tanulva tanítok és mindig frissen tudom tartani az ismereteket. Intézetünk igazán „gyakorlatias” elméleti ággal foglalkozik, hiszen a laborba olyan anyagok érkeznek, amelyekből meg tudjuk állapítani, hogy milyen betegségben is szenved a beteg. A mikroszkóp alatt látható kép ugyanúgy árulkodik, mint egy aritmiás szívhang vagy egy kiütés a bőrön. Ha nem is ilyen közvetlenül, de feltétlenül gyakorlati célokat szolgálnak kutatásaink is. Én abban a kutatásban veszek részt, melynek során a Shigella sonnei sejtfalának kémiai szerkezetét térképezzük fel- Intézetben töltött sok száz este eredményeként már elkészült annyi kromato- gramunk, amelynek alapján tudományos bizonyossággal felírhattuk e kis baktérium sejtfalának szerkezetét. — Hogyan töltheti be egy ember életét az alig 1-2 mikron hosszú kis botocska sejtfala? — Szerencsés ember vagyok, mert azzal foglalkozhatom munkaidőben, ami a hobbym. Az a véleményem, hogyha az ember csak egy kevéssel is gyarapítja a tudományt, annak olyannak kell lenni, ami megállja helyét a nemzetközi mezőnyben, ami megcáfolhatatlan. Ezért örülök, he a századik kromatogram is azt mutatja, amit vártunk. Megértő feleségem van, aki ugyanebben az intézetben asz- szisztens és nem furcsállja, ha késő estig a laborban dolgozom. — Minden kutató nagy felfedezésekről álmodik... — A kutatói munka sikerének a feltétele az igényes és szorgos tevékenység. S ha ehhez véletlenül némi szerencse is társul, akkor születhet meg a felfedezés. Nekem is vannak álmaim és vágyaim, de ezeknél fontosabbnak tartom a magam elé tűzött célt: a saját magam kis részterületén tökéletes, teljes munkát végezni. Az említett kórokozónak például számos mutánsa — elfajzott változata — létezik, most ezek sejtfalának kémiai szerkezetére vagyunk kíváncsiak. — Legfrissebb sikerélménye? — Egy szép kromatogram és néhány érdeklődő levél, amely legutóbbi nemzetközi publikációnkra érkezett. — Milyen a labor falán kívüli világa? — A kis sejtfalak és a munkám az mindig velem van. De műveljük konyhakertünket, járunk moziba, színházba, kirándulni. Könyvespolcomon gyűlnek az elolvasásra váró művek. — Hol a gyűrű, melyet 1969- ben a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa ítélt önnek kitűnő tanulmányi eredményéért? — Egy fiók mélyén őrzöm. E gyűrű annak az emlékműve, hogy tudok kitartóan tanulni, dolgozni. Ha nincs is az ujja- mon, tudom, hogy mire kötelez.. . * A 31-es laboratórium falán, dr. Kocsis Béla szobájában a Nobel-dijas Woff felirata figyelmeztet: „Ha óvatosság kell a látott dolgok értelmezéséhez, akkor még több óvatosság szükséges a nem látható dolgok értelmezéséhez . . .” E. A. Az Ifjúkommunista A folyóirat ankétja az ifjúsági sajtó hete alkalmából „A KISZ Központi Bizottságának elméleti, politikai és módszertani folyóirata.” Ez a meghatározás olvasható a XXII. évfolyamát most záró Ifjúkommunista fejlécén. A lap főszerkesztője, Erdős Endre az ifjúsági sajtó hete alkalmából több an- kéton, találkozón vett részt a megyében. — 1957-ben, a KISZ zászló- bontásának időszakában, a KISZ I. országos értekezlete után jelent meg az Ifjúkommunista első száma — mondja a főszerkesztő. Célkitűzéseink azóta változatlanok: a lap adjon elméleti és módszertani segítséget a mozgalom vezetőinek, az ifjúsággal különböző posztokon foglalkozó dolgozóknak. Példányszámunk meghaladja az 50 000- et, ami azt jelenti, hogy folyóiratunk eljut azok kezébe, akiknek szánjuk. Jelenleg 64 oldalon jelenik meg havonta, színes borítóval és mélynyomással. A lap arculatára jellemző, hogy nem a hagyományos rovatrendszerben dolgozunk. Minden számunkban igyekszünk olyan cikkcsokrokat, összeállításokat közölni, amely az adott időszak legfontosabb KlSZ-feladatai- val foglalkoznak különböző műfajú, jellegű cikkekben. Szeretnénk gyarapítani a Stop! címszó alatt közölt, elrettentő vagy éppen követendő példák közlését. Tervezzük, hogy külföldi testvérlapjainkból több, a mi olvasóinkat is érdeklő írást ve szünk át. Igyekszünk felhívni a KISZ-vezetők figyelmét a munkájukat segítő könyvekre és filmekre. A faliújság készítés gondjait enyhítendő, időről időre plakátokat, plakátként felhasználható fényképek közül a középső oldalpáron. — Tematikánkat meghatározza a KISZ-akcióprogramja. 1978- ban kiemelten foglalkoztunk a VIT-tel, a gazdasági építőmunkával és a tömegsporttal. Jövőre szeretnénk nagyobb figyelmet fordítani az ifjúságot érintő közművelődési, kulturális kérdésekre. Ehhez kapcsolódva igyekszünk folyamatosan feldolgozni az ifjúsági mozgalom történetét.
