Dunántúli Napló, 1978. december (35. évfolyam, 331-359. szám)
1978-12-07 / 337. szám
e Dunántúli iuinlo 1978. december 7., csütörtök Munkában a Magyar Rádió Pécsi Stúdiójának munkatársai A telexen érkeznek a legfrissebb információk Fotó érkezik a szerkesztőségi képtávirón A posta dolgozói juttatják el olvasóinkhoz az újságokat II magyar sajtó napján A zt mondta egyszer valaki — már megbocsássatok — de mi az az újságírás, hogy iehet azt megtanulni, egyáltalán, hogy lehet egy laphoz bekerülni, akár a rádióhoz, a tévéről nem is beszélve, s amit írtok, az mindig igaz-e, aztán nem lehet nagy dolog az egész, hiszen csak leírjátok amit hallotok, vagy láttok, vagy kicsit kiszínezitek és kész, de az is lehet, hogy nem így van, hanem kínlódtok és nyavalyogtok akár egyetlen sorért is, hát szóval nem értem én ezt, ezért mondom, meséljétek el, hogy . .. ... nem meséltem semmit, mert a kérdőjelek özöne meghökkentett, mert külön-külön sem tudtam volna válaszolni egyre sem — akkor, később és ma szintén nem, hiszen any- nyira szerteágazó ez a munka, hogy néha úgy tűnik, szétfolyik az ember kezéből, pedig ez nem igaz, mert nagyon is tudatosan készítjük a lapot, a tévé és rádióműsort, gondos tervezgetések, gondos felkészülések, alapos igyekezet hogy „mindenre odafigyeljünk", aztán felhozhatnám ennek a hivatásnak egyik alaptörvényét, hogy az újságírónak meg kell látnia azt, ami mellett más ember elmegy és csak akkor csodálkozik rá a témára az olvasó, amikor a lap hasábjain viszontlátja és akkor azt mondja, tényleg így van, tényleg igaz, másnap aztán minden kezdődik elölről, az emberek olthatatlan érdeklődését, kíváncsiságát a világ sora iránt ismét ki kell szolgálni, ismét olvasni, hallani és látni akar arról a szőkébb közegről, amelyben él, dolgozik, barátkozik, küszködik, a napi információ-özönból ki akarja válogatni magának azt, ami neki örömöt vagy bosszúságot okoz, amin elgondolkozhat, amiből levonhatja sajátos következtetéseit, amiről véleményt formálhat, mert politizálni akar, beleszól a közéletbe. Mert rég volt az, amikor „reggeli sajtófélórára” parancsszóra invitálták és már az ember ilyen, hogyha erőszakkal terelik valaminek az irányába, korábbi lelkesedése szertefoszlik és elszomorodik, de a ma embere már érett és felvilágosult — egyike, másika legföljebb a magamódján — de mégis érdekli, minden érdekli, ami fűzi őt közvetlen és tágabb környezetéhez ... s ehhez próbálunk mi ablakot vágni a Világra, többkevesebb képességeinknek megfelelően .. S hogy ez könnyen megy-e, vagy kínlódva, hát csak úgy, mint minden más hivatásnál és ez a hivatás sem tűri el a túlzott könnyedséget, miképpen a szigorú egyhangúságot sem és ezt a „szakmát” is úgy kell szeretni — és néha nekikeseredve gyűlölni — mint a bányász vagy a mérnök, vagy az esztergályos és az ápolónő a sajátját, mert az ember már önnönmaga is olyan színes és változatos, mint a munkája, amelyet végez s amelyre felesküdött. Rab Ferenc Kovács Sándor a tv-hiradónak forgat A Pécsi Szikra Nyomdában készül a Dunántúli Napló és az üzemi lapok Felvétel a Magyar Televízió Pécsi Körzeti Stúdiójá ban
