Dunántúli Napló, 1978. december (35. évfolyam, 331-359. szám)

1978-12-05 / 335. szám

1978. december 5., kedd DunQntuli napló 3 Bővül a szövetkezeti export Kesztyűk Skandináviába, tölgybútorok Hollandiába, női divatcipők Olaszországba Az egyik legnagyobb holland bútorügynökség, a zutpheni RONDOVA cég a napokban je­lentette a Pécsi Faipari Szövet­kezet vezetésének, hogy jövőre közel húszmillió forint értékben kíván középkori stílbútorokat, faragott tölgy tálalókat szállí­tani holland és francia piacok­ra. A Pécsi Kesztyűs és Bőrdísz­műipari Szövetkezet vezetése szintén látja már a jövő évi ex­porttételek fő kontúrjait. A TANNIMPEX előrejelzése szerint mintegy 625 ezer pár férfi és női divat-, illetve sportkesztyűt rendeltek a szövetkezettől első­sorban osztrák, nyugatnémet és skandináv területen. A Pécsi Cipőipari Szövetkezet tinóm kiképzésű női cipőit vár­hatóan ismét nagy tételekben fogják a szovjet, olasz és bel­ga külkereskedők megrendelni. Előzetes bejelentésük szerint jö­vő évi igényük 380 ezer pár női cipő. Az exportszállítások prognózi­sa az ipari szövetkezeteknél te­hát kedvező. A külkereskedelmi szakmában jártasok azonban azt is tudják, hogy a külföldi piacot előbb „bedolgozni" és aztán fő­leg megtartani nehéz. Ezért is helyes a Pécs városi Ipari Szövetkezetek pártbizott­ságának a most már rendsze­ressé tett kezdeményezése, mely szerint aktualitásának megfele­lően Pécsre invitálja az érde­kelt külkereskedelmi vezetőket: tekintsék át, egyeztessék mind­azokat a teendőket, melyek a termelő ipari szövetkezetekre, il­letve a forgalmazó külkereske­delmi vállalatokra vár az ex­portmunka területén. Ez történt most is. Maletics Miklós, a pártbizott­ság titkárának tájékoztatásából megtudtuk, hogy a pécsi szövet­kezetek jövő évi expprttervei kedvezőek. A Pécsi Kesztyűs és Bőrdíszműipari Szövetkezet kül­piaci szállításaira a garanciát több éves biztos partnerük, a TANNIMPEX Külkereskedelmi Vállalat biztosítja. Közel 130 millió forint értékben fognak di­vatos kesztyűket, illetve külön­böző bőrdíszműárukat exportál­ni. Az osztrák RIMMFR-cég 380 modellből és 400 színkombiná­cióból választotta ki a téli spor­tok kedvelőinek a síkesztyűket. Ausztriába 136 ezer pár sport- kesztyűt szállít jövőre a szövet­A Pécsi Cipőipari Szövetkezet termékei A magyar kombájnosok véleménye perdöntő Tíz nap a Claas Gyárban Hasznos tapasztalatcsere konstruktőrök és felhasználók között November 11-én akkora köd volt Európa fölött, hogy a MA­LÉV berlini járata nem tudott leszállni, vissza kellett térnie Budapestre. Az utasok, köztük húsz kombájnvezető, a KSZE növénytermelési rendszer beta­karítási versenyének győztesei — az éjszakát a Ferihegyi tran­kezet. Svédországba és Norvé­giába szintén nagy tételben fog­nak férfi és női divatkesztyűt szállítani. A skandináv piac jö­vő évi igénye 200 ezer pár kesz­tyű. A bőrdíszmű-export területén is további fejlesztés várható. Kö­zel 240 ezer női divattáskát vá­sárolt elsősorban szovjet meg­rendelésre a RAZNOEXPORT Külkereskedelmi Vállalat. Itt a nagyméretű, sportos táskákat jö­vőre a közepes és kisméretű ke­retes táskák váltják fel. Közel négyszázezer pár női divatcipőt fog exportálni a Pé­csi Cipőipari Szövetkezet Mint­egy ötvenmillió forint értékben olasz, francia és belga piacok­ra szállítja a szövetkezetiek ter­mékeit a TANNIMPEX. A TANN­IMPEX egy újszerű külkereske­delmi kapcsolatot alakított ki a francia piacon. A kölcsönös ér­dekeltségen alapuló megálla­podás szerint a francia HOKI- cég technológia átadásával ma­gasabb minőségű és precíz ki­vitelű luxuscipőket kér a Pécsi Cipőipari Szövetkezettől a jövő évben. Az ország második legna­gyobb bútorexportőre lett a Pé­csi Faipari Szövetkezet. Az ÁR- TEX Külkereskedelmi Vállalat jövő évben húszmillió - forinttal bővítve az export szállításokat, közel hetvenmillió forint érték­ben kíván a pécsiektől elsősor­ban holland és belga piacra szállítani. Faragott étkezőgarnitúrákat, rusztikus szekrényfalakat, va­dászhistóriákat felidéző tálaló­kat kér nagy tételben az új meg­rendelő, a nyugatnémet HEI DE- PALL-cég. A jövő évi exportlehetőségek tehát biztatóak. A szövetkezetiek export egyeztető tárgyalásán pedig abban is megállapodtak, hogy realizálásuk érdekében a jövő év első felében erre újra visszatérnek. A Kénes út nem fogad többé... r Uj szemétbánya épült Meglehetősen sok gondot okozott eddig Pécsett a többé már nem hasznosítható föld és építési törmelék elhelyezé­se. A Kénes úti gyűjtőhelyet néhány vállalat egyáltalán nem vette igénybe, a felgyülemlett szemetet a város peremén le­vő üres telkekre szállította. Az illegális szemétlerakó-helyek az utóbbi időben annyira elsza­porodtak, hogy a városi ta­nácsnak újabb gyűjtőhelyet kellett kijelölnie. A kijelölés már jóval koráb- . >ban megtörtént, s most nem­régiben az új föld- és törme­lékgyűjtő terület kialakítása is befejeződött. Csaknem félmil­lió forintos költséggel Becő- bányán, az Anyagipari Válla­lat egykori homokbányáját tet­ték alkalmassá a tetemes mennyiségű szemét befogadá­sára. A szemétbányát a 6-os út 189 -j- 158-as kilométerszel­vényében, a vasasi vasúti híd után elkanyarodó fél kilométer hosszú, aszfaltos úton lehet megközelíteni. A szemétbánya már műkö­dik, ezentúl minden építési törmelék és föld ide kerül, a Kénes úton már nem fogad­nak több szállítmányt. Az UNI- BER kezdeményezésére, taná­csi pénzből kialakított gyűjtő­helyet a Pécsi Köztisztasági és Útkarbantartó Vállalat üzemel­teti, ennél a cégnél kell a szál­lítás ügyében is érdeklődni. Az illegális szemétlerakóhe­lyek —, amelyek főleg a déli ipari út környékén találhatók — megszüntetése érdekében a városi tanács fokozottabban fi­gyeli majd ezeket a területe­ket, és szabálysértési eljárást indít a környezetet szennyező, a városképet rontó szemetelők ellen. Üű$x pere nagy iilö! Meleg- váltás a bőrruházati szalagokon Pontosan kidolgozzák a munkaidőt 10—15 százalékos termelékenységnövekedés Műszakok, ha találkoznak ... A Pécsi Kesztyűgyár pécsbánya- telepi bőrruházati gyárának szalagjain két hónapja beve­zették a melegváltást. Tíz-ti­zenöt százalékkal emelkedett a termelékenység, hasonló mér­tékben a bérek. Az átállás a melegváltásra máraz új bőrru­házati gyárra való felkészülés jegyében történt. A jövő év kö­zepén belépő új gyárban a Textilipari Kutatóintézet útmuta­tásai alapján a legkorszerűbb munka- és üzemszervezési mód­szereket alkalmazzák. Ide tettem, oda tettem — Nem találtuk fel a spa­nyolviaszt — mondja Csávás Imre, a bőrruházati gyár mű­szaki vezetője. — A melegváltás ismert a konfekciószakmában. Az viszont igaz, hogy sok kor­szerű ruhagyár ma sem alkal­mazza. Mi is a melegváltás? Lássuk először, hogyan volt eddig, mi­ként váltotta egymást a délelőt­ti és a délutáni műszak? Már fél 2-kor megkezdődött a moz­golódás a szalagok mellett, jól­lehet a műszaknak csak három­negyed 2-kor van vége. A var­rónő az órájára nézett, fél 2 van, már nem érdemes hozzá­fogni új kabáthoz, felállt, majd kezdte „elpakolni” munkáját. Háromnegyed 2-kor megjelent „a váltás", s a délutános mű­szak is megkezdte a „pakolást”, pontosabban a tegnap félbe­hagyott munkájának kirakodá­sát. Ez nemegyszer huzavonával járt, a kosarak keresgélésével, ide tettem, oda tettem, nem ta­lálom ... A lényeg, hogy nem ritkán fél órába, de általában 20-25 percbe tellett, mire a délutános műszak a varrógép mellé ült dolgozni. Ez volt a múlt. És most? Most nincs „pakolgatás”. A délutános műszak ott folytatja, ahol a délelőttösök abbahagy­ták. A melegváltásnál szinte az utolsó pillanatig dolgozik a szalag, pontosabban egy óra negyvenig. Egy óra negyvenkor — tehát öt perccel a háromne­gyed kettes műszakváltás előtt — érkezik a délutános műszak. A váltótárs odamegy a délelőt­töshöz és öt perc alatt átveszi tőle a munkát. Ott fogja foly­tatni, ahol társa abbahagyta. Mindez, hangsúlyozzuk, öt per­cig tart, s nem húsz-huszonöt percig! Nincs tehát akkora idő­kiesés. A varrónők pontosan ki­dolgozzák munkaidejüket. Ami­kor a délutános műszak is vé­gez, otthagy mindent a szala­gon. A délelőttös műszak ott folytatja, ahol előző este abba­hagyták. — Mi ebben a veszély?- A legnagyobb veszélyt az esetleges minőségromlás jelen­ti — mondja a kockázatokról Csávás Imre. — Most egy kabát elkészítésén két különböző mű­szak dolgozói vesznek részt, te­hát nem harminc, hanem hat­van dolgozó kezén megy ke­resztül a kabát, [gy sokkal több a hibalehetőség. Mindezt csak nagyon nagy technológiai fe­gyelemmel, a vezetés jó össz­hangjával, következetes, menet­közi ellenőrzéssel és a szüksé­ges felelősségrevonással lehet áthidalni. Az előnyök egyértelműek. A munkaidő jobb kihasználása, nagyobb termelékenység, rövi- debb átfutási idők. Ez utóbbi szintén fontos szempont, hiszen a tőkés piacokra dolgoznak, fe­szesek a határidők. Eddig egyébként egy-egy szalagról na­ponta 45 kabát került le, most előfordult, hogy 60 is. Naponta általában 5—10 kabáttal többet varrnak. Éves szinten ez már tekintélyes mennyiség. Mind­emellett a két műszak most jól együtt tud dolgozni, kisegíti egymást, igazságosabb a re­szortmunkák elosztása a szala­gokon, s miközben vastagabb lett a varrónők borítékja — a szalagnál dolgozók havonta 3000-4000 forintot keresnek —, egyúttal ki is egyenlítődtek a keresetek. Beszélgettem két brigádveze­tővel is, Holecska Antalnéval és Schneider lánosnéval. Kissé tar­tózkodóin nyilatkoztak. Eleinte nagyon szokatlan volt a meleg­váltás. Megszokták ugyanis, ott találják, ott folytatják a mun­kát, ahol tegnap abbahagyták. A melegváltásnál mindenki úgy érezte, az előtte dolgozó min­dent megcsinált, saját reszort­jában neki már semmi nem jut. Tudni kell, egy kabát megvar- rásához 180 féle művelet szük­séges, egy-egy varrónő általá­ban 2—3 féle műveletet végez, ezt jól megtanulja, begyakorol1' ja. Most esetenként 4-5 féle re­szortmunka elvégzésére is rá­kényszerül, s mindegyiket nyil­ván nem tudja egyforma gyor­sasággal. összességében a ke­resetek ugyan nőttek, akadt, aki ötezer forintot is hazavitt, de — megjegyezték — nem mindenki járt jól, egyesek keresete még csökkent is. A két brigádvezető viszont egybehangzóan állította, most ütemes, folyamatos a munkaellátás, van bőven mun­ka, aki keresni akar, kereshet. Várakozáson felül sikerült- Kísérletnek indult a meleg műszakváltás, hogy legyen ta­pasztalatunk majd az új gyár­ban bevezetni. Olyan jól sike­rült, hogy végleg bevezettük, rá egy hónapra a második szalag is átállt a melegváltásra. Nem­hogy visszaesett volna a terme­lés, amitől féltünk, dé nőtt. A termelékenység növekedése min­den előző várakozásunkat felül­múlja — összegzi végül a ta­pasztalatokat a műszaki veze­tő. Húsz perc nagy idő. Miklósvári Zoltán zitba^i töltötték. Másnap még mindig olyan köd volt, hogy a repülőgépnek Lipcsében kellett leszállnia, s onnan a kombájno­sok vonattal utazhattak tovább az NSZK-beli Haasewinkelbe, a Claas kombájngyárba. Ilyen izgalmakkal kezdődött ez a „jutalom utazás" Suri Jó­zsefnek, a Pécsi Állami Gazda­ság kombájnvezetőjének, aki Baranyából harmadmagával ve­hetett részt a Claas gyár tíz na­pos tanfolyamán. Társai Drexler János, a gaz­daság Claas hegyi kombájnjá­nak vezetője és Szabó Ferenc, a villányi tsz kombájnosa, amint visszatértek, -ott folytatták a munkát, ahol abbahagyták. A hegyi kombájn most is vala­melyik dombvidéki tsz-ben arat­ja a kukoricát. Suri József azon­ban — mivel a gazdaság régen végzett a betakarítással —, öreg Fortschrit kombájnjával már bevonult az üszögi javítómű­helybe. Ott kerestük fel. — Hat kilométerre szállásol­tak el a gyár központjától egy angol farmercsoporttal. Azok is, mi is naponta bejártunk a köz­pontba. Láttuk, hogy készül a Claas kombájn, amelyből éven­te 8—10 ezer jön le a szalagról. Megismertették velünk a kom­bájn szerkezetét, a hidraulika helyes működtetését és általá­ban a gép kezelését. De ők is sokat kérdeztek tőlünk, a 105- ösről, és főként a hegyi kom­bájnról, ami kísérleti gép és még nem gyártják szériában. Egyetlen darabot láttunk a gyárban, azt is úgy hozták vissza valamelyik farmról. Drex­ler elmondta, hogy a búzában nagyon bevált, kukoricában va­lami probléma van az adapte­rekkel, nehezen viszi az öt sort, jobb lenne négysoros adap­terrel gyártani. Ez a tanfolyam, amit a KSZE rendszeresíteni akar. valójában tapasztalatcsere-párbeszéd a konstruktőr, illetve a felhasz­náló között a minél jobb típus kialakítása érdekében. Ebben a gyárban, ahol a legnagyobb teljesítményű kombájnokba már győri Rába-MAN motorokat szerelnek be — ezzel működnek a robotkormányú automata ve­zérlésű Dominátor 105-ösök és 106-osok — perdöntőnek tartják a magyar kombájnvezetők véle­ményét. Hisz nyugati vevőik, a farmerek még ma is a kisebb típusú, mini kombájnokat vásá­rolják. Suri József is első generációs kombájnvezető. Ma 51 éves és 25 éves korában látott először kombájnt. Kecskeméten 1953- ban végezte el az első kombáj- nos tanfolyamot — már akkor is üszögpusztán dolgozott. Ma­avar gyártmányú EMAG-kom- bájnt vezetett 1960-ig, akkor szovjet SZK-3-as kombájnra ül­tették, amivel 10 évig aratott, s azóta NDK gyártmányú E—512- esen dolgozik. Az ő keze alatt a hétéves kombájn felvette a versenyt a modernebb típusok­kal, ha teljesítményben nem is, a munka minőségében igen. Szemvesztesége minimális volt, ezért is került ki a Claas gyár­ba jutalomból, no meg azért, mert az állami qazdaság jövő­re két újabb Claas kombájnt vásárol az eddigi 4 mellé, s az egyikre Suri József ül majd. — Ez már luxuskombájn, a fülkéje kényelmes, légkondicio­nált. A kormánya robotkormány, automatikusan rajta marad a kukoricasoron, csak a fordulók­nál kell a kombájnosnak a kor­mánykerékhez érnie. A gyárban láttam a 106-os legújabb típust is, ez már hátsókerék meghaj­tású, vizenyős talajokon, esős időben is kifogástalanul dolgo­zik. Rné \

Next

/
Oldalképek
Tartalom