Dunántúli Napló, 1978. december (35. évfolyam, 331-359. szám)
1978-12-31 / 359. szám
1978. december 31., vasárnap Dünaatmi napló 3 Időszerű gazdasági feladataink írta: dr. Nagy József, az MSZMP Baranya megyei Bizottságának első titkára Az 1978-as év elteltével befejeztük az ötödik 5 éves terv első három esztendejét. Ez a körülmény szükségessé teszi, hogy a szokásos év végi számadás keretében helyzetünket áttekintsük és tennivalóinkat meghatározzuk. Ennek jegyében zajlott le a Központi Bizottság december 6-i, az országgyűlés december 20—21-i ülése. Megtárgyalta és értékelte gazdasági helyzetünket és a feladatokat a Megyei Pártbizottság december 15-i ülése is. I számvetés eredménye összességében kielégítő A számvetés eredménye népgazdaságunk — és ezen belül megyénk vonatkozásában — összességében kielégítő. A termelés mennyiségét tekintve a tervnek megfelelően növekedett, az életszínvonal pedig némileg meghaladta az előirányzott mértéket. Eredményeinknek, a dolgozók munkájának értékét növeli az, hogy a számítottnál kedvezőtlenebb külgazdasági körülmények között értük el ezeket. Megyénkben az általános helyzetkép hasonló az országoshoz. Az ipari termelés növekedése hosszú évek után először éri el — nagyrészt az új kapacitások révén a 6—7 százalékot. A teljesítések mértéke azonban szakmánként erősen eltérő. Mennyiségi célkitűzését túlteljesítette a bányászat. A minisztériumi iparon belül a gép- és élelmiszeriparnak magas, a könnyűiparnak és a tanácsi iparnak az átlagot meghaladó, az építőanyagiparnak és a szövetkezeti iparnak viszont átlag alatti a teljesítménye. Gondot okoz az, hogy az egyoldalú mennyiségi szemlélet érvényesült a gazdasági döntésekben, és a termelésnövelés nem járt mindenütt együtt a minőségi követelmények megvalósulásával. A megye gazdaságának termelési szerkezetében vannak kedvező irányú változások, de ez a folyamat a lehetségesnél és a szükségesnél lassúbb ütemű. Jellemző, hogy az e célt szolgáló beruházásokra fordított összegek 1978-ban az ösz- szes beruházásoknak csak 10— 12 százalékát tették ki. A mezőgazdaság termelési szerkezete fő arányaiban kialakult és kedvezőnek ítélhető meg. Az építőipar feladatainak csak részben tudott eleget tenni, amennyiben — teljesítménye változatlan áron — alig 1 százalékkal nőtt. A gondokat több tényező is jelzi: a munkáshiányt a termelékenység nem ellensúlyozta; a munkák szervezettebbé tételét megnehezítette az egyes anyagok, szerelvények késedelmes beérkezése. Az ismert kapacitáshiánnyal együtt ezek néhány tervezett beruházás elmaradását, az átmenő beruházások és a felújítások ütemének csökkenését, illetve mintegy 240 millió Ft-ot kitevő építési igény elutasítását jelentik. A mezőgazdasági üzemek termelési értéke — változatlan áron — a múlt évit 3—4 százalékkal haladja meg. A kalászosokból a gazdaságok az idén is jó termést takarítottak be. Burgonyából, kukoricából, almából jó, cukorrépából, szőlőből kielégítő, paprikából, paradicsomból a kívántnál alacsonyabb volt a terméshozam. Az állattartás eredményei mind az állomány alakulása, mind a hozamok tekintetében kielégí- tőek. Kedvezőbben alakult a mezőgazdasági termények felvásárlása, de nincs mindenütt kellő összhang a termelés és a felvásárlás között. Néhány terméknél egyes időszakokban értékesítési nehézségek jelentkeztek, amely a termelői kedvet hátrányosan érinti. Az értékesítés mértéke és a minőség számai nem kielégí- tőek, bár üteme 1 százalékkal meghaladja a termelés növekedését, de a készletek tovább nőttek. Az exporton belül a rubel viszonylatú kivitel nőtt, — az összesnek kétharmad részét teszi ki —, míg a tőkés export szinten maradt. 1978-ban — az országoshoz hasonlóan — a beruházási teljesítés több a tervezettnél és az előző évinél. Emelkedett az építőipari és a közlekedési beruházások aránya, csökkent a könnyű- és élelmiszeriparé. A mezőgazdaságban a beruházások többségét a gépi fejlesztések, az állattartó telepek rekonstrukciói és a terménytárolók építése adja. A nagy beruházásokra a múlt évivel megegyező, a vállalatira mintegy 10 százalékkal nagyobb összeget fordítottak. Az állami beruházások az éves tervnek megfelelően valósultak meg. A tanácsi beruházások az engedélyezett beruházási szint körül alakulnak. Továbbra is jellemző a beruházási piac feszültsége. Nőttek a költségek, nem javult számottevően a szervezettség és a szerződéses fegyelem. A beruházó, kivitelező, tervező szervezetek együttműködése a pártszervek és tanácsok koordinációs munkája mellett sem javult a kívánt mértékben. Korszerűbbel, olcsóbban! A termékszerkezet korszerűsítésében az 1978-as éy eredményei bár kedvezőek, de ezt a tevékenységet legtöbb helyen inkább a módszerek keresése, mint a konkrét cselekvés jellemzi. A nem kielégítő ütemet az mutatja,'hogy: kevés az új beruházástól független termék- váltás; magas a gazdaságtalan termékek részaránya (közelmúltban megvizsgált üzemek 46 százaléka termel ilyet); a vállalatok nem élnek kellőképpen a műszaki fejlesztésben, főként a gyártmányfejlesztésben rejlő lehetőségekkel. Az eddig tett intézkedések, hatásaként ugyanakkor a belépő új kapacitások egyben korszerűbb termékeket jelentenek. Az 1978-as év gazdálkodásának egészére jellemző, hogy megemelkedtek a gazdaság működésének költségei, amit a termelés hatékonysága nem tudott ellensúlyozni. Még mindig magas a nyereségtómoga- tások tartalma, a „vállalati tudatban” erős az ilyen igény, kevés az import korlátozására és visszafogására irányuló szándék. A lakosság pénzbevételeinek 10 százalékos növekedése megyénkben meghaladta.a tervezettet, reáljövedelme és fogyasztása a népgazdasági tervben előírtnál magasabb szinten alakult. A kiskereskedelmi forgalom (11—12 százalékos) növekedése is magasabb az országosnál. Az áruellátás ösz- szességében jónak értékelhető, azonban néhány cikk hiánya visszatérően gondot okoz. A lakossági szolgáltatás volumene nőtt és sok területen ma már megfelelne az igényeknek, ha ez párosulna a minőséggel, az elfogadható vállalási határidőkkel és a kulturált kiszolgálással. Az 1978. év eredményeihez nagymértékben járult hozzá a párt- és tömegszervezeteknek a cselekvési programok szellemében végzett gazdaságszervező, segítő munkája, a szocialista munkaverseny eredményei. A megye gazdasági fejlődésében jelentkező ellentmondósok azonban azt is jelzik, hogy gazdaságpolitikai munkánkban néhány helyen még mindig nem kielégítő a központi határozatok következetes alkalmazása, az érdekek megfelelő egyeztetése, a gazdasági tevékenység kellő ellenőrzése, a káderpolitikai elvek maradéktalan érvényesítése. Elsőbbséget az egyensúly kérdéseinek! Az év eredményei értékelésének, de főként az 1979-es feladatoknak vannak olyan vonásai, amelyek eltérnek a korábban megszokottól és bizonyos mértékben újszerűek. Ezek között első helyen a népgazdasági egyensúly helyzetének kérdései állnak. Gazdaságpolitikánk fő irányvonalának következetes végrehajtása most azt követeli — olvashatjuk a Központi Bizottság ülésének határozatából —, hogy: „az irányításban és a gyakorlati munkában elsőbbséget adjunk a gazdasági egyensúly kérdéseinek .,. Ennek kell alárendelni a gazdasági növekedés ütemét és a belföldi fehasználást ... Ez az útja annak, hogy az anyagi termelésben és a népünk életkörülményeinek alakulásában, életszínvonalának emelésében elért eddigi vívmányainkat megszilárdítsuk, és a jövőbeni fejlődés feltételeit megalapozzuk." Felmerül a kérdés, hogy miért került sor arra, hogy az egyensúlyi helyzet javítása és a minőségi követelmények kibontakoztatása ilyen éles megfogalmazásban szerepel teendőink középpontjában? Ami az okokat illeti — mint ezt a Központi Bizottság megállapította — és ami az előbbiekben vázolt megyei helyzetképből is látható — az egyes termelési ágazatok fejlődése, a mennyiségi feladatok teljesítése nem mindenütt járt együtt a termelési szerkezet szükséges változásával, a hatékonyság és a gazdaságosság javulásával. Következményként: a népgazdaság külső egyensúlya nemhogy javult volna, hanem romlott. Ismeretes, hogy az 1978-as terv éppen az egyensúly javítása végett a belső felhasználásnak a nemzeti jövedelem növekedésénél kisebb ütemét írta elő. A tervezett 2 százalék helyett ez azonban 6—7 százalékkal nőtt — ugyanakkor a nemzeti jövedelem összességében 4,5 százalékkal gyarapodott. Saját munkánk fogyatékosságai A gondokat már az előzőekben a baranyai helyzet értékelése során is említettem: a termelési szerkezet, a hatékonyság nem javult kielégítően, a költségek a termelést meghaladóan emelkedtek, a munka termelékenységének fejlődése nem kielégítő stb. Lényegében ugyanezen okok miatt az export gazdaságossága is álig javult. Igaz, Hogy ebben nagy része van a nehezebb külgazdasági környezetnek is, de hiba lenne, ha csak ebben keresnénk az okokat, nem pedig saját munkánk fogyatékosságaiban. Pedig figyelembe kell venni a realitásokat annál is inkább, mert a külső tényezők változásaival a következő években sem számolhatunk. Árukínálatunk jelenlegi összetétele a mai külföldi piaci viszonyok között csak nagy nehézségekkel realizálható, tehát elkerülhetetlen, hogy határozottabb lépéseket tegyünk a megoldás érdekében. A mérsékelten növekvő export miatt termékeink belföldön nagyobb arányban kerültek fel- használásra — főként felhalmozási célokra. A tervezett 4—5 százalékos csökkenés helyett 15 —16 százalékkal magasabb a felhalmozás, mint az előző évben. Ezt a nagyarányú növekedést az tette lehetővé, hogy a vállalatoknak, szövetkezeteknek még a szabályozók szigorítása ellenére is volt fedezetük a tervet meghaladó beruházásokra és készleteik nagyarányú növelésére, miután a társadalmi tiszta jövedelemnek nagyobb hányada került ide a különböző — nem mindig indokolt — támogatások útján. De szerepe ven ebben annak is, hogy nem változott meg az a szemlélet, amely a gazdálkodás helyi stabilitását elszakítja a hatékonyságtól, az exportképességtől és azonos feltételeket igényel a fejlesztés, va'amint a jövedelem növelés tekintetében minden vállalat számára, — gazdálkodjék az jól, vagy rosszul. Ez a szemlélet nemcsak ‘a vállalatoknál, hanem az irónyítószer- veknél is él, hiszen a kedvezményeket valahol odaítélik, jóváhagyják. A gazdálkodás elbírálásának egyoldalú értelmezése a feltételezett stabilitás, az egyenlősdihöz vezető támogatás következtében csak késedelmesen történhetett a vállalatoknál a világpiaci hatások érzékelése. Olyan helyzet állt elő, amelyben a népgazdaság gondjaiban nem osztoznak kellőképp a vállalatok, szövetkezetek, s miután a gondok így nem hatottak kényszerítő erővel, a gazdálkodásuk sem változott a követelményekhez szükséges módon és ütemben. Ez az oka a termékszerkezet lassú átalakulásának, a minőség, szervezettség nem megfelelő fejlődésének is. Rugalmasabb alkalmazkodást! Ezek a felismerések egyben a kivezető utat is megmutatják. Olyan gazdaságpolitikai módszerekre, gyakorlatra, tervekre és egyben azok következetes végrehajtására van szükség, amelyek — már 1979-ben — megállítják az egyensúly további romlását és alapot teremtenek fokozatos helyreállítására. Ez a cél jelenlegi adottságaink mellett csak a termelés és a felhasználás ütemének mérséklésével érhető el, hiszen termelésünk jelenlegi szerkezetét és a világpiac helyzetét figyelembevéve, a szocialista import és a tőkés export lehetőségei gyorsabb fejlődést nem tesznek lehetővé. A termelés ütemének mérséklése azonban differenciáltan értendő. Gyorsabb növekedés irányozható elő azokban az ágazatokban, azoknál a vállalótoknál, szövetkezeteknél, ahol korszerű, a külső piacokon jól értékesíthető termékeket állítanak elő, amelyek javítják az egyensúlyt. Másutt a termelés szin- tentartása, vagy a csökkentése lehet a reális cél. Mindez erőteljes szelekciót igényel mindenekelőtt olyan szabályozást, amely megszünteti az egyen- lősdi gyakorlatát. A szabályozás már ismertté vált változásai ezért szigorítják a jövedelmek megszerzésének feltételeit, de lehetővé teszik, sőt ösztönzik az olyan vállalati magatartást, amely a hatékonyabb gazdálkodásra és a piachoz való rugalmasabb alkalmazkodásra irányul. Az 1979. évi népgazdasági terv alapvető igénye, hogy az egyensúlyt javító tevékenység kapjon zöld utat, s a tartós veszteségforrást jelentő gazdaságtalcn tevékenység pedig szoruljon vissza, sőt szűnjék meg. Egybehangolt erüfeszftásek Ugyanakkor azt szeretnénk elérni, hogy a gazdálkodó szervezetek többsége a nehezebb körülmények és szigorúbb követelmények között is biztosítani tudja a normális gazdálkodás és fejlődés feltételeit. Várható, hogy a vállalatok, szövetkezetek bizonyos« köre saját erőfeszítésével nem lesz képes felszámolni tevékenységének gaz- daságtalanságát. Ilyen esetben, ha a számítások azt mutatják, hogy bizonyos időn belül — pl.: 2—3 év — gazdaságossá tehető a vállalat, akkor feltételhez kötötten, központi segítség is adható. Azokban az esetekben azonban, amikor nincs reális lehetőség a vállalat, vagy szövetkezet gazdálkodásának jövedelmezővé tételére, fokozatosan csökkenteni kell a támogatósokat, s megkezdeni a visszafejlesztést, a gazdaságtalan termelés megszüntetését. Előfordulhat az is, hogy gazdaságosan működő vállalatok — rajtuk kívül álló okok miatt — veszteségessé ugyan nem válnak, de fejlesztési alaphió- nyuk keletkezik, vagy a bérfejlesztést nem tudják átmenetileg megoldani. Nem lehet érdekünk, hogy jól szervezett, gazdaságosan működő vállalatoknál ilyen okok miatt tartós feszültségek alakuljanak ki, csökkenjen a létszám és a termelés. Az irányítószerveknek lesz a feladata, hogy gondos mérlegelés alapján ezen esetekben megszervezzék a segítés módját és formáit. Lesznek tehát nehézségeink, azonban ezek ismeretében, ezekre hivatkozva sem adhatók felmentések a szigorúbb követelmények alól. A szavaknak és a tetteknek egységét a gazdasági szabályozásban és a gyakorlatban is érvényesíteni kell. Nem lehet megengedni azt, hogy indokolatlan kivételek és engedmények lazítsák fel a követelményrendszert, ezzel leplezzék a rossz munkát és továbbra is fenntartsák azt, ami elavult és ami gazdaságtalan. Most arra van szükség, hogy a központi és helyi erőfeszítések egybehangolásával célratörőbb irányítással és a vállalati kezdeményezés kibontakozásával igyekezzünk leküzdeni a nehézségeket és megteremteni a további fejlődés feltételeit. A pártszervezetek, tömegszervezetek, gazdasági vezetők mindehhez főként azzal járulhatnak hozzá, ha az egyensúly helyreállítását szolgáló feladatokra irányítják a figyelmet, az exportképesség, a gazdaságosság növelésére összpontosítják erőiket. Most arra van szükségünk, hogy az új iránti fogékony, kezdeményező, az ésszerű kockázatot vállaló, rendet és fegyelmet teremtő vezetők minden szinten érezzék a pártszervezetek bizalmát és a dolgozók aktív támogatását. Öntudatos helytállási! A fokozottabb erőfeszítést igénylő munka nem önmagáért van. Szocialista társadalmunkban a termelés fő célja a nép jólétéről való gondoskodás. Ez tükröződik abban, hogy a nehezebb körülmények között is növekszik a terv szerint az élet- színvonal. Lehetőségeink 1979- ben azonban e vonatkozásban korlátozottak. Éppen ezért központi Intézkedésekkel ott történik segítség, ahol erre legnagyobb a társadalmi igény: az alacsony nyugdíjak emelésére. A reálbérek előirányzata — ez évben — mindössze 1 százalékos növekedést tartalmazhat, ami társadalmilag alig érzékelhető. Számolni kell azzal is, hogy azokon a területeken, ahol az ez évi központi intézkedések áthúzódó hatása nem érvényesül, illetőleg ott, ahol a hatékonyságot nem tudják úgy növelni, hogy ez béremelést tegyen lehetővé, a reálbér csökkenni fog. Ennek ellenére sem szabad azonban engedményeket tenni a bérpolitikában, « teljesítmény nélküli bérnöveléshez hozzájárulni. Növekvő bér csak a növekvő hatékonyságból szá rmazh'at. Tudomásul kell vennünk, hogy amíg a termelés hatékonyságának növekedése nem teremti meg a feltételeket, az életszínvonalnak a jelenleginél gyorsabb növelésére nincs lehetőség. „A fejlődésnek most olyan szakaszában vagyunk — állapítja meg a Központi Bizottság határozata —, amikor az ’ anyagi termelésben és népünk életkörülményeinek javításában elért eddigi vívmányaink megszilárdítása és a jövőbeni további fejlődés feltételeinek jó megalapozása a döntő feladat." Most az ehhez szükséges öntudatos helytállásra hívja fel a Központi Bizottság a kommunistákat, egész dolgozó népünket. Megyei pártbizottságunk a Központi Bizottság december 6-i határozata ismeretében cselekvési programban jelölte meq a gazdasági egységekben működő párt-, gazdasági és társadalmi szervezetek, tanácsok, valamint az itt dolgozó kommunisták következő évi tennivalóit. A közeli hetekben valamennyi városi, járási párttestület, majd a termelő üzemek is elkészítik saját programjukat a helyi tennivalókra összpontosító megfelelő konkrétsággal. A célszerű felkészülés jegyében az agitációnak és a propagandának is elő kell segítenie, hogy a dolgozó tömegek megértsék és támogassák gazdaságpolitikai céljaink elérését. Tudatosítani kell mindenütt, -hogy az egyensúlyi helyzet javítása szükségszerűen a gazdálkodás racionalizálását, a termelési szerkezet korszerűsítését, a minőség javítását, a költséggazdálkodást, az eszközök ésszerű kihasználását, a fizetőképes kereslethez való alkalmazkodást, a megfontolt fejlesztést, a vállalatközi kapcsolatok javítását helyezi előtérbe. Lényeges feladat annak a ” megértetése is, hogy a tervezett mérsékeltebb ütemű növekedés minőségi fejlődéssel párosulva nemcsak megszilárdítja az elért életszínvonalat, de biztosíthatja szerény emelkedését is. Az életkörülmények nagyobb mértékű javulása annak függvénye, hogy milyen mértékben tudjuk a gazdasági fejlődés minőségi elemeit kibontakoztatni. KSzös feladataink A jövő évi népgazdasági tervünk megvalósításával sok tekintetben nehezebb időszaka kezdődik a gazdasági építőmunkának. Több éve már, hogy kimerültek az extenzív fejlődés tartalékai. A megváltozott világgazdasági környezet, s az utóbbi években kialakult nemzetközi árarányok a magyar népgazdaság külső egyensúlyát hátrányosan érintették. Mindegyik probléma ma kü- lön-külön is hatalmas terheket ró a népgazdaságra, dolgozó népünkre, s megoldásuk a korábbinál jobb minőségű, szervezettebb és fegyelmezettebb munkát, lényegesen nagyobb erőfeszítéseket igényel. ; Amikor az év küszöbén megyénk dolgozóinak eredményes új esztendőt kívánunk, bízunk abban, hogy közös feladataink megoldásában számíthatunk áldozatkész munkájukra és helytállásukra I
