Dunántúli Napló, 1978. december (35. évfolyam, 331-359. szám)
1978-12-31 / 359. szám
Mas dr. Dányl Pál, a Baranya megyei Tanács elnökhelyettese Remélem, az óév utolsó napján, az új év első napján megbocsátja nekem az olvasó, hogy településhálózatunk fejlesztésével foglalkozó írásomat egy látszólag ide nem tartozó irodalmi idézettel kezdem. Ezt egyben mottónak is szánom. A Magvető Könyvkiadó 1978-ban jelentette meg a társadalmi szokásokról szóló, „Ne sajnálja a száját kinyitni" című gyűjteményét, melyet a nyelvtankönyvek tükrében rendezett sajtó alá Szabó C. Zoltán. E kötetben olvasható Vörösmarty Mihály: Ungarische Sprachlehre című, 1832-ben megjelent nyelvkönyvéből az „Útbaigazi- tás” címmel az alábbi részlet: „— Nem mondaná meg ön, merre kell tartanom, hogy a kapuhoz jussak? — Menjen kegyed a part iránt (part hosszat), annak végén forduljon balra, ott egy rézsutat fog találni, mellyen által megyen; onnan egy jó széles útra ér, melly kegyedet egy nagy piacra viszi, hol egy sikátort fog látni. — Mellyen nem megyek át. — Nem, mert onnan nincs kimenetel. Ezt jobb kézre fogja ön hagyni s által megyen a boltozat alatt, melly mellette van. — S azután? — S azután kérdezősködjék ön tovább. — Köszönöm szívességét. — Nincs mit.” Most is megkérdezhetnék, ma hol a városhatár? — Hol a városkapu? Bizonyára nem úgy válaszolunk, mint amikor a város a most kibontakozó városfalon belül helyezkedett el. Talán még csak nem is a város belterületi határának végét jelző táblánál, hanem esetleg azt mondanák, hogy a város- környéki községeket magába foglaló területi egység határán. Annak, hogy erről és az ehhez hasonló kérdésekről elgondolkodjunk, a január 1-, ével életbe lépő terület- és igazgatásszervezési intézkedések adják az apropóját. » 1978. október eleje óta a sajtóban sokat olvashattunk a közigazgatásunk hálózatát és szervezetét érintő intézkedésekről. Mindezek ismeretében az emberben különféle kérdések merülnek fel. Miért volt szükség ezekre a változásokra? Miért lesz jobb az új, mint a korábbi közigazgatási státus vagy beosztás? Mindazok, akiket társadalmunk, szűkebb környezetük fejlődésének kérdései s egyéni sorsuk, jelenük mellett a jövőjük is érdekel, ezekre a kérdésekre választ keresnek. Egyes nagyközségek várossá szervezéséről, egyes járások megszüntetéséről, székhelyének áthelyezéséről, különféle területi átcsatolásokról (területek megyék közötti, vagy egyes községek járások közötti, vagy egyes falvak más községi egységbe való átcsoportosításáról), egyes községek városkörnyéki községgé való szervezéséről, falvak egyesítéséről leegysze- rűsítve úgy szoktunk gondolkodni, hogy korszerűsödik a közigazgatás. Ez nemcsak jellemzője a közigazgatási átszervezéseknek, hanem követelmény is. Az államigazgatás korszerűsítése iránti állandó igénynek megfelelni csak a tartalmi munka színvonalának növelése mellett lehetséges. A tartalmi változások azonban magukkal vonják, sőt, esetenként feltételezik is a szervezeti keretek korszerűsítését. Hangsúlyozni szeretném viszont, hogy a köz- igazgatási szervezet és annak változása nem cél, hanem eszköz. Az ország, az egyes településcsoportok (például az egy megyébe tartozók, vagy egy város és vonzáskörzete, vagy egy-egy tájegységen lévő települések), de az egyes települések múltját, jelenét és jövőjét egyaránt az határozta és határozza meg, hogy az adott területi egységnek milyen a gazdasága. Az egyik kérdés az, hogy az adott terület gazdasága milyen munkafeltételeket, s ezáltal milyen jövedelmet tud nyújtani az ott élőknek. A másik kérdés viszont az, hogy az elért jövedelemből az adott területen miként lehet élni. Nem kell nagyon részletezni, mindenki jól ismeri, hogy oz elmúlt években, évtizedekben az ipar állandóan fejlődött. Korszerűsödött az alkalmazott technika, évről évre nőtt az iparban dolgozók száma, nőtt azon településeknek a száma, ahol valamilyen ipari üzem működik. Mindezek mellett Ipari üzem a települések kisebb hányadában létesült, s a többségben nem. Egyidejűleg állandóan csökkent a mező- gazdaságban dolgozók száma. A mezőgazdaságban a termelési feladatokat a korszerű szervezeti keretek között és a korszerű technika alkalmazása mellett kevesebb ember oldja meg. Ráadásul a közlekedés korszerűbbé válásával az sem feltétlenül szükséges, hogy helyben lakjon. Az is mindenki által ismert, hogy egyre nagyobb az igény a bölcsődék, óvodák, iskolák, orvosi rendelők, kereskedelmi és szolgáltató létesítmények iránt. S bár az ellátottság állandóan javul, az sohasem lesz elérhető, hogy minden meglegyen minden faluban. Lesznek olyan falvak, amelyeknek lakói ezeket mindig csak a közeli vagy éppen a szomszédos faluban találják meg, de ott az ő igényeiket is kielégítik. Ha mindezt végiggondoljuk, látjuk, hogy a fejlődés szük- szerűen és mindenkor másként érinti a településeket. Vannak, amelyeknek vonzereje növekszik, s ezekre az emberek szívesen költöznek, s ahonnan elköltöznek, azok szükségszerűen fogyó népességű települések lesznek. Ez tehát nem egymástól független kétirányú folyamat, hanem egy folyamat kettős hatása. Másként látjuk ennek ismeretében egyes települések városiasodását, a városiasodás egy bizonyos fokán szükségszerűvé váló várossá szervezést, s az ennek következtében településhálózatúnBOLDOQ ÜJ ÉVET! kát jellemző városiasodást, s ugyanakkor más települések elnéptelenedését, illetve az elnéptelenedés bizonyos fokán a falvak szükségszerű egyesítését vagy az összeépülő települések eggyé válását. Bár most Baranya megyében egyetlen nagyközség várossá szervezésére sem került sor, mégis a folyamatot konkrétan érzékelhetjük, mivel a most várossá nyilvánított 9 nagyközség közül kettőnek — Barcsnak és Paksnak — a fejlődését sokunk közvetlenül is figyelemmel kísérhette. Ugyancsak 1979. január 1-ével számos falu szűnik meg az országban, ebből Baranyában tizenkettő. Az érvényesülő tendenciák ismeretében intézményesen váltak a szomszédos falu részévé. Bizonyos vagyok afelő1 hogy mindazok, akik e falvakból elköltöztek, jobb körülmények közé kerültek. De az is bizonyosra vehető, hogy a továbbra is otthonmaradókról szervezettebben lehet így gondoskodni. Az országban megszűnő 9 járás között szerepel a pécsi is. S a pécsi járáshoz tartozó községeket vagy városkörnyékivé minősítették, vagy a megmaradó 4 járásunkhoz csatolták át. A városkörnyékivé váló községek tanácsai, de még a falvak lakói sem fogadták a hírt ellenzéssel. A más járáshoz való sorolás inkább váltott ki kérdéseket meg ellenérzéseket is. Ha valaki, mondjuk tíz év óta figyelemmel kíséri a folyamatot, akkor láthatja, hogy azt két dolog jellemezte: a járások száma és a járási hivatal közbejöttével irányított köz- igazgatási terület folyamatosan csökkent, ugyanakkor nőtt azon városok száma, amelyek a környező községekkel intézményesített kapcsolatba kerültek. Nem véletlen és nem befejezett folyamat ez. Településeink nem függetlenek a környezetüktől, más településektől. Kölcsönhatásban vannak egymással a fejlődésben és gondjaikban is. A város és a környékén lévő községek a gazdasági életben szoros egységet alkotnak. Abban is könnyű egyetértenünk, hogy az egymással szoros kapcsolatban lévő települések fejlesztését, a településeken belül egyes konkrét gazdasági feladatokat csak a kapcsolatot elemző módon szem előtt tartva lehet segíteni, illetve megoldani. Tehát az elgondolásokat rendszeresen egyeztetni kell. A gazdaság, az infrastruktúra fejlesztésének tervezése egyre inkább a szerepkörrel rendelkező település és a vonzás- körzetébe tartozó települések együttes, egymást kiegészítő fejlesztésére irányul. Ennek értek meg a feltételei Pécs és a környezetében működő 9 községi tanácshoz tartozó 27 falu együttesére. A közigazgatási beosztás is ezt kívánja segíteni az 1979. január 1-ével Érdemes körültekinteni Baranyában Gazdagodtunk, gyarapodtunk Ipari, mezőgazdasági üzemek, boltok, új utak és kulturális értékek Mivel gazdagodott megyénk 1978-ban? A könnyűnek tűnő kérdésre nem is olyan könnyű válaszolni, pedig — mondhatnánk — elég, ha valaki szétnéz a saját házatáján, saját portáján. Üzemekben, gyárakban, intézményekben, s ki-ki saját otthonában magában el tud számolni az idei év örömeivel, de mindezt csokorba kötni, eléggé emberfelettinek tűnő vállalkozás. Óhatatlanul is kimarad valami, ami fontos, ami fontosabbnak tűnik, mint az, amelyik részt kap a felsorolásban. De hát mindez együtt jár a gazdagodással: van amit elfelejtünk a számvetéskor. . . Fejlődött 1978-ban iparunk, mezőgazdaságunk. Folytatódott a Mecseki Ércbánya Vállalat V- ös bányaüzemének építése, szénbányászatunk is új utakat talált: gyors ütemben készül az új Kossuth-akna; a vállalat pécsi és komlói üzemeiben új vágatok segítik a termelést. Folytatódott az Izzó beruházása Kertvárosban, emlékszünk még az év eleji próbaüzemre a pécsi Baromfifeldolgozóban, a Kesztyűgyár új bőrruházati gyárának építésében fontos szerepe volt az elmúlt évnek. Mohácson a Szék. és Kárpitosipari Vállalat új NSZK gépsorral gazdagodott, folytatódott a húsipari rekonstrukció a vágóhídon, s a Baranya megyei Építőipari Vállalat új telepe is felöltözött: az idén közel 150—160 millió forintot építettek be, s itt adták át hazánk első toronyszerű, automatizált betongyárát az ÉLGÉP és a nyugatnémet Elba cég jóvoltából. A komlói Carbon Köny- nyűipari Vállalat megnyitotta áprilisban új konfe'kció üzemét Sásdon, új sütőüzemet avattunk Szentlőrincen, s befejezéshez közeledik az új cipőüzem építése is Komlón. Felsorolni is nehéz, hogy menyi szociális létesítménnyel, üzemi konyhával gazdagodtak vállalataink, így csak kettőt példaképpen: a DDGÁZ 13 millió forintos költséggel korszerű szociális létesítménnyel ajándékozta meg dolgozóit s elkészült a Pannónia Sörgyár 500 adagos konyhája. S azt se felejtsük el, hogy az idén érkezett Pécsre a Százhalombattáról indult termékvezeték, s óránként e vezetéken 150 ezer liter üzemanyag érkezik. (Folytatás az 5. oldalon) A decemberben átadott pécsi, Alkotmány utcai ABC-áruház (Folytatás a 2. oldalon) Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli ¥1 nnl n lltljJIUIg Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Eredmény és feltétel
