Dunántúli Napló, 1978. december (35. évfolyam, 331-359. szám)

1978-12-29 / 357. szám

1978. december 29., péntek Dunántúli napló 3 Beruházási színvonal, színvonalas beruházás A gazdasági szabályozók módosítását állandó figyelem­mel kíséri közvéleményünk. Min­dennapi szóhasználatunkban azonban a „szabályozók" több­nyire a vállalati gazdálkodás­hoz kötődnek. Pedig az új gaz­dasági mechanizmus körülmé­nyei között a tanácsi gazdaság irányítása is közvetett módon, gazdasági szabályozókkal tör­ténik. E szabályozók köre 1978- ban tovább bővült, bevezetés­re került a beruházási színvo­nal éves szabályozása, mely lényegesen módosította a ta­nácsi gazdálkodás feltételeit. Indokolt tehát áttekinteni az új szabályozó közel egy éves mű­ködésének megyei tapasztala­tait. Erőnkön felül Az V. ötéves népgazdasági terv kiemelt feladatként tartal­mazza a beruházási egyensúly kialakitását és fenntartását. A tervidőszak első éveiben ezt a célt csak részben sikerült tel­jesíteni. A számadatok azt mu­tatják, hogy miközben a gaz­dasági fejlődésre ható külső körülmények a feltételezettnél kedvezőtlenebbül alakultak, a belső felhasználásra vonatkozó tervek ezt nem vették figyelem­be, s ennek következtében az erőn felüli vállalások tovább növelték egyensúlyi problé­máinkat. Ez évben például az előzetes vállalatfejlesztési tervek 18—20 százalékkal, a tanácsi fejleszté­si tervek 12—13 százalékkal ha­ladták meg a reális lehetősé­geket, illetve az V. ötéves terv 1978. évi előirányzatát. Nyilván­való, hogy ennek a fejlődési ütemnek a tartásához rendkí­vüli* intézkedésekre lett volna szükség. Jelenleg ugyanis sem a nemzeti jövedelem, sem a külpiaci feltételek alakulása, de a beruházói és kivitelezői teljesítőképességünk sem bizto­sítja azt, hogy a középtávú terv éves ütemétől ilyen nagy mér- tékben eltérjünk. Marad tehát a megoldás, hogy valós lehető­ségeinkhez igazítjuk a fejlesz­tési igényeket, beruházási célo­kat. Szükséges rossz A beruházási egyensúly ki­alakítása, illetve a kínálatot meghaladó vásárlóerő mérsék­lése érdekében módosították a vállalati gazdálkodást érintő szabályozókat, s a tanácsok esetében pedig bevezették a pénzeszközök beruházási célú felhasználását korlátozó szín­vonal szabályozást. Ez az utóbbi intézkedés azt jelenti, hogy a tanácsok éves szinten mért beruházásai — köz­ponti engedély nélkül — nem haladhatják meg a középtávú terv adott évi előirányzatát, vagyis nincs lehetőség egy el­maradt feladat következő év­ben történő teljesítésére, nincs Minél jobban igazodni az ötéves terv előirányzataihoz! lehetőség új beruházási célok tervesítésére. A központi sza­bályozás tehát egyrészt a be- luházási egyensúly kialakítását tűzte ki célul, másrészt viszont- a beruházások korlátozásá­val - ösztönözni kíván a fel­újításokra, az intézmények mű­ködtetési feltételeinek javításá­ra. A beruházási célú felhaszná­lás ideiglenes korlátozása — az általános gazdasági helyzet ismeretében — a tanácsokat nem érintette váratlanul. Ugyanakkor több helyi tanács nem vette komolyan a korláto­zó intézkedéseket, arra számít­va, hogy most is lesznek olyan „kiskapuk”, amelyek biztosíta­ni fogják a helyi érdekek ma­ximális érvényesítését. A beruházási színvonal sza­bályozása Baranya számára azt jelentette, hogy a megye tanácsai 1978-ban — a közép­távú terv eredeti előirányzatá­val egyezően — másfél milliárd forintot fordíthatnak beruházá­si célokra. Ettől eltérni még többletforrások esetében sem szabad. „Felülről” a népgazda­sági egyensúly követelményei jelentenek korlátozást, „alul­ról” pedig a lakosság jogos igényei ösztönöznek a lehető­ségek maximális kihasználásá­ra. A beruházási lehetőségek maximalizálása — népgazdasá­gi szempontból — eredményes­nek bizonyult, tanácsi gazda­ságon belül sikerült érvényre juttatni az egyensúlyi követel­ményeket. A szabályozó beikta­tásával azonban az előnyök és hátrányok egymás mellett je­lentkeznek. Tanácsi vezetőink emiatt 'fogalmaznak úgy, hogy „a színvonal szabályozás szük­séges rossz”. Előnyök Nézzük először az előnyöket. Ezek között elsőként kell emlí­tenünk a központi irányítás maradéktalan érvényesülését. A gazdálkodási feltételek szi­gorítása szükségszerűen igé­nyelte, s magával hozta a ta­nácsok operatív irányító mun­kájának erősödését, az éves pénzügyi és műszaki tervek egymáshoz való közeledését, a beruházó, a bonyolító és a ki­vitelező szervezetek kapcsola­tának javulását. Ezzel még azt nem mondhatjuk, hogy ma már minden rendben van, de azt igen, hogy a „másik fél” ér­dekeinek mérlegelésében ked­vező változás következett be. (Ennek ellenére előfordul, hogy a kivitelezők többet vállalnak, — több pénzt kötnek le — mint amennyit valójában teljesíteni tudnak. Ezzel más céloktól vonják el az egyébként is szű­kös beruházási eszközöket!) Az új szabályozás előnyeihez tartozik, hogy a beruházási célú pénzeszközök maximális felhasználása érdekében javult a tanácsok együttműködése. Ma már természetes az, hogy a helyi tanácsok pénzeszközök átcsoportosításával segítik egy­mást. Legutóbb például Kom­ló és Mohács ajánlotta fel át­menetileg szabaddá vált pénz­eszközeit, s így a „fogadó” te­lepülések — az építőipar egyen­letes leterhelése érdekében — 1979-80. évekről tudtak „előre­hozni" feladatokat, illetve gyor­sítani tudták folyamatban levő beruházásaikat. (Ezeknek az át­vett pénzeszközöknek a vissza­adására 1979—80. években ke­rül sor, amikor Komló és Mo­hács városok is kedvezőbb helyzetbe kerülnek a kivitelezői kapacitás szempontjából.) A beruházások korlátozása ösztönzőleg hatott a tanácsok felújítási, illetve karbantartási tevékenységére. A fejlesztési alap felhasználása egészséges mértékben tolódott el ebbe az irányba. Itt is komoly gondként jelentkezik azonban a kivitele­zői kapacitás hiánya, kevés a felújítási munkák elvégzésére alkalmas, illetve karbantartói munkára felkészült építőipari szervezet. A beruházási célú felhaszná­lás korlátozása — nagyon he­lyesen — nem vonatkozik a tár­sadalmi munkában végzett fej­lesztésekre, illetve azok értéké­re. Tanácsaink éltek, ezzel a lehetőséggel, s 1978-ban ör­vendetesen emelkedett a tár­sadalmi munkában kivitelezett beruházások száma, növekedett az egy lakosra jutó társadalmi munka értéke. Különösen nagy a társadalmi hozzájárulás sze­repe a községekben, ahol el­éri a tanácsi fejlesztési eszkö­zök 40-60 százalékát is. Vagy­is igaz az a megállapítás, hogy a városok fejlődése dinamiku­sabb, a községeké pediq önte­vékenyebb. Hátrányok A beruházási színvonal sza­bályozás előnyei mellett — a teljesség kedvéért — szólni kell hátrányairól is. Ezek közé tar­tozik, hogy a pénzeszközök fel- használásának maximalizálása nem teszi érdekeltté tanácsain­kat a bevételek növelésében. Így az „átvett” pénzeszközök mérséklődése mellett 1978, év­ben kevesebb koordinációs be­ruházás indult a megyében. A beruházási színvonal merevsé­ge miatt emelkedett az admi­nisztratív beavatkozások szük­ségessége, s a gyakori módo­sítások jelentős többlet-terhet rónak mind a tanácsokra, mind a bonyolítókra, s mind a pénz­intézetekre. Az új szabályozás legkedve­zőtlenebb hatása azonban, s ennek következményeit még ta­nácsaink sem mérték fel kel­lően, hogy a beruházási szín­vonal nem ismeri el a „csúszá­sokat”! Vagyis az egyik évben igénybe nem vett beruházási színvonal — például a kivitele­zői teljesítés elmaradása miatt — nem vihető át a következő évre, illetve az elmaradásokat csak más célok rovására lehet pótolni. Ez pediq olyan követ­kezmény, ami — közbenső in­tézkedések elmulasztása ese­tén — hatással lehet eredeti fejlesztési programunk teljesí­tésére is. Mi várható 1979-80-ban? Az 1978. évi módosítások enyhítették, de nem oldották meg a középtávú tervidőszak egyensúlyi problémáit. Egy év alatt ugyanis egy hosszabb időszak aránytalanságait csak mérsékelni lehet. így reálisan várható, hogy az ideiglenesnek tervezett beruházási színvonal szabályozás a tervidőszak vé­géig fennmarad. Sőt, a közel­múltban nyilvánosságra hozott központi intézkedések azt is jelzik, hogy más területeken is szükség van a beruházási tevé­kenység szabályozására. A gazdálkodási feltételek szi­gorítása a tanácsi szervek szá­mára azt a feladatot adja, hogy a szabályozás nyújtotta lehetőségeket maximálisan ki­használva, erőfeszítéseiket ar­ra összpontosítsák, hogy a me­gye fejlődése mind az ütemet, mind a fő arányokat illetően minél jobban az ötéves terv előirányzataihoz igazodjék. A ma gondjai mellett azonban már a holnap feladatára — a VI. ötéves terv előkészítésére, az átmenet megalapozására — is gondolni kell. A ma és a holnap érdekeinek mérlegelé­sében pediq nagy felelősség hárul a tanácsokra. Piti Zoltán, a Baranya megyei Tanács tervosztályának helyettes vezetője Számítanak a szocialista brigádokra Játszóterek Mohácson „Játszóteret a gyerekek­nek” — érre összpontosult a társadalmi munka Mohá­cson. Szőlőhegyen, a most átalakításra kerülő iskola mellett létesítenek játszó­teret, de az újmohácsi, az újvárosi és a Felszabadulás lakótelepen élő gyerekeknek is lesz hol játszaniuk, hiszen ott is épülnek játszóterek társadalmi munkában 1979- ben. Gyermeknapi ajándék­ként kívánja átnyújtani a város az első KRESZ-parkot, amely az előzetes tervek sze­rint a Liszt Ferenc utca, a Gyümöcs utca és az MHSZ épülete által határolt terü­leten épülne fel. Miután ott már megkezdődött a parko­sítás, a városi tanács felül­vizsgálja, hogy az említett területen fák kivágása nél­kül elkészülhet-e a KRESZ - park. Hasznosítani kívánják 1979- től a csónakház fölötti két betonvédfal közötti szabad területet is. Itt labdázó teret és az evezősöknek száraz­földi edzőterületet alakítanak ki a következő év tavaszán. Társadalmi munkafelaján- lásokgt várnak a Felszaba­dulási lakótelepen épülő óvoda, iskola, bölcsőde mi­előbbi átadása érdekében, továbbá fásításhoz, parkok gondozásához, a meglévő sportlétesítmények fenntartá­sához. Zöldövezetek létesítése ke­rül előtérbe a tervidőszak utolsó évében. A Trukli Já­nos, valamint a Felszabadu­lási lakótelep fásításához vár támogatást a város. Tár­sadalmi munkában 1980-ban is épülnek újabb játszóterek, a Szabadság téren, a Jókai utca és a Duna közti sza­kaszon. Számítanak a szocialista brigádok, munkáskollektívák munkájára a városi parkok, a történelmi emlékhelyek, a Duna-parti sétány fenntartá­sánál, a gyermek és kultúr­intézmények patronálásánál. Hova leit a cilinder és a létra ? Kémények, kémény­seprők Kevesen tudnak helyesen tüzelni Gondot okoz az utánpótlás Kétszázhetvenezer kémény füstöl Baranya megyében. Eb­ből nyolcvanezer Pécsett. Tisz­tításuk, ellenőrzésük a Baranya megyei Kéményseprő Vállalat­nál dolgozó 86 ember feladata. A megyeszékhelyet 21 körzetre osztották fel, így itt ennyi ké­ményseprő dolgozik. Mellettük a kéményvizsgáló csoport, amely a kis sárga" Barkas-szal járja a várost, hogy „bármi­lyen célból, bármilyen gyakori­sággal” kihívásra helyszínre menjenek. ♦ Szerszámaik nem sokat vál­toztak. A lószőrből készült stósz- kefe, azután a különböző nagy­ságú kazánkefék, a két és fél méteres csimperling, mellette a csőkefe, s az időközben a kor­hoz idomult golyó. Ma már ugyanis ebbe építik bele azt a kis rádióadót, amelyet a ké­ménybe eresztve hetven centi- méteres falvastagság mellett is meg tudják állapítani a dugu­lás helyét. A régi és humoros rajzok fekete ruhás, cilinderes és lét­rát cipelő kéményseprőiről csak annyit: a cilinder a bizalmas üzenetek kelléke volt. Ha a mester nem tett volna a fejére előkelő fejfedőt, ugyan hogy állt volna vele szóba az üzene­tet fogadó kisasszony? És a lét­ra? Hét foka volt, s — hallot­tam Répási Istvántól, az egyik legtapasztaltabb kéményseprő­től — a vörösfenyőből készült volt az igazi. A boltozott ké­mények tisztításához használ­ták. ♦ — Ha nem volna tél — mond­ta Varga Sándor igazgató —, egyszerűen nem lenne ránk szükség ... Már a századforduló idején megállapították a szakembe­rek: egy milliméteres korom­lerakódás 10 százalékkal csök­kenti a fűtés hatásfokát. Nem tudom, hány olyan különböző kályhákban tüzelő pécsi ember van, akinél legalább ilyen vas­tag koromlerakódás ne lenne. Annyi bizonyos: fűtési kultúránk nagyon alacsony szinten van. A városban még mindig a széntüzelés a jellemző. Érdekes módon: autót javítani, házilag palackot hegeszteni sokan megtanultak már, de az em­beriség egyik legrégibb tevé­kenységét, a helyes tüzelést még mindig nem. Ez hihetetlen mértékű energiapazarlást je­lent. Varga Sándor véleménye szerint: „A légszennyezésnek mintegy 50 százaléka a rossz tüzelés eredménye. Tisztogat­hatjuk mi a kéményeket, a kályha attól még kormos ma­rad ...” ♦ Vannak azonban más bukta­tók is: például a körzeti ké­ményseprő megállapítja, hogy hibás a kémény, s ezt jelzik a tulajdonosoknak. Ám a kijaví­tás nem a felszólítottak ha­nyagsága miatt marad el, ha­nem sokszor őzért, mert nem találnak kivitelezőre vagy anyagra. Másrészt: pillanatnyi­lag nincsen érvényes szabvány a kéményekre. A korábbi elő­írásokat hatályon kívül helyez­ték, újabbakkal ezt még nem pótolták. Mihez viszonyítva mondja ki a szakember, hogy az adott kémény nem felel meg az előírásoknak? — kérdezi már sokadszor értekezleteken, ta­nácskozásokon Pataki Ignác. a pécsi vállalat műszaki igaz­gatóhelyettese. ♦ Ebben az évben az ország­ban egyetlen kéményseprő ta­nulót iskoláztak be. Pécsett utoljára 10 évvel ezelőtt végez­tek ebben a szakmában fiata­lok. A megoldás: a felnőttkép­zés. A szakemberekre nagy szükség van. Negyedévenként el kell jutni minden kémény­hez, négyévenként általános felülvizsgálatokat tartanak új épületeknél, gázbekötéseknél a tűzbiztonsági szempontokat mérlegelik. Az utánpótlás már a szakmából verbuválódik. A Baranya megyei vállalatnál —» ahol a létszám teljes — alig van olyan kéményseprő, akinek ne lenne legalább még egy szakmája. ♦ A felülvizsgáló csoport négy emberből áll. Vezetőjük Seregi Sándor. A szakmai tekintély o legidősebb mesteré, Répási Ist­váné. Közöttük dolgozik Virtl Dezső és Bárácz István. Régen láttam egy csapatot ilyen össze­hangoltan dolgozni. Egy-egy nap 14—16 helyre jutnak el. ♦ Igyekeztem nem szólni arról, hogy „ha kéményseprőt látok ...” Mégis: a szerencse. Elkoptatott dolog hozzájuk kötni, de ami­kor Bárácz István —, aki úgy rángatta elő ez oldaltáskájábó! a kefét, mint Buffaló Bill a col- tot — boldog új évet kívánt és sok szerencsét — vidámabb let­tem. Mészáros Attila

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom