Dunántúli Napló, 1978. december (35. évfolyam, 331-359. szám)

1978-12-03 / 333. szám

DN HÉTVÉGE 10. TUDOMÁNY 1978. DECEMBER 3. Pincerendszerek kutatása ■ Átfogó vízrendezésre is szükség van ■ Megszüntetés vagy hasznosítás gadozások között összefüggés Újabb adalékok Napló Pécs felszabadulásáról „Egy kitűnően fegyverzett hadsereget láttunk ott.” Egy új tudományág születé­sének a tanúi voltak azok, akik november 16—17-én részt vettek Pécsett, a városi pincerendsze­rekkel foglalkozó második or­szágos konferencián. Az 1975 tavaszán rendezett első konfe­rencia alaphangja - mint utal­tunk már rá — a segítségkérés volt, a nehéz helyzetből kiveze­tő út keresése. Addig is számos szakterület foglalkozott Pécs és Eger pinceproblémáival, ez azonban inkább ösztönös tevé­kenység volt, semmint az a faj­ta célirányos munka, ami ma már jellemző a pinceproblé­mákra. Speciálisan a pincékkel és más föld alatti üregekkel fog­lalkozó tudományág mindeddig nem volt, amikor a két város problémái megoldásának reális anyagi feltételei megteremtőd­tek — de már korábban is — a földtudományok, a mélyépítés és a bányászat hagyományos módszereinek e területre törté­nő adaptálásával kezdődött minden. A szakemberek számá­ra azonban egyre világosabb lett, hogy a dolgokat új alapok­ra kell helyezni. Ehhez adott in­dítást az első konferencia, melynek anyagát összefoglaló csaknem 250 oldalas kötetet a szakmában szinte bibliaként használják. A tavalyi sikeres pályázat, amely új pincemeg­szüntetési és megerősítési eljá­rásokat keresett, a avakorlati tevékenységet vitte előbbre, s haszna valószínűleg túlteried hazánk határain, hiszen a Föld­mérő és Talaivizsgáló Vállalat most készül több nyelven kiadni a pályázat anyagát. A mostani konferencia anyaga is meaiele- nik könyvalakban. íme az új tu­dományág szakirodalma, amely­re nagy szükség van: Pécs és Eger után más magyar városok­ban és településeken is jelent­kezett a miénkhez hasonló gond, többek között Szekszár- don, Szentendrén és Zsámbé- kon. Bizonytalanság a kutatásban A pincék, üregek szerteágazó problémakörében hallatlan je­lentősége van a kutatásnak, akár a károsodást kiváltó oko­kat, akár az ismeretlen üregek megtalálását tekintjük. Jól tud­juk: a probléma nem egyenlő a ma ismert pincékkel, hiszen egykorú források a mainál ki­terjedtebb pincerendszerekről tudósítanak. Meg kell tehát ta­lálni a rejtve lévő Dincéket, üre­geket. De hogyan? Erre a kér­désre a legnehezebb válaszolni, ez tűnt ki a konferencián el­hangzottakból. Mindeddig nem sikerült megtalálni az egyedül üdvözítő megoldást és — bár nem adták fel a reményt — ke­vés a valószínűsége, hogy talál­nak ilyent. Változatlanul a geo­fizikai módszerektől várják a leatöbbet, de ennek a tudo­mányágnak túl kell lépnie a már hagyományosnak számító bónyageofizikán, hogy az üreg­kutatásra tudjon specializálód­ni. A városi környezet azonban ehhez nem ideális terep, a leg­főbb akadály a városi múlt mélységbeli kiterjedtsége. El­hangzott egy meaállaDÍtás, mi­szerint csak geofizikai kutatás alapján nem lehet üregmentes­nek nyilvánítani egy területet, ez alátámasztja azokat a véle­ményeket, amelyek szerint a komplex kutatás útját kell járni, azaz a geofizikai kutatások fáj­dalommentes módszerét a fáj­dalommal járó roncsolásos (ak­nák, fúrások) kutatással kell öt­vözni. A károsodást kiváltó okokat illetően a pécsi építésföldtani térképezés kapcsán hangzott el egy új hipotézis. A pincékben találhafó vizek izotópos vizsgá­latából kitűnt, hogy tricium (há­rom atomsúlyú rádioaktív hidro­gén-izotóp) tartalmukból a vi­zek közmű-eredetére lehet kö­vetkeztetni. Azt is megállapítot­ták, hogy Pécs hordalékkal el­takart völgyeinek környezetében az átlagosnál • magasabb a víz­szint. Felhívták a figyelmet ar­ra, hogy a Nyugati-Mecsekben végzett vízszintmegfigyelések egyértelműen bizonyítják, hogy a földmozgások és a vízszintin­van; vizsgálni kellene, hogy ugyanez az összefüggés nem mutatható-e ki a pécsi pincék vizesedésénél. Megzabolázni a vizeket Az előadásokban és a hoz­zászólásokban újra meg újra visszatértek a vizek — a meg­rongálódott közművekből vagy a felszín alatti természetes áram­latokból származó vizek — ká­rosító hatására. A Pécsett ki­alakított komplexitás - pince- közmű-út egysége - jegyében a megelőzésnél egyre nagyobb szerepe van a vizes közművek rekonstrukciójának. A pincékkel leginkább veszélyeztetett belvá­rosban rendkívül rossz állapot­ban voltak (és nagyrészt még vannak) a vízvezetékek, a szennyvízcsatornák és sokfelé hiányzik még a csapadékcsator­na. A közművek általános fel­újítása nem kis gondokat okoz, főleg az elhelyezés nehézségei­vel kell megküzdeni, hiszen a szűk belvárosi utcákban az elő­írt védőtávolságokat illetően is­mételten megalkuvásra kénysze­rülnek a tervezők, kivitelezők. A dolog jelentőségéhez mérten nem kielégítő a kivitelezői ka­pacitás, felfejlesztésének szük­ségessége hangot is kapott a konferencián. Nem elégséges azonban csak a város alatti köz­műveket rendbetenni; kellő eredményre csak akkor számít­hatunk, ha az egész vízgyűjtő- területre kiterjedő átfogó víz­rendezést hajtanak végre. Kü- '-Jönben elkerülhetetlen a felszín alá kerülő csapadékvizek továb. bi kártétele. Ezt igazolta az egyik felszólaló, aki elmondta, hogy a korábban helyreállított pécsi pincék némelyikében is­mét a vizesedés jelei mutatkoz­nak. Mindezek olyan problé­mák, amelyek az illetékes főha­tóság határozott közreműködé­sét igénylik. Nem is titkolták a konferencián: az Országos Víz­ügyi Hivatal ne tekintse magát kívülállónak e témában, s ad­jon több segtíséget a tanácsok­nak. Túl sokat tömeitékelünk? Közismert, hogy a pincekér­dés Pécsett a kivitelezői oldal­ról a legrendezettebb: meg­szűnt a korábban égető kapa­citáshiány, az együttműködő szervek kapcsolati rendszere pél­damutató, s a munkák óriási ütemben folynak. Pontosan tíz esztendeje a város 2 millió fo­rintot tudott elcsípni máshon­nan, s ebből 5 beavatkozásra futotta: tavaly 70 millió forintos költséggel 185 beavatkozás tör­tént 65 ezer köbméternyi anyag megmozgatásával. Ez mindjárt felveti: nem túlságosan sok az a pince, amit megszüntetünk? Néha talán olyanokat is töme- dékelnek, amelyek utóbb vala­milyen célre hasznosíthatók len. nének. El is hangzott a véle­mény: jobban kellene mérlegel­ni a megszüntetés szükségessé­gét, s még akkor is a megerő­sítés mellett kellene dönteni, ha a közeljövőben! hasznosításra nincs még kilátás. Az azonban tény, hogy magasfokú gépesítés, sei gyors, termelékeny módsze­reket alkalmaznak mind a tö­medékeléseknél, mind a meg­erősítéseknél, a tavalyi pályá­zaton elfogadott módszerek kö­zül azonban néhány még ki­próbálásra vár, amire a jövő év elején kerül sor. Négy év 'alatt, amióta létre­jött a tárcaközi bizottság és ki­emelt állami támogatást kap Pécs és Eger a pinceproblémák megoldására, sok minden meg­változott a két város alatt. De vajon tudjuk-e, mi és hogyan változott, azaz dokumentálják-e valami módon a beavatkozá­sokat. Nagy szükség van erre, ugyanis a pincés területeken egyszer majd építkezni fognak, s nem mindegy, hogy már a tervezésnél tudják, mire lehet számítani, ha alapoznak vagy csak akkor derül fény sok min­denre, ha már megkezdődik a munka. Nos, megnyugvással hallottuk, hogy Pécsett folyama, tosan készül a Pécsi Geodéziai és Kartográfiai Vállalat gondo­zásában az ún. állapottérkép, amelyen rögzítik a beavatkozá­sok térbeli elhelyezkedését, va­lamint a megerősítés és meg­szüntetés módját. Azt is elmond, ták: Pécsett nem történhet meg az, hogy egy pince megszűnjék geodéziai felmérés nélkül. Ha­sonló állaDOtlérkép készül Eger­ben is. Kiderült azonban, hogy nincs egységes jelkulcsrendszer e térképekhez: aki az egyiket ismeri, nem tud olvasni a má­sikról. Nem nagy ügy, mégis gondot kell rá fordítani, hiszen - mint a bevezetőben már utal­tunk rá — a pinceügy kezd or­szágos üggyé terebélyesedni, s mivel így van, indokolt az egy­ségesítés, a tipizálás itt is, másutt is. Mi legyen a megerősített pincékkel? A hasznosítás kér­dése is gyakran szóba került. Eger eredményekről számolha­tott be: helyreállított pincéit nagyüzemi bortárolásra vagy egyéb célra történő bérbe adás útján hasznosítja. Pécs szeré­nyebb helyzetben van, itt — amint valaki találóan fogal­mazta meg — a lehetőség nem nagyon mozgatta meg a fan­táziát, a hasznosításban az egy helyben topogásnól több alig van. Megerősítettek pin­céket konkrét céllal, de a hasz­nálatbavétel valami okból nem történt még meg, másokat meg csupán azzal a céllal erősítet­tek meg, hogy ne idézzenek elő veszélyt. De akár így van, akár úgy, a használatba nem vett pincék bizonyos karbantartást igényelnek, különben a több százezer forintos ráfordítás menthetetlenül kárbavész. Mi lehet a megoldás? Elsősorban az, hogy már a helyreállítás tervezésekor ismerni kellene a majdani felhasználás módját, a munkát pedig ennek jegyé­ben, s annak reményében vé­gezni, hogy a használatbavé­telre is sor kerül. Gondolkodni kellene aztán olyan pénzügyi megoldásokon is, amik vonzób­bá tennék az érdekeltek szá­mára a megerősített pincék használatbavételét. Kísérleti épületek A megszüntetések és megerő­sítések — a számuk egyre nö­vekszik — egy újabb kérdést vetnek fel: hogyan viselkednek a környezetben. A válaszadás elkerülhetetlen, hiszen a pin­cék fölött előbb-utóbb építkez­ni fognak. Feltétlenül meg kell győződni az eddig végzett munkák minőségéről, az anyag állékonyságáról és terhelhető­ségéről. Tisztázni kell a vizek­kel kapcsolatos kérdéseket, pl. azt, hogy megszűntek-e a ká­ros mozgások, s nem keletkez- tek-e visszaduzzadások a be­avatkozások környezetében. Az erre vonatkozó vizsgálatokat jövőre megkezdik. És vajon ho­gyan lehet építkezni a töme- dékelt pincék felett, a tömedé- kelő anyag úgy viselkedik-e, vagy másként, mint a természe­tes talaj? Ajánlották, hogy en­nek megvizsgálására célszerű lenne kísérleti építkezéseket végezni, hogv azok tapasztala­tait a későbbi rekonstrukciós építkezéseknél figyelembe le­hessen venni. Van az egész pinceügynek egy különleges és rendkívül fontos „mellékterméke". Ez pe­dig az a rendkívüli segítség, amit a régészeti kutatásokhoz nyújthat, s ezen keresztül segít kiterjeszteni és teljesebbé ten­ni a középkori Pécsről eddig szerzett hmereteinket. Az erről szóló előadásból megtudhat­tuk, hogv o pincékkel kapcsola­tos feltárások mind megannyi régészeti lelőhely, amelyekből országos jelentőségű leletek ke­rülnek elő épületmaradvónyok, használati tárgyak formájában. A fentiekben megkíséreltünk keresztmetszetet adni a máso­dik Dincekonferencián felvetett gondolatokból. A továbbiakban sok függ attól, hogy e gondo­latok hogyan öltenek testet, a javaslatok miképpen valósul­nak meg. Hársfai István Az Apatinnál és Kiskőszegnél végrehajtott átkelések, a két jobbparti hídfő létesítése a ma. gyarországi felszabadító hadmű­veletek egyik legjelentősebb eseménye volt. A hídfők kiszéle­sítése után megindult a harc Baranya és Pécs felszabadítá­sáért. Szederkénynél, Kozármisleny- nél és Pécsudvardnál lezajló he. vés csaták után nyílott meg csak az út Pécs felé, s a fasiszták csak a bekerítés elkerülése miatt ürítették ki s adták fel látszó­lag gyorsan a várost. Ennek el­lenére kemény utcai harcok zaj­lottak a városban, főleg a Rá­kóczi úton. Mit hallott és látott ezekből az egyszerű ember? A kemény harcokról mit sem tudott. A ko­rabeli fasiszta sajtó nem ké­nyeztette el igazmondásával ol­vasóit. A lakosság ezért arról tudomást szerzett, — végtére ezt már nem lehetett elhallgatni — hogy Mohács környékén, főleg attól délre kemény harcok foly­nak. A november 17-i „Dunán­túl” kénytelen beismerni a két hídfő létesítését s a hídfőknél dúló csatákat. A nyilassá vált újság azonban már tovább nem ment az őszinteségben. Még a 26-i, utoljára megjelent szám­ban is arról írt, hogy a harcok a hídfőknél dúlnak, pedig va­lójában akkor a szovjet csapa­tok már Szederkénynél voltak s a „Dunántúl” megjelenésekor már Pécsett is lehetett hallani az ágyúlövések tompa morajlá­sait. Ezután már qyorsan pereg­tek az események. Hogyan látták a város fel- szabadulását a pécsiek? A Mú­zeum történeti osztályának a birtokába az elmúlt időszakban több korabeli napló került, me­lyekben érdekesen, egy kicsit az óvóhelyen élő ember szemszö­géből írták le az eseményeket. E naplók egyikében egy ipa­ros háziasszony a következőket irta: „November 26.: erősen ágyúz. nak, de én még nem félek ... November 27.: Az oroszok lö. vik már a várost. Mindent le- pakolok, még a tányérokat is ... Nagyon sok az ágyúzás. Már tüzet sem gyújtunk. Ablakok nyitva, a pincébe megyünk. Egész éjjel lövöldöztek, a házat is eltalálták. Itt az orosz! November 28.: 5 orosz volt itt, reggeliztek .. . December 1.: borzalmasak az utcák, sok a lóhulla, csupa üveg minden. December 2.: van villany. December 3.: felrámoltam a pincéből. Naplót írtam, kicsit pi­hentem. 7 orosz jött hozzánk pihenni. December 4.: takarítottam, főztem majdnem egész nap. Az orosz nőnek segítettem. Dél­után sok edényt mosogattam. Jó kedvünk volt. Jók hozzánk ezek az oroszok! íme pár mondatban törté­nelmünk egy sorsdöntő korsza­ka I Igen érdekes naplót írt egy Irányi Dániel téren lakó fiatal­ember. Részletesen írt az óvó- hélyi életről, a felszabadulásról, a szovjet katonákkal való ba- rátkozásról, az élet beindulá­sáról. Naplójából valók a kö­vetkező szemelvények: „November 26.: 23.40-kor riadó, vége 0 óra 55 perckor. Feljöttünk az óvóhelyről, mert egv kis lövésszünet volt. November 27.: Reggelre már csak 20 kilométerre voltak a vá­rostól az oroszok. Estére már 2 km-re közelítették meg a vá­rost. A géopuskaropoaás na­gyon jól hallatszik.'Minden szük­séges holmit levittünk a pincé­be. Most 8 óra van, azt mond­ják, hogy 3 órát adtak a vá­rosnak, hogy átadják-e wngy sem? Az idő lejárt és a Sziréna még ryiindig nem szólalt meg. T. i. ha átadják a várost harc nélkül, akkor sziréna szólal meg, akkor az oroszok bevo­nulnak. Már vacsoráztunk és lefek­szünk. 3.40-től 6.40-ig aludtam a pincében, Lacival átmentünk a Schwa rcz óvóhelyre. Itt is sok ember van, díványokon alsza­nak . . . Beszéitünk három me­nekült munkaszolgálatossal, akik megszöktek, mert a németek el­vitték volna őket. Adtunk nekik almát, cigarettát, hurkát és ke­nyeret. A lövés mindig közelebb hallatszik. 10-kor visszajöttünk, megreggeliztünk, majd azt mondták, hogy menjünk a pin­cébe és feküdjünk le, hogy éj­jel a nők aludjanak, de sajnos nem tudtunk aludni, mert a lö­vések zaja mind erősebb lesz. 10 óra van, amikor S. művezető úr jött feleségével a Basamalom útról. T. i. a házuktól nem mesz- sze német üteg állott és féltek, hogy az oroszok összelövik a környéket. Egyre több kisriadó van, de hála isten nem történt semmi. Mindenki lenn van a pincében. A hangulat aránylag jó, ahhoz képest, hogy a ház­tetők cserepei potyognak a grá­nátok repeszeitől. Sok akna hul­lik a városra... Átmentem a Schwarcz óvóhelyre, ekkor egy hatalmas gránát robbant a kö­zelben. Megint kisriadót fújtak. Gépek zúgását lehet hallani. Hallgattuk a 1/2 3-as híreket, de Pécsről nem mond semmit Ha az isten segít, átéljük az egész murit hamarosan. A kis­riadó kb. 20 percig tartott. Köz­ben átmentem a Schwarcz óvó­helyre, talán 5 percig lehettem lenn, amikor hatalmas robbanás rázta meg az óvóhelyet. Hamar hazarohantam, amikor kiléptem az utcára láttam, hogy az összes környékben lévő ablakok betör­tek, köztük a mi boltunk abla­kai is. A villanyvezetékek az üvegcserepek között hevertek. Ez idő alatt messziről ágyúdör­gést, egy-két közeli ágyúzást, puskalövést lehetett hallani. Ké­sőbb még lehetett hallani né­hány lövést messziről, majd gép. pisztoly, puska, nehézgéppuska, gépágyú lövést közelebbről. 22 órakor lefeküdtem és nagyon jól aludtam. November 29.: most éjjel két óra van, felébredtem. Közeli gépágyú és nehézgéppuska lö­vést hallok. Reggel 1 /2 7 van. Messziről ágyúdörgést hallani néha. A Zsolnay utca felől her­nyótalpas járművek és autók zú­gását hallani. Most mondja Jó­zsi bácsi — valakitől hallotta, hogy az oroszok átmennek a vá­roson. 7.55. Manci és Panna rohantok be. hogy láttak oroszokat a Schwarcz ház előtt, beszélget­tek egy onnani óvóhelyről való emberrel. 1/2 8-kor kinéztünk az utcára és egy kitűnően fegyver­zett hadsereget láttunk ott. Tol­mács segítségével beszéltünk egy orosz kapitánnyal. Megnyu­godtunk. Most 1 óra van, kicsit lövöldöznek, lemegyünk a pin­cébe aludni. Felmentem, néz­tem az oroszokat. Rengeteg orosz ment tovább a németek után, hatalmas páncélosok stb. Délután a németek lövöldöz­tek a városba, de hála isten csak a Szigeti út környékéig ju­tottak el az aknák. Az oroszok meg egyáltalán nem olyanok, mint amilyennek híresztelték őket. A Rákóczi úton sok német halott fekszik, még kilőtt német páncélos is van. Most 19 40 van, lövéseket most nem hallunk. Később a lövések mind messzebbről hallatszanak Lenn az óvóhelyen hallgattuk a 8.20-as híreket. Méq csak azt mondta, hogy elérték Pécset az oroszok, pedig már elfoglalták és túl is mentek rajta. Most es­te 9 óra van, a hangulat elég nyugodt... 10 óra 40-kor be­mondta a BARI rádió, hogy Pé­cset, Mohácsot, Bátaszéket el­foglalták, most már megnyu­godtunk." Bezerédy Győző A pécsi pinceprogram egyik legnagyobb vállalkozása: a Rákóczi út 65—67 alatti pincerendszer megerősitése. Itt lesz a felsőoktatási intézmények központi klubja. Fotó: Cseri László

Next

/
Oldalképek
Tartalom