Dunántúli Napló, 1978. december (35. évfolyam, 331-359. szám)

1978-12-27 / 355. szám

Szepesi György, az MLSZ új elnöke Hiszek a magyar labdarúgásban „Miért cseréltem fel a Kanzler Platzot a Népköztársaság útjával?” Amikor három évvel ezelőtt a Rádió állandó tudósítójaként kiutaztam Bonnba, voltak akik azt mondták: mit keres egy sportriporter a világpolitiká­ban? Lehet, hogy most azt kér­dezik: mit keres egy külföldi tudósító az MLSZ élén? Az igazság a kettő között van: 1941-ben jelent meg első poli­tikai tárgyú cikkem a Népsza­vában, 1948 óta pedig egyet­len olimpiáról sem hiányoztok. Kétségtelen, ha az eszemre hallgatok, még egy-két évig Bonnban maradok. De mint annyiszor, most is a szívemre hallgattam és úgy döntöttem, hogy február közepén végleg felcserélem az NSZK fővárosát a futballpályákkal. Ehhez az el­határozásomhoz — sok minden más mellett — hozzájárult né­hány külföldi vélemény is. Ernst Huberty, a kölni televízió munkatársa, a magyar—finn mérkőzés után azt kérdezte tő­lem : — Hát idáig jutottatok? Lambsdorf, a bonni tájékozta­tási hivatal egyik vezetője kér­dőjellel kommentálta elhatá­rozásomat: A magyar labdarú­gásnak mindig őszinte híve vol­tam. Remélhetjük, hogy újra előrelépnek? Werner Perger, a bécsi Presse bonni tudósítója tömören fogalmazott: — Remé­lem, ismét lesz évente kétszer osztrák—magyar! Rudi Michel, a nyugatnémet ARD televíziós társaság sportfőnöke - akivel már 1952-ben egymás mellett közvetítettünk a helsinki olim­pián - így reagált a hírre: — Kinevezéseddel a sportriporte­rek megbecsülését látom. Bizo­nyítsd be, hogy nem véletlen műve ez, hanem valóban ér­tesz hozzá.- Nálunk ez a megbízás társadalmi munkát jelent — vá­laszoltam neki, nehogy — nyu­gati szokás szerint — valamifé­le anyaai karrierre gondoljon. — Annál inkább bizonyíts! — mondta kollégám. — Legalább nem érhet a vád, hogy pénzért értesz hozzá. Ám valóban értek-e hozzá? Magam sem tudok válaszolni erre. Egy bizonyos: nem lesz könnyű dolgom. De talán ne­héz sem. Egyfelől, mert tízmil­lió tanácsadóm lesz, másfelől, mert a műfaj nem idegen előt­tem. Angyalföldön születtem, és az újpesti grundokon nőt­tem fel. A labdát még rongy­labda korából ismerem, s bár sohasem tudtam úgy bánni ve­le, mint régi jó barátom, Szu­sza Feri, de lelkesedésem jot­tányival sem kevesebb, mint az övé. S a lelkesedés nem olyan, mint az erőnlét. Az idő múlá­sával nem gyöngül, nem hagy clá. Ellenkezőleg. Mint aho­gyan a szerelmem a mikrofon iránt sem szűnik meg, mert akit csak egyszer is megérin­tett, a milliókhoz szóló közlés varázsa, az úgy hiszem örök hűségre lép vele. Akkor tulajdonképpen miért is fogadtam el ezt a nehéz, de megtisztelő feladatot? Azért, mert hiszek a magyar labdarú­| A világ || j! 0 BUKAREST: A román saj­tó választásán az év legjobb női sportolója: Nadia Coma­neci (tornász), 2. Natalija Ma- rasescu (atléta), 3. Virgina Ru- zici (teniszező). Az év legjobb férfisportolója: Ion Draica (bir­kózó), 2. Constantin Alexand- ru (birkózó), 3. Vasile Diba (kajakozó). 0 HOUSTON: Hatmenetes mérkőzést vív február 1-én, a helyi arénában Muhammad Ali és Joe Frazier. Ez a mérkőzés azonban nem tartozik a két kiváló versenyző világbajnoki sorozatába, mindössze bemu­tató, egy amatőrverseny kere­tében. gásban, hiszem, hogy nemcsak múltja, hanem jövője is van. Hiszek az edzőkben, szakembe­rekben, áldozatkész társadalmi munkásokban, s tudom, hogy vannak tehetséges játékosaink. Ezért és azért is, mert a mai tízévesek a holnap ifjúsági já­tékosai, és a holnapután nagy válogatottjai, várják a jó szán­dékú segítőkezeket. Értük és velük kell az újat felépíteni. S ha ez sikerül — gondolom — nem hiába cseréltem fel a bonni Kanzler Platzot az MLSZ Népköztársaság úti szék­helyével, és nem hiába cseré­lem fel Helmut Schmidt sajtó- konferenciáit a vizes pályák szélével. Sőt, így teljes, így zá­rul be szerencsésen a kör an­nak számára, aki egykor a grundokról indult el, Szepesi György Tud-e jól dolgozni, Beszélgetés Rónai Istvánnal, a PVSK labdarúgóinak vezető edzőjével A szenvedélyes vitákra figyel­ve néha már az az érzése az embernek, hogy a magyar lab­darúgás jelenlegi rendszerében, szervezeti keretei között, lehe­tetlen jó munkát végezni. Igaz-e ez? Ezzel a „hátsó gondolattal" ültünk le beszél­getni munkájáról, munkakörül­ményeiről Rónai Istvánnal, a PVSK labdarúgók vezető edző­jével. — Milyen lényeges változá­sokat hozott a PVSK labdarú­gók életében az NB ll-be ke­rülés? — A legfontosabb: a játéko­soknak az NB lll-ban munka­helyi elfoglaltságuk is volt, most pedig nincs. Egy munkájuk van, a labdarúgás. Nagy szó, hogy ezt kivívták az MLSZ akkori ve­zetői. — Most nem kell dolgozniok, de mi lesz ha abbahagyják a játékot? —• Mindenkinek megvan a lehetősége, hogy játékos évei alatt szakmát, esetleg diplomát szerezzen. Itt sok múlik az egyén gondolkozásmódján, de még jó esetben is számolni kell a nehéz átálással a „civil” életre. Szóval ez nem egészen megoldott. — Hány „főtoglakozású" labdarúgó van a PVSK-ban? — Húsz lehetne, de csak 17- en vannak. Hozzájuk csatlako­zik a 30 év feletti Tallósi, aki a PVSK módszertani munkatár­sa, az MLSZ külön engedélyé­vel játszik, nehogy kiessen a munkából. Ennyi az összes lab­darúgónk, akit használni lehet az első csapatnál. A három üres helyet évközi átigazolások­kal próbáljuk betölteni. — Maradjunk az átigazolá­soknál ... — Keserves dolog. Alulról igazolhatnánk, ha találunk arra érdemes játékost. Ez sem köny- nyű, de ha akad akkor kérdés, hogy jön-e. A megyei csapa­tokban játszó labdarúgók több­ségének átlagon felüli életkö­rülményei vannak otthon, ezért cserébe mi csak egyet tudunk ígérni, életét a labdarúgásnak szentelheti. De ha megkérdezi, hogy hol fog lakni, akkor leg­feljebb munkásszállót tudunk ajánlani, lakást nem. Anélkül pedig . . . — Mennyit keresnek a PVSK labdarúgók? — Egy huszonöt éves játé­kosnak 3400 forint a fizetése, s minden bajnoki pontért 300 forintot kaphat. Ez utóbbi ki­fizetésénél havonta jétkoson- ként és mérkőzésenként diffe­renciálok. Ezen kívül év végén bizonyos pontszám után prémi­um adható. Ezek fejében a já­tékos köteles az életét a lab­darúgás érdekeinek alárendelni, — Váltsunk témát: követel­ményrendszer . .. — Valami kellett. Állóképes­ség szempontjából kétségtele­nül magasabb szinten vannak a magyar játékosok mint négy évvel ezelőtt. Lehet vitatni a hosszú, magányos futások szük­ségességét, a terhelés elosztá­sát, meg hogy nincs differen­ciálás, de nem ez okozta a legnagyobb kárt, hanem hogy levették az edzők válláról a fe­lelősséget. -Aki a követelmény rendszert teljesítette, az már nem lehetett rossz szakember, még akkor sem, ha közben csapnivalóan szerepelt a csa­pat. Félreértés ne essék: jó hogy nagyobb védelmet kaptak az edzők, de a minősítésük egyoldalú szempontok alapján történt. — Milyen módszerekkel edzi a csapatát? — A követelményrendszert végrehajtom, de kisebb változ­tatásokkal. Például: péntekre nagy terhelés van előírva. Ta­pasztalatból tudom, hogy ez nem másnap, hanem két nap múlva okoz fáradtságérzetet, vagyis vasárnap a mérkőzés napján. Ezért ezt a munkát előrehoztam csütörtökre. Más: soha nem próbáltam egy kalap alá venni Tallósit és Szabót, Kaszást vagy Kreszt. Meggyő­ződésem, hogy a munka minő­ségén van a lényeg, és nagyon fontos a minél magasabb szin­tű differenciálás. — Betartja-e az MLSZ óha­ját a „menedzser típusú" vezető edzőről, aki szakmai felügye­letet gyakorol az egész szak­osztály lelett és bátran ott­hagyja az első csapatot? — Ilyen szempontból én na­gyon rossz vezetőedző vagyok, mert én irányítok minden fog­lalkozást az első csapatnál. Pe­dig kitűnő pályaedzőm van Lendvai Miklós személyében, de amíg az én munkámat az első csapat, nem pedig az ifik eredményei alapján ítélik meg, addig ott a helyem. Ez nem jelenti azt, hogy nem kérem ki munkatársaim véleményét, nem látogatom az utánpótlás edzé­seit, és nem ismerem a kis­srácokat. — Sokan azt állítják, hogy a mai magyar játékosok nem sze­retik a focit, csupán pénzkere­seti forrásnak tekintik. — A játékosok igenis sze­retnek focizni, nincsenek híjá­val a lelkesedésnek. De ha nem is így lenne: ők mindig azt csinálják, amit az edző Tavaly történt Ki volt a főszereplő? Csak egy nevet kérünk! A januárban megjelenő Hétfői Dunántúli Napló öt számában egy-egy tudósí­tásrészletet találnak ked­ves olvasóink. A tudósítá­sok kivétel nélkül az el­múlt év kiemelkedő sport- eseményeiről számoltak be lapunk sportoldalain. Az idézetekből azonban hiányzik a kiemelkedő eredményt elért sportoló neve. Arra kérjük kedves olvasóinkat, hogy felidéz­ve a sporteseményt, találja ki a sportoló nevét, és azt a pályázó szelvényre írva, juttassa el szerkesztősé­günk címére (Hétfői Du­nántúli Napló, 7601 Pécs, Hunyadi út 11.) — legké­sőbb szombaton déli 12 óráig. A pontos nevet bekül­dők között minden héten 100 forintos vásárlási utal­ványt sorsolunk ki. ­aki akar? mond. Én inkább a vezetésből hányolom a lelkes társadalmi munkásokat, akik hajdanán idejüket, pénzüket nem sajnál­va, húzták egy csapat szekerét. Sok Báli Laci bácsira, meg Kiss Bandira (a PVSK sízők, il­letve a tájékozódási futók ed­zője. — B. Cs.) lenne szükség. — Ha Rónai Istvánnak hív­nák az MLSZ új elnökét, mi­lyen új intézkedéseket hozna? — Nehéz alulról áttekinteni a magyar labdarúgás egészét, s nem is gondolkoztam ezen. Változásokra szükség van, így például az átigazolás meg­könnyítésére, az NB II. létszá­mának csökkentésére, a köve­telményrendszer módosítására — nem eltörlésére! — de nem szabad azt hinni, hogy minden rossz, ami van. Ez nagy káro­kat okozna. Egyáltalán kevéssé hiszek abban, hogy adminiszt­ratív intézkedésekkel csodát le­het művelni. A fejeken és a szíveken múlik minden, a pa­ragrafusok másodlagosak. Belénessy Csaba a monitor ellöl Év irégi badarságok... Hogy mi minden történhető labdarúgásban! Sokan azt ál­lítják, hogy a fociban nem tör­ténhet olyasmi, amin csodál­kozni lehet. Az alábbi történet, melyről egy olasz- lap adott hírt, az ellenkezőjét bizonyítja. Egy régi tanmese szerint a bölcs emberek úgy intézik dol­gaikat, hogy a kecske is jól­lakjék és a káposzta is meg­maradjon. Ennél még bölcsebb az, aki megeszi a kecskét, jól­lakik vele és még a káposzta is megmarad. Igaz, hogy jelen esetben a káposzta egy lab­darúgó, de a kecskével kivétel nélkül mindenki telerakta a gyomrát. Szardínia labdarúgósportjá­ról nem sokat tudunk, de ta­lán még kevesebbet az ottani negyedosztályú labdarúgócsa­patok játékosainak labdamű­vészetéről. Egy vasárnap dél­után két negyedosztályú csapat mérte össze egymással erejét. Az egyik a táblázat közepén állt, a másik meglehetősen gyengén szerepelt a szezon­ban és a sereghajtók között ta­nyázott. Ebben a csapatban játszott a 24 éves középcsatár, Giuseppe Magucci, akinek le­futásai, ördöngős cselei, ra­gyogó lövései bámulatba ej­tették a közönséget. Guiseppe szenzációs játéka ellenére is az ellenfél győzött. A mérkőzés után a győztes csapat vezetői összedugták a fejüket: „Kár ezért a gyere­kért” — mondták. „Mi lenne, ha megvásárolnánk? — így egy lelkes szurkoló. Nyomban megindultak a tárgyalások a két csapat vezetői között. „Nem adjuk, nekünk is szük­ségünk van rá!” — hangoztat­ták a vezetőség tagjai. „Ugyan, ne legyetek olyan makacsok. Nem akarjuk a fiút ingyen, komoly áldozatokra is hajlan­dók vagyunk", — érvelt a má­sik oldal. Az órákig tartó alkudozás után a vendégcsapatnak sike­rült Giuseppét 7 kiló füstölt sonkáért és egy jól fejlett kecs­kéért megvásárolni. Hogy ebből mit kapott az érdekelt labdarúgó, arról nem szólt az újságcikk. Arról vi­szont igen, hogy a vételárat együtt fogyasztotta el a csa­pat egy jól sikerült vacsorán. Mi ez, ha nem a színtiszta amatőrizmus legklasszikusabb példája, szardíniái módra el­készítve, vagyis a régi köz­mondás új változata: a kecs­kével is jól laktak, a káposzta, vagyis Giuseppe azonban a másik egyesülethez került. * Mintegy 100 bátor férfi és nő indult nemrégen egy furcsa, de hagyományos csehszlovákjai úszóversenyen. A hőmérők mí­nusz 7 fokos hideget jeleztek, amikor az említett társaság nekivágott a Vltavának. A víz hőmérséklete 3 fok volt. A versenyen jórészt idősebb, tapasztalt úszók indultak, köz­tük a La Manche-csatorna két csehszlovák legyőzője, Frantisek Vencíovsky és Jan Novák is. A jeges fürdő igazi meghódítóit azonban nem tud­ták ezúttal sem lepipálni. Mint Oldrich Liska, a hagyományos rendezvény legidősebb részve­vőjétől tudjuk, 1929-ben mí­nusz 39,5 fokos hideg ellené­re is akadtak bátor emberek, akik vízbe vetették magukat. 1946-ban pedig a téli fürdőzés szerelmesei előbb léket vágtak a 7 cm-es jégen és úgy ugrot­tak a vízbe. Állítólag sem an­nakidején, sem most még egy derék náthát sem tudtak ösz- szehozni a részvevők. Azt meg­hagyják az egészségeseknek... New Yorkban két különös baseballcsapat mérte össze erejét. Az egyiket egy házas­ságkötő intézet, a másikat a válóperes ügyvédek közössége patronálta. Az izgalmakban bővelkedő mérkőzést nagy küzdelem után a házasságközvetitők csapata nyerte. A válóperes ügyvédek csapatának kapitánya így nyi­latkozott: „Nem vagyunk csalódottak. Az eredmény az élet esemé­nyeihez igazodik. Először ugyanis mindig a házasság- közvetítőknek kell sikereket el­érni és csak ezután avatkoz­hatunk mi játékba. A visszavá­gón, a második menetben majd mi válóperesek aratjuk le a babérokat I" Az újabb összecsapás ered­ményéről lapzártáig nem kap­tunk jelentést. . . Szőnyi János Az év sakkozói A belgrádi ,,Svijet” című lap ha­gyományos évi szavazásán immáron hatodszor egymás után Anatolij Karpov nyerte el a világ legjobb sakkozója címet. A világbajnok mö­götti további sorrend: 2. Timman (holland), 3. Korcsnoj, 4. Portisch Lajos, 5. Szpasszkij (szovjet), 6. Hort (csehszlovák), 7. Tál (szovjet), 8. Larsen (dán), 9. Andersson (svéd), 10. Vágányán (szovjet). DUNÁNTÚLI VÁLLALAT GÉPÉSZMÉRNÖKÖT KERES főmérnöki BEOSZTÁSBA. FELTÉTEL: 5 ÉVES SZAKMAI GYAKORLAT Jelentkezést LEVÉLBEN KÉRJÜK LEADNI — „GÉPÉSZMÉRNÖK” JELIGÉRE — A HUNYADI ÚTI HIRDETŐBE Egy-iksz-kettő A HDN totó- tippjeit a követ­kező hétre Bá­nyai Károly szo­bafestő, az Irá­nyi Dániel téri totózó törzstagja állította össze. Két évtizede ját­szik, a Fortuna eddig egy 12-es találat erejéig fo­gadta kegyeibe, ami kéteze; forintot ért. Az 52. hét tippjei: 1. Everton-Tottenham. Ezt a mécs­esét az Eve:ton nyeri. Tipp: 1. 2. Bristol City-Manchester City. Tipp: 1. 3. Ipswich—Chelsea. Lehet meglepe­tés is. Tipp: 1. 2. 4. Manchester United-West Brom­wich. Mindkét csapat örül majd az egy pontnak. Tipp: x. 5. Middlesbrough-Derby. Tipp: 1, x. 6. Queens Park—Leeds. Tipp: x, 2. 7. Southampton-Liverpool. Tipp: x, 2. 8. Wolverhampton—Coventry. Tipp: 2, x. 9. Parma-Como. Döntetlenre van kilátás. Tipp: x. 10. Alessandria—Modena. Tipp: 1. 11. Lecco-Reggiana. A vendégek esélyesebbnek látszanak. Tipp: 2, x. 12. Mantova—Treviso. Biztos hazai győzelem. Tipp: 1. 13. Padova-Juniorcasale. Tipp:'2, x. + 1 14. Oldham-Charlton. Tipp*. 1. Hétfői Q

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom