Dunántúli Napló, 1978. december (35. évfolyam, 331-359. szám)

1978-12-03 / 333. szám

978. DECEMBER 3. TÁRSADALOMPOLITIKA DN HÉTVÉGE 5. ORVOSAINK tegsége. Az infarktus. Hiszen valamennyi orvos állandó fe­szültségben él. Mások, és oly­kor kollégái, főnökei kereszttü­zében. Szakmai csatákban győz és veszít. Ha szerencséje van, akkor ezért megfizetik. Ha még több — túlfizetik. Az oklevél kézhez­vételétől számított 3 évig az or­vos — kezdő orvos. Fizetését a 2131-es kulcsszám alatt fejtik, 2400 és 3600 forint között. Kap­hatja a maximumot, kaphatja a minimumot De előbb-utóbb révbe ér. A Baranyában dolgozó orvo­sok fizetésének átlaga — a fő­orvosokat és a kezdőket is be­leértve — 5—6000 forint. <1 Egészségügyünk mai gondjai és dilemmái címmel írt az Or­vosi Hetilap november 12-i szá­mában tanulmányt dr. Hankiss János, a szombathelyi kórház­rendelőintézeti egység főorvosa. Idézek: „Olyan egészségügyi szisztémában szolgáljuk bete­geinket, mely egyedüli helyes­ségéről és tisztességéről meg vagyunk győződve. Hogy több­ször esik szó a problémákról, mintsem az elismerésről, az ter­mészetes és helyes. A jót egyik ■napról a másikra elfogadjuk és megszokjuk, utána az érdekel­teket csak az apró hibák bosz- szantják. Ha az orvos vagy egészségügyi dolgozó kritizál, az csaknem mindig a javítás, tökéletesítés vágyából indul ki, vagy épp a pozitív elégedetlen­ség hajtja, amellyel szeretné meggyorsítani elveink valóra váltását. Nehézségeink, kudar­caink ismerete vihet előre, ha hajlandók vagyunk felismerni őket. Szakmánkban mindig meg­volt a belső megújulás tenden­ciája: melyik más szakma te­remtette meg önként azt a kri­tikus fórumot — mint például a BOB klinikopatológiai konferencia —, ahol élesen konfrontálódik hi­báival ...?” Hankiss doktor szerint min­den szakma visszautasíthatja azt, amit nem tud, kivéve az orvosi, amelynek azokkal a te­rületekkel is foglalkoznia kell. amelyek túlhaladják lehetősé­geit. Az orvos nem utasíthat el egy beteget azzal, hogy beteg­ségéről semmi fontosat nem tud. Nincs lehetősége és joga ilyen esetekben elhatárolnia magát... S a beteg sem mindig a bi­zalma révén fordul az orvoshoz, hanem adminisztratív kénysze­rűségből. A kartonozó parqn- csára. A régi, kétszemélyes or­vos-beteg viszony helyébe bo­nyolult összjáték lépett — írja dr. Hankiss János —, amelyben a technika, a kémia, a preven­tív medicina, statisztika, anya­gi kérdések, társadalomtudo­mány összműködése valósul meg. Az orvosnak alá kell vet­nie magát és betegét a ren­delkezésére álló összvagyon korlátainak, mert hiszen ha az egyik helyen túllépi a lehetősé­geket, más rászorulót rövidít meg. S a helyes arányokat, hogy a nagykalapból gyógyu­lási lehetőségeinek tükrében mindenki egyenlő módon ré­szesüljön, nehéz meghatározni. o Áldoznunk kell tehát a gyó­gyítási célokra, hogy igényel­hessük is azokat. S a forintokat ott kell előteremteni a munka- padok mellett, ott, ahol az egészségügy áldásait várjuk ... Milyenek tehát az orvosok? Olyanok, amilyenekké a lehető­ségek és az igények szabták őket. Kórtermeket és községe­ket járók. íróasztal mellett ülők és műtőkben izzadok. Albérlet­ben élők és villatulajdonosok. Hozzáértők és kevésbé hozzá­értők. Túlfizetettek és alacsony keresetűek. Mint mi. Kozma Ferenc Fehérköpenyesek. Életmen­tők ... Egészségünk megvé- dői... Őrei... Mind közhelyek. Orvosok. Egzakt tudományok művelői. Megkockáztatnám: sajátos, különös kaszt. Zárt világ. E vi­lágba benézni nagyon nehéz. Kevesen tehetik meg „büntetle­nül" és nyugodt lelkiismerettel, hogy véleményt mondjanak ró­luk. Orvosaink tudják, amit tudnak. S mi tudjuk, hogy ők ■ tudják. Semmi több. Ok maguk sem szeretnek magukról „kife­lé” véleményt mondani. Min­den, ami róluk elhangzik, a nagy általánosság. 0 Baranyában közel 1500 orvos dolgozik, 1970 óta egyötödé­vel nőtt a számuk. Eredményeik­ről örömmel hall az- ország, kudarcaikról alig-alig. Személy szerint talán egyetlen orvos sem kívánja, hogy a szakmán túl és a szaklapon túl tudja­nak róla, tudjanak munkássá­gáról, hogy köznyelvre fordít­sák és népszerűsítsék azokat a gyógymódokat, műtéti eljáráso­kat, amelyeket ez ideig nélkü­löztünk. Félnek a félreértések­től, félnek a betegek csodát váró rohamaitól. Kudarcaikat is hétpecsétes lakat alatt óraik. Szeretünk végletes értékítélete­ket mondani, s a szánkon könnyen kiszaladó „ilyenek az orvosok" megállapításban a legfontosabb, a bizalom alap­ja inog meg. Pedig ők is tudják, hogy mi is tudjuk: van hibaszázalék, hi­baezrelék. Nemcsak Baranyá­ban, nemcsak Magyarországon. Mindenütt. Felelősségük óriási. A figye­lem kereszttüzében élnek. A hi­hetetlenül megnőtt társadalmi elvárások elől kitérni már nem lehet. Minden baranyai lakos, kortól és nemtől függetlenül, évente egyszer a mentőautóban ül, ezer dolgozóból 65 állandó­an táppénzen von. Egyes fel­mérések szerint, ha a fel nem használt gyógyszereket vissza tudnánk juttatni a gyógyszer- tárakhoz. szerény becslések szerint is évente 30-40 millió forintot takaríthatnánk meg és fordíthatnánk egyéb célokra. 0 Baranyában tízezer lakosra 31 orvos jut. (Országosan 23.) Országunk világviszonylatban is az elsők között áll, Baranya a megyék között első. örven­detes a kép. A Népegészségügy tavaly ok­tóberi számában dr. Mányi Gé­za és dr. Barn László az or­szág egészségügyi tevékenysé­gének eredményességét vették bonckés alá. Különböző korre­lációs számításokat végezve megállapították: Baranya adott­ságaiban Budapest után a má­sodik, a megyék sorában az el­ső. Az egészségügyi ellátás ha­tékonysága alapján viszont a szerzők megyénket a 18. helyre sorolják. Mi lehet ennek az oka? Ke­vésbé felkészültek orvosaink? Baranya lakossága gyengébb lábon áll, mint mondjuk a sza­bolcsiak, zalaiak? Semmi esetre sem. A gyógyí­tás minőségét számokban meg­fogni nagyon nehéz. Az ellent­mondás talán éppen az ellátás színvonalában keresendő? Ná­lunk, ahol kórházak, klinikák várják a gyógyulni akarókat, sokkal gyakoribb a párhuza­mosság, a vizsgálatok ismétlő­dése, több orvos között jobban elvész — de több figyelmet is kap — a beteg. így a statisztikát, a rangsort sem szabad kritika nélkül el­fogadni. Hiszen a baranyai or­vosok nagy része effektiv gyó­gyító munkát nem végez, s a gyógyítók nagy részének is el­hiszi idejét az adminisztráció. Ezerötszáz orvosunk van — ír­tam a legelején. Korrigáljunk csak! Ha az egyetemi oktató­kat, a tudományos munkát vég­zőket, ha a szervezésben, köz- egészségügyben dolgozókat eb­ből levonjuk, alig ezer marad. letére nem nyúlik át. Aztán kérdezzük meg bátran kezelő­orvosunkat, akikhez az SZTK-t megkerülve járunk: hányszor kerül időzavarba miattunk, „be nem tervezett betegek" miatt? S ő mégse kíván a pokol fene­kére. Jön, s teszi a dolgát. Nem a hálapénzért. Körzeti orvosaink Baranyában az elmúlt esztendőben kétmil­liónál is több vizsgálatot végez­tek. A megvizsgáltak közül 117 595 beteget küldtek szak- rendelésre, 11 641 -et kórházba. Egy körzeti orvosnál naponta átlagosan 42 ember fordult meg. (A beteg lakására 159154 eset­ben mentek ki a körorvosok.) A megye gyermekszakorvosai ta­valy félmillió vizsgálatot végez­tek el — ebből 30 000-et kiszál­lással — s napi átlagos forgal­muk 34 beteg volt. Közvetlenül a megyénk szak- rendelésein 1977-ben 3 078 000 beteget láttak el. Ezen túl a szakorvosi gondozók sorában a tüdőbeteg-gondozóban 396 280, a bőr- és nemibeteg-gondozó- ban 144 659, az idegbeteg-gon­dozóban 19 974, az alkoholistá­kat gondozóban 4187, az onko­lógiai gondozóban pedig 25 782 vizsgálatot végeztek el. Bara­nya kórházaiból tavaly 80 966 beteg távozott gyógyultan. Megyénk lakossága tavaly közel 83 millió forintot költött gyógyszerre. Egy lakos ^00 fo­rintot. Semmivel sem jobb a Bara-’ nya megyei Kórház dolgozóinak fizetésátlaga, mint mondjuk a komlói Zobák-bánya dolgozói­nak átlaga. Az orvosokat sem fizetik jobban, mint mondjuk a vájárokat. Jó-e ez az összehasonlítás? Semmi esetre sem. Bármit, bár­mihez hasonlítunk, a kép torz­zá válik. Mindenesetre egy fél­reértés tisztázásához jó. Mint ahogy minden rétegnél és szak­mánál vannak kiemelt, az át­lagnál jóval szebb fizetések, az orvosoknál is akad ilyen. A jö­vedelem frontján is ez áll. De amíg ezt a jövedelmet — amit általában a köznyelvben az Or­voshoz kapcsolnak, - az orvos eléri, néhány évet a szakmában kell töltenie, néhány évet szink­ronban dolgoznia és tanulnia kell. A szakmunkáshoz képest hét év hátránnyal indul, sőt, a tanulmányi idő alatt is élnie kell valamiből. S újabb hét év, mire vele egy szintre jut. S eny- nyi idő alatt fel is éli belső tar­talékait. Ha a szakmát nézzük a foglalkozási ágak tükrében, kimondhatjuk: leghamarabb az orvosok halnak meg. Hamar utoléri őket a korunk szülte be­tegség, a „menedzserek" be­fontos lépcső ebben a munká­ban. Ugyanis az anyagiakkal nem jól áílunk. Szaladnak az árak: többe kerül ma p kórházak fű­tése, mint tegnap, drágább az energia, a gyógyszer, drágább a mosoda, többe kerül a be­teg. A kórházak, intézmények gazdasági vezetői örökös csa­tákat vívnak, s az orvos nehe­zen érti vagy nem is érti, miért ez a garasoskodás. (Hozzáten­ném : az orvos kötelessége, hogy a beteg érdekét nézze, s a be­teg érdekét helyezze a finan­ciális kérdések elé.) De: átla­gosan évente 10 százalékkal emelkednek az egészségügyi in­tézmények költségvetési kiadá­sai, s e költségvetés évente csak 5 százalékkal nő. A külön­bözet szintén 5 százalék. Ezt kell előteremteni, kigazdálkodni valahonnan .. . Pazarló-e az egészségügy? Ezek utón újra kell fogalmaz­ni a kérdést. o Az orvosi pálya elnőiesedik. Nyolc éve még a megyénkben dolgozó orvosok 67 százaléka férfi volt. Mára ez már 60 szá­zalék alá csökkent. A harminc éven aluli orvosok 52 százaléka már nő. A baranyai orvosok fiatalok. A megye orvosainak több mint 60 százaléka 40 év alatti. (Or­szágosan az orvosok 51 száza­léka 40 éven aluli.) Minden tizedik szakképzett baranyai orvos belgyógyász, 104 sebészünk, 71 szülész-nőgyó­gyászunk, 124 gyermekorvosunk, 33 tüdőgyógyászunk, 34 bőrgyó­gyászunk, 23 szemészünk, 11 urológusunk, 27 elme-ideggyó­gyászunk, 107 fog-szájsebé­szünk, 37 röntgenesünk, 80 !a­mekorvosi körzeteknél pedig 95,6 százalékig. Egyedül az ál­talános felnőttköraeteknél állunk jobban az országos normánál — 1,1 százalékkal. Ezek- a százalékok azonban nem jelentik az ellátás miként­jét. Ugyanis mellékállásban - másodállásban orvosaink kitöl­tik a hiányzók sorát. Pécs vá­ros orvosainak 33,8 százaléka, a megye orvosainak pedig 35,3 százaléka vállal másodállást. © Az elmúlt években, az orvos­etikai program megfogalmazá­sát követően előtérbe Terült a paraszolvencia kérdése, a las- san-lassan kialakult háziorvosi kapcsolat. A „Gyógyító értelem” cím­mel jelent meg 1972-ben a Mi­nerva Nagy Képes Enciklopédia első kötete. A szerzői az ingye­nesnek nevezett orvosi ellátás­ról így vélekednek: „A lehető­ségekhez képest az orvosi ellá­tás a lakosság számára ingye­nes.” Ezzel a mondattal - és másutt kimondva — a könyv szerzői utalnak a hálapénz­rendszerre, arra, hogy bizonyos kezeléseknek, műtéteknek kiala­kult ára van: az orvos e jutta­tást elfogadja, a beteg pedig a hálapénz nyújtását köteles­ségszerűnek, elodázhatatlannak véli. Nem a gépkocsi ablaká­nak letörléséért fizet, nem a gyors ételkihozásért fizet, nem a hiánycikket pult alatt nyújtó boltost kötelezi örök hálára. Helyreállított egészségért tör­leszt, így mond köszönetét. Mindezek miatt ne mondjunk elhamarkodott ítéletet sem azok felett, akik elfogadják, sem azok felett, akik adják a hálapénzt. Természetesen mindaddig, míg ez a „megkövetelés" határterü­Ebben az esetben — mint az a Baranya megyei Egészségügyi és Szervezési Központ felméré­séből kiolvasható — az orvosok egyharmadát „leírhatjuk”. így aztán ott van Baranya a 18-on. (Mint ahogy Budapest az ellátottság hatékonysági rangsorában az utolsó, a hu­szadik.) 0 Hatékony-e a baranyai egész­ségügy? A megyék korábban említett rangsorolása nem porfogó'nak készült. Az egészségügy irányí­tói olvasnak belőle, a megfele­lő konzekvenciákat levonják. A közelmúltban egy feladatot fo­galmaztak meg, s ez így hang­zik: el kell érni, hogy minél ha­tékonyabb és gazdaságosabb legyen a gyógyító- munka. S ezt nemcsak a költségek faragásával lehet megoldani, hanem a szervezésben, beteg- mozgatásban rejlő lehetőségek felhasználásával, a tartalékok kiaknázásával. A kórház-rende­lőintézeti egységek létrehozása bor-szakorvosunk és 27 fül-orr- gége szakorvosunk van. Ehhez még 198 úgynevezett „egyéb” szakorvos jön. A szakvizsgával nem rendelkező orvosok aránya megyénkben valamivel maga­sabb — 29,9 százalék —, mint országosan. (Országosan 26,9 százalék.) Mindezen számok, így ma­gukban, keveset mondanak. Vi­szonyítsuk őket az Egészség- ügyi Minisztérium által 1975- ben kiadott normatívákhozj A fekvőbeteg-intézményekben az összlétszám-ellátottság 95,4 szá­zalékos, tehát a normatíva által megengedett létszámot nem éri el. A szakmák vonatkozásában eléggé szórt a kép: a sebésze­ti osztályok orvosellátottsága 36,5 százalékkal, a belgyógyá­szatiak 27,3 százalékkal, az el­meosztályok orvosellátottsága pedig 35,3 százalékkal haladja meg az országos normatíva sze­rinti orvosszükségletet. A járóbeteg-ellátás frontján a szakorvosi rendelőkben a nor­matívát el nem érő, 69,7 (!) százalékos az ellátottság. A gondozóintézeteknél 83,5 száza­lékig értünk csak el, az üzem- egészségügyben 87,7-ig, a gyér-

Next

/
Oldalképek
Tartalom