Dunántúli Napló, 1978. december (35. évfolyam, 331-359. szám)
1978-12-01 / 331. szám
1978. december 1., péntek Dunántúli napló 3 Mohácsi Új Barázda Termelőszövetkezet B efejezéséhez közelednek az őszi munkák a mohácsi Új Barázda Termelőszövetkezetben. Rövidesen itt az év vége, felmérik az elmúlt hónapok munkáját, előkészítik az 1979-es esztendőt. Nyugodtan tervezhetnek, hiszen az előzetes felmérések szerint egy százalékos költségnövekedés mellett 11,8 százalékkal növeli termelését a gazdaság és idén várhatóan eléri a 166 millió forintot. Az előzőben említett két adat jól érzékelteti: takarékosan gazdálkodnak a mohácsiak, okosan használják fel erőiket. A 4500 hektár területtel rendelkező termelőszövetkezet üzemszerű feltételeket és körülményeket teremtett a termeléshez és a dolgozók számára. Több munkacsoportnál — így például a nagy erőgépeknél, az istállótrágyázásnál, a siló- zásnál és azokon a fontos területeken, ahol rövid idő alatt kell végezni a munkával — két-három műszakban dolgoznak az emberek. Megszüntették a nyújtott műszakot, többnyire nyolc órás a munkaidő. A teljesítmény nem csökkent, nőtt a hatékonyság. Rendszeresen készítenek munkanap- felvételeket. A 75 százalékos kihasználtságot elfogadhatónak tartják ugyan, de jobb munkaszervezésre törekednek. Igyekeznek úgy ütemezni a munkákat, hogy a gépeket napközben ne kelljen egyik helyről a másikra átirányítani. A tsz-törvény 1980-ra írja elő az éves munkaidőkeret alkalmazását, az Új Barázda Termelőszövetkezetben már idén bevezették. Ez annyit jelent, hogy a gépkocsivezetők háromezer órát dolgoznak, a nem mezőgazdasági munkára pedig 2700 órát fordítanak egy esztendőben. Fizetik az ünnepnapokat, pótszabadságot juttatnak, jár a dolgozóknak szabad szombat és műszakpótlék. A folyamatos üzemeknél 40 százalékot, esetenkénti éjszakai munkavégzésre pedig 50 százalékot, a délutános műszak után 20 százalékot fizetnek. Milyen eredményeket hoztak az intézkedések? Harmatos József elnök számokkal bizonyítja a kedvező változást. Nyolc százalékkal kevesebb idő alatt négy százalékkal magasabb termelési értéket állítottak elő a gazdaságban. A te- hargépkocsi-vezetők szállítási kötelezettségeiket 13,5 százalékkal kevesebb idő alatt teljesítették, mint korábban, lényegesen csökkent a traktorosüzem idő felhasználása is. Nemcsak az idővel, az anyagokkal is takarékosan gazdáiTermelésnövelés takarékos gazdálkodással Alkalmazzák az éves munkaidőkeretet Kevesebb műtrágyát használnak Első nsztályú takarmány melléktermékből kodtak. Azt vallják 5,2—5,6 kilogramm vegyes hatóanyaggal is előállítható egy mázsa kukorica, tehát csaknem két és fél kilóval kevesebb mennyiséggel, mint amit a KSZE- rendszer ajánl. Idei termés- eredményük őket igazolja, 90 mázsa kukoricát takarítottak be hektáronként. Növényvédőszerből is kevesebbet használtak fel, mint tavaly, ez megközelítőleg 400 000 forint megtakarítást jelent. Tudott dolog, minden gazdálkodó szervezet költségéből jelentős részt az energiahordozók visznek el. Éppen ezért évek óta energetikust alkalmaznak. Minden traktor, gépkocsi, munkagép üzemanyag- felhasználását havonta értékelik. Az erőgépek a munkaterületeken tankolnak, hogy ezzel se veszítsenek időt, ne fogyasszanak feleslegesen üzemanyagot. A segédüzemek 1978- ban közel 10 százalékkal kevesebb pénzt igényeltek energiára, mint 1977-ben. Bár tovább szigorították a villomosáram felhasználását az új díjszabás alkalmazása óta — hogy csökkentsék a költségkihatásokat, csúcsidőben leállítják a nagyfogyasztó berendezéseket, — mégis csaknem 300 000 forinttal többet fizetnek ki áramra, mint 1977- ben. Most újabb lehetőségeket keresnek az áramszámla további csökkentésére. Takarékosság jegyében használják fel a melléktermékeket, répafejet, kukoricaszárat, a legelő termését. Szeptember végére 32—38 százalékos szárazanyag tartaJommal készítettek szilázst, és a Danicz-pusz- tai laboratórium első osztályúnak minősítette a mohácsiak takarmányát. Az Új Barázda Termelőszövetkezetben tehát van miire alapozni a jövő évet. Hamarosan valamennyi munkahelyi közösséggel megvitatják az Teli nagyjauítas a téglagyárakban A szokásos téli nagyjavítás kezdődött a hideg idő beálltával a Baranya-Tolna megyei Téglaipari Vállalatnál, amely a két megyében tizenegy gyáregységet érint. Leálltak a vedersoros kotrógépek, az agyagmegmunkálók és téglaprések. A gépeket szétszerelik, alkatrészeket cserélnek, felülvizsgálják a biztonságtechnikai berendezéseket. Az éves nagyjavítás ideje alatt a téglaégetés nem szünetel, hiszen a nyáron legyártott félkész árut kiégetik, s ez folyamatos munkát ad a jövő év februárjáig. Baranya megyében a gépek karbantartását a szigetvári, siklósi, villánykövesdi, sásdi és alsómocsoládi gyáregységben végzik el, hogy aztán március elsején a felújított gépsorokkal ismét kezdődjön a termelés. A jövő útja az új technológia, mint amilyen a bátaszéki, mohácsi és görcsönyi üzemek munkája, ahol a termelés az időjárástól függetlenül, január elsejétől december 31-ig folyamatos. Itt a legyártott nyerstéglát mesterségesen szárítják. A Baranya—Tolna megyei Téglaipari Vállalat a téli leállás alatt befejezi a hidasi és dombóvári kemencék gépesítését, a mohácsi üzembe pedig egy nagy teljesítményű vákuumprést építenek be. A vákuumprés — amelynek költsége több mint hárommillió forint — elsősorban minőségjavítás és a se- lejtcsökkentés érdekében vált szükségessé. idei tapasztalatokat, megtárgyalják az 1979-es előtervet, amelyben 170 millió forintos termelést tűz célul a gazdaság. Még több figyelmet kívánnak fordítani az üzem- és munkaszervezésre, a technológiai fegyelem javítására, a növénytermesztésben a kisegítő, a mechanikai munkákra. Tervezik, hogy e területeken egy millió forintos munkabért takarítanak meg, a keresetek csökkenése nélkül és ezt az összeget megközelítőleg 5 millió forintos plusz termelési érték előállítására fordítják 1979- ben. Horváth Teréz MÁV Pécsi Igazgatóság Tizenegymillió forint energiaA vasút takarékossági törekvései az energiahordozók fel- használásában nem újkeletűek. Nemrég újabb intézkedésekre került sor. A MÁV Pécsi Igazgatóság megyéiben tizenkétíéle energia- hordozóval dolgoznak; a legtöbb szénből és gázolajból fogy el: ami az energiaféleségek csaknem negyven százaléka. Csak szénből 20-25 fajtát égetnek el. Hagyományos energia- forrás a fa, amivel a gőzmozdonyokban gyújtanak be, petróleumlámpákkal világítják ki a váltókat, faszénnel melegítenek fel bizonyos gépalkatrészeket hegesztés előtt. A szén mennyisége csökken, míg a gázolajé emelkedik. Rétfalvi Rudolf főenergetikus: — A takarékosság egyre több brigádvállalásban szerepel, a havi szakmai továbbképzések fő témája. Formáit, eredményeit rendszeresen megjelenő füzetben ismertetjük. Idén az energiaköltségekből ezideig megtakarítottunk csaknem 11 millió forintot, 3 millióval többet, mint tavaly. A legjobb eredményeket szénből és gázolajból értük el. Szigorítottuk az ellenőrzést, az értékelést, hogy a hanyagokat rászorítsuk a takarékosságra, sőt meg is büntetjük őket, de azt a kollektívát is, mely nem sarkallja a figyelmetleneket. A mozdony- és motorvezetőnek, a fűtőnek, az előkészítőnek jutalom jár, ha ésszerűen gazdálkodik az üzemanyaggal. Idén így kétmillió forintot osztottunk ki. megtakarításból Sokba kerül, ha áll a mozdony Kétmillió forint jutalom Helyi újítások születtek a villamosenergia ésszerű hasznosítására. Már hatvannégy megállóhelyen, — ahol éjjel nincsenek szolgálatteljesítők éppen a munkáshiány miatt — az áramot automata-kapcsolóórával vezérlik. Ezen kívül negyven állomáson alkony-kapcsoló kapcsolja ki- és be, az ember helyett a villanyt. Nagy fényerejű, de kevesebb áramot igénylő nátriumlámpákkal kísérleteznek a pécsi állomáson. A tér- és csarnokvilágításban legmodernebb a higanygőzlámpa és a fénycsöves lámpatest: a felszereltség hatvan százalékos, 1982- re kilencvenöt százalékos lesz. Országos példa, hogy helyben (házilag) termelik a villamosmotorok, transzformátorok üzemeltetéséhez a meddőenergiát, nem terhelik le a DÉDÁSZ áramrendszerét. Erre negyvenöt üzembe tértek át. A pályafenntartó és forgalmi szolgálattól szigorúan megkövetelik, hogy felesleges megállást ne csináljanak. Például a Diesel-mozdony lefékezése — a jelző előtt — csaknem 170 forintba kerül. Ez vonatkozik a túlzott tolatásra is, így a gőzmozdony, ha egy óra hosszat tolat; 160 forintot, míg egy Diesel 66—132 forintot „visz el", vagyis 210 kilogramm szén, illetve 15-30 kilogramm gázolaj vész kárba. A várakoztatás a gőzösnél egy óra alatt 38, a Dieselnél 110-132 forint. Figyelik azt is, hogy a mozdonyvezető kihasználja-e a lejtéseket, a szükséges időben fékez-e, milyen szén keverékkel fűtenek és egyenletesen terítik-e szét a szenet, Mindezt úgy végzik el, hogy a Diesel-járművek, az áruszállítás érdekében gyakrabban közlekedjenek és fokozzák a tehervonatok átlagos terhelését. Elérték, hogy a kihasználtság az M 62-es vontató Dieselnél 87, az M 44-esnél 86, míg az M 40- esnél 84 százalék. Tavaly egy te- herszerelvény súlya - beleszámítva a vagon és az áru is — 980 tonna volt, idén már 997 tonna. A korábbi évekhez viszonyítva szép a fejlődés. Úgy takarékoskodnak, hogy a hatékonysági célok nem kerülhetnek veszélybe. Cs. J. A vállalatok bagatell perei Kötélhúzás - pár forintért Robur gépkocsi tankol egy budapesti ÁFOR-kútnál. Sofőrje 30 liter normálbenzint tölt a tankba, majd „angolosan” távozik. A kútkezelőnek van még annyi ideje, hogy megjegyezze a közületi gépjármű rendszámát. Az esetet jelenti feletteseinek, azok a cég jogászának, aki az ilyenkor szokásos fizetési meghagyás kibocsátását kéri a bíróságtól, mondván; vállalata 150 forinttal károsodott, követeli tehát a kár megtérítését. A gépkocsi üzemeltetője ellentmond, perre kerül sor. Ennek során kiderül, hogy a Robur - amely történetesen egy baranyai szövetkezeté - a kérdéses időpontban nem is lehetett a fővárosban, mert aznap éppen Pécsett fuvarozott, amit a menetlevél, at akkori szállításokat igazoló átvételi elismer- vények és a tanúvallomások is bizonyítanak. A benzinkutas elnézte a rendszámot. A bíróság dönt. A keresetet elutasítja, a pervesztest 300 forint illeték megfizetésére kötelezi. Különleges ügy? Csak annyiban, hogy ilyen meglehetősen ritkán fordul elő. Hétköznapi viszont, mert ehhez hasonló. szinte filléres perek elég gyakran vannak a vállalatok között. A gazdálkodó szervezetek között felmerülő jogviták egy része úgynevezett „bagatell per". Legtöbbjük az árufuvarozásból ered, de téves számlázásból, illetve a számla ellenértékének késedelmes vagy elmaradt kiegyenlítéséből származó jogviták is szép számmal folynak a bíróságokon. Olykor késhegyre menő harc dúl pár forintért, amelyet az egyik cég a másiktól követel. Sok esetben az eljárási illeték - ami gazdasági ügyekben 300 forint és melyet a pervesztesnek kell fizetnie — nagyobb összeg, mint maga a vitatott pár liter benzin, a rakomány átvételekor hiányzó néhány üveg palackozott bor, vagy egy-két darab, a vagonban összetört cserép ellenértéke. Joggal merülhet fel a kérdés, vajon miért van szükség ilyen pereskedésre? Azért, mert a vállalatok peren kívül nem jutottak egymással dűlőre. Még ha fel is veszik a kapcsolatot, nem tudnak megegyezni. Márpedig a cég kasszájából hiányzó minden fillérről el kell számolni. Tudja ezt a másik fél is, csakhát nem akar fizetni. És akkor már elkerülhetetlen a per. A bíróság kitűzi a tárgyalás időpontját, eldönti a jogvitát, s amennyiben lehet, gyorsan ítéletet hoz (a perek zöme egymásfél hónap alatt lefut). Amibe a felek vagy belenyugszanak, vagy nem. Ha nem, újabb idézés, meghallgatás, tanúk, esetleg szakértő — mindez eggyel magasabb fórumon. A peres ügyek nemegyszer egészen a Legfelsőbb Bíróság tanácsai elé kerülnek. A vállalatok közötti, már-már bagatell összegek hovatartozását vitató ügyek száma ugyan nem kétségbeejtően magas, de nem is elhanyagolható. A Pécsi Megyei Bíróság gazdasági ügyeket tárgyaló két tanácsa elé évente mintegy 1000 eset kerül, ennek fele szinte filléres per. Meglehetősen sok. Még akkor is, ha a cégek közötti áruforgalom, a gazdasági együttműködés alapjában véve rendben folyik. Leterheltek-e gazdasági bíróságaink? Egyértelmű a válasz: igen. S ebben a nem nagy értékeket képviselő ügyek is közrejátszanak Jogászkörökben úgy hírlik, a polgári perrendtartás tervezett módosítása segíti majd az ilyen vitás ügyek számának csökkentését. Az elképzelések szerint ugyanis csak akkor lehet majd perre vinni a dolgot, ha a felek által vitatott érték a 100 forintot meghaladja. Szó van arról is, hogy az elsőfokú ítélet jogerőssé válik, az ellene való fellebbezés lehetőségét megszüntetik. Egy bírónőtől hallottam: a vállalatok egy része nagy dir- rel-durral megindítja a pert a másik ellen a szinte elenyésző összeg behajtásáért, aztán a felek — közös megegyezéssel — szüneteltetik azt. Az akta ilyenkor pihen. Legfeljebb hat hónapig. A féléves szüneteltetés után az eljárás automatikusan megszűnik, annak jeléül, hogy az érdekeltek meg tudtak egyezni egymással. Ehhez viszont legalább egy tárgyalás kellett. Ha a megegyezés ilyen jól megy a per megkezdése után, biztosan menne előtte is. Csak meg kellene próbálni. Akkor kevesebb lenne a „bagatell per”, csökkenne a bírósági leterheltség. S ez sem egy utolsó szempont. Horváth L.
