Dunántúli Napló, 1978. december (35. évfolyam, 331-359. szám)

1978-12-21 / 351. szám

1978. december 21., csütörtök Dunántúlt napló 3 Több mint I millió 300 ezer nyugdíjast érint Január 1-től felemelik az alacsony nyugdíjakat 1979. január 1-től — a rend­szeres évi nyugdíjkiegészítésen túl — felemelik az alacsony ösz- szegű nyugdíjakat, a nyugdíjak és járadékok alsó határát - er­ről hozott határozatot a Minisz. tertanács, a SZOT pedig ki­dolgozta az emelés végrehaj­tásának részletes szabályait. Az intézkedés több mint 1 millió 300 ezer nyugdíjast érint, szá­mukra az emelés összesen évi 1,8 milliárd forint többletbevé­telt jelent. Különböző mértékű emelés azoknak jár, akiknek a nyug­díját 1959. január 1-e előtt ál­lapították meg, az 1959. január I. és 1970. december 31. között megállapított nyugdíjak közül pedig azokat emelik, amelyek­nek a havi összege nem éri el az 1800 forintot. A munkás-alkalmazotti (ipari szövetkezeti), 1954. október 1-e előtti jogszabályok alapján meg­állapított sajátjogú öregségi, rokkantsági és baleseti rok­kantsági nyugdíjakat havi 400 forinttal, az évenkénti rendsze­res emeléssel együtt legalább havi 470 forinttal emelik, tekin­tet nélkül a nyugdíjösszeg nagy­ságára. Azok pedig, akiknek a nyugdíját az 1954. október 1-e és 1958. december 31-e közötti jogszabályok szerint állapítot­ták meg - ugyancsak a jelen­legi összegtől függetlenül — ha­vi . 300 forinttal, az évenkénti rendszeres emeléssel együtt leg­alább havi 370 forinttal többet kapnak. Az 1959. január 1. és 1970. december 31. között meg­állapított nyugdíjak közül azo­kat emelik, amelyek nem érik el az 1800 forintot. Ezek a nyug­díjasok havonta 100 forinttal kapnak többet, de a felemelt összeg nem lehet magasabb 1800 forintnál. Ehhez jár még a havi 70 forint rendszeres eme. lési összeg. Az a nyugdíjas te­hát, akinek a járandósága je­lenleg a havi 1700 forintot nem haladja meg, összesen havi 170 forint emelést kap. A megállapítás időpontjától függetlenül havi 100 forinttal — a havi 70 forint rendszeres emeléssel együtt havi 170 fo­rinttal — emelkednek a nyugdí­jak legkisebb összegei. Ennek megfelelően a minimális nyug­díjak a következők: öregségi nyugdíj: havi 1310 forint: rok­kantsági nyugdíj a III. rokkant­sági csoportban havi 1310, a II. csoportban 1340, az I. rok­kantsági csoportban pedig ha­vi 1370 forint. A baleseti rok­kantsági nyugdíj a III. rokkant­sági csoportban havi 1350, a II. csoportban 1400, az első cso­portban pedig havi 1450 forint. összegre való tekintet nélkül Különböző mértékben növekednek a nyugdíjak, járadékok ehhez is jár további 70 forint. Ennek megfelelően a legkisebb összegek a következők: az öz­vegyi, a szülői nyugdíj és a szülőtlen árvát megillető árva­ellátás havi 1110 forint, az ár­vaellátás havi 910 forint. A mezőgazdasági szövetkeze­ti sajátjogú öregségi és rok­kantsági nyugdíjak közül azo­kat, amelyeket 1967. január 1-e előtt állapítottak meg, havi 300, a rendszeres emeléssel együtt tehát legalább havi 370 forint­tal emelik; 100 forinttal nőnek azok a mezőgazdasági szövet­kezeti öregségi, rokkantsági és baleseti-rokkantsági nyugdíjak, amelyeket 1967. január 1. és 1970. december 31. között ál­lapítottak meg és nem érik el az 1800 forintot. Az így felemelt ellátás nem lépheti túl az 1800 forintot, de a további havi 70 forint itt is jár. A mezőgazdasági szövetkezeti nyugdíjasok legkisebb nyugdíjai is 100 forinttal, illetve a rend­szeres emeléssel együtt 170 fo­rinttal nőnek. így a legalacso­nyabb öregségi nyugdíj havi 1210, a rokkantsági nyugdíj a III. csoportban havi 1210, a má­sodik csoportban 1240, az első csoportban pedig 1270 forint lesz. Az öregségi és a rokkant­sági nyugdíjak legkisebb össze­ge azonos a munkás-alkalma­zotti legkisebb összeggel, ha a mezőgazdasági szövetkezeti tag, illetve volt szövetkezeti tag a nyugdíjhoz szükséges szolgá­lati időt (például az öregségi nyugdíjhoz legalább 10 évet) munkásként vagy alkalmazott­ként szerezte meg. A jogszabály intézkedik a me­zőgazdasági szövetkezeti tagok hozzátartozóinak nyugellátásá­ról, a mezőgazdasági szövetke­zeti járadék, a kisipari, ma­gánkereskedői nyugellátás, a hadigondozási ellátások és a rendszeres (nyugdíj jellegű) szó. ciális segélyek emeléséről is. Intézkedik arról is, hogy havi 100 forinttal — a rendszeres emeléssel együtt 170 forinttal — növelni kell azt az összegha­tárt, ameddig a sajátjogú nyug­díj és az özvegyi nyugdíj együt­tesen folyósítható. Ennek meg­felelően 1979. január 1-től a sajátjogú és az özvegyi nyugdíj együttesen havi 1600 forintig folyósítható. Eddig ez az ösz- szeghatár havi 1430 forint volt. Az emeléseket az illetékes szervek hivatalból hajtják vég­re, azt külön kérni nem kell. Januárban a szokásos időpont­ban már a magasabb nyugdíjat kézbesítik az érintetteknek, mégpedig a rendszeres 2 szá­zalékos, de legalább havi 70 forint emeléssel együtt. Új telepet épít a sellyei AGROKÉMIA A községrendezési terv szerint a mostaninál elő­nyösebb helyen, új közpon­ti telephely építését tervezi a sellyei AGROKÉMIA Szö­vetkezet. A jelentős beruhá­zás tervezett költsége 120 millió forintot tesz ki. A munka indításához hitelre van szükség. Az 56 millió forintról szóló hitelszerző­dést tegnap írta aló Sellyén Soós Attila, a szövetkezet elnöke és dr. Kisvári And­rás, a Magyar Nemzeti Bank Baranya megyei igaz­gatója. Az aktusnál jelen volt Haász József, a Kisipa­ri Szövetkezetek Baranya megyei Szövetségének elnö­ke is. Fórum a kutató pedagógusoknak Jövőre új módszertani tanfolyam kezdődik Kutatások, kísérletezések nél­kül semmilyen tudományág nem fejlődhet, de az élet min­den területén szükség van er­re. A hetvenes évek elején megjelent tudománypolitikai határozat is ezt a célt tűzte ki: minél több kutatást és mi­nél több fórumot az eredmé­nyek ismertetésére. Az MTA Pécsi Bizottságá­nak* társadalomtudományi 300000 forintos hiánylista Ul atadas, csalódással A gödrei tsz-hez tartozó két puszta, Szénás és Vidák eddig a világtól elzárva, illetve csak jó időben használható úttal volt összekötve. Pedig az egyik he­lyen már üzemel a tsz törzs- és pecsenyeliba tenyésztő telepe, a másikon pedig a jövőben ter­vezik egy újabb libatelep lét­rehozását. A libáknak a tápot, az élelmet szállítani kell, nem lehet megvárni, míg az idő ala­kulásától függően használható, vagy nem használható az út Szükségessé vált a két pusz­tához vezető út megépítése, melynek generál kivitelezője a DTTV (Dunántúli Talajjavító és Talajvédelmi Vállalat), s egyik alvállalkozója maga a gödrei tsz. A tsz által épített 1600 mé­teres útszakaszt 3,4 millió forint értékben még októberben átad­ták. A tsz a cél érdekében vá­sárolt betonkeverő gépet, IFA tehergépkocsit, s a melioráció­ban használt gépeit is ide irá­nyította. Nem útépítő szakem­berekkel dolgoztak ugyan, de munkaintenzitásuk mögött némi­leg elmaradtak a generál vál­lalkozó dolgozói. A tsz képviselői így nyilatkoz­tak erről: — Eredetileg szerettük volna teljes hosszában mi elkészíteni az utat, vagy legalábbis na­gyobb részt vállalni belőle. Vé­Még folynak a befejező munkálatok az új úton leményünk szerint ebben az esetben már kész lenne. így pedig már negyedszer jövünk össze útátadás címén, az igaz­ság az, hogy még mindig nem kész, holott a határidő novem­ber vége lett volna. S mit mond erről a generál kivitelező, a DTTV?- Mi a szakaszolt építési szerződés szerint építettük és adjuk át az utat. Sajnos, me­net közben a Vízügyi Igazgató­ság módosításokat írt elő jú­niusban. A két méter széles víz- áteresztő híd helyett négy mé­terest kellett készíteni. Ezzel a módosítással egy kevésbé jó­szándékú kivitelező nem vállal­ta volna, illetve csak jelentős határidő módosítással az épí­tést. Sajnos anyagellátási prob­lémák is késleltettek bennünket. Mégis a többi szakaszt a szer­ződés szerint átadtuk. Mi meg­értjük a tsz problémáját, ezért igyekeztünk az útnak a közle­kedésre használható részét el­készíteni - pl. betonozás -, s a járulékos feladatokat később­re halasztani. A szerződés sze­rinti határidő december 8. volt. Tény: tegnap, december 20- án került sor az utolsó útsza­kasz átadására. Az utat átvet­ték, a jegyzőkönyvek azonban 300 000 forintos hiánylistát rög­zítettek. Kötelezték a kivitelezőt, hogy ezeket a fagy felengedése után, legkésőbb májusig pótol­ják, S. Zs. Országgyűlési tudósítás több tőkés import kell, s immár fizetési mérlegünket illetően el­jutottunk a tűrés határáig. A nemzeti jövedelem alacsonyabb szakbizottsága, a Magyar Pe­dagógiai Társaság pécs-bara- nyai tagozata és a TIT Bara­nya megyei Szervezetének pe­dagógiai szakosztálya a határo­zat értelmében évente meg­rendezi regionális pedagógiai­pszichológiai felolvasó ülését. Az egész napos találkozókon a kísérletező pedagógusok be­számolnak kutatásaikról és az elért eredményeikről. Tegnap a pécsi PAB-szék- házban tartották ülésüket. Ba­ranyából, Somogybái és Zalá­ból érkeztek az előadók. Szó esett nevelési eredményvizsgá­latokról, középiskolák helytörté­neti munkájáról, a világnézeti nevelés eredményeiről, tapasz­talatairól, a salomvári iskola történetéről és az új tantervű általános iskolai kémiai okta­tásról. Az évenkénti összejövetelek anyagának egy részét tudomá­nyos folyóiratokban is közlik. Némelyeket az elhangzás és alapos megvitatás után be is vezetik az oktatásba. Év köz­ben a megyeszékhelyeken kon­zultációkat tartanak, ahol mód­szertani segítséget kaphatnak a pedagógusok. A felolvasó üléseken az is kiderül, hogy a gyakorlat mennyiben igazol­ja a kutatási eredményeket, vagyis az elmélet és a gyakor­lat mennyiben egyeztethető össze. A Pécsi Akadémiai Bizottság és a Debreceni Akadémiai Bizottság a jövő évtől kezdő­dően új tanfolyamot is indít. A kutatási, módszertani kon­zultációknak, képzésnek a cél­ja, hogy még több segítséget nyújtsanak a gyakorló szakem­bereknek és elősegítsék, hogy minél többen szerezhessenek tudományos fokozatot. A tan­folyam résztvevői negyedéven­ként találkoznak majd hol Pé­csen, hol Debrecenben. A tegnapi, reggeltől dél­utánig tartó felolvasó ülést dr. Vastagh Zoltán, a pécsi tanár­képző főigazgató-helyettese, a társadalomtudományi szakosz­tály tagja vezette. Ülést tartott elnöksége A Szakszervezetek Baranya megyei Tanácsának tegnap megtartott elnökségi ülésén Szi­li József, az SZMT titkára tér­Gyorsabban kell úszni havi 100 forinttal, illetve a rend­szeres emeléssel együtt 170 fo­rinttal emelkednek az 1959. ja­nuár 1-e előtt megállapított öz­vegyi, szülői nyugdíjak és árva. ellátások, továbbá az e jogsza. bályok alapján megállapított öregségi, rokkantsági és bal­eseti-rokkantsági nyugdíjban ré. szesült nyugdíjas 1958. decem­ber 31-ét követő elhalálozása esetén járó özvegyi, szülői nyug­díjak és árvaellátások. Havi 80 forinttal, legfeljebb azonban 1800 forintra emelked­nek az 1959. jbnuár 1-től ér­vényben volt jogszabályok alap­ján az 1971. előtt megállapított, 1800 forintnál kisebb özvegyi, szülői nyugdíjak és árvaellátá­sok. Az így felemelt összeghez itt is jár a rendszeres 70 forin­tos emelés. 100 forinttal emelkednek — a megállapítás időpontjától füg­getlenül — a hozzátartozói nyug­ellátások legkisebb összegei, s (Kiküldött munkatársunk tele­fonjelentése ) Folyik a jövő évi költségvetés országgyűlési vitája, de ez va­lójában nem költségvetési vi­ta. Kényszerpályára kerültünk. Most, ismert gazdasági nehéz­ségeink közepette inkább ar­ról beszélünk, hogyan tudnánk jobban és okosabban dolgozni. A helyzet ugyanis komoly, ha pánikra nincs is ok, amint gond­jainkat hosszasan ecsetelte a pénzügyminiszter. A hangszere­lés mindenesetre a korábbiak­nál drámaibb, s remélhetően most már az utca embere is érzékeli a helyzet komolyságát. Eddig ugyanis a mi egyensú­lyunkat egyáltalán nem borí­totta fel a népgazdaság egyen­súlytalansága, nemigen érzé­keltük azoknak a bizonyos kül­ső és belső gazdasági feltéte­leknek megkeményedését, mo­solyogtunk az afféle új jelsza­vakon — hidegebb a víz, gyor­sabban kell úszni. Most aztán tényleg úszni kell, és azoknak is, akik még nem tudnak úsz­ni. Az újságolvasó már jóval az országgyűlés előtt sok minde­nen elgondolkodhatott. Már az MSZMP KB december eleji köz­leményéből kiolvashattuk, a jó éveknél szerényebb célkitűzé­sekkel kell ezúttal megeléged­nünk. Az ipari termelés jövő esztendőre tervezett növekedé­si üteme 4 százalék, a nemze­ti jövedelemé 3-4 százalék (a jó években 5-6 százalék) az egy lakosra jutó reáljövedelemé 2 százalék, új állami nagyberu­házás nem indul, szigorúbbak a hitelfeltételek és így tovább. Mindent a népgazdaság egyen­súlyi helyzete javításának kell alárendelni. Habár a költség- vetés nem alapvetően mércéje a népgazdaság jó vagy rossz helyzetének, mégiscsak jelzi a nehézségeket. A költségvetés tetemes hiányt mutat Ezt a helyzetet sejtetik a közgazda­sági szabályzók jövő évi válto­zásai is, melyek már szintén jó ideje ismeretesek. Az állami költségvetés nagyobb részt kér a vállalati nyereségekből. Rö­vid a takaró, beljebb kell húz­ni a lábakat. Kényszerpálya. Végül is ebben a gondolat­körben mozogtunk Horváth La­jos megyei tanácselnökünkkel, országgyűlési képviselővel, aki­től azt kérdeztem, az ország- yűlést megelőzően a terv- és öltségvetési bizottságban mi­ben csúcsosodott ki a vita. A fő téma a növekedés és az egyensúly problémája. A köz­gazdászok hosszú idő óta es­küdtek rá, hogy a népgazdasá­gi egyensúlyt csak viszonylag gyors növekedéssel lehet meg­teremteni. Most viszont rájöttek, nem így van, bizonyos feszült­ségek esetén ez nem járható út. A több termeléshez még növekedési üteme mellett kell az egyensúlyt megteremteni. — Egyébként megkérdeztem Hetényi István tervhivatali ál­lamtitkárt — jegyezte meg Hor­váth Lajos —, van-e más al­ternativa? Nincs más alterna­tiva. Korábban már mindent ki­próbáltunk. A mérsékeltebb növekedési ütem, az állami támogatások csökkentése persze nem azt je­lenti, mindenütt benyomták a féket. A hatékony ágazatoknak, a világpiacon jól értékesíthető termékeket előállító vállalatok­nak igen is gyorsabban kell fej­lődniük, engedni őket nagyobb sebességre'Váltani, míg a kevés­bé hatékonyak feje felől leven­ni az ernyőt, elengedni a kezü­ket. Végül is már régóta erről beszélünk, csak nem egészen ezt csináltuk. Az országgyűlés is ettől visszhangzott. Legyen ezek után kellő erő és elszánt­ság, hogy következetesen végig is vigyük, amiről beszélünk. Miklósvári Zoltán jesztette elő az 1978. évi gaz­daságpolitikai feladatok végre­hajtásáról, valamint az 1979. év feladatairól szóló beszámoló tervezetet. Az elnökség tagjai széles körű, alapos vita során tisztázták azokat a főbb tenni­valókat, amelyek megvalósítá­sa — a szakszervezet sajátos eszközeivel — segíti a népgaz­dasági tervek maradéktalan teljesítését. Az elhangzott ja­vaslatok figyelembevételével ál­lítja össze a titkárság a be­számolót, amelyet majd a ja­nuárban sorra kerülő SZMT- ülésen terjesztenek a testület elé. Ezekután állást foglalt az el­nökség a szakszervezeti könyv­tárhálózat helyzetével, vala­mint továbbfejlesztésével kap­csolatban. Végezetül tájékozta­tó hangzott el az üzemi de­mokrácia továbbfejlesztésére hozott határozat végrehajtásá­nak tapasztalatairól.

Next

/
Oldalképek
Tartalom