Dunántúli Napló, 1978. december (35. évfolyam, 331-359. szám)

1978-12-17 / 347. szám

1978. DECEMBER 17.

TÁRSADALOMPOLITIKA

DN HÉTVÉGE 5.

r

Lánycsókra érdemes odafigyelni

üj utcasor Lánycsókon

A sötét fejkendős néni bement a kisvendéglőbe és odaszólt a csaposnak: .

— Jánoskám, azt az öt krémest tegye félre nekem, délután érte jövök.

Akár tíz évvel ezelőtt ez még alig volt elképzelhető. Még- hogy valami „bolti ócskasággal” kínálja a háziasszony a családot! Ma természetes. Lánycsókon legalábbis az. A Mohácstól alig öt kilométerre lévő község azonban olyan jeleket is mutat, ami másutt, Baranyában is ritkaságszámba megy: tíz év alatt a meglévő tíz mellé hét új utca épült a községben. A betelepülők többségükben fiatalok, ritka az a falu, ahol eny- nyi kisgyermeket lehet találni.

— Mitől olyan népszerű a letelepedni szándékozók előtt Lánycsók?

Auth Péter, a közös községi tanács elnöke sorolja az előnyöket:

— Mohács akár kerékpárral is könnyen megközelíthető. Naponta mintegy negyven autóbusz jóratpár érinti a községet. Nemcsak a közeli város, hanem néhányukkal akár Szigetvár, Harkány, vagy Siklós is elérhető, tizenhét járatpárral pedig a Pécsre, vagy Pécsről való közlekedés lehetséges. Reggel háromnegyed öttől éjszaka fél- tizenkettőig járnak errefelé a buszok. Ez azért is lényeges, mert a 2435 lelket számláló község lakosai közül több. mint nyolcszázan ingázók. Nagy részük Mohácsra jár dolgozni, a munkaképes korúaknak csak alig egynegyede vállal munkát a babarci Béke termelőszövetkezetben, amellyel a korábbi helyi tsz egyesült.

— A lánycsókiak jelentős része tehát városban él és falun lakik. Miért jobb így nekik?

— Mindenekelőtt azért, mert Mohácson is kísért a városok legnagyobb gondja, a lakáshiány, Azonkívül ott építkezni jóval költségesebb. Lánycsókon 190—230 négyszögölnyi telkeket parcelláztunk, négyszögölenként 126 forintért, vízzel, villannyal és a járda kiépítése is a tanács feladata.

— Falusi szemmel mérve nem kicsi ez a telek?

— Ne feledje, hogy a többség már inkább munkásnak számít, nem akar háztájiban is gazdálkodni. A telken tágas családi házat építhet, mellette még elfér egy szép konyhakert és a baromfiak, meg egy-két sertés számára az ól. Olyannyira népszerű ez a környék, hogy több családról tudok, akik eladták a mohácsi lakótelepi lakásukat és itt építenek házat.

1975-ben 39 telket sajátítottunk ki, akkor úgy gondoltuk, hogy

Falura

költöznek a «varosból

Tíz év alatt hét új utca

Zömmel fiatalok építkeznek

ez 1980-ig elég lesz. De már most szükségessé vált újabb 15 telek parcellázása.

— Hogyan tud lépést tartani a kommunális ellátás ilyen arányú fejlődéssel?

— Egyre nehezebben, s ha nem érkezik segítség, akkor jövőre talán már sehogy. Jó érzés látni, hogy milyen gyorsan növekszik, fejlődik a község. De az évi félmilliós fejlesztési alap már most kevésnek bizonyul, a járdaépítéssel például lemaradtunk. Lánycsókon az átlagosnál jobban érezhető a népesedéspolitika hatása. Jövőre hetvenötén jelentkeznek új óvodai igénnyel, évente 50—60 az újszülöttek száma, a feszültségek tehát az évek múltával csak nőnek a bölcsődében, óvodában és nem utolsó sorban az iskolában is. Bővíteni kell a tantermek számát, sok új pedagógusra lesz szükség, nekik viszont lakás kell.

— Minden bizonnyal. Tudomásom szerint több, mint százan járnak dolgozni a székgyárba Lánycsókról, és kapásból legalább húsz családot tudnék mondani, akik Mohácsról költöztek ide.

Koch János háza nemsokára elkészül, néhány hónap múlva beköltözhetnek. Addig a háromtagú család albérletben lakik — ugyancsak a községben. Két évvel ezelőtt nevezték ki a 28 éves fiatalembert a KIOSZ körzeti titkárának. Korábban Homorúdon élt, de a Dunán való átkelés miatt úgy döntöttek, hogy elköltöznek a szigetről.

— Körülnéztünk Mohácson, de lakás vásárlására nem volt elegendő készpénzünk, a telkek is meglehetősen drágák. így esett választás Lánycsókra.

— Milyenre tervezik a lakást?

— Három szoba, konyhás fürdőszobás házat építünk garázzsal, melléképületekkel. Tartunk majd két disznót, baromfit, a kertben a sóját szükségletünkre termelünk zöldséget.

Évente átlagosan 15 ház épül Lánycsókon. Négy évvel ezelőtt 14 kilométer hosszú vízvezeték készült, az itt lakók nemcsak a közeli város lakásgondjait csökkentik, hanem Mohács iparának egyik munkaerő-bázisát is alkotják. Az sem utolsó szempont, hogy bizonyos mértékig tehermentesítik a város zöldségellátását, hiszen lehetőségük van saját szükségletre termelni. A fejlődéssel együttjáró szociális fejlesztésnél éppen ezért érdemes odafigyelni erre a községre.

Kurucz Gyula

Reggel ötkor kel Doszpod Mihály, a mohácsi székgyár főművezetője. Hatra jár dolgozni, a saját kocsijával indul reggelente Lánycsókról.

— Születésem óta itt élek, nem is tudnám elképzelni másutt az otthonomat — mondja. — Az a 4—5 kilométer nem távolság. Itt nagyobb a nyugalom, a csend, közvetlenebbek az emberi kapcsolatok is, mint a városban. Nem egy esetet tudok, hogy kalákában építik a házakat, a szomszédok segítenek egymásnak.

— Nem hiányzik semmi, ami a városban meglenne?

— Van itt művelődési ház, kulturált kisvendéglő és presz- szó, kisáruház, ABC üzlet A gyerekek a helyi általános iskolába járnak — 10 és 13 éves kislányunk van — de a középiskola sem lesz gond, hisz itt van a szomszédban.

— Mások is hasonlóképpen

gondolkodnak? Egyre többen építkeznek a faluban

Hatvan éve született Szőnyi Márton

A második világháború utolsó hónapjaiban nagyon sok magyar partizán és katona harcolt a felszabadító szovjet seregek oldalán. 1944 második felében több partizónegység bevetésére került sor, mindenekelőtt az ország északi részén. Az egyik kis létszámú, de annál elszántabb és jól kiképzett partizáncsoport parancsnoka Szőnyi Márton volt.

Győrben született 1918. december 8-án. Az első világháború viszontagságai sodorták a családot a fővárosból Győrbe. A háború végén visszatértek Budapestre és az akkor már öttagú család a Csillaghegyen egy víkendház szobájában húzta meg magát. A családfő munka nélkül maradt. Később sikerült állandó munkát kapnia, fűtő lett. Mindkét szülő dolgozott, a gyerekek iskolába járhattak.

A jó eszű, tehetséges fiú, Szőnyi Márton a Honvéd utcai polgári iskola elvégzése után beiratkozhatott a Kereskedelmi Akadémiára, amelyet 1938-ban sikerrel végzett el. Kiváló sportember is volt. A közel két méter magas fiú nagyszerűen vívott, tornászott, atletizált. A kosárlabdázásban tűnt ki leginkább, az olimpiai keretnek is tagja lett.

Repülősnek jelentkezett. Olaszországban képezték ki vadászrepülőnek. Közben megtanult németül, angolul és olaszul. Zászlósi rendfokozatot kapott és az első vadászrepülő ezreddel vitték ki a frontra. Beosztották a magyar gyorshadtest repülőszázadába, 1941. július elején. A Dálnoki Miklós Béla vezérezredes által vezetett magyar gyorshadtestet, az oda beosztott repülőszázaddal a német páncélos csoport parancsnoksága alá rendelték, és vetették be a harcokba.

Dnyetropetrovszk térségében, augusztus 27-én egy légiharcban találat érte Szőnyi Márton gépét. A zuhanó repülőgépből az utolsó pillanatban sikerült kiugrania. Szovjet fogságba került, a szovjet orvosok gyógyították sebeit. Volt felettesei pedig értesítették szüleit, hogy fiuk, Szőnyi Márton hősi halált halt a keleti fronton. Még nevét is felvésték a mátyásföldi repülősök márványtáblájára.

Szőnyi Márton azonban nem halt meg. Felgyógyulása után a fogolytáborban sokat olvasott, tanult, tapasztalt. Rá kellett jönnie, hogy hazug célokért, hamis érdekekért harcolt, önként jelentkezett a kraszno- gorszki felsőfokú antifasiszta iskolára, ahol magyar kommunista tanárok — köztük Rudas László, Andics Erzsébet és mások — tanították, oktatták a történelmet, irodalmat, marxizmust. Az iskola elvégzése után tudatos antifasiszta és kommunista lett Szőnyi Márton. A magyar hadifoglyok számára szerkesztett Igaz Szó című újság egyik számában ezt írta: „Antifasiszta lettem. Odahaza nem törődtem politikával, csak a repülésnek éltem. A fronton lelkesedtem, amikor légiharcról volt szó, de azon sose gondolkodtam, hogy hogyan és miért folyik a harc, melyek a háborús célok. A hadifogságban gondolkodni kezdtem, itt ismertem fel, hogy ez a háború igazságtalan háború, hogy Hitler és társasága gazul bánik az európai népekkel. Felismertem, hogy mint kötelesség- tudó tiszt nem támogathatom Hitlert és társaságát, ha magyar hazámat meg akarom menteni. Az antifasiszta tisztek között alkalmam nyílik a harcra azok ellen, akik a háborút előidézték. Antifasiszta lettem,

és tudom, hogy ezzel hazám szabadságának ügyét szolgálom.”

1943 decemberében Ukrajnába indultak az első magyar partizáncsoportok. Naumov és Fjodorov partizántábornokok egységeibe kerültek a magyar partizánok. Szőnyi Márton nyolcadmagával a lengyel Robert Szatanovszki híressé lett partizánosztagában került bevetésre a Pripjaty mocsarak vidékén Belorusszia és Ukrajna határterületein. A magyar csoport parancsnoka az erdélyi kommunista mozgalom kiemelkedő alakja, Rácz Gyula volt. (1974-ben halt meg Budapesten.)

A magyar partizánok itt estek át a tűzkeresztségen. Hónapokig együtt harcoltak a szovjet partizánokkal. Szőnyi Márton hősiességéért megkapta az első osztályú szovjet partizánkitüntetést, a Honvédő Háború Partizánja érdemérmet. A már a partizánharcokban edzett, mintegy háromszáz harcost az obarovi, majd a kijev- szvjatorinoi központi kiképző iskolában készítették fel a magyarországi bevetésre. E kiképző iskola magyar csoportjának vezetője Nógrádi Sándor volt.

1944. augusztus 8-án szállt fel az a repülőgép a kijevi repülőtérről, amely Úszta Gyula és Szőnyi Márton partizáncsoportjait szállította. Az Úszta Gyula vezette csoportnak Munkács környékén, a Szőnyi Márton vezette osztagnak pedig Ózd mellett kellett észrevétlenül földet érnie. Mindmáig kiderítetlen, hogyan szerzett tudomást a csendőrség központi nyomozó osztálya és a vezérkar főnöksége Szőnyi Márton csoportjának érkezéséről. Ózd- tól délnyugatra, mintegy 15—20 kilométerre a Domaháza és Járdánháza között elterülő erdős-hegyes terepre szállt le ejtőernyővel a 13 főnyi csoport. A levegőben még ejtőernyőzsinórjaikba kapaszkodva ereszkedtek alá, amikor a katonai, csendőr és levente alakulatok tüzet nyitottak rójuk. Körülkerítették a nagyjából három részre szakadt csoportot. A leszállás éjjel 11 és 12 óra között történt. A sötétség ellenére az egyenlőtlen küzdelem rövid ideiq tartott. Ősz Szabó János politikai tiszt és a csoport szlovák törzsfőnöke a helyszínen hősi halált halt. Négy partizánt sikerült elfogniuk, akiket Sopronba vittek és kivégeztek. Néhányuknak sikerült kicsúszniuk a gyűrűből és eljutottak Besztercebányára, a szlovák nemzeti felkelés központjába, ahol aztán csatlakoztak Jego- rov tábornok partizánalakulatához.

Szőnyi Márton egyedül maradt, miután sikerült átvergődnie az ellenséges gyűrűn. Elfogásához nyomozó kutyákat hoztak, vérdíjdt tűztek ki fejére. Egy hónapig sikerült elrejtőznie a tanyákon. Az egyszerű parasztemberek élelemmel látták el, bújtatták a hős partizánt. Az ózdi munkásokkal kereste a kapcsolatot, de sajnos nem sikerült érintkezésbe lépnie velük. Árulás folytán a Kissikátor faluhoz tartozó Macskás-tanyán törtek rá 1944. szeptember 7-én hajnalban a Hangony községi csendőrök és tűzharcban megölték.

A hősi halált halt Szőnyi Márton hamvait 1956 nyarán hozták Budapestre. A Kerepesi úti temetőben a munkásmozgalom nagy halottainak panteonjában helyezték örök nyugalomra katonai tiszteletadás mellett.

Vida Sándor