Dunántúli Napló, 1978. december (35. évfolyam, 331-359. szám)
1978-12-02 / 332. szám
1978. december 2., szombat Dunántúli napló 3 Nem élhetek muzsikaszó nélkül Jubileumi hangverseny Telt ház, nagy siker A Nem élhetek muzsikaszó nélkül című színes magyar filmnek, Sík Ferenc rendező első filmjének alighanem nagy közönségsikere lesz. Elképzelhető, hogy az úgynevezett nagyközönség fogja szeretni, hiszen az izgalmas cselekményen kívül minden megvan benne, ami a közönségsikerhez kell. Kiváló színészegyéniségek — többek között Tol- nay Klári, Gobbi Hilda, Má- thé Erzsi — szórakoztatnak bennünket, vidám jelenetek sorát gördülékeny képsorok teszik emlékezetessé. Andor Tamás operatőr az adott lehetőségeken belül mozogva kiválóan oldotta meg feladatát, Sik Ferenc rendező is a lehető legjobban rendezte meg azt, amit a Nem élhetek muzsikaszó nélkül című korai Móricz- kisregény alapanyagként kínált neki. Mindezt meggyőződéssel állapíthatjuk meg, annál is inkább, mert ezen kívül nincs egyéb, amit ezzel a filmmel kapcsolatban meggyőződéssel állíthatnánk. Ennél jóval több azonban bennünk a kétely és a kérdőjel. Mindenekelőtt: mond-e valamit nekünk ez a film itt és most? Miért kellett egyáltalán ezt a témát feldolgozni és miért éppen így? Hova lett 'belőle a kor, a történelem? Ha az ember nem gondol Móriczra és nem veszi figyelembe a korábbi Móricz-fel- dolgozásokat, talán eszébe sem jutnak ezek a kérdések. Beéri egy jól fényképezett — történelmi kortól és helytől független — orgia, egy vidám jelenetekkel tarkított, lapos szerelmi história — minden gon- dolkodnivalótól és mindenfajta tanulságtól mentes — bemutatásával. Mert itt aztán nem kell az alkotókat a közérthetőség gyanújába keverni. Ebben a filmben nincsenek áttételek, bonyolult utalások —se a múltra, se a jelenre. Magyarán: a Nem élhetek muzsikaszó nélkül olyan film, amiről bármily hosszas töprengés után is csak azt mondhatjuk: nincs gondolatvilága. Ez pedig nem akármilyen lehetőség feladását jelenti 1978- ban, amikor a filmben szereplő figurákról, a századelő történelmi és társadalmi erőteréről úgyszólván mindent tudunk. És amikor a legjobb úton vagyunk afelé, hogy még többet tudjunk — éppen a mai magyar film jóvoltából is. Azokra a filmekre gondolok, amelyek egy meglehetősen idillikus történelmi hamis tudattal igyekezvén leszámolni, pontosan a történelmi realizmust erősítgetik a fejekben — olykor megdöbbentően nagyerejű alkotások formájában. (Árvácska) Vajon volt-e ilyen céljuk, törekvésük az alkotóknak? . A film alapján ezt nehéz volna megválaszolni. Végezetül: meg lehet kérdezni, hogy mit kaptunk cserébe ezen elszalasztott lehetőségekért? Egy szórakoztató művet? Lehet. Ha ennek szánták szórakoztatóbb is lehetett volna. Ha nem, akkor pedig komolyabb. A Liszt-terem zsúfolásig megtelt a Pécsi Nevelők Háza Kamarakórusának, múlt szombat esti, nagysikerű hangversenyén. A 20 éves fennállását ünneplő kiváló együttes, annyi külföldi fesztivál, nemzetközi verseny díj. nyertese, igen lelkes közönséget mondhat magáénak, s ez a nagyfokú érdeklődés — mely a színvonal ismeretében nem meglepő — még inkább növelte az esemény ünnepélyességét. Az est műsora átfogó képet adott az együttes jelenlegi állapotáról, ami magában foglalja az elmúlt húsz év igen kemény, céltudatos nevelő munkáját. Itt ki keli emelni a karnagyok - Dobos László és Tillai Aurél — egymástól eltérő, épp ezért egymást kiegészítő, különösen gondos és körültekintő Branstälter György S zeptembertől a Baranya megyei Tanács művelődés- ügyi osztályának helyettes vezetője, a közművelődési csoport vezetője. Amikor hivatalában megkerestem, arra kértem, beszélgessünk korábbi munkájáról — Borsodban — és természetesen itteni terveiről, elképzeléseiről új beosztásában.- Hogyan alakult eddigi életútja? — A szegedi egyetemen végeztem 1967-ben, magyar—orosz szakon. Négy évig tanítottam Miskolcon, középiskolában. Szerettem tanítani, ezért nem kis vajúdást jelentett fölcserélni a tanári pályát a hivatali teendőkkel. 1971-től ugyanis a tanácsi apparátusban dolgozom. Egy évig Miskolc város közművelődési csoportvezetője, majd osztályvezető-helyettese voltam; 1976-tól ide jöttömig Borsod- Abaúj-Zemplén megye tanácsának művelődésügyi osztály- vezetője. Nyilván ez a körülmény most sokak szemében „lebukásnak" tűnik: hogyan jöhet valaki ekkora távolságra, alacsonyabb beosztásba?... Jöt- töm okát keresve kétségtelenül előtérben állnak a szubjektív okok. Amikor arra az elhatározásra jutottam, hogy az ottani megyei tanácsot mindenképpen otthagyóm, körülnézve az országban, nehezen tudtam volna mást elképzelni, mint Baranyát, tevékenységét. Nem utolsósorban, kettejük szerencsés együttműködése képezi az együttes folyamatosan felfeléívelő pályájának titkát. Egy jubileumi koncert nem mindig alkalmas egy kórus képességeinek a megnyilatkozta- tására. A műsor-összeállítás szempontjai — anélkül, hogy lényegi engedményeket tennénk — protokollárissá válhatnak. Ugyanakkor ne feledjük, hogy a Nevelők Háza Kamarakórusa önmaga és közönsége számára mindig magas mércét állított; ez tette lehetővé számukra a sorozatos helytállást, gyakran igen rangos nemzetközi me. zőnyben. Másrészt bennünket, akik évek óta figyelemmel kísérjük fellépéseiket, bizonyos fokig elkényeztettek. Megszokamit részben mór elég jól ismertem, ahol jó barátaim, ismerőseim élnek. A körülmények úgy alakultak, hogy a hívó szó Baranyából és az én jöveteli szándékom találkoztak egymással a nyáron.- Mit tart legfontosabbnak általában a munkájában? — Legfontosabb szerintem a ma feladatainak megoldási lehetőségeit kutatni és készülni folyamatosan a mind nagyobb jövőbeli feladatok megoldására. — Vannak-e vágyai, álmai? — Igen, vágyak, célok, álmok nélkül, úgy gondolom, semmihez sem szabad hozzákezdeni ... És most ehhez — a kötelező udvariasságot félretéve —: Pécs és Baranya kultúrája, gazdag múltja és jelene tűk, hogy lenyűgöző hangzáskultúrájuk, kifogástalan intonációjuk mellett előadásukban mindig kaptunk valami olyan meglepetést, ami az ismertebb művekről is képes volt újat mondani. 1 Természetesen ennek a hangversenynek is voltak nagyszerű megoldásai, melyek azt tudatosították bennünk, hogy ilyenre csak azok képesek, akik ennél még többet hordanak magukban. A „Virtute magna" kamarazenélése, vagy az „Angelus ad pastores” tündöklőén megszólaló nyitó harmóniája — mindezek olyan pillanatok voltak, melyek meggyőztek az együttes ritka képességeiről. tiszteletet, fegyelmezettséget parancsol és nagy fölkészültséget követel.- Meddig sikerült eljutnia az új helyen? — Gyakorlatilag az ismerkedés stádiumában vagyok. Maga a terület irányítása voltaképpen nem új számomra, mégis mindent elölről kell kezdeni Baranyában, új hazámban. Bízom abban, hogy mindazok, akikkel közvetett vagy közvetlen munkakapcsolatba kerülök, befogadnak. Én pedig a bizalmat, amit kaptam, és a barátságot, amivel fogadtak, kéznyújtásnak tekintem. Barátsággal jöttem, és ezt a kinyújtott kezet megragadni nagy\ lehetőségnek érzem. Reménykedem, hogy egyikőnk se engedi el ... — Közelebbi és távolabbi céljai? — Az átállás valamire általában nem könnyű. Ez — folyamat. . . Amihez sok türelemre is szükség van. Bizakodom, hogy az ügyek gondozója tudok lenni, ugyanolyan lelkesedéssel, mint elődöm, Tímár Irma, akinek a neve fogalom itt a megyében és az országban egyaránt, mindazoknál, akik a közművelődésben dolgoznak. Közvetlen dolgom most, hogy az osztály kollektívájába beilleszkedjek és a mindennapi munka alkotó résztvevője lehessek. A távolabbi célt illetően: ki-ki a maga helyén jobbítani szeretne és rengeteget tanulni. Én is. Mennyiségben, minőségben a tárgyi és személyi feltételekben egyaránt javítani szeretnék. Rendkívül gazdag, sokszínű a megyében folyó közművelődési munka. Hozzá kell tenni, hogy ezek az eredmények igen nehéz feltételek közt születnek meg ... Reménykedem, hogy több éves tanácsi tapasztalatomat jól hasznosíthatom itt is. Csapatjátékosnak tartom magamat — valaha kosaras voltam —, s ebben a szellemben szeretnék értelmesen élni: a közösségben, a közösségért. . . Dokumentumfilmek A Mérföldkövek cím • nem sokat mondott, talán különösebb „mozinéző" kedvet sem ébresztett azokban, akik úgy érzik —• s nem alaptalanul, inkább a rossz tapasztalatok hatására —, hogy az ilyen átfogó do- kumentumfilmek többnyire ismert dolgokat ismert módon tárnak a néző elé. Akik viszont mégis úgy döntöttek, hogy november 24. estéjét a képernyő előtt töltik, hamarosan rájöhettek, hogy ezúttal némileg másról van szó, s ez a dokumentumfilm megérte a legteljesebb figyelmet. Az első újdonság az volt, hogy rendkívül átfogó módon egy egész történelmi korszakot tudott végigkövetni a film, úgy, hogy valóban mindenütt a legfontosabbat, a lényegit, a döntő tendenciákat emelte ki, valóban a „mérföldköveket”. A szál, amire fölfűzték az eseményeket, ugyanis olyan fonál volt, amely a történelmi adatokat önmagában is rendező elvként rangsorolta: a magyar kommunista mozgalom, a párt története volt ez. A rendkívül alapos — bizonyára igen nagy — munkával egybe- gyűjtött, szelektált és felhasznált dokumentumok így oly logikus sorrendbe, oly kifejező ívbe rendeződtek, hogy — az érdekes és ritka képsorok az ismertebbekkel mindvégig harmonikus egységben jelentkezve — a film egészében igen nagy élményt jelentett. A tiszta vonalvezetés és az igazság történeti szemléletű megközelítése bizonyára a szakértők érdeme is — Vas Henrik, a Párttörténeti Intézet főigazgatója és Szabó Ágnes tudományos munkatárs voltak a szakértők — de a szerkesztő. Kardos István, a rendező. Lestár János érdeme is, úgyszintén mindazoké, akik az anyag gyűjtésében segítettek és közreműködtek. Közelmúlt történelmünknek ilyenfajta áttekintése — túl az ünnepi alkalom „kihívásán" —nagyon fontos és a továbbiakban is fontos lenne, elsősorban a fiatalság pontosabb eligazodása, az oly sokat emlegetett élményszerű megismerés, a világnézeti nevelés érdekében. J ól tették a műsorszerkesztők azt is, hogy ismételten bemutatták Kovács Andrásnak Károlyi Mihálynéról készült portréfilmjét. Azazhogy azt a dokumentumfilmet, amely ugyan egyetlen szemtanút szólaltatott meg, de amely megintcsak alkalmas volt arra, hogy egy korról, néhány — hazánk életében döntő jelentőségű — eseményről élményszerű képet adjon. A tanúk megszólalása, az emlékezés műfajai ma különös népszerűségnek örvendenek, és sok más egyéb között arra is jók, hogy történelmünket új és új aspektusok révén érzékletesebben, gazdagabban jelenítsék meg. Egészen más jellegű, de hallatlan dokumentumértéke miatt kiemelkedő film volt az Egyetlen kópia című, amelyet a szovjet televízió estjének keretében láthattunk. Mint a cím is jelezte, olyan felvételekből állt össze ez a nemzetközi anyagból gyűjtött film, amelyeket különleges szerencse, a filmesek áldozatkészsége, ismeretlen segítőkezek szereztek meg vagy őriztek meg mindnyájunk számára. H. E. * B- xVárosi közművelődési alapot létesítettek Dicséretes kezdeményezés M ohácson felismerték, a 'közművelődés nemcsak a népművelők ügye, felelőssége, hanem az egész városé. Ebből a felismerésből indult ki a kezdeményezés: létesítsenek városi köz- művelődési alapot, amit aztán közösen osztanak el, hogy széles körű, igényes művelődést szolgáljon. Valamennyi közművelődési intézmény költségvetésből gazdálkodik. A rendelkezésre álló összegek azonban csupán a legfontosabb feladatok finanszírozására elegendőek. Néhány műkedvelő csoport, szakkör működtetésére, néhány ismeretterjesztő előadás szervezésére. Kulturális alappal a gazdálkodó szervezetek is rendelkeznek, a pénz minden évben elfogy, de nem biztos, hogy jól kamatozik. Szétfor- gácsolódik a kulturálódásra szánt összeg. Az intézmények pénztelensége önmagában még nem ad elegendő magyarázatot a közművelődés nem egyértelmű állapotára. Mert ugyan a pénz szabta korlátot nem lehet semmiféle gaz- daasszonyi ravaszsággal áttörni, de arról sem szabad megfeledkezni, hogy a családos dolgozó ember ma már nehezen sáfárkodik idejével, egyre nehezebb becsalogatni klubokba, művelődési házakba. Akkor pedig igényesen összeállított kínálatot kell számára biztosítani. Ehhez viszont célszerű a pénzt ösz- szeadni. Felvetődött egy városi közművelődési alap létrehozásának szükségessége. Tizennyolc vállalat, szövetkezet, gazdaság értette meg a célt, s adott több-kevesebb pénzt. A városgazdálkodási, a könnyűipari, a révátkelési és a vízmű vállalat, a bólyi kombinát, a halászati, az Új Barázda, a Dunavölgye Tsz, az AFIT, a MOFA, a TEMAFOR, a kesztyűs szövetkezet, a vasöntöde, a selyemszövőgyár, az ÉPGÉP, az ÁFÉSZ és a gemenci erdőgazdaság járult a közös alaphoz. Képviselőjükből álló bizottság — Fischer János tanácselnök elnökletével — a minap osztotta fel az alapra befizetett csaknem 241 ezer forintot. Eldötötték mennyivel támogassanak egy-egy képzési formát. Elsősorban a munkásművelődést, a jelenleg folyó Munka és művelődés akciót, a színvonalas, sok embert vonzó klubprogramot és ebből a pénzből kívánják támogatni a felnőtt képzést is. Valószínűleg, persze érthető módon, még inkább a figyelem középpontjába kerül az idei közművelődési év. Nagyobb felelősség hárul a népművelőkre: milyen programokat szerveznek? Az idei esztendő sikerét fokozná, ha az üzemi klubok és az intézmények összehangolnák munkájukat, s az üzemi klubkönyvtárosoknak színvonalas programokat ajánlná- nak, szerveznének a köz- művelődési intézményekben dolgozók. Nem lesz könnyű évad, hiszen sikeressége vagy sikertelensége növeli vágy csökkenti a városi közművelődési alapra befizetők számát. H. T. Jobbágy Valér Akik a hírekben szerepelnek W. E.
