Dunántúli Napló, 1978. november (35. évfolyam, 302-330. szám)
1978-11-12 / 312. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek Dunántúli napló KuiBiuisla műszak a lllláll XXXV. évfolyam, 312. szám 1978. november 12., vasárnap Ara: 1,20 Ft. Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Csucstalalkozo előtt Párizsban öztudott, hamarosan magyar vendége lesz az Elysée-palotának; Giscard d'Estaing meghívására Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára Párizsba utazik, s ezzel kétségtelenül az utóbbi időben megélénkülő magyar- francia kapcsolatok eddigi legjelentősebb állomásukhoz érkeznek. S hogy e novemberi találkozónak a vendégváró házi-, gazdák milyen kiemelt szerepet szánnak, mutatja az általuk előszeretettel hangoztatott minősítő „csúcs" jelző is, amely a francia diplomácia nyelvhasználatában csak a legmagasabb szintű tárgyalásoknak jár ki. Amikor ú jságíró kollégákkal a Francia Külügyminisztériumban a Szajna-par- ti készülődés nyomait kutattuk, személyesen is tapasztalhattuk a lázas készülődés jóleső izgalmait. A quai d'Orsay-n, a Külügyminisztérium . különböző főosztályain nagy körültekintéssel készültek az „elnöki" dossziék, felölelvén a politikai, gazdasági és kulturális élei fontos területeit, a kétoldalú kapcsolatok erősítésének távlatokba mutató, megvitatandó terveit és lehetőségeit. Leghangsúlyosabban And- riani úr, a Francia Külügyminisztérium európai főosztályának igazgatója, a Magyar— Francia Gazdasági Vegyes Bizottság társelnöke fogalmazta meg: nincs ma felelős francia politikus, aki sutba vetve a realitás tényeit kétségbe vonhatná a szocialista országokkal, köztük a Magyarországgal való jó kapcsolatok kiépítésének szükségességét. A novemberi magyar—francia „csúcs" kedvezően hathat majd ki politikai eredményein túl gazdasági kapcsolataink erősödésére is, amelyek, s ezt a Külügyminisztérium gazdasági főigazgatóságán is elismerik: mennyiség és minőség tekintetében jóval elmaradnak a két ország együttműködési lehetőségeitől — jóllehet az utóbbi időben ezen a területen is kedvező mozgások tapasztalhatók. Franciaország fejlett iparával, magas műszaiki színvonalával kétségtelenül jelentős tényező a világ gazdasági életében. S ha időnként érik is a tőkés gazdasági rendből törvényszerűen következő megrázkódtatások, jelentős iparágakban nagy lehetőségek rejlenek a tőkés világ negyedik exportőrjével való együttműködésben. Tény azonban, jelenleg a francia üzletemberek felénk irányuló érdeklődése meglehetősen langyos és mérsékelt. A Külügyminisztérium gazdasági főigazgatóságán mindezt úgy értelmezik, s még tetszetős elmélet is van hozzá, hogy a magyar gazdasági élet földrajzi, történelmi és még nyelvi okokból is, gazdasági szokásait tekintve is eleve közelebb áll a németajkú tőkésországokhoz, mint a távolabbra eső Franciaországhoz. A gazdasági főigazgatóság vezetője persze elismeri, hogy sajnos sok esetben úgy kell noszogatni a francia üzletembereket, hogy elképzeléseikkel a magyar piacokon jelentkezzenek. A francia fél szerint e tartózkodás mögött a szükséges ismeretek hiányából származó bizalmatlanság is meghúzódik, s ez ellen a lehetőségek mélyebb megismertetésével lehet felvenni' az eredményes harcot. (Ebből a szempontból biztató, hogy márciusban Párizsban, a főváros előkelő negyedében, az Avenue Kleber 88-ban megnyílik a Magyar Műszaki Tájékoztatási Központ.) A gazdasági együttműködés kérdéseit latolgatva, különböző szinteken egyértelmű a vélemény _ Párizsban: nem az adok—veszek túlságosan is leegyszerűsített üzleti formája, hanem a termelés és értékesítés minden mozzanatában együttgondolkodást feltételező kooperációké a jövő. Jelentős vállalatok és üzemek közvetlen „kézfogásáé" okára szerszámgépgyártásban, a gyógyszer- és növényvédőszerek előállításában, akár a korszerű energiák és egyes nyersanyagok termelésében és hasznosításában. három napra tervezett találkozó előterében kétségtelen a külpolitika, Európa jövője és biztonsága, valamint gazdasági kapcsolataink fejlesztésének kérdései állnak, de ott lesz majd a tárgyalóterem asztalán a kulturális témák dosz- sziéja is, amelyben szellemi termékeink fokozottabb cseréjét, szakemberek kölcsönös látogatásait szorgalmazó gondolatok, tervek kapnak helyet. Valkó Mihály 25 éves jubileum Harmonikaszó, fúvószene köszöntötte már az előcsarnokban a közönséget szombaton este a pécsváradi művelődési házban. 25 éves jubileumát ünnepelte a me- cseknádasdi Német Nemzetiségi Együttes, amely 1953- ban Gothár Józsefné vezetésével alakult meg. A Janus Pannonius Múzeum néprajzi osztálya német kerámiákból, használati tárgyakból és ruhákból rendezett kiállítást az előcsarnokban, a vendégeket népviseletbe öltözött kislányok fogadták. Az egész estét betöltő színvonalas műsor Schram Antal művészeti vezető, Donovald Józsefné koreográfus — huszonkét évig az együttes vezetője — Czeh- mann István zenekarvezető és Weltin Ádám karnagy lelkiismeretes munkáját dicséri. Az alapító Gothár Józsefné most a gyermekzenészek próbáit irányítja. A mintegy nyolcvan tagú együttes 1970-ben a megye legjobb tánccsoportjának bizonyult, miniszteri dicséretben részesült, az arany III. minősítés birtokosa. Szombat esti műsorukban zömmel mecseknádasdi táncokat, gyermekjátékokat, népszokásokat elevenítettek föl, de láttunk szép előadásban ceglédberceli, soproni és szűri német táncokat is. A Sonne, Sonne scheine című gyermekjátékkal első díjat nyertek az országos gyermek- táncpályázaton. A „ualsag” komédia az ismert célokat szolgaija Egyiptomi-izraeli „nézeteltérések” Egyiptom folytatja mérsékelt hangú vitáját Szaud- Arábiával és a többi konzervatív arab állammal, gazdaságának fő finanszírozóival, a bagdadi csúcsértekezlet határozatai miatt. A kairói rádió • szombati kommentárja (a napilapok a négynapos adha-ünnep miatt nem jelentek meg), igen sajnálatosnak nevezte azt, hogy Szaud-Arábia és Kuvait „a bagdadi rezsim pozícióit" fogadta el. A rádió szerint ennek az az oka, hogy „a részletes és kielégítő magyarázatok ellenére Rijad képtelen volt megértetni az egyiptomi álláspont lényegét". A kairói rádió szerint „az új nehézségek miatt” nem várható az egyiptomi—izraeli békeegyezmény azonnali aláírása, sőt, az is elképzelhető, hogy a megbeszélések az év végéig is eltarthatnak, bár — a rádió szerint — Carter elnök személyes közbelépése „sokat lendíthet az ügyön”. Egyiptom és Izrael jelenleg kölcsönösen egymást vádolja „az eredeti álláspont megváltoztatásával”. A jeruzsálemi rádió például azt jelentette, hogy a jövő héten az izraeli kormány rendkívüli ülést tart. Ennek egyetlen témája az Egyiptommal folyó tárgyalások állása. A rádió kommentárja úgy ítélte meg, hogy „Camp Davidhez képest lényegesen változott az egyiptomi vezetés álláspontja", s úgy tűnik: Kairó „habár hangoztatja, hogy végigmegy az úton", az arab államfők bagdadi konferenciájának a határozatait elemezve arra a következtetésre jutott, hogy „legalább olyan fontos számára az arab országok egy részének megnyugtatása, mint a békeegyezmény gyors megkötése". Az amerikai sajtó az utóbbi napokban igen sokat ír azokról a „nézeteltérésekről”, amelyek állítólag felmerültek a Washingtonban folyó egyiptomi-izraeli tárgyalásokon — jelenti az amerikai fővárosból a TASZSZ hangsúlyozva, hogy a véleményeltérésekről maguk a tárgyaló felek is hangsúlyozottan szólnak. Egyiptom azt hangoztatja, hogy újabb „követelései" vannak - úgymond - az arabok általános érdekeinek biztosítására. A TASZSZ ezzel kapcsolatban washingtoni politikai köröket idéz, amelyek hangsúlyozzák: az újabb „vá!ság”-komédia a már ismert célokat szolgálja, nevezetesen azt, hogy leplezze az Egyiptom és Izrael között a már előkészített arabellenés ügylet lényegét. E látszatkeltés célja továbbá, hogy tompítsa a bagdadi arab csúcsértekezlet visszhangját. Az egyiptomi és izraeli vezetők olyan időpontban játsszák el a „nézeteltérések" komédiáját, amikor a különbéke alapvető elemei már valójában készen állnak és másodlagos részleteken kívül nincs tisztázni való — írja a szovjet hírügynökség. Elutazott Budapestről a svájci külügyminiszter Szombaton elutazott Budapestről Pierre Aubert, a Svájci Államszövetség külügyminisztere, aki Púja Frigyes külügyminiszter vendégeként november 8—11-e között hivatalos látogatást tett hazánkban. Pierre Aubertet és kíséretét a Ferihegyi repülőtéren Púja Frigyes valamint a Külügyminisztérium több vezető munkatársa búcsúztatta. Ott volt Zágor György, hazánk berni illetve August Geiser, a Svájci Államszövetség budapesti nagykövete. A délutáni leszállásra váró bányászok István-aknán Erb János felvétele Szívesen dolgoznak, ha értelmét látják Bár az égvilágon semmi köze a témához, mégis egy múlt évi színdarab címe jut eszembe, a Tiszták. Talán a kontrasz miatt, ahogyan a két műszak dolgozói vonulnak el egymás mellett. A délelőttösök most szálltak ki a bányából, fáradtan lépdelnek, s feketék a 8 órás izzadtságba tapadt szénportól, s mellettük a „tiszták”, a műszakot most kezdők vonulnak a kas felé, az oldalukon lógó lámpaakkumulátor és a mentőkészülék lépésenként ösz- szeütődő kolompolásától kisérve. István-aknán ez mindennapos megszokott kép, most mégis egy kicsit más. A Mecseki Szénbányák dolgozói kommunista műszakot tartanak. Nem először teszik, hagyománya van már. Az előző években a kommunista műszakok nemcsak a vállalati feladatok teljesítéséhez járultak hozzá, hanem segítséget nyújtottak a vietnamL_nép harcához, a pécsi felszabadulási emlékmű felépítéséhez, bányászlakta területeken az iskolák és óvodák építéséhez, korszerűsítéséhez. Sokat jelentett tehát a vállalatnak, a közösségnek egyaránt. De mit jelent az egyénnek, annak a bányásznak, aki hétvégi pihenőjét feláldozva állt munkába ezen a napon is? A „tiszták" közül Tandor Józsefet és Ferenczi Sándort sikerül még leszállás előtt elérni. Tandor József Pécs-Szabolcson H. J. Szűri gyermektánc az együttes műsorából lakik, négy kiskorú gyermek apja, Ferenczi Sándor Fehérhegyen él, egy gyermeke van. — Hogy mikor volt szabadnapom — nevet Tandor József — hát régen! Múlt vasárnap is dolgoztam, most ez a szombati műszak, szinte alig pihenek, s hétfőn kezdődik minden élőiről. De szívesen vállalom, ha látom értelmét. Én is, és akiket itt körülöttem lát, mindig itt vagyunk ha kell, s vállaljuk a pluszt is. Akik nincsenek itt, azokkal kellene megértetni az ő érdekük is ez, és velük a terhek jobban megosztanának. Vincze Gyulával és Veriga Istvánnal ha utcán találkoznék, biztosan nem ismerném fel őket. Arcuk, kezük „sűrű-fekete”, még nem fürödtek, előbb a gégére rakódott port öblögetik hideg sörrel, ami a mai nap kivételes ajándéka. Vincze Gyula több mint 25 éve dolgozik a bányánál, 1956 óta munkásőr, az alapító törzsgárda tagja. — Tegnap, tegnapelőtt kétszer 24 órás munkásőr szolgálaton voltam, most mégis itt vagyok. Becsületbeli dolog ez. A Reinhardt szocialista brigádban a fejtésben dolgozom, s az ilyen kommunista műszak alkalmából igyekszünk még jobban „ráhajtani” a munkára, mint a többi napon. Azt mondják, hogy a Gyermekek éve alkalmából létesített pénzalaphoz is hozzájárulunk, hát csak menjen az a pénz, nekem is vannak kisuno- káim. Veriga István fiatal ember és fiatal bányász. Augusztusban volt egy éve, hogy a helyi autóbuszjárat vezetőfülkéjét felcserélte a bánya föld alatti világával. — A lakás miatt jöttem — mondja — most szeptemberben már költözhettem is. A vállalat segített, hát persze, hogy minden felhívásnak eleget teszek, s szívesen dolgozok, ha kell a szabad szombatokon is. Tegnap a Mecseki Szénbányáknál a kommunista szombat alkalmából a délelőttös műszakon a bányákba 1894-en szálltak le. Délben már 2754 tonna szenet küldtek felszínre, a külfejtés pedig 600 tonnát termelt. A napi bér 50 százalékával hozzájárulnak a vállalat közművelődési és sportcéljainak mpg- valósításához, Komló és Pécs közművelődési, szociálpolitikai feladatainak megoldásához, a Gyermekek éve alkalmából létesített pénzügyi alaphoz. Sarok Zsuzsa
