Dunántúli Napló, 1978. november (35. évfolyam, 302-330. szám)

1978-11-06 / 307. szám

1978. november 6., hétfő Dunántúlt napló 7 A barátság mérhetetlen gazdagsága Irta: Dmitrij Jaremcsuk, az Ukrán KP Ivovi területi bizottságának másodtitkára 16 évvel ezelőtt alakult meg Lvovban a Szovjet— Magyar Baráti Társaság helyi tagozata. Ugyanebben az időben kezdtek alakulni a Ivovi terület és Baranya megye közötti szoros testvéri kapcsolatok. A két test­vérmegye együttműködésének néhány eredményéről Dmitrij Jaremcsuk, a Ivovi területi pártbizottság másod­titkára tájékoztatja olvasóinkat. m ""* * EJ i Az Építők útja Magadánban Civilizáció az örök fagy birodalmában A kikötő az Ohotszki-tenger partján, ahol még júniusban hó borít mindent. — Lvovot hazánkban és kül­földön is úgy ismerik, mint komoly ipari, tudományos és kulturális központot, ahonnan a világ közel 80 országába szállítunk különböző terméke­ket. Lvov egyben „exportálja" a legújabb tudományos-mű­szaki eljárásokat is, melyek közül elegendő, ha megemlít­jük a minőségellenőrzés komp­lex rendszerét. Van azonban egy másik Lvqv is, mely ne­künk, Ivovi lakosoknak azért kedves, mert ez a magyar és szovjet nép közötti barátság szimbóluma. „Lvovnak" neve­zik ugyanis barátságunk tisz­teletére Pécs egyik új lakóke­rületét. A testvérvárosok és testvér­megyék kétoldalú kapcsolatai, melyek a nemzetközi élet je­lentős tényezői, a különböző országokban élő emberek bé­kére és békés együttműködés­re törekvését fejezik ki. A szocialista országok dolgozói közötti ilyen kapcsolatoknak az a sajátossága, hogy az ideoló­giai közösségen és az azonos történelmi feladatokon nyug­szik. Nő és erősödik az a szo­cializmus által szült érzés, me­lyet nagyszerű költőnk, Pavlo Ticsina „egységes család érzé­sének” nevezett. A városok, megyék, országok és népek közötti barátság csakúgy, mint az egyes emberek közötti ba­rátság akkor lesz szilárdabb, ha alapját a közös harc és c közös célok képezik. Ennek igazáról még egyszer meggyő­ződhetünk, ha közelebbről megismerkedünk a Ivovi terü­let és Baranya megye közötti testvéri kapcsolatok gyakorla­tával. Az ilyen kapcsolatok áthat­ják a megye életének minden területét. Szerves részét képe­zik távlati terveinknek és min­dennapi tevékenységünknek. Intenzív párt-, szakszervezeti, ifjúsági, munkás-, tudós-, szak­embercserét folytatunk a nép­gazdaság legkülönbözőbb ága­zataiban. Vegyük például a gazdasági élet szféráját. Itt évente fokozódik az egymás tapasztalatai iránti érdeklődés. A Lvovi Autóbuszgyár kollek­tívájának a magyar kollégák­kal történt megismerkedése szoros tudományos, műszaki együttműködéssé fejlődött az Ikarus-gyárral, a vagongyárral és az Autóipari Tudományos Kutató Intézettel. Ezeknek a vállalatoknak a munkásai és mérnökei a tervezőkkel közö­sen korszerű, új városi és vá­rosközi járatokon használt autóbuszok terveit dolgozzák ki. Cservonográdban élő bá­nyászaink és Komló között már több éve szocialista munka- versenyszerződés van, mely­nek eredményeit közösen ösz- szegzik, megvitatják az eljö­vendő terveket, megosztják egymással a műszaki eredmé­nyeket, tájékoztatják egymást aZ újdonságokról. Vagy itt van még egy cím, mely a barátságot juttatja eszünkbe: a Ivovi gyémánt­szerszámgyár és a pécsi So- piana üzem. A tekintélyes mun­kásokból és szakemberekből ál­ló bizottság havonta elemzi és összehasonlítja a két munkás­kollektíva eredményeit. A Ivovi üzemben hetente kétszer hangzik fel a „magyar újdon­ságok” helyi rádióműsor hívó­jele, több alkalommal tarta­nak előadásokat Magyaror­szágról, vetítenek magyar fil­meket, rendeznek a szocialista Magyarország életét bemutató fotókiállításokat. Magyar bará­taink kiemelkedő évfordulóit saját ünnepként ülik meg. He­lyesen mondotta ezzel kapcso­latban Vlagyimir Gurgál or­szágszerte ismert kiváló esz­tergályos, a fémek gyorsforgá­csolásának tekintélyes szak­embere, a Szocialista Munka Hőse: „mi és a Sopiana gyárban dolgozó kollégáink régóta egy családnak érezzük magunkat, egyetlen nagy kol­lektívának, melyet minden más­nál jobban összetartanak a kö­zös eszmék". Jó kapcsolatok alakultak ki a mezőgazdasági szakemberek között is. Csupán az elmúlt évben Baranya megyében hét Ivovi küldöttség fordult meg, hogy tanulmányozzák a kuko­rica-, cukorrépa- és hagyma­termesztés korszerű ipari ter­melésének technológiáját. Ma­gyarországról ugyancsak ennyi küldöttség járt nálunk. Hason­ló tapasztalatcserére készülünk idén is. Szerződést irtunk alá, melynek értelmében a magyar fé| segít meghonosítani a ku­koricatermelés ipari módsze­reit a Ivovi terület kolhozai­ban. Ugyanakkor a Lvovptyi- ceprom tröszt együttműködik a Bábolnai Mezőgazdasági Kom­bináttal, amelyik segít a ba­romfiállomány minőségének ja­vításában és a broylercsirke- nevelés technológiájának töké­letesítésében. Pécs egyik iskolájának falán Lvov panorámája látható. Az iskola építésében Ivovi szak­emberek vették részt. Hazaté­résük után a Lvovpromsztroj építőtröszt vezetői számos, ma­gyar barátaik tapasztalataiból merített értékes javaslatot tet­tek az építési módszerek kor­szerűsítésével kapcsolatban. Radics József elvtárs vezetésé­vel belső építészeti munkát végeztek az Elektron egyesülés új iparcsarnokóban. Megemlí­tem, hogy a magyar brigád kezdeményezte a szovjet mun­káskollektívában azt a kom­munista szombatot, mely a szovjet—magyar barátság iga­zi ünnepévé vált. Bővül az együttműködés a testvérmegyék között a. tudo­mány területén s. Megszokottá váltak a közös tudományos konferenciák és szimpozionok a Lvovi Orvostudományi Főis­kola és g Pécsi Orvostudomá­nyi Egyetem küldöttségeinek cseréi. A múlt tanévben mind­két felsőfokú oktatási intéz­mény kölcsönösen építőbrigá­dot és gyakorló szakembereket küldött egymáshoz. A Ivoviak segítettek Baranya megyében a kukorica betakarításban, gya­korlati idejüket töltötték az orvostanhallgatók a Pécsi Or­vostudományi Egyetemen, Bu­dapestre tettek kirándulást és a Balatonnál pihentek, A ma­gyar egyetemi hallgatók gya­korlati idejük letöltése után a Lvovi Orvostudományi Főis­kola üdülőjében pihentek, meglátogatták Kijevet és Odesz- szát. A pécsi orvosok a főis­kola klinikáin töltenek hosz- szabb-rövidebb időt. A klinika rektora, Mihail Danyilenko a Szocialista Munka Hőse, az országszerte ismert kiváló mell­kassebész, aki néhány évvel ezelőtt a pécsi egyetemtől dísz­doktori címet kapott. Mihail Lebovics, az Iván Frankóról elnevezett Lvovi Ál­lami Egyetem professzora a Szovjet—Magyar Baráti Társa­ság lvovi tagozatának elnök- helyettese. A professzor 80 olyan mű szerzője, mely a ma­gyarországi forradalmi mozgal­mak és a szocialista építés történetét tárgyalja. Kapcsolataink szilárdítása szempontjából fontos jelentő­sége van a testvéri magyar nép, ezen belül Baranya me­gye sikerei propagandájának. Közel 200 ezren keresték fel azt a kiállítást, melyen Bara­nya megyei barátaink a nép­gazdaság eredményeit mutat­ták be. Hasonló kiállítást ren­deztek a Ivoviak Pécsett. A lvovi tömegkommunikációs esz­közök állandóan tájékoztatják a dolgozókat a szocialista Ma­gyarország életéről. így például a lvovi Pravda Magyarország felszabadulásá­nak ünnepe alkalmából egész oldalt bocsátott a Dunántúli Napló című testvérlap újság­íróinak rendelkezésére. Érdek­lődéssel olvastuk az ünnepi számban Nagy József elvtárs­nak, a Baranya megyei Párt- bizottság első Titkárának cik­két az MSZMP XI. kongresz- szusán a népgazdaság fejlesz­tésével kapcsolatban kitűzött feladatok teljesítéséről. Az ilyen jellegű tematikus össze­állítások hagyománnyá váltak lapjainkban. Kapcsolatainkban jelenleg nincs olyan terület, ahol együttműködésünk ne lenne szoros és termékeny. A köl­csönös szellemi gazdagodást eredményező barátság, tapasz­talat és együttműködés integ­rációja évről évre növekszik. Ha az ember erre gondol, akaratlanul is eszébe jutnak Brezsnyev elvtársnak az MSZMP XI. kongresszusán mondott szavai: „Pártunk és egész né­pünk nem sajnálja erejét, hogy barátságunk szakadatlanul erő­södjön és mélyüljön.” A Moszkva és Magadán kö­zötti távolság háromszorosa a Moszkva—Párizsénak. Itt a nap 8 órával korábban kel, mint Moszkvában. A megközelítőleg 130 ezres lakosú Magadán az 1,2 millió négyzetkilométernyi területen fekvő azonos nevű kör­zet székhelye. A körzet egésze az örök fagy birodalmában fekszik. A leg­melegebb, járásokban az évi középhőmérséklet mínusz 4 °C, a tél nyolc hónapon keresztül uralja az időjárást. Az évnek csak alig több mint száz nap­ján emelkedik a hőmérő hi­ganyszála a 0 fok fölé. Az Ohotszki-tenger partját még jú­niusban is hó borítja. A Jeges­tenger vidékén pedig még jú­liusban és augusztusban sem ritkaság a hóesés. A magadáni körzet hatalmas sziget. Az ország más körzetei­vel csak légi és vízi útvonalak kötik össze. E rendkívül rideg éghajlatú körzet szociális-gazdasági fej­lesztésének kérdéseiről beszél­gettünk Szergej Sajdurovval, az SZKP Magadán Körzeti Bizott­ságának első titkárával. A körzet az össz-szövetségi munkamegosztás rendszerén be­lül a bányászatra szakosodott, pontosabban arany, ezüst, wolf­ram, ón és más ércek bányá­szatára. Az eddigi geológiai fel­mérések — amelyek még ko­rántsem tekinthetők befejezet­teknek — arról tanúskodnak, hogy ennek az iparágnak itt igen nagy távlatai vannak. — A magadáni körzetben nemcsak aranylelőhelyek talál­hatók, működnek itt ércdúsító­kombinátok is, gépgyártó és -javítóüzemek, szénbányák, vil­lamos erőművek, építő- és jár­műipari vállalatok, szovhozok. Ezek fő feladata az alapiparág zavartalan tevékenységénekelő­segítése és ezenkívül a lakos­ság igényei egy részének kielé­gítése.- Az élelmiszerigények kielé­gítését túlnyomórészt az ország más területeiről történő beho­zatallal biztosítják. Gazdasá­gossági szempontból igazolt-e ez a nagymérvű behozatal? — Erre jelenleg: mindenkép­pen szükség van. Mezőgazda- sági termelést folytatni az örök fagy körülményei között — ez ma még újdonság, nehéz és költséges dolog. Ezt a kérdést egyik napról a másikra megol­dani természetesen nem lehet, de a távlatok biztatóak. A szak­emberek számításai szerint már a közeljövőben saját erőből tudják biztosítani a körzet tel­jes fogyasztói igényét tejből, ko­rai zöldségfélékből, tojásból és halból; húsból megközelítőleg az igények felét, burgonyából pedig a kétötödét. — A magas ráfordítási költsé­gekről szólva ön a mezőgaz­dasági termelés számára ked­vezőtlen időjárási viszonyokra gondolt? — Nemcsak erről van szó, de erről is természetesen. A munkáskéz nálunk az aranynál is értékesebb. Északon a dol­gozók átlagban 1,7—2,5-szeres munkabért kapnak (az eltöltött évek száma után) azonos mu káért, mint az ország más • rületein. Amint már korábbon is említettem, a szociális infra struktúra is magasabb ráfordí­tásokat igényel. A körzet minden egyes lakó­ja a fent említett célokra 600 rubel értékű beruházást jelent. Vegye még mindehhez a me­legházi gazdaságok létrehozá­sára, talajjavítására, különböző gépek és berendezések ideszól- lítására és más szükséges beru­házásokra fordítandó összege­ket. — Milyen a körzetben a mun­kaerőhelyzet, a lakosság fluk­tuációja?- A kérdés az egyik legége­tőbb problémánkat érintette. Az egész országra érvényes mun­kaerőhiány a magadáni körzet­ben különösen érezhető. Sokan érkeznek hozzánk, de sajnos távolról sem mindenki tud meg­szokni nálunk. Sokan nem tudják elviselni a zord éghajlati viszonyokat, ez ellen védekezni nem lehet. Má­sok esetleg munkakörben vagy fizetésben nem találják meg a számításaikat. A fluktuáció oka­ként ma még az összkomfortos lakások kis száma, az óvodai férőhelyek és sportlétesítmények hiánya is szerepel. Az pedig mind morális, mind tisztán gaz­dasági szempontból is megen­gedhetetlen. Az elmúlt másfél évtized alatt a körzet szociális infrastruktúrá­jának fejlesztésére fordított költ­ségvetési összeg két és félsze­resére emelkedett. Célunk, hogy teljes értékű feltételeket bizto­sítsunk dolgozóink számára. Egy főre számítva talán nálunk a legmagasabb a kiskereskedelmi forgalom. Itt fizetik elő a leg­több újságot, és költenek leg­többet könyvekre. Az északon dolgozók kivételezett helyzetben vannak az ország legszebb üdülőibe szóló kedvezményes beutalók elosztásánál. Az „Or- bita"-rendszer segítségével min­den lakásban fogható a köz­ponti tv műsora. Észak-Kelet fokozatosan meg­élénkül, egyszer s mindenkorra élettel telítődik. A szovjet em­berek nem azért jöttek erre a távoli területre, hogy gazdag­ságát kiaknázva újra elhagy­ják. A különleges éghajlati vi­szonyok között normális feltéte­leket teremtenek az élet, a munka, a tanulás és a pihenés számára. Alekszandr Guber (APN) á lvovi minőségjavítási rendszer A Szovjetunióban közel há­rom éve alkalmazott, úgyne­vezett lvovi minőségjavítási rendszerben mindenekelőtt azt kell kiemelni, hogy kidol­gozásakor általánosították Szaratov, Moszkva, Leningrád, Szverdlovszk, Gorkij, Jarosz- láv és Kremencsug iparválla­latai pártszervezeteinek gya­korlati munka során is ellen­őrzött tapasztalatait. Sikerült a minőség javításának prob­lémáját a tervezés oldaláról megközelíteni, egyesítve az ágazati és a területi minő­ségszabályzó módszereket. Már több mint két év telt el azóta, hogy az SZKP Köz­ponti Bizottsága jóváhagyta a lvovi terület élenjáró ipar- vállalatai pártszervezetei és kollektívái által a termékmi­nőség szabályozása érdeké­ben kidolgozott és bevezetett komplex rendszerrel kapcso­latban szerzett tapasztalatot — a rendszer megalkotóit egyébként Állami-díjjal ju­talmazták. A lvovi komplex rendszer lényege és speciális jellege abban áll, hogy a rendszer egységes és a termelés min­den láncszemére kiterjed, kezdve a műszaki gondolat megszületésétől a késztermék kibocsátásáig. Vonzáskörzeté­hez tartozik a termelési folya­mat valamennyi résztvevője — kezdve a munkástól az igaz­gatóig. A lvovi rendszer elvileg új vonása, hogy a jó minőségű termékek előállításáért foly­tatott küzdelemben ezúttal a fő figyelmet nem az ellenőr­zés tökéletesítésére, a hibák kimutatására fordították, ha­nem a selejtet okozó tényezők kizárására. Ha a munkát igen precí­zen, minden részletében elő­írják, hogy a termelés minden résztvevője a kidolgozott ajánlások szerint tevékeny­kedjen, az utóbbiak betartása esetén garantált a kiváló mi­nőség. Ilyen részletes ajánlá­soknak tekinthetők az üzemi szabványok, amelyek szerveze­ti, technikai és gazdasági in­tézkedéseket irányoznak elő a minőség javítása érdekében. A termelésben részt vevők munkájának minőségét úgy­nevezett minőségi együttható­val értékelik — ezen együtt­ható maximális értéke egy. A különféle hiányosságokért levonják belőle az előre meg­határozott néhány tizédnyi vagy századnyi értéket. Az anyagi és az erkölcsi ösz­tönzés mértékét az egyes dolgozók, illetve egész kol­lektívák esetében is a tény­legesen elért minőségi koef­ficiens-értéktől függően álla­pítják meg. Á termékminőség iránt tá­masztott követelmények foko­zódásától függően felülvizs­gálják az emberek munkájá­nak értékelésére szolgáló szabványokat is. Rendelkezésre áll tehát a minőség tervszerű szabályzá­sára alkalmas rendszer, amely a termelés lehető legnagyobb hatékonyságának elérését szolgálja. E feltételek között fokozó­dott az egyes emberek tevé­kenységének társadalmi je­lentősége is. Kezdeményezé­sek és vállalások egész ára­data kezdődött. Nemcsak a termelésben, hanem a szelle­mi dolgozók körében is hódí­tott ez a kezdeményezés. Az Elektron egyesülés a kutatókkal karöltve ötletes re­konstrukciós sémát dolgozott ki az üzem számára, így a re­konstrukciót meglepően rövid idő alatt sikerült befejezni és az egyesülés teljes egészében színes televíziók gyártására állt át. A terület vállalatainak tapasztalatai arra utalnak, hogy a rendszer lényeges be­folyást gyakorol a termelés műszaki színvonalának és ha­tékonyságának fokozására. Ez talán a Kiváló Áruk Fórumá­ba bekerült termékek számá­nak változásán keresztül is ér­zékeltethető. Míg 1972-ben ilyen termék­ből mindössze 81 volt, 1975- ben 512, 1977-ben pedig már 910. Nagy feladatok állnak előt­tünk a folyó ötéves tervidő­szak hátralévő éveiben is, kü­lönösen a közfogyasztási cik­kek minőségének javítása te­rületén. Lvov vidékén e ter­mékek teszik ki a teljes ipari termelés több mint 45 száza­lékát. A legközelebbi, feladat a komplex rendszernek ,a nép­gazdaság valamennyi ágá­ban való bevezetése. Igor Martinyenko

Next

/
Oldalképek
Tartalom