Dunántúli Napló, 1978. november (35. évfolyam, 302-330. szám)
1978-11-26 / 326. szám
1978. NOVEMBER 26. TÁRSADALOMPOLITIKA DN HÉTVÉGE 5. Közös ügyért, közös erőfeszítéssel írta V. F. Dobrik, a Lvov területi Pártbizottság első titkára Baranyából Js sok küldöttség keresi fel a Lvov területi mezőgazdasági nagyüzemeket, hogy tanulmányozzák eredményeiket és hasznos tapasztalatokat szerezzenek A szovjet mezőgazdaság jelentős- fejlődéséről — az 5ZKP KB 1965. évi márciusi plénumát követően — az élet szinte naponta szolgáltat bizonyítékokat. Erről tanúskodnak a Lvov-környéki változások is. A terület mezőgazdaságának fejlesztésére másfélmilli- árd rubelt fordítottak. Jelentősen megnőtt a traktorok, kombájnok, gépkocsik száma a mezőgazdaságban. A kolhozok energiaellátottsága 2,5- szeresére nőtt. Több mint 230 ezer hektáron lecsapolták a vizeket. A gazdaságokban növekszik a termelés szakosodása és koncentrációja a közös vállalkozásokban folytatott' kooperáció alapján. Mindez már jól érzékelhető előnnyel járt: a területen megkétszereződött a húsáru és a zöldség termelése, a szemestermény és a tejhozam elérte az 1979-re előirányzott szintet. A cukorrépa és a len hozamának szintje pedig megfelel a tervezettnek. A földművelés és az állattartás gépesítettségének színvonala magasabb szakmai követelményeket támaszt. Ugyanakkor a garantált bérezés jelentősen növelte a földművelők és állattenyésztők jövedelmét. Ennek következtében megváltozott a falvak élete is. Senkiben sem kelthet csodálkozást az új családi házakból álló utcák sokasága, melyekben villany és háztartási gáz szolgálja a lakók kényelmét. A falvak kultúrházakkal, iskolákkal, üzletekkel, presz- szókkal, szolgáltatóházakkal, aszfaltozott utakkal, parkokkal és stadionokkal gyarapodtak. Ezekben a változásokban meghatározott szerepe volt a falvakat patronáló városoknak, vállalatoknak és tudományos intézményeknek. A patronálok segítsége most nem korlátozódik a termés betakarítására, állandó jelleget öltött, a legfontosabb kérdések megoldására irányul. Az állattartás ipari jellegének kialakítása megkövetelte a takarmányok minőségileg egyenletes előállítását. Nemcsak állattartó és takarmányelőkészítő telepeke,. kellett építeni, hanem koncentrátum- előállító közös vállalkozásokat is. A Ivoviak az egész köztársaságban elsőként kezdtek ehhez a munkához. Nem álltak a rendelkezésükre tervek, nem ismerték az ilyenkor szükséges gépek összetételét. Itt különösen jól jött a Ivovi, drogobicsi, sztrijai és más vá- rosokbeli gyárak segítsége. Közösen elkészítették a különben beszerezhetetlen berendezéseket és gépeket, elvégezték a technológiai rendszerek szerelését. Egy viszonylag rövid időszak munkájának eredményeképpen a területen egy új iparág született, amely évente több mint 350 000 tonna takarmánykoncentrátumot képes előállítani. Ennek köszönhető, hogy a nagy, szakosított állattartó telepek előnye hamarosan megmutatkozott, gazdaságilag is kifizetődőknek bizonyultak. Területünkön ezek adják a sertéshús 70 és a marhahús 50 százalékát. Hogy mit jelenthet egy jól megszervezett patronáló kapcsolat, arról, a következő eset is tanúskodik. Mint ismeretes a Ivovi ipari és tudományos szakemberek komplex rendszert dolgoztak ki a minőség irányítására. Ennek a rendszernek az alapelvei univerzálisak, vagyis bármely termelési ágazatban hasznosíthatók. A rendszer megalkotói összefogtak a kolhozok szakembereivel és kidolgozták annak mező- gazdasági változatát. Most folyik a bevezetése. A járásokban állandó minőségügyi bizottságokat hoztunk létre. Ezek gondoskodnak azoknak az intézkedéseknek a bevezetéséről, amelyek javíthatják a fogyasztási cikkek és az'ipari nyersanyagok minőségét. Ezen kívül javaslatokat tesznek az intézkedések végrehajtóinak anyagi és erkölcsi ösztönzésére. A kolhozokban tudományos alapon szervezik meg a korábban ismeretlen minőség- ellenőrzési szolgálatokat. Minőségellenőrző laboratóriumokat létesítenek, belső szabványokat fogadnak el a technológiai folyamatokra. E szolgálat felelőse ma már főállású minőségi instruktor. Erre a posztra rendszerint agronó- musokat, közgazdászokat vagy mérnököket állítanak. Még a mezőgazdasági minőségirányítási rendszer kialakításának kezdetén akadtak hangok, amelyek kételkedtek hasznosságában. A gyakorlat ennek éppen az ellenkezőjét bizonyította. így például az első félévben az értékesített szarvasmarha 94 százaléka meghaladta az eddigi követelményeket, egy állat átlagsúlya elérte a 409 kilogrammot. A tej 92 százalékát tudták I. osztályúként értékesíteni. Más termékek minősége is javult. Ez a kolhozoknak több millió rubel többletnyereséget eredményezett. Az SZKP KB főtitkárának, Leonyid Brezsnyevnek beszámolója és az 1978. júliusi plé- num nagy figyelmet szentelt a mezőgazdasági gépgyártás termelési volumene növelésének. A feladat javarésze a megfelelő ipari háttérre vár, de helytelen lenne nem felfigyelni a helybeli üzemekben rejlő tartalékokra, melyek mozgósításával meggyorsítható az állattenyésztő telepek és a intenzitásának növelése elképzelhetetlen a tudományosműszaki haladás vívmányainak bevezetése nélkül. A patroná- lási mozgalom itt is elősegítheti a párt agrárpolitikájának valóraváltását. A Kineszkop Televíziós Képcsőgyári Egyesülés is például profiljától távol álló tevékenységbe fogott: a sertéstelepek részére berendezéseket gyárt a malacok ultraibolya és infravörös besugárzására. A tapasztalatok ugyanis azt muJelentősen megnőtt a mezőgazdaságban a korszerű gépek száma mezőgazdasági munkálatok gépesítése. Iparvállalataink a gépesített takarmányozással kolhozaink segítségére siették, és egy sor berendezés gyártását vezették be. Például a drogobicsi Vésőgyár — amely főként vegy- és kőolajgépipari megrendeléseket teljesít — aprósággal kezdte, — néhány tucat ta- karmányaprítót készített Mikor meggyőződtek arról, hogy ez nem zavarja feladataik teljesítését, berendezkedtek a sorozatgyártásra, a dolgozók létszámának emelése és a gyár területének növelése nélkül. A gyár jelenleg évente 1700 aprítógépet gyárt az ukrajnai kolhozok számára. Jövőre növelik a termelést, a terv szerint 2400 ilyen gépet fognak gyártani. , A mezőgazdasági termelés tátják, hogy hideg időben íg sokkal kisebb az elles utál elhullás, és nagyobb a súl] gyarapodás. Minden egye berendezés évente több mii 16000 rubel megtakarítási teszi lehetővé. Az egyesült kollektívája most azon do gozik, hogy a gazdaságé számára megoldja a borja . ultraibolya és infravörös bí sugárzását is. Az SZKP júliusi plénum megállapította, hogy a szo\ jet népgazdaság agrár ágazc tónak további fejlesztése he laszthatatlan, össznépi feladó Ezért a Ivovi területi párt- e államhatalmi szervek a jőve ben is tovább keresik a kői szerűsítés útjait, vagyis erős tik a patronáló városok és falvak közötti szálakat Megszépülő falvak is jelzik a mezőgazdaság fejlődését Jövőnk társadalma Strukturális átalakulás Egy szűkre szabott cikksorozatban nincs mód e rendkívül összetett kérdéskör széles körű vizsgálatára. Ezért pusztán néhány olyan fontosabbnak ítélt probléma jelzésére vállalkozhatok, melyek további vizsgálata és behatóbb megismerése egész társadalmi tervezésünk megalapozásának kulcskérdése lehet. Két tendencia A magyar társadalom struk. túrájának elmúlt harmincéves fejlődése azt mutatja, hogy a strukturális átalakulások két egymást átható tendenciája határozta meg a társadalom szerkezeti változásait. Egyfelől megkezdődött a felszabadulás előtti időszakból örökölt osztályszerkezet leépülése, az osztálykülönbségek csökkenése, az osztályok közeledése. Ennek a folyamatnak jól megkülönböztethető három fázisát figyelhettük meg. Elsősorban a volt uralkodó osztályok osztálylétének megszüntetése és az osztályok és rétegek közötti kirívó egyenlőtlenségek csökkentése volt a feladat. Másodsorban a mezőgazdaság szocialista átszervezésével a tulajdonviszonyok egyneművé válását értük el. Az elmúlt 10—15 éves időszakban — ez a harmadik fázis — a munkásosztály és a parasztság közötti társadalmi különbségek rohamos csökkenése, e két osztály közeledése, a parasztság „elparasz- tiatlanodásának" folyamata volt jellemző. Másfelől azonban mindezek a folyamatok nem vezettek egy strukturálatlan és nivellált társadalom kialakulásához, hanem a szocialista termelési viszonyok alapján bizonyos társadalmi különbségek, egyenlőtlenségek tovább éltek, illetve újak, szocialista jellegűek keletkeztek. Az elkövetkező 20—25 évben várhatóan továbbra is az említett két tendencia fogja jellemezni társadalmi szerkezetünk fejlődését, csakhogy a korábbiaktól eltérő súllyal. A társadalmi struktúra egésze szempontjából csökken az örökölt osztályszerkezet szerepe és jelentősége és növekszik a szocialista termelési viszonyokon alapuló strukturáló 1 mechanizmusok és egyenlőtlenségek relatív súlya. Új strukturáló mechanizmusok Pusztán egy példával érzékeltetve ezt a folyamatot. Közismert, hogy a mezőgazdaságból az iparba történt tömeges társadalmi mobilitás milyen jelentős tényezője volt a munkásosztály és a parasztság közeledésének. Ugyanakkor azonban ez - az adott társadalmi feltételek által meghatározottan — hozzájárult a munkásságon belüli rétegződés újrarendeződéséhez is. Több kutatás is igazolja, hogy napjainkban már a tradicionális, városlakó, szakképzett munkásrétegek és az első generációs, bejáró, alacsonyabb képzettségű, a mezőgazdasági termeléshez is kötődő munkásrétegek közötti társadalmi különbségek minden vonatkozásban nagyobbak, mint a munkásosztály és a termelőszövetkezeti parasztság közöttiek. Ezzel nem azt mondjuk, hogy korábban ne lett volna különbség a tradicionális és az első generációs munkások között, azonban ez a különbség kisebb volt a munkás—paraszt osztálykülönbségnél, • közel sem érintett olyan tömegeket, mint napjainkban, és mai állapotában nem a felszabadulást megelőző társadalmi viszonyokban, hanem a felszabadulást követő, adott módon és körülmények között lezajlott „feszített ütemű” iparosításban leli közvetlen magyarázatát. A különbségek leépülése Az újabb kutatások azonban már arra utalnak, hogy a jövőben ennek az elkülönülésnek is csökkenni fog a relatív társadalmi súlya és a munkásság belső rétegződését még határozottabban azok a viszonyok határozzák meg, amelyeknek már semmi közük a munkásosztály és párasztság korábbi osztály- különbségéhez. Mindezzel kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy viszonylag széles körű és megbízható — jóllehet korántsem vitán feíül álló — ismeretekkel rendelkezünk az osztálykülönbségek leépülésének, az osztályok közeledésének folyamatáról. Ám rendkívül keveset tudunk a másik — és növekvő jelentőségű — tendenciáról, a szocialista termelési viszonyokon alapuló strukturáló mechanizmusok, társadalmi különbségek és egyenlőtlenségek természetéről. Nézzük tehát azt, amit ismerünk. A munkásosztály és a parasztság közeledése, a parasztság „elparasztiatlanodá- sa”, a mezőgazdaságban foglalkoztatottak „munkássá válása" már napjainkban is igen előrehaladott stádiumban van. A munkásság és a parasztság közötti határvonalak egyre kevésbé húzhatók meg. Egyetlen társadalmi tényezőt sem tudunk felmutatni, amely a munkásokat és a parasztokat viszonylag egyértelműen elválasztaná egymástól. A munkásosztályhoz és a termelőszövetkezeti parasztsághoz sorolt rétegek közötti különbségek lényegesen kisebbek, mint a munkásosztály vagy a termelőszövetkezeti parasztság belső rétegződésében meglévő egyenlőtlenségek. A munkásosztály és a parasztság közötti osztálykülönbség tételezését Magyarországon már ma is erőteljesebben indokolja történelmi múltjuk és a társadalmi-politikai fejlődésben játszott szerepük, mint a közöttük lévő társadalmi különbségek és egyenlőtlenségek. Az elkövetkező 20—25 éves időszakban ez a közeledési folyamat — megítélésünk szerint — tovább fog folytatódni, és erősen feltételezhető, hogy az ezredforduló magyar társadalmában már nem lesz értelme paraszti osztályról beszélni. Ügy gondolom, hogy már ma fel kell készülnünk ennek fokozottan jelentkező, a társadalmi tervezésben figyelembe veendő következményeire. Pusztán példaként kiragadva: agrárpolitikánk, a mezőgazdasággal kapcsolatos gazdaságpolitika egyre kevésbé értelmezhető osztályszempontú megközelítésből, egyúttal parasztpolitikaként is. A mezőgazdasági termelőszövetkezeti tulajdonforma létét sokkalta inkább a gazdálkodás és a gazdasági feltételek különbségei, mintsem a paraszti osztály csoporttulajdonosi karaktere indokolja. A gazdaságpolitikai, jövedelempolitikai, szociálpolitikai tervezésnek egyre erőteljesebben a más vonatkozásban- meglévő társadalmi különbségekből és nem a munkás- paraszt különbségből kell kiindulnia. Kolosi Tamás kandidátus az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetének tudományos főmunkatársa (Folytatjuk)
