Dunántúli Napló, 1978. november (35. évfolyam, 302-330. szám)

1978-11-22 / 322. szám

2 Dunántúli napló 1978. november 22., szerda Osztály- parlamentek az 500-as szakmunkás­képzőben A december 13-i ifjúsági par­lamentjükre készülnek ezekben a napokban a pécsi 500-as, Zrínyi Miklós Szakmunkásképző Intézet tanulói. Osztályonként értékelik eredményeiket, beszé­lik meg, azokat a gondokat, melyekről decemberben szólni szeretnének. Az 500-as szakmunkásképző 67 osztályában 2200 fiatal ta­nul. A tanulással egyidőben vállalatoknál, szövetkezeteknél, kisiparosoknál dolgoznak. Ez- idáig 48 osztály és 12 KISZ- alapszervezet rendezte meg parlamentjét. Hétfőn az autófényező szak­mát tanuló másodéves fiúk tar­tottak osztályparlamentet. Mi­vel ők a két évvel ezelőtti' ifjú­sági parlament idején még nem itt tanultak, Camus Géza osztályfőnök tájékoztatta őket az akkor elhangzottakról, az azóta megvalósított kérésekről. Ezután a fiatalok kértek szót. Sándor János, aki az AFIT kom­lói üzemében dolgozik, elmond­ta, hogy kevés az étkezési ide­jük. Balázs Géza egy iskolai büfé létesítését javasolta. Rigó Ferenc, aki az AFIT 14-es sz. autójavító vállalatának szak­munkástanulója, arról szólt, hogy munkahelyén sok gyakor­lati fortély elsajátítására nyílik alkalmuk, s hogy jól szervezték meg a fiatalok munkáját. Ko­vács Károly, aki szintén a 14- es AFIT szakmunkástanulója, megerősítette ezt a véleményt, de hozzátette, hogy az autók belső lefújásánál nem sokat ér az elszívó berendezés, védőál­arcuk pedig nincs. Fábián La­jos az osztály tanulmányi átla­gának javítására hívta fel társai figyelmét, szólt arról is, hogy magas az- igazolatlanul mulasz­tott órák száma. Csaknem va­lamennyi fiatal elmondta, hogy többet sportolnának, mozogná­nak, de erre az iskolában — tornaterem hiányában — nincs lehetőség. Az osztály tanulóinak kérdé­seire, véleményeire Dómján Gyula, az iskola igazgatótaná­csának tagja részben válaszolt. Megígérte, hogy azokra a kér­désekre, melyek a munkahe­lyekkel kapcsolatosak, az ottc- ni illetékes vezetőkkel való be­szélgetés után választ adnak. A parlament e.zt követően meg­választotta azt a három küldöt­tet, akik az intézeti ifjúsági par­lamenten képviselik az osztályt. Megegyeztek, hogy a tornate­remmel, iskolai büfével, illetve az igazolatlanul mulasztott órák számának csökkentésével és a tanulmányi átlag javításá­val kapcsolatos véleményüket a december 13-i parlamenten is elmondják. T. É. Százhúszmillió forintos létesítmény Átadták a forgalomnak az új hetvehelyi alagutat Készül a harmadik és egyben az utolsó A két vasútőr három órakor tegnap szolgálatba lépett, hogy ezentúl, míg az új het­vehelyi vasúti alagút-áll, őriz­zék. Ebben az időpontban még a kábelfektetők is szorgoskod­tak és ahogy esteledett, ki- gyúltak a fények a 436 mé­ter hosszú betonalagútban: 25 méterenként néhány lámpa ontja a tejszerű-kékes fényt. Aztán 4 óra 20-kor feltűnt a pesti gyors, az első vonat, mely alig két perc alatt átha­ladt, de előtte nagyokat füty- tyentett a Diesel-mozdony, né­hány utas is csodálkozva ki­kandikált a télies, kocsin-kívü- íi levegőbe. Óvatosan haladt át a gyors, majdnem lépés­ben, szinte araszolva, első­sorban a biztonsági előírások miatt. Ez volt az első áthala­dás, most már szabad a pá­lya minden vonat előtfcr Sike­rült. Az öröm,, a büszkeség és a szorongás önfeledt perceit nem jelezte ünnepség, csupán az utómunkákat végző vasúti dolgozók szorongtak mindkét bejáratnál. A bejárat felett fekete már­ványban arany betűkkel: „Épült 1976—77. Tervezte: MÁVTI. Épí­tette: BÁV.” Rekordidő alatt készült el a Baranya megyei Aknamélyítő Vállalat mecseki körzete kivitelezésében, tavaly november 7-re, pontosan egy év alatt. Kitermeltek 30 ezer köbméter, rendkívül kemény követ és belga bányászati Az első vonat a pécsi gyors volt, az új alagúton módszerekkel alakították ki először a boltozatot, majd az oldalfalazatot: a kettő között vaskos, rendkívül szilárd tartó­gerendák feszülnek. Kissé kú­pos, inkább patkó-formájú az alagút belseje. Fővonalon az országban épp a Mecsek térségében találha­tó most már a legtöbb alagút, így Dombóvár és Bátaszék kö- ' zött Mőcsénynél egy 640 mé­ter hosszú, ami még 1890 kö­rül készült. Az abaliget—godi- sai hazánkban a leghosszabb: 667 méteres, 1974-ben adták át a forgalomnak. Tulajdon­képpen felváltotta az 1892-ből valót, kiöregedett elődjét, amit most már teljesen betömtek. Az abaligeti építésével 1970- ben a MÁV-alagutak létesíté­sének hatvanéves szünetét számolták fel és elkezdődött egy tízéves alagútépítési kor­szak a Mecsekben és Magyar- országon csak itt. Most sem terveznek újabbakat sehol másutt. Hetvehelynél a Budapest fe­lőli bejárattól nem messzire, majdnem a folytatásában ki­alakítva betonvázában már az újabb és egyben az utolsó vasúti alagút: 106 méter hosz- szú. Átadását 1979—80-ban tervezik. A három modern létesítmény együtt közel 300 millió forint­ba került, ebből a hetvehelyi beruházási költsége megköze­líti a 120 milliót. — Cs. J. — amint épp áthaladt Pestről jövet Szakemberek tanácskozása a PAB székházában Mi legyen a hulladékkal?! Üj hulladéktelep Baranyában A különféle hulladékok elhe­lyezése az emberiség egyre nö­vekvő, sürgető gondjai közé tartozik. Közismert, hogy a hul­ladék mennyisége az ipari fej­lődéssel párhuzamosan emel­kedik. Ez vonatkozik a szenny­vízre, csakúgy, mint az atom­hulladékra. Hazánkban az OVH szervezetten foglalkozik a szennyvíz elvezetésével, esetle­ges tisztításával, de a szilárd hulladékoknak mégcsak gaz­dájuk sincs, vagyis nincsen A IX. békekongresszus baranyai küldöttei A IX. magyar békekongresz- szuson Baranyát képviselő kül­döttek találkoztak tegnap dél­után Pécsett, a Hazafias Nép­front Baranya megyei Bizottsá­gának titkárságán, A találko­zón részt vett Rózsahegyi Ishján, A József Attila Művelődési Házban A szombathelyi amatőrszínpad vendégjátéka A városi tanács és a Pécsi Tudományegyetem vendége­ként a közelmúltban a szom­bathelyi Ferrum Színpad sze­repelt a József Attila Műve­lődési Házban. Az együttes 1976-ban alakult, tagjai többségben tanárképző főis­kolások, vagy már végzett hallgatók. A színpad alig egyéves működés után meg­kapta a megyei Kiváló cí­met. Műsoruk első részében Tornai József Áldozati ének című szerkesztett játékát mu­tatták be. Ez a csoportos pó­diumjáték elvontsága, zsú­folt szimbólum-rendszere miatt kissé nehezen érthető. A beszédet állandó mozgás­sal, olykor énekkel fűszere­zik, s a néző időnként telje­sen elvész a túlságosan szö­vevényes cselekményben, amely szólhat általában a világ, s az emberi viszonyok alakulásáról, kizsákmányo­lásról, elnyomásról. A rende­ző, Török Gábor a többit a néző képzeletére bízta. Az est második részében Utak sehova címmel a leány­nevelő intézetek témaköréből mutattak be élőképeket, fel­használva Nagy András Bűn az élet című riportját, Brecht és Kosztolányi verseit, vala­mint a Lánc, lánc . .. kezde­tű gyermekjátékot. Ez a lírai dokumentumjáték sikert ara­tott, amelyhez a rendezés fe­szítő, következetes logikája nagyban hozzájárult. P. Csefkó Judit az MSZMP Baranya megyei Bi­zottságának osztályvezetője. A 26 küldöttet — akiket tes­tületek választottak e megtisz­telő feladat ellátására — Krasz- nai Antal, a HNF Baranya me­gyei Bizottságának titkára kö­szöntötte. Szólt a békemozga­lom jelentőségéről, a kongresz- szusi élőkészületekről. Ezt kö­vetően — a megye különböző gyáraiban, üzemeiben, intéz­ményeiben, szövetkezeteiben dolgozó — küldöttek megbeszél­ték a december 1-én Budapes­ten kezdődő kongresszussal kapcsolatos technikai kérdése­ket. A kétnapos kongresszuson Baranya megye képviseletében részt vesz: dr. Adóm Antal (Pécs), Buzási Zoltánná (Kozár- misleny), dr. Cserháti József (Pécs), Deutsch Mária (Pécs), Dragovácz György (Kökény), Ferenczyné Vietórisz Laura (Komló), Geishauer József (Sá­torhely), Gálos Antalné (Pécs), Gyarmati Lászlóné (Sellye), Ha­las Ilona (Pécs), Hágendorn Józsefné (Komló), dr. Hergen- rőder Antal (Mohács), Krasznai Antal (Pécs), Kundár György (Szalánta), Krécsó Ferenc (Pécs), Kosztik István (Pécs), dr. Lissák Kálmán (Pécs), Mol­nár Józsefné (Pécs), Márton Dénes (Pécs), Pápay Jenő (Sellye), P. Kovács Tibor (Pécs), Rózsahegyi István (Pécs), Tóth Miklós (Pécs), Pokorádi Gábor (Pécs), Versényi Zsolt (Siklós) és Záróba Károly (Pécs). így fcöxieRediinlc mi Ködös időben, nehéz látási viszonyok mellett a tompított fényszóró használatát nem véletlenül Írja elő a KRESZ. Csak így lehet jól látni és láttatni Látni és A kis robogót vezető Kalányos József majd leszédült a jármű­véről, amikor hátranézve meg­látta a járőrkocsit. Nem ok nél­kül ijedt meg: mint kiderült, nincs jogosítványa, a robogó pedig az érvényes műszaki vizs­gát hiányolta. Hozzáteszem: ha bekapcsolt lámpával motorozik, akkor talán meg sem állítja a járőr. Tegnap reggeli kőrútunk ugyanis a tompított fényszórók­nak szólt: a ködös, párás reg­geleken vajon- hányán mulaszt­ják el ezek bekapcsolását? Ve­gyesek a tapasztalataink. Pedig az olyan járműveket, amelyek ilyenkor — csökkent látási vi­szonyok között — „sötéten” köz­lekednek, alig-alig lehet észre­venni. Sokan hanyagságból, fe- ledékenységből indulnak igy út­ra, másokban az a tévhit él, hogy a tompított fényszóró fo­lyamatos használata erősen igénybeveszi a jármű elektro­mos berendezéseit. Pedig a szakemberek a megmondhatói, hogy például a generátoroknak egyáltalán nem árt, ha folya­matosan leadja az áramot. Amikor köd lepi az utakat, megnő a balesetek száma. Gya­kori, hogy ezek előzés közben következnek be. Talán felesle­ges erre felhívni a járműveze­tők figyelmét, de azért leírjuk: a kivilágítatlanul szembe jövő gépkocsik, motorok sebességét és távolságát nem lehet pon­tosan megbecsülni. Látni és láttatni! — aranyszabály ez, amit mindenkinek meg kell ta­nulnia ahhoz, hogy biztonság­ban érezze magát az egyre for­galmasabb országutakon. Tegnap reggel jó néhány hely­színi bírság, figyelmeztetés je­lezte; nem mindenki érzi a köd veszélyét. Voltak olyanok is, akik hálásak akkor, amikor a szembejövő rendőrkocsi villogó lámpával jelzi: kapcsolják be a tompított fényszórót. Mint az a tehergépkocsi-vezető is, aki előrenyújtott tenyérrel köszönte meg a figyelmeztetést. — Nincs mit köszönni, kollé­ga - mondta a járőrkocsi veze­tője tartozunk egymásra fi­gyelni! M. A. Megjelent a Fáklya A Fáklya november 19-én megjelent 22. száma a cím­lapon és színes képekkel ki­sért riportban mutatja be azt az érdekes munkát, amelyet ez évben Vilniusban, a Litván SZSZK fővárosában végzett 28 festő, grafikus, képzőművész. A Szovjetunió köztársaságaiból és a szocialista országokból meghívott alkotók egy hónapot töltöttek együtt. Elemző írás szól a KGST- együttmüködés hosszú távú programjáról. Szimferopolban megkezdte működését a Szovjetunió első, kísérleti, napenergiával üze­melő telepe — adja hírül egy riport. Egy másikból megtud­hatjuk, hogyan kezdődött meg egy új földgázlelöhely kiak­názása Nyugat-Szibériában, Urengojban. Kilencvenéves lenne ebben az esztendőben Andrej Tu- poljev, a neves szovjet repülő­gép-konstruktőr. Ebből az al­kalomból Mihail Arlazarov író, Tupoljev életrajzírója, a tudós közeli barátja visszaemlékezé­seit közli a lap. egy központi szervezet, amely törődne a problémával. A Pécsi Akadémiai Bizottság környezetvédelmi és urbaniszti­kai szakbizottságának talajvé­delmi és földtan* munkabizott­sága és a természetvédelmi munkabizottság tegnapi ülésén ezért is tűzte ki e témakör rész­letes megvitatását. Dr. Pozsár Béla, az MTA izo­tóp intézetétől a külföldi ta­pasztalatokról beszélt. A hulladékok elhelyezésének és hasznosításának környezet- védelmi, ökológiai és mikrobio­lógiai vonatkozásairól Pfeiffer Zsuzsanna a Közterületfenntar­tó Vállalattól és dr. Kecskés Mihály az MTA Talajtani és Agrokémiai Kutató Intézetétől tartottak előadást. A hulladé­kokat szabad területen többfé­leképpen lehet lerakni. A kom­posztáló lerakás eredménye­ként olyan biogázok keletkez­nek, amelyek fűtésre, világítás­ra is alkalmasak lehetnek. Ma­gyarországon először a pécsi szennyvíztelepen próbálták ki ezt a módszert. Ehhez azonban komposzt-üzemekre van szük­ség. Az előadásban kitértek a lehetséges újrahasznosítási mó­dokra és részletesen foglalkoz­tak a hulladékok égetésével. Hazánkban még nem működik égető üzem, így a kísérletek el­végzéséhez részben a SOTE ál­tal előállított, részben külföld­ről behozott salakot használ­tak. Lucernát és céklát telepí­tettek o|yan talajba, melynek felső tíz centiméteres rétegé­be 100—1 kg salakot kevertek. Az eredmények szerint a sa­lak nem fejtett ki mérgező ha­tást, sőt nyolcvan százalékban serkentő anyagnak bizonyult. Igaz, hogy a kísérletekhez rendkívül jó minőségű termőta­lajt választottak, gyengébb adottságú talajon még nem próbálkoztak. A salak szállítása, bedolgo­zása a talajba, és nem utolsó­sorban az égetőművek létesíté­se pénzügyi gondokat is felvet. A Magvar Állami Földtani In­tézet Dél-dunántúli Területi Földtani Szolgálatának munka­társai dr. Kassai Miklós és Soós Józsefné másfajta meg­oldással kísérleteztek. A hulla­dék elhelyezésének legáltalá­nosabb módja ma Magyaror­szágon a talajon való szétterí­tés. Viszont nem mindegy, hogy milyen az a talaj, ame­lyet „szeméttelepnek” használ­nak. Vizsgálatainkból kiderült, hogy Pécs közvetlen környékén laza, homokos a talaj, tehát nem rendelkezik szűrőhatóssal. Kutatásaikat déli irányban foly­tatták és 'találtak is egy na­gyobb, agyagos területet. Elő­ször elkészítették a felszíni szennyezettség érzékenységi térképet, majd a közegészség- ügyi védőtérképet. A kettő elemzése után Szalánta—Bosta között nyertek tíz négyzetkilo­méternyi területet, amelyen biztonságosan elhelyezhető a hulladék. A földmunkák már el is kezdődtek, és valószínűleg jövőre elkészül az a hulladék „temető”, mely a számítások szerint legalább tizenöt évig kielégíti a megye ilyen irányú igényeit. A munkálatoknak gaz­dája is akadt, a pécsi Városi Tanács „személyében”. Ahogy dr. Kassai Miklós és Soós Jó­zsefné előadásából kitűnt, ma Magyarországon ez az egyik legjárhatóbb út a hulladékok elhelyezésére. B. A.

Next

/
Oldalképek
Tartalom