Dunántúli Napló, 1978. november (35. évfolyam, 302-330. szám)
1978-11-21 / 321. szám
1978. november 21., kedd Dunántúlt napló 7 Hogyan élünk — hogyan éljünk? Teruezés és életmód Az életmód problematikáját és különösen a szocialista életmódnak, az életmód szocialista vonásainak kérdéseit az MSZMP 1975. évi, XI, kpngresz- szusa állította a társadalmi érdeklődés középpontjába. A kongresszus által elfogadott programnyilatkozat a fejlett szocialista társadalom felépítésének célkitűzéseit kijelölve megállapította: ,,Országunk! , fejlődésének most következő időszakában növekszik a tudati tényezők szerepe ... El kell érni. hogy a javuló anyagi feltételekkel, szocialista módon éljünk. Ezért egész társadalmunk fejlődésének egyik kulcskérdése és nélkülözhetetlen feltétele a tudati viszonyok gyorsabb, erőteljesebb változása, a szocialista erkölcs és életmód ál-_ talánossá válása." A népgazdaság-tervezést illetően az életmódtervezési eszközökkel való befolyásolása elválaszthatatlan a tervezés társadalmi jellegének erősítésétől. Tudatosság és spontaneitás kompromisszuma Ez következik abból, hogy az életmódra a társadalmigazdasági viszonyok, a társadalmi termelés folyamatai, a maguk összefüggésében hatnak. A ráhatás módja, a kapcsolódások, az áttételek azonban még nem bizonyultak meghatározhatónak. Tény az, hogy a gazdasági folyamatokba való beavatkozással — aminek alapvető eszköze a népgazdasági tervezés, — valamint a termelési-társadalmi viszonyok változtatásával, a néptömegek kulturális szintjének emelésével, s mindezeknek alárendelten a nevelés eszközeivel is, ténylegesen képesek vagyunk az életmód alakítására. Mindez azonban egy adott történelmi szituációban történik, amikor a múlt néha ellenőrizhetetlenül átnyúl a jelenbe, amikor a világgazdasági folyamatokba való beágyazottságunk óhatatlanul idegen értékeket, életstilusmintákat közvetít, amikor a fejlett szocialista társadalom viszonyainak kiépítése a gazdasági, civilizációs elmaradottságunk felszámolásával, évszázados hátrányok behozásával jár együtt. Ebből részben az következik, hogy ma és a belátható jövőben nem tudjuk megfelelően előre kiszámítani azt, hogy milyen mértékben, vagy milyen irányban fogják beavatkozásaink, intézkedéseink az emberek életvitelét befolyásolni, részben pedig azt, hogy sok esetben kénytelenek vagyunk olyan kompromisszumokat elfogadni, amelyek korlátozzák a szocialista értékek megvalósítását. A szocialista életmód felé való törekvésünk során a legtöbb ellentmondás éppen a technikai szintre visszavezethető, adott munkajelleg és a szocialista értékek között van. Kétségtelen ugyan, hogy a termelőeszközeik tulajdonának társadalmi jellege lehetővé teszi a munkához való újszerű viszony számos vonásának kialakulását, de az a kemény tény, hogy technikai szintünket — többek között — az jellemzi, hogy Magyarországon anyag- mozgatással mintegy 1 millió ember (az ország teljes lakosságának 10 százaléka foglalkozik), súlyosan kihat az emberek mindennapi életére és tudatára. Magyarországon elindultunk a tudományos-technikai forradalom kibontakoztatása felé, de a fejlődés adott szakaszában a kézművességtől kezdve az atomreaktor (eljövendő) működtetéséig, a munkák szinte minden fajtája megtalálható. Az, hogy hazánkban tömegesen találhatók még a személyiség sokoldalú fejlődését gátló munkakörök, munkahelyek, nemcsak azt akadályozza meg, hogy — eszményeinknek megfelelően — a munka eszközből belső céllá váljék, hanem a monoton, lélekölő munka hatása átsugárzik a magánélet, a szabadidő és a közélet szférájára is. Bár tudatában vagyunk ennek az ellentmondásnak, és a megoldás útját, a tudományosműszaki haladás meggyorsítását is ismerjük, egyes objektív körülmények mégis lehetetlenné teszik, hogy ezt a konfliktust viszonylag rövid időn belül megszüntessük. Tervezőink kénytelenek számolni azzal, hogy bizonyos világgazdasági hatások, vqlamint a fejlődés extenzív forrásainak elapadása átmenetileg bonyolulttá teszi fejlődésünk feltételeit. Ki kell tehát alakítanunk a fennálló ellentmondásnak egy olyan mozgásformáját, amely szocialista viszonyainkkal, elveinkkel összeegyeztethető. Úgy véljük, hogy a munka jellegéből adódó negatív életmódváltozásokat jelentős mértékben társadalmi viszonyaink formálásával ellensúlyozhatjuk. Ennek egyik alapvető kérdése a szocialista demokrácia: az egyén részvételi lehetőségeinek fejlesztése a társadalmi élet minden szintjén. Másrészt a tudati viszonyok és az általános kulturáltság fejlesztésével kompenzálhatjuk a negatívumokat Kettős életmódforradalom Az életmód forradalmi átalakítása, amely egyénnel és társadalommal szemben egyaránt nem kevés erőfeszítést igénylő követelményeket támaszt, nem máról holnapra „letudható" feladat, hiszen a dolgozók nagy tömegei előtt ma nemcsak a szocialista életmód kialakítása áll, hanem a hagyományos életritmust és — formát felforgató, egyfajta civilizációs váltás is. Az agrárcivilizáción alapuló tevékenységek rendszeréből lépnek át ma milliók az ipariurbánus civilizációba, ami önmagában is nem kevés egyéni és társadalmi konfliktussal jár. S nekünk a szocialista életmód kialakítását ezzel az átmenettel párhuzamosan kell megkezdenünk. A szocialista életmód alakítása sajátos politikai feladat, de olyan, amelynek megoldásában napjainkban a döntő szerep a gazdaságpolitikáé. Ez az összefüggés egyre inkább tudatosul a népgazdasági tervek kidolgozásának folyamatában. Abban az irányban kell tovább haladnunk, hogy a gazdaságot tervező szakemberek a tervezés minden szférájában, tehát a termelési folyamatok tervezésében is, és különös hangsúllyal a hosszútávú tervezésben, a célok és eszközök kijelölésében a szocialista életmód erősítésének követelményét is döntő kritériumként alkalmazzák. Ahhoz, hogy a szocialista társadalom dolgozó osztályainak lehetővé tegyük a magasabb rendű, az általános emberi kultúra és a szocialista etika elveinek megfelelő életet, ahhoz először az anyagi civilizáció vívmányait kell általánossá tennünk. Ehhez pedig - és ez a meghatározó — hatékony és gyors gazdasági fejlődés szükséges, amire viszont a szocialista termelési viszonyok alapján átformálódó, az életmódjának szocialista vonásait erősítő ember pozitívan hat vissza. Amikor tehát az igazán hatékony gazdaság szervezésén és felépítésén dolgozunk, az életmód szocialista átalakításának alapjait rakjuk le, és a már kialakult szocialista életmódvonásokat erősítjük. G. Márkus György Akik nem érnek rá megöregedni A pécsszabolcsi hegyen Kiskertes szőlős-birodalom, ahol megőrzik a fehér szabolcsi bor zamatát Aki csak ücsörög, pihenget nyugdíjasként a pécsi Hősök terén, azt hamar elviszi az ördög. Ez a szigorú mondás járja Pécsszabolcson, főleg az Alsó-, Közép- és Felső-hegy szőlősgazdái körében. Közülük 35-en, - átlag 500 négyszögöles parcellával -, 1972 óta a Pécs és Vidéke ÁFÉSZ által patronált szakcsoportba tömörültek. Sikereiket bizonyítják a városi és a megyei borversenyeken elért szép eredmények. A legidősebb tag, a 73 éves Börzsei Mihály, a népi bölcseletet így egészíti ki: — Aki tesz-vesz, nem ér ró megöregedni, és büszke, szégyenkezik, ha kisegíteni akarják. Míg. aki hatvan felett csak eszik-iszik, jókat alszik, biztos, hogy a munkáját sem szerette igazán szívből. Itt a Hegyen mindig találok foglalkozást, úgy érzem, csak ez a helyes. Balázs Lászlóval, a helyi HNF elnökével, körzeti bányaműszaki felügyelővel járjuk a legalább öt kilométer hosszúságú Hegyet, a tengerszint feletti 100-150 méteres magasságot. A Szüret utca nevű szurdok kanyarog felfelé, visz el a legbővebben termő Közép-hegybe, a Páccá- és Sorkuszló-dűlőbe. Az István- és a Béke-aknai meddőktől egészen Meszesig nyúlik el Pécs egyik legszebb kis- kerti-szőlős-birodalma. Kétfelé vágja a döcögő, sípoló, katv A Pécsi Kesztyűgyár dolgozói kézimunka-kiállítást rendeztek. A kézimunkázok közül néhány nevet említünk az olvasóinknak: Nagy Dezsőné, Nagy Istvánné, Soós Gyuláné, Hollósi Antalné, Miseta Lajosné és Gálos Attiláné. — Szokolai felv. — togó függő-kötélpálya. Apró szurdokok hasogatják a hegyoldalt, úgy alakították ki, hogy bennük szaladjon le az esővíz a nagy záporok után, ne hordjon magával egy maroknyi fi- nom-humuszú földet sem. El is illan a víz, próbálják mély, kerekes kutakba összefogni, házi víznyelőkben, ciszternákban, újabban betoncsatornákat vezetnek a telkek határán. Az erősen kötött vályogtalajban kő nine}, vastag a termőréteg, a legjobban bírja az aszályt egész Pécsen. Balázs László azt mondja: — A szőlő meg a hordó beszél a gazdáról, például hogyan metszett, vastag-e a jresz- sző, dús-e a levélzet, egyenletesen tetejelt le és nincs lisztharmatos fürt. A rossz metszés olyan, mint a korai kényszerszüret, a legtöbb szakértelem épp ehhez a legszebb és legkeservesebb munkafázishoz igényeltetik. A társadalmi, közösségi ténykedésekben legjobban a szakcsoportbéli társaimra számíthatok mindazok ellenére, hogy negyven-ötven évesek, és fiatalabb nincs köztük. Ez is a fő bajunk, hogy nincs utánpótlás fiatalban, csak sokosodnak a telket kínáló cédulák a fák törzsén. Újak jönnek, kevésbé „szőlősök", vagy/ ha azok is, nem hallgatnak ránk, idegen fajtákat telepítenek be és elveszítjük tájjellegünket. Szeretet, féltés, aggodalom, csüggedés, és derűlátás jellemzi a szakcsoportot. Adnak arra, hogy megmaradjon az ősi, savanyú, ress, fehér szabolcsi bor is, a rizling szilváni, azaz olaszrizling is, vagy a Lesseps Ferdinánd, a búcsúi,. illatos bor. Ilyenképpen érzik magukat helyieknek, így adóznak az ősök emlékének, a hajdani „hároméltű" gazdáknak, akik szőlészkedtek, földet is műveltek és leszálltak naponta a bányába is; és ide telepítették a szőlőt, a magaslatra, ahol a fagy, a pára sem olyan erős, mint a völgyben. Az utódok kezdeményezésére lecserélődött a direkt-termő állomány, így minimálisra csökkent a noha, a delavári és felerősödött a tramini, a chardonnay, a sau- vígnon, a kurucvér és a körmén. Berta József, az István-aknai műhelyben dolgozik, 46 éves, legtöbbször nyert a boraival, több vándorserleg gazdája: — Régebben ahány pince volt, annyi egyéni kísérlet zajlott sok kudarccal, de most már teljesen egységesültünk a borkezelésben, és nincs kezelési titok, cf bizonyítványt nyíltan megmagyarázzuk: sértődés, harag nélkül, összeadtuk tudásunkat, dolgainkat. Ha valakinek nehezen erjed a mustja, kisegítjük egy-két kanna jól dübörgő murcival, együtt szerezzük be a növényvédőszert, a műtrágyát, kisegítjük japán gépi permetezőinkkel a lemaradókat. Eljárunk nyaranta más szakcsoportokhoz, így Tokajban, Badacsonyban, Villányban és Balatonbogláron is voltunk. Az egészséges rivalizálás, ami az Alsó- és Felsőhegyiek között kialakult — óriási hajtóerő. Vasárnap nem dolgoznak még a családtagok se, ekkor bejárjuk a Hegyet, kóstolót tartunk, vagyis vizsgáztatunk. Egy jó baráti beszélgetés többet ér egy alapos permetezésnél is: tartják. Amikor egymást hiányolják, felkerekednek főleg télen. Ami a legjobb, hogy nem adnak parancsba egy közös megmozdulást sem, maguktól segítenek, maguktól szerveződnek kalákamunkába. Néhány gond is nyomasztja őket, így az értékesítés, miről néhány éve lemondtak, számukra annyira ráfizetéses: több a befektetés, mint a haszon. Ma már 300—400 négyszögöles területbe évente 4—5 ezer forintot táplálnak be, épp a jó lú- gasrendszer, a műtrágyák, növényvédőszerek, a nehezen beszerezhető szerves trágya, a nagyon is dráguló napszám miatt. Egy napszámos és általában nő az, megkéri a napi kétszázat is. Pécs és Vidéke ÁFÉSZ korábban jobban támogatta őket az értékesítésben, valaha 80-100 hektót is piacra dobtak kezdeményezésére; ma semmit se. Túl alacsonynak tartják a literenkénti 10 forint 50 filléres felvásárlási árat. Mindezek ellenére közösségük él, már többen tíz lóerős, olasz erőgépeket vásároltak, csaknem negyvenezer forintért, hogy a nehéz fizikai munkát könnyítsék. Néhányon azon gondolkodnak, hogy az őszi mélyművelést gyorsító erőgépeket is megvegyék, áruk egyébként borsos, legalább 80—90 ezer forint, tartozékokkal együtt. Ehhez a feltételeket is biztosították, hiszen a sortávolságot, 1,80-ra, 2, sőt 3 méterre is növelték. Az emberi tudatban, a közösségi munkálkodásban különösen kifejlődtek a kedvező feltételek: ma már nyitva hagyhatják éjjelre a présház-ajtót, sőt tetőtlen, készülő új víkend- ház falai közé is szüretelhetnek, mert nagy a bizalom, pe- diq éjjel csősz se vigyázza a hegyet. Csuti J.
