Dunántúli Napló, 1978. november (35. évfolyam, 302-330. szám)

1978-11-19 / 319. szám

1978. november 19., vasárnap Dunántúlt napló 13 (Folytatás az 1. oldalról) emberek rangját nem a nem­zeti hovatartozásuk, hanem végzett munkájuk adja. Mándics elvtárs rövid szám­vetést készített ezután a szö­vetség és minden hazánkban élő horvát, szerb, illetve szlovén állampolgár előtt álló felada­tokról, majd a hozzászólások következtek. A délszláv nemze­tiségek képviselői az őket érin­tő legfontosabb kérdéseknek adtak hangot. Ezekből termé­szetesen kiemelkedett az anya­nyelv és a hagyományok ápo­lásának feladata, az iskolák, a tankönyvek, a tanárképzés, a rádió- és a tv-adások kérdé­sei. A felszólalásokból kiderül, milyen sokat tesznek ezeken a területeken a nemzetiségi ér­telmiség tagjai, és a nem szel­lemi dolgozók is. Az MSZMP megbízásából és képviseletében Sarlós István, az MSZMP PB tagja, a HNF Országos Tanácsának főtitkára köszöntötte a délutáni üléssza­kon az MDDSZ Vili. kongresz- szusának résztvevőit, és meg­bízóikat, a hazánkban élő szerb, horvát és szlovén nem­zetiségű állampolgárokat. — A párt azt vallja — han­goztatta Sarlós elvtárs —, hogy a szocializmus az egész em­beriség olyan közös célja, amely békét, biztonságot, jólé­tet és szabadságot kínál min­denkinek. Ott, ahol a szocia­lizmus ügye egy-egy ország határain belül a megvalósulás és a teljes kibontakozás álla­potába került — a feladatokból és az elért eredményekből ál­lampolgári jogon egyformán kell részesednie mindenkinek függetlenül attól, hogy ki mi­lyen nemzetiségű vagy felfo­gású. Ezért a párt és a kormány minden intézkedése, amely erő­síti a szocialista demokráciát, vagy amelyik növeli a jólétet, vagy amelyik újabb erőfeszíté­seket kér, mindenkihez szól: magyarokhoz, szerbekhez, hor­A Magyar Népköztársaság és az Amerikai Egyesült Államok képviselői szombaton Budapes­ten kétoldalú megállapodást írtak alá a kölcsönös vámen­gedményekről, amelyek a je­lenleg Genfben folyamatban lévő kereskedelmi körtárgyalá­sok sikeres befejezésekor lép­nek életbe és tovább fogják csökkenteni a vámkorlátokat a két ország között. A megállapodást Nyerges Já­nos, a magyar kormánynak a nemzetközi gazdasági szerveze­tekben delegált külön megbí­zottja és Alan W. N. Wolf nagy­követ, a kereskedelmi tárgyalá­sok amerikai különmegbízott- jának helyettese írta alá. vátokhoz, szlovénekhez, néme­tekhez, szlovákokhoz és romá­nokhoz. Sarlós István programadó gondolatként emelte ki a kö­vetkezőket, a VII. kongresszus óta eltelt időkről készített be­számolóból: — „Részben a tör­ténelmi múlt, részben a szocia­lista társadalom nyújtotta egyenjogúság, egy sajátos tu­dat, a szocialista nemzetiségi tudat kialakulását eredményez­te. Ennek legfontosabb ismér­vei: a szülőföldhöz, a szocia­lista társadalomhoz, az anya­nyelvhez, a hagyományokhoz való ragaszkodás, a nyelv-nem­zetek kultúrája iránti érdeklő­dés." Sarlós István a továbbiakban így folytatta: — Mi mindany- nyian, akik ebben az ország­ban élünk, jól tudjuk, hogy1 a marxista-leninista nemzetiségi politika nemcsak az általános törekvéseink jellemzője, de egyúttal kifejezője a proletár internacionalizmusnak is. Tár­sadalompolitikánk szerves ré­sze ez a nemzetiségi politika, és ezt soha nem lehet valami­féle jótettként felfogni. Gya­korlása és érvényesítése közös kötelessége valamennyi állam­polgárunknak, a nemzetiségiek­nek éppúgy, mint a magya­roknak. A kongresszus résztvevői az MSZMP Központi Bizottságá­hoz, Kádár Jánoshoz intézett levélben kifejezésre juttatták, hogy a kongresszuson megha­tározott feladatok végrehajtá­sával továbbra is részt kíván­nak venni a közös haza, a Ma­gyar Népköztársaság további felvirágoztatásában, a fejlett szocializmus építésében, a szo­cialista nemzeti egyséq továb­bi erősítésében. A mai napon a további fel­szólalásokkal folytatódik a ma­gyarországi délszlávok Vili. kongresszusa, amely délután zárul az országos választmány tagjainak megválasztásával. Gállos Orsolya Az aláírás után Nyerges Já­nos a következőket mondotta az MTI munkatársának: a meg­állapodás érvénybe léptekor a magyar vámengedmények az Amerikából importált ipari ter­mékek széles körére terjednek ki, beleértve a mezőgazdasági és építőipari gépeket, az elekt­ronikus berendezéseket. Filme­ket, vegyi anyagokat, tudomá­nyos és ellenőrző műszereket. Az Egyesült Államok Magyaror­szágot különösen érdeklő ter­mékek széles körére nyújt majd vámcsökkentéseket, egyebek kö­zött gépkocsiabroncsokra, ház­tartási cikkekre, gyógyszerekre, kozmetikumokra, vasárukra, bi­zonyos vegyi cikkekre és mező- gazdasági termékekre. Elutazott a szovjet pártmunkás- küldöttség Szombaton elutazott hazánk­ból a szovjet pártmunkás kül­döttség, amely Z. A. Csheidze, Grúzia Kommunista Pártja Központi Bizottsága titkárának vezetésével az MSZMP Közpon­ti Bizottságának meghívására november 10—18. között tartóz­kodott Magyarországon. Magyarországi látogatása alatt a küldöttséget fogadta Havasi Ferenc, az MSZMP Központi Bizottságának titká­ra. A szovjet vendégek tanul­mányozták a pártirányítás ta­pasztalatait a belkereskedelem és a lakossági szolgáltatások területén. Megbeszélést folytat­tak a Központi . Bizottság gaz­daságpolitikai, továbbá ipari, mezőgazdasági és közlekedési osztályán, az Országos Tervhi­vatalban, a Belkereskedelmi Minisztériumban, találkoztak a fogyasztási és ipari szövetke­zetek vezetőivel, megtekintettek számos kereskedelmi, vendég­látó és szolgáltató létesítményt. ♦ ♦ BUDAPEST: Szombaton elutazbtt Budapestről a lenini Komszomol küldöttsége, amely Borisz Nyikolajevics Pasztuhov- nak, az SZKP KB tagjának, a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csa Elnöksége tagjának, a Komszomol Központi Bizott­sága első titkárának vezeté­sével tett látogatást hazánk­ban. 4- TEHERÁN: Gholan Reza Azhari tábornok, az iráni ka­tonai kormány miniszterelnöke szombaton bemutatta kabinet­jét a parlamentben, és ismer­tette az új kormányzat prog­ramját. A kormányfő beszé­dében hangsúlyozta, hogy megbízatását ideiglenes jelle­gűnek tekinti és kabinetjének feladatait a rend és a fe­gyelem helyreállításában, a közszolgáltatások biztosításá- ban, a gazdaság meg­szilárdításában, a kereskede­lem fellendítésében, az or­szág függetlenségének és biz­tonságának szavatolásában je­lölte meg. 4- MOSZKVA: Mengisztu Hailé Mariam, a szocialista Etiópia Ideiglenes Katonai Kormányzótanácsának elnöke, állam- és kormányfő, aki hi­vatalos, baráti látogatáson tartózkodik Moszkvában, szom­baton délelőtt, a Vörös téren megkoszorúzta a kommunista párt és a szovjet állam meg­teremtője, a szociajista forra­dalom vezére, V. I, Lenin mauzóleumát. Mengisztu Hai­lé Mariam koszorút helyezett el az ismeretlen szovjet kato­na sírján is, a Kreml fala tövében. 4 TORINO: Torinóban a vasúti rendőrség egyik altiszt­jét három álarcos fegyveres megtámadta: leütötték, el­vették a fegyverét és elmene­kültek. Röviddel ezután az ANSA hírügynökséget telefo­non felhívta egy férfi, és -kö­zölte, hogy az akciót a Vörös brigádok hajtotta végre. Olaszországban gyakoriak a hasonló jellegű, őrök lefegy­verzésére irányuló akciók, de ez az első eset, hogy egy ilyen támadás elkövetését a Vörös brigádok terrorszervezet magára vállalja. A párizsi látogatás B efejeződött Kádár Já­nos franciaországi lá­togatása, megjelent a tárgyalásokról kiadott közös közlemény. A mérleg egyértel­mű: a két ország kapcsola­tainak legmagasabb szintű találkozója jól szolgálta nem­csak népeink, hanem konti­nensünk és a világ valameny- nyi békét óhajtó emberének érdekelt. Milyen közegben, milyen előzmények után került sor er­re a látogatásra? A Guai d’Orsay-ben, a fran­cia külügyminisztérium Szajna­parti palotájában Kádár János utazásának előestéjén emlé­keztettek arra, hogy Párizs különleges jelentőséget tulaj­donít a szocialista országok­kal fenntartott kapcsolatok­nak. Ennek egyik látványos bizonyítéka, hogy — 1966­ban — éppen De Gaulle tá­bornok, a Francia Köztársa­ság akkori elnöke volt az első nyugati államfő, aki hivatalos látogatást tett a szovjet fő­városban. Ami a magyar—francia vi­szonyt illeti, a mostani csúcs- találkozó egy hosszú és ered­ményekben gazdag út min­den eddiginél fontosabb ál­lomásának tekinthető. A nem­zetközi enyhülés jótékony kö­rülményei között realizálható volt a két nép, a két ország közötti hagyományos rokon- szenvből fakadó célkitűzés a viszony szüntelen javítására. A mostani csúcstalálkozó nem­csak protokolláris, de logikai előzményének tekinthető a kormányfők kölcsönös látoga­tása: Lázár György 1976-os párizsi útját Raymond Barre francia miniszterelnök 1977- ben viszonozta Budapesten. Már ezeken a találkozókon sok szó esett a kapcsolatok egyik legfontosabb eleméről, a gazdasági érintkezésekről. Mindkét részről megállapítot­ták, hogy a gazdasági kap­csolatok jól fejlődnek, de egyelőre elmaradnak a lehe­tőségektől. 1978. első kilenc hónapjában hatszázötvenhat- millió frank értékű volt a Magyarországra irányuló fran­cia export és háromszázki- lencvenegymillió frankért vá­sárolta! árut hazánktól. Nemcsak Budapesten, de Párizsban sem tartják törvény- szerűnek azt a tényt, hogy Magyarország kereskedelmi partnerei közül Franciaország — a Német Szövetségi Köz­társaság, Ausztria és Olasz­ország mögött — csak a ne­gyedik helyen áll. Azt sem vi­tatták francia részről, hogy az egyensúly hiánya nehezíti a kölcsönös árucsere gyorsu­lását. Erre utalt Kádár János is, amikor látogatása előtt inter­jút adott Budapesten az egyik legtekintélyesebb francia napilapnak, a Le Monde-nak Magyar—amerikai megállapodás a vámengedményekről és ebben kijelentette: kapcso­lataink alapvetően rendezet­tek, felfelé ívelnek. De nem élünk még az együttműködés számos lehető­ségével ... Bízom abban, hogy közelgő látogatásom, a Fran­cia Köztársaság tisztelt elnö­kével és többi vezető tényező­jével folytatandó megbeszélé­seink lendületet adnak majd biztatóan alakuló kapcsolata­ink sokoldalú fejlesztéséhez. Ez a két ország érdekein túl pozitív hozzájárulás lenne a béke és biztonság ügyéhez. .......Azzal a szándékkal lé ptem francia földre — mon­dotta érkezéskor Kádár János —, hogy a magyar és a fran­cia nép baráti kapcsolatait el­mélyítsük, hogy ösztönözzük or­szágaink sokoldalú kapcsola-’ tainák fejlődését és szót vált­sunk a kölcsönösen érdeklő­désre számot tartó nemzetkö­zi kérdésekről." A csúcstalálkozón ez utóbbi, a kétoldalú kapcsolatokon túl­mutató kérdések között veze­tő helyet kapott a béke, az enyhülés problematikája. Vé­leményük megegyezett abban, hogy az enyhüiés és a lesze­relés napjainkban a nemzet­közi helyzet alakulásának legfontosabb tényezője. Már Kádár János párizsi tartózkodása alatt kitűnt, hogy mindkét fél úgy érzi: az ered­mények megfelelnek a köl­csönös várakozásnak. Ray­mond Barre francia minisz­terelnök az MSZMP KB első titkára és felesége tiszteletére adott díszvacsorán úgy fogal­mazott, hogy a csúcstalálko­zó „bizonyíték arra: a külön­böző politikai és társadalmi rendszerű országok, egymás kötelékei: kölcsönösen tiszte­letben tartva, megérthetik egy­mást és közösen szolgálhatják a béke ügyét." Ez a kölcsönössége: elis­merő kitétel volt a további események alapja, valamint az a gondolat, hogy a jövő­ben mind a gazdasági, mind a kulturális kapcsolatokban az egyensúlyra törekvés gyor­síthatja viszonyunk további elmélyítését. A francia elnök és Ká­dár János által alá­írt közös - közlemény tükrözi a tárgyalások jó lég­körét és eredményességét. Ki­tűnik belőle, hogy a Magyar Népköztársaság és a Francia Köztársaság ragaszkodik az enyhülési folyamat továbbvite­léhez, az erőszak és a bel- ügyekbe való beavatkozás el­vetéséhez, Helsinki szellemé­nek ébren tartásához. Meg­vizsgálták gazdasági, kulturá­lis, turisztikai és egyéb kap­csolataink továbbépítésének lehetőségét. Kádár János és a francia elnök — hangoztatta a közlemény — elégedett a tárgyalások eredményeivel. Harmat Endre fi Hét három kérdésé O Mi volt a fő témája az ame­rikai szenátorok szovjetunió­beli tárgyalásainak? Természetes, hogy a Szovjet­unióba látogató amerikai sze­nátorok (a csoport vezetője Abraham Ribicoff szenátor volt) a szovjet-amerikai viszony általános helyzetéről is folytat­tak megbeszéléseket tárgyaló- partnereikkel, mindenekelőtt Koszigin miniszterelnökkel és Ponomarjovval, a parlament nemzetiségi tanácsa külügyi bizottsága elnökével. Fogadta a küldöttséget Leonyid Brezs- nyev, az SZKP főtitkára, a Leg­felsőbb Tanács Elnökségének elnöke is. Amikor a két ország kapcsolatait elemezték, termé­szetesen szóba került az a sze­rep is, amelyet az amerikai törvényhozás játszhat és ját­szik a nemzetközi szerződések, megállapodások megkötésével kapcsolatosan. Minden szovjet tárgyalópartner aláhúzta: a szovjet—amerikai kapcsolatok csak akkor szolgálják a két nép, s a béke érdekeit, ha a kölcsönös megbecsülésen, az egyenjogú partneri kapcsolato­kon, az egymás belügyeibe va­ló be nem avatkozáson ala­pulnak. (Érdemes ebből a szempontból emlékeztetni ar­ra, hogy éppen az amerikai szenátorok szovjetunióbeli tar­tózkodása idején nyilatkozott több nyugati lapnak Georgij Arbatov, az egyik legtekinté­lyesebb szovjet Amerika-szak- értő. Leszögezte, hogy a nyu­gati közvéleményt bizonyos po­litikai körök újra a „szovjet fegyverkezés” veszélyével, fe­nyegetik — ezzel kísérelnek meg újabb fegyverkezési kiadáso­kat elfogadtatni az amerikai törvényhozásban.) A megbeszéléseken Koszigin miniszterelnök azt hangoztatta, hogy a Szovjetunió következe­tesen arra törekszik, hogy szi­lárd és konstruktív viszonyt te­remtsen qz Egyesült Államok­kal; Ponomarjov kiemelte, hogy a Szovjetuniónak, miközben megfelelő módon gondoskodik az ország biztonságáról, nincs szándékában katonai fölényre szert tenni. A megbeszéléseken egyébként az a vélemény ala­kult ki, hogy a legutóbbi idő­szakban pozitív fejlemények is vannak a szovjet—amerikai kapcsolatokban, a viszony va­lamelyest kiegyensúlyozottabbá vált. A szovjet tárgyalófelek erőteljesen hangsúlyozták, mennyire fontos, hogy a tör­vényhozó szervek minden ere­jükkel elősegítsék a SALT-2 megkötését, majd ratifikálását. G Van-e változás a héten az iráni helyzetben? Amióta az iráni sah katonai kormányt alakított, és élére őzt a Reza Azhari tábornokot ál­lította, aki az amerikai vezér­kari akadémián tanult, számos szempontból kiéleződött, egy­értelműbbé vált az iráni hely­zet. Azhari egyik legelső intéz­kedése az volt,, hogy letartóz- tatósi parancsot adott ki a Pá­rizsból nemrég hazatért Szan- dzsabi ellenzéki vezető ellen. Ezzel kívánták „lefejezni" az ellenzékét, mintegy büntetésül azért, mert most már az addig kompromisszumos megoldás hí­vének mutatkozó Szandzsabi is a sah eltávolítását követelte. A polgári liberális ellenzék most tehát teljes egészében el­fogadta a 15 éves iraki szárrj- űzetés után Párizsba költözött Khomeini egyházi vezető állás­pontját. Khomeini iszlám köz­társaság megalakítását követe­li. Ennek az állarpnak a poli­tikai jellegét ma még lehetet­len meghatározni, ám elképze­lései azt mutatják: ez idegenel­lenes, maradi kormányzat lenne és egyelőre beláthatatlan nem­zetközi orientációjú. A lassan megszűnő olajbányász sztrájk egyelőre csak a kincstár bevé­teleinek drasztikus csökkenését jelentette — az olajvásárló or­szágok (mindenekelőtt az NSZK, Anglia, Japán, Francia- ország és az USA) szempontjá­ból nem volt jelentős. Aligha­nem azok értékelik helyesen az Iránban lezajló drámai ese­ményeket, akik elsősorban a belső forrongásra, a tömegek elégedetlenségére irányítják a (figyelmet és arra, hogy a jo­gos, valódi igényeket kifejező tüntetéseket és sztrájkokat a vallási vezetők most, menet közben próbálják kihasználni. G Mi a jelentősége a kam­bodzsai ellenállók felhívá­sának? Kambodzsa több tartomá­nyában jelentek meg az ellen­állók nyomtatott felhívásai: a röplap aláírója Somrin, a Kam­bodzsai Kommunista Párt kele­ti területi bizottságának tagja, a 4. hadosztály parancsnoka. A most megjelent röplapoknak, a felhívásnak jelentőségét alá­támasztja, hogy ezúttal már nemcsak katonák, tisztek, ha­nem a kambodzsai kommunis­ták pártjának tisztségviselői is megjelentek az ellenállásban. A röplapon terjesztett felhí­vás a kínai politikát szolgáló mai vezetőket súlyos bűnök sorozatával vádolja meg. Szó esik a városok elnéptele­nedéséről, a lakosság erősza­kos vidékretelepítéséről, a fia­talok hadbakényszerítéséről sa­ját népük ellen. „A Phnom PenFt-i rezsim a kínai vezetők utasítására egy Vietnammal szembeni agresszív háborúba hajtotta a kambodzsai népet, noha Vietnam népe mindig baráti érzelmeket táplált Kam­bodzsa iránt" — áll például a Somrin által aláírt egyik felhí­vásban. Az ellenállás szélese­dése az új, politikailag mind élesebb hangú felhívások meg­jelenése azt mutatja, hogy Kambodzsában gyorsan terjed a rendszerrel szemben álló erők mozgalma és mind többen is­merik fel a kínai utasításra cselekvő vezetők demagógiá­ját és Vietnamellenes rágal­maik teljes alaptalanságát. Gárdos Miklós Politikailag közös arcvonalban Piotr Jaroszewicz lengyel miniszterelnök, aki hivatalos látogati son tartózkodik Japánban, koszorút helyezett el a hirosimai c dozatok emlékművénél

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom