Dunántúli Napló, 1978. november (35. évfolyam, 302-330. szám)

1978-11-19 / 319. szám

DN HÉTVÉGE 8. ÉVFORDULÓ 1978. NOVEMBER 19. 60 eue történt 1918. november 1A. Antant-szerb megszállás Pécsett ■ 1918. november 14-én a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság csapatai megszállták Baranya 4/5-öd részét, s ebbe bennefog- laltatott Pécs városa is. Az előzmény november 13-án a magyar kormány és az antant hatalmak között megkötött fegyverszüneti egyezmény volt, amely egy meghatározott vo­nal mögé kívánta visszavonni a magyar csapatokat. A „wilsoni elvek” ellenére, a politikai ér­dekből létrejött megszállásról a „Munkás" így tudósított: „A magyar kormány és az an­tant déli hadseregparancsnok­sága között köttetett fegyver­szüneti szerződés értelmében- Pécs várost is szerb katonaság szállta meq csütörtökön. Körül­belül 700 főnyi csapat érkezett a városba 17 tiszttel, egy alez­redes parancsnoksága alatt. A megszálló legénység a szigeti gyakorlótéri barakkokban, a tisztek pedig a Nádor-és Pan- nonia-szállodákban nyertek el­helyezést..." A megállapodásér­telmében a megszálló csapa­tok csak rövid ideig tartózkod­nak Pécsett. Katonai manőve­reket szükség esetén fognak végrehajtani, ha a város biz­tonságának megóvása megkö­veteli. A megszálló katonai-po­litikai törekvések megvalósító­ja, Stevo Radovanovics alez­redes-városparancsnok azon­ban másképp gondolta. Né­hány hét alatt betiltotta a gyü­lekezési szabadságot, négy em­ber egyszerre nem beszélget­hetett egymással, este hét órá­tól reggel hat óráig senki sem tartózkodhatott az utcán, a sztrájkolókra pedig a legsúlyo­sabb büntetéseket: rótta ki. A pártbizalmi testület figyelmez­tette a szakszervezeti helyi cso­portokat, hogy semmilyen pro­vokációnak ne ijljenek fel. mert az a szervezetek betiltását vonná maga után. „Fegyelme­zettséggel, erőink növelésével, a forradalmunk iránti hűség­gel kell_ megmutatnunk, hogy a maqyar népköztársasághoz tartozunk." A pécsi Nemzeti Tanács első tiltakozását no­vember 23-án tette meg. Tilta­kozott a közraktárak igénybe vevése, a vasúti forgalom kor­látozása, a bányákban történt események, a megszállási terü­let kiterjesztése ellen. Rendkívül érdekes a „Mun­kás" elvi állásfoglalása, ami a szociáldemokrata párt éles fellépésének hangja az impe­rialista törekvésekkel szemben. Az „Új imperialisták" cím alatt megjelent háromhasábos ve­zércikkben ezeket olvashatjuk: „ .. . Sokkal elszomorítóbb el­lenben az. hogy az ántántkor- mányok akkor, amikor tőlünk annyit és akkora megalázko­dást követelnek; amikor mi a wilsoni elveknek megfelelőleg mindenképpen alkalmazkod­tunk dz új viszonyokhoz: ugyan­akkor az ő és más oldalakról nem tud vagy nem akar ér­vényt szerezni a wilsoni elvek­nek, népek önrendelkezési jo­ga tiszteletben tartásának. Ez világosan kitűnik azon szomorú tényekből, amiket láthatunk abban, hogy a csehek, a szer- bek, a románok és osztrákok egyformán szabad prédának képzelik Magyarországot. A ro­mánok is, a csehek is, meg a szerbek is imperialista törekvé­sekkel jelentek meg a nagy lik- vidáció színhelyén, még mielőtt a békekonferencia összeülhet­ne, hogy o jövő békéjének és államalakulatainak nagy kér­déseiben határozzon. És úgy egyik, mint a másik aspiráns fél fegyveres erőszak eszközé­vel lép fel, fegyveres hadakat indít egy fegyvertelen állam el­len . . A cikk megjelenése után né­hány nappal dr. Mihajlovits Szvetiszlav szerb belügyi kor­mánybiztos arról értesítette Pécs polgármesterét, hogy a megszállt területeken katonai csendőrségeket fognak felállí­tani. December 3-án összeült Pécs város törvényhatósági bi­zottsága. Első napirendi pont­ként Tróber Aladár főjegyző terjesztette elő az egész város lakossága nevében tiltakozó határozati javaslatát a város ellen készülő „nagyszerb" an­nexiós törekvések ellen. Ezután Szabó József, a „Munkás” fe­lelős szerkesztője közölte, hogy a város magyar, az is akar ma­radni, és ném hajlandó másho­vá csatlakozni. Dr. Hajdú Gyu­la. a helyi munkásság vezére kije'entette, hogy: mi nemzetközi munkások tiltakoz­tunk mindig az elnyomás el­len. Tiltakoztunk akkor is, ami­kor az elnyomást a magyar osztályuralom gyakorolta az itt élő idegen nyelvű nemzetek fölött. A háború célját pedig most már abban látjuk, hogy a nemzetiségi kérdés végre nyug­vópontra jusson. Ezért tiltakoz­nunk kell olyan törekvések el­len, melyek az egyik nemzeti­ség felszabadítása mellett, a másikat új elnyomás alá akar­ja erőszakolni...” A határoza­ti javaslatot Baranya törvény- hatósága, az összes politikai párt, egyesület, testület, kama­ra, kör, egyházközség, intézet és társadalmi intézmény jóvá­hagyta és eljuttatta a magyar kormányhoz, hogy hozzák nyil­vánosságra a megye akaratát. December 12-én látott nap­világot a szerb parancsnokság azon intézkedése, mely szerint a várost csak a rendőrség ál­tal láttamozott igazolvánnyal lehet elhagyni. Az igazolvá­nyokat csak igen nyomós indo­kok alapján állítják ki. Egyéb­ként a gyakorlatban naponta csak 200 igazolványt láttamoz- tak. így csak azok utazhattak, akiket fontos családi problé­mák vagy üzleti érdekek kény­szerítettek. A demarkációs vo­nalat Apátvarasd, Zengővár. kony, Hosszúhetény, Magyar- ürög, Bakonya és Bükkösd községeknél húzták meg. Né­hány hónapra Komló is meg­szállás alá került. Az ok nyil­vánvaló. A Mecsek bányáira, illetve azok termelésére a szer- beknek nagy szükségük volt. Az elemi tiltakozás azonban elősegítette, hogy a megszál­lók 1919. március 20-án el­hagyták a községet, így a bá­nyász aktívák megalakíthatták szervezeteiket, anélkül még, hogy a Tanácsköztársaság ki­kiáltásáról tudtak volna. A megszállás 33 hónapig tartott, ez a megszállók beren­dezkedéséből is látszik, bár sajátos helyi problémákat nem kívántak megoldani, hiszen az annexió megtörténtére vártak. A baranyai-pécsi munkásmoz­galom egyedi, rendkívül nehéz helyzetbe jutott. A Tanácsköz­társaság kikiáltása után sokan távoztak illegálisan a Vörös Hadsereg soraiba. Az első magyar szocialista állam leve­rése után viszont sok esetben a megszállt terület nyújtott menedéket és védelmet a me- nekülők részére. Nagy jelentő­ségű volt a Pécsi Szocialista Párt tevékenysége, amely min­den erejével igyekezett meg­akadályozni az ellenforradalom Pécsre való bevonulását. Újjá­választották a Nemzeti Taná­csot, amely legfőbb feladatá­nak tekintette a megszállás határozatlan időre való kitolá­sát. Az álláspont egyértelmű. Inkább a megszállást választot­ták, mint a Horthy vezette fe­héruralmat. 1920 őszén a párt bejutott a városi tanácsba, amely óhatatlanul szakadást eredményezett a kialakult bü­rokratikus csoport miatt. Az 1921. május 31 .-június 2-i párt- konferencián sem sikerült az egységet helyreállítani. Július 27-én aláírták a trianoni szer­ződést, ami az ellenforradalom bevonulásának közelgő veszé­lyére figyelmeztetett. Még egy utolsó lehetőségként életre hív­ták a baranyai-bajai szerb­magyar köztársaságot, amit a szerb annexiós körök is támo­gattak, de az életképtelennek bizonyult. 1921. augusztus 22-én a szerb csapatok elhagyták Ba­ranyát és megkezdődött az el­lenforradalom bevonulásának előkészítése. Erdődi Gyula A Nagy Október és a magyar progresszió A magyar haladó közvéle­mény figyelmét már a febru­ári forradalom az oroszországi változások felé fordította. Volt, aki mint Varga Jenő, már tíz nappal a februári forradalom győzelme után a • forradalmi folyamat elmélyülésével szá­molt, s úgy vélekedett, hogy az orosz eseményekből esetleg „tiszta proletárforradalom fog kibontakozni". Varga nem vé­letlenül vált a nemzetközi kommunista mozgalom ki­emelkedő személyiségévé a későbbiekben: most is világo­san látta a jövő fejlődését. 1917. november 9-én a Nép­szava már így értékelte a szocialista forradalom győzel­mét: „ ... az orosz revolúció ma a pétervári katonák és munkások győzelmével és kor- mányrajutásával eljutott a ki­fejlődésének csúcsáig”. De nemcsak a munkásmozgalom lapja értékelte az októberi forradalmat szükségszerű és várható fejleményként, hanem a polgári radikális „Világ" is rámutatott, hogy a forrada­lom győzelmének oka nem pil­lanatnyi hangulat, hanem a bolsevikok szívós és tartós előkészítő munkája. Hogy a magyar munkás- mozgalom forradalmi irányza­ta számára mit jelentett a Nagy Október, azt Hevesi Gyula utólag így fogalmazta megt „1917. november 7-én győzött a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom! Hírét ha­tártalan lelkesedéssel és nagy reményekkel fogadták a ma­gyar dolgozók legszélesebb rétegei ... Az orosz proletá- riátus győzelme végleg meg­érttette velünk a lenini út he­lyességét. Programunk most már az orosz példa minden fenntartás nélküli követése lett. Világossá vált számunkra az is, hogy ezzel a programmal elkerülhetetlenül szembehe­lyezkedünk a szociáldemokra­ta pártvezetéssel”. Az orosz példa „minden fenntartás nélkül követése" valóban ellentétes volt a szo­ciáldemokrata pártvezetőség álláspontjával. A szociálde­mokrata vezetők közül Kunfi Zsigmond volt az, aki kez­dettől jelentőségéhez méltón nyilatkozott a Nagy Október­ről, s a későbbiekben is le­hetséges példaként beszélt a győztes proletárforradalomról. Két nappal a forradalom győ­zelme után a Népszava szer­kesztőségi cikkében Kunfi le­szögezte: „... ami most Orosz­országban történik, nem más, mint gigászi arányokra na­gyítva az 1871 -i párizsi kommün.” Egy másik cikké­ben Októbert a nagy francia forradalommal hasonlította össze: „A konvent, a jakobi­nusok, Robespierre — a szov­jet, a bolsevikiek, Lenin." Az 1918. februári pártkongresszu­son pedig így vélekedett: „Mi a bolsevikizmust is a szocializ­mus elvi megvalósulásának és elvi megnyilatkozásának lát­juk. Amiket a bolseviki kor­mány és a bolseviki forrada­lom megvalósított, mindazok a szocialista mozgalom igazi erkölcsi létjogosultságát, vi­lágnézeti nagyságát állapítják meg. Igenis, új társadalmat akarunk, azokkal az eszmék­kel és módszerekkel — ha szükséges —, mint a bolsevi­kiek". A polgári baloldal véleménye A polgári radikálisok vezé­rére, Jászi Oszkárra a Nagy Október ugyancsak jelentős hatást gyakorolt. Ö is a fran­cia forradalom méltó utóda­ként jellemezte Októbert, ugyanakkor anarchiát, zűrza­vart is társított hozzá. „Jött az orosz forradalom — írta —és végső logikai konzekvenciáig vitte a népek leszerelésének és önrendelkezési jogának gondolatát, azzal a gyönyörű, vakmerő racionalizmussal, mint amellyel egykor a fran­cia forradalom az emberi jo­gokat proklamálta ... az egész világ megremegett az orosz forradalom eszméinek hatása alatt.” Ám ezzel egyidőben ké­telyeinek is hangot adott: „Az orosz forradalom mai formá­jában éppoly kevéssé tarthat­ja fenn magát, mint az orosz társadalomból kivált államok mai rendszere..." A nemzeti kérdéssel kapcsolatban, 1918- ban Jászi újra visszatért az Októberi Forradalomhoz: „ . . . miként a múltban a nyu­gati nemzeti államok példája hevítette és élesztette a kiala­kulóban levő nemzetek egy­ségtörekvéseit, ózonképpen a jövőben Oroszország vagy leg­alábbis az orosz forradalom által felállított nemzetiségi ideál lesz az eszményi modell az összes elnyomott nemzeti­ségek és a mesterségesen ré­szekre tagolt nemzetek szá­mára." 1919-ben a magyaror­szági szocialista forradalom küszöbén Jászit újra foglalkoz­tatja a Nagy Október. „ .. . naivitás azt hinni, hogy a vilógátalakulásnak az a ha­talmas áramlata, amely Orosz­országból indult ki és most végighömpölyög Közép-Euró- pában, meg fog állni a szerb, román és cseh határok előtt.” (Találó Garami megállapítása, hogy Jásziban két lélek lako­zott. Az egyik, amely felismeri a szocialista forradalom je­lentőségét és ezt el is fogad­ja, a másik, amely idegenke­dik a forradalomtól, hiszen az „nem kevésbé borzalmas, nem kisebb értéket romboló, és hatásaiban éppoly kiszá­míthatatlan, mint a háború”.) Amíg Jászi Oszkár e kétlel- kűség dilemmái között vergő­dött, addig Károlyi Mihály — bár lapja, a „Magyarország" lelkesen ünnepelte a szocia­lista forradalom győzelmét — került mindenfajta állásfogla­lást. Abban feltétlenül rokon volt Jászival, hogy idegenke­dett a forradalomtól, ám ez nem jelentette azt, hogy fel­használhatták őt a fiatal, győz­tes forradalom elleni táma­dásokra. íróink állásfoglalása 1917. november 7-e hatása szemléletesen mérhető a kora­beli magyar irodalom repre­zentánsainak műveiben, továb­bi útjában. 1917. november 17-én Móra Ferenc lapjában az orosz forradalmat köszöntő cikk jelent meg. A cikkben megfogalmazódott mindaz a reménység, várakozás, amely- lyel a haladó írók Októberre tekintettek. November 7. „bé­keforradalom” volt számukra. Móra, Kosztolányi, Juhász Gyu­la egyöntetűen ezt a vonósát tartották a legfontosabbnak. „ ... Az első szó, ami idehallik a munkások katonák for­radalmából, már új hang, friss reményeket keltő és bá­tor reményeket ébresztő. Ez a hang már nem tesz különb­séget a hadban állók nemze­tisége között, csak az az el­lenség, aki háborúra úszít, akár angol gyáros, akár né­met junker, s mindenki ba­rát, aki összefog a békéért." Kosztolányi Dezső az orosz parasztot a béke bábájaként üdvözölte szép soraival: „ .. . keletről hófehér kócsa­gok, álombéli madarak száll­nak, nagy hajú, csizmás orosz parasztok, mint a bibliai „há­romkirályok" indulnak el za­rándokújukra a béke bölcső­jéhez”. Juhász Gyula szavaiból sem a káosztól való félelem, hanem annak igenlése csen­dül ki: „Az a hatalmas és ígéretes káosz, amely ma Pé- tervártól Vladivosztokig alakul, reméljük egy porából és vé­réből megéledt Európa új erőit fogja békére és munkára hajtani". S hogy ezek a re­mények mily erősek voltak, kitűnik Pásztor Árpád szavai­ból, akj ellene — Leninről írt verséért — 1919-ben, az el­lenforradalom győzelme után eljárást indítottak: „1917 ka­rácsonyán írtam Lenin címmel egy verset. Az európai és ma­gyar politikai helyzet az volt, hogy az orosz bolsevizmus, amelyet közelebbről nem is­mertünk, a békét jelenti... az volt a hit, hogy ez ... a meg­nyugvást, a megegyezést hoz­za, és hogy a világ végre megpihenhet az irtózatos vér­ontás után. Ezek az impresz- sziók hatottak át engem, ami­kor ezt a verset írtam ..." Szocialista erjedés A Nagy Október aktivizáló hatása abban is megmutatko­zott, hogy önálló politikai cso­portosulások alakultak, ame­lyek a szocialista forradalom eszméi jegyében tevékeny­kedtek. A magyar irodalom avant­gardista csoportja, a Ma-köre eddig sem volt mentes a vi­táktól, sőt már november 7-e előtt sor került a Kassák-cso- port néhány tagjának, György Mátyásnak, Komját Aladárnak, Lengyel Józsefnek és Révai Józsefnek a Ma-köréből való kiválására, önálló programjuk megszületésében azonban a Nagy Októbernek döntő sze­repe volt. „1917. Ez a szám az orosz forradalom történelmi dátuma, az emberiség legna­gyobb gondolata. Ebből a gon­dolatból sarjad és ebbe a gondolatba olvad bele la­punk programja. ... Foglal­kozni akarunk mindenekelőtt a korunk társadalmi történéseit mozgató erők vizsgálatával, törvényeinek megállapításá­val, hogy irányításuk lehetősé­gének feltételeit kutassuk ... Propagálni, fejleszteni és ki­építeni akarunk minden gon­dolatot, mely a forradalmi cél érdekében áll és tudományo­san helyesnek bizonyul... Az irodalmat is 1917 szellemében akarjuk. Nem úgy, hogy szo­ciális tendenciának rendeljük alá a tiszta művészet szem­pontjait, hanem a maga lé­nyegében akarjuk szocializál­ni, szociális tartalommal meg­tölteni, tárgyában és formái­ban esztétikailag forradalmasí­tani. Ne az emberek szociális narkotikuma, hanem szociális forradalomra ébresztője legyen az új irodalom." Olyan program volt ez, mely Komját, Lengyel és Révai ese­tében egy életre szóló elkö­telezettség vállalását jelentet­te. S ez a tény a Nagy Októ­ber hatását talán minden más megnyilatkozásnál meggyő­zőbben bizonyítja. Urban Károly featan s | XXVTL «rfWy«» _______________t*n*r««k. Hl 8. mmwml>«t 14.________________________Kl 0299) P ÉCSI NAPLÓ Imrlnndtr m kadtmtii «Mtki* MéMjhl *. I FcMte tmrtmi* > tnk. liget? ént 4» Mr. Fittm 24 Mr l*nu«t* mbMM wi I I euvei i * ,Ae I Utoma E«r Mn 4 K IwMuKiH lUkt MC. - KarUmuN feicU» :i. | LENKEI LAJOS [igiiuiM NlflUr. - NyllMli mlMr Csütörtök reggel szerb katonaság megszállja Pécset. A Pécsi Nemzeti Tanács az idő rövidsége foly­tán ez utón hívja fel a város lakosságát, hogy a városnak csütörtökön szerb katonaság által történendő megszállása esetén a szerb katona­ságot a legteljesebb nyugalommal fogadja és semmiféle ellenállást vagy ellenszegülést ne kí­séreljen meg. A közönség magatartása a többi városokban is biztosította a nyugalmat, a ren­det és a szerb csapatok teljes fegyelmezettségét.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom