Dunántúli Napló, 1978. november (35. évfolyam, 302-330. szám)

1978-11-17 / 317. szám

1978. november 17., péntek Dunántúlt napló 5 Moszkva: kiállítás a KMP 60 évéről ünnepélyes keretek között nyitották meg csütörtökön Moszkvában a Központi Forra­dalmi Múzeumban azt a kiál­lítást, amelyet a Magyar Mun­kásmozgalmi Múzeum és szov­jet testvérszerve együttesen ké­szített a Kommunisták Ma­gyarországi Pártja létrejöttének 60. évfordulójára. Szerepel például a bemuta­tott tárgyak között Kun Béla belépési nyilatkozata az Orosz- országi Kommunista (Bolsevik) Párt magyar tagozatába. Sok emléktárgy idézi fel a magyar internacionalisták emlékét. Sok érdekes dokumentumot mutat­nak be ismert magyar forra­dalmárokról, így Zalka Máté­ról, a spanyol polgárháború legendás Lukács tábornokáról. A kiállítás megnyitásán nagy számban vettek részt a forra­dalmi harc veteránjai, a Ma­gyarország felszabadításáért vívott harcok katonái. Ott vol­tak .a moszkvai dolgozók kép­viselői, az SZKP KB, a Külügy­minisztérium, az SZKP Moszkvai városi Pártbizottsága felelős­munkatársai. Magyarország moszkvai nagykövete, dr. Szűrös Mátyás tolmácsolta a kiállítás rende­zőinek, a megnyitó résztvevői­nek az MSZMP Központi Bi­zottsága üdvözletét. Hangsú­lyozta: külön öröm, hogy a KMP megalakulása 60. évfor­dulóját együtt ünnepli meg a magyar és a szovjet nép. A Komszomol küldöttsége Fejér megyében A lenini Komszomol küldött­sége, amely Borisz Nyikolaje- vics Pasztuhovnak, az SZKP KB tagjának, a Komszomol KB el­ső titkárának vezetésével tar­tózkodik hazánkban, csütörtö­kön Fejér megyébe látogatott. Útjára elkísérte Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a KISZ KB első tit­kára. A vendégeket a város és a Dunai Vasmű vezetői tájé­koztatták Dunaújváros fejlődé­séről, valamint az üzem ered­ményeiről. Ezt követően a Du­nai Vasműbe látogattak, ahol találkoztak a KISZ-szervezet ve­zetőivel, majd megtekintették a nagyüzem néhány gyáregysé­gét. Délután magyar—szovjet ba­rátsági nagygyűlést tartottak a dunaújvárosi Bartók Béla Mű­velődési Házban. Tóth Tihamér, a KISZ Fejér megyei Bizottsá­gának első titkára köszöntötte a résztvevőket, majd Maróthy László emelkedett szólásra.- A magyar—szovjet barát­ság országaink gazdasági és társadalmi építőmunkájának legszilárdabb kötőanyaga ­hangsúlyozta a KISZ KB első titkára. Népeinknek olyan szük­ségük van erre a barátságra, akár a kohónak a vasércre, vagy a korszerű iparnak az alu­míniumra. A magyar—szovjet barátság ma már milliók sze­mélyes érdeke és ügye, min­dennapjaink természetes köze­ge. Ezután Borisz Pasztuhov szólt a magyar—szovjet barátsági nagygyűlés résztvevőihez. Be­szédében utalt a közös törté­nelmi múlt ma is élő hagyo­mányaira, és a. magyar—szovjet gazdasági együttműködés kö­zös létesítményeire, majd kitért a Komszomol és a KISZ együtt­működésének mai példáira. A nagy tapssal fogadott be­széd végén Borisz Pasztuhov átadta a magyar fiataloknak a Komszomol Központi Bizottsá­gának ajándékát: Lenin mell­szobrát. A lelkes hangulatú magyar- szovjet ifjúsági nagygyűlés után a szovjet küldöttség a mező­falvi mezőgazdasági kombinát­ba látogatott. Borbély Sándor látogatása a XV. kerületben Borbély Sándor, az MSZMP Központi Bizottságának titkára csütörtökön a főváros XV. ke­rületében tett látogatást. A KB titkára tájékozódott a régi és az új városrész közötti ellátási különbségek megszüntetésére tett erőfeszítések eredményei­ről és a kerületi gondokról is. A KB titkára felkereste az Országos Növényolajipari és Mosószergyártó Vállalatot, ahol a párt- és a gazdasági vezetők vázolták a több mint 2700-as kollektíva feladatait, s a válla­lati beruházások helyzetét. A Központi Bifottsáq titkára részt vett a kerületi párt-végre­hajtóbizottság ülésén, amelyen a szakmunkástanulók képzésé­nek helyzetét és feladatait te­kintették át. Ezután tájékozta­tót tartott a párt-végrehajtóbi- zottsóg tagjainak időszerű gaz­daságpolitikai kérdésekről. Az egyenjogúság alapvető feltétele a béke Befejeződött az európai dolgozó nők helyzetével foglalkozó szeminárium Az európai dolgozó nők hely­zetével foglalkozó nemzetközi szeminárium harmadik napján, csütörtökön is plenáris ülésen tanácskoztak az európai orszá­gok nőszervezeteinek és szak. szervezeteinek képviselői, a Gel- lért Szállóban. A nagyszámú fel­szólaló elemezte, miként érvé­nyesülnek országaikban a nők alapvető emberi jogai. A szoci­alista államokbeli küldöttek hangsúlyozták: országaikban megteremtették a nők egyen­jogúságának gazdasági alapja­it, a nők szellemi és fizikai ké­pességeinek hasznosítása társa­dalmi érdek. A nők meghatáro­zó szerepet töltenek be a nép­gazdaságban, a közéletben. A szeminárium záróülésén a rendező szervek — a nemzetközi demokratikus nőszövetség, a szakszervezeti világszövetség és a magyar nők országos tanácsa — összegezték a tanácskozáson elhangzott tapasztalatokat, s ezeket eljuttatják az ENSZ ille­tékes szerveihez. Ebben többek között megálla­pították: a női egyenjogúság megvalósításának akadályait csak valamennyi haladó erő kö­zös erőfeszítésével lehet leküz­deni. Az alkotó légkörben lezaj­lott tanácskozáson hangsúlyoz­ták: a női egyenjogúság alap­vető feltétele a béke, a bizton­ság, a leszerelés, a nemzetközi enyhülés és együttműködés. Kádár lános programja Párizsban így tudjuk elérni azt a célt, amit Barre miniszterelnök úr Budapesten vázolt, hogy rövid időn belül kétszeresére növeljük árucsere-forgalmunkat. Tisztelt Elnök Ür! Bár megbeszéléseinknek még nem értünk a végére, öröm­mel szólok arról, hogy álláspon­tunk több fontos nemzetközi kérdésben egybeesik, vagy kö­zel áll egymáshoz. Enyhülést, erősödő nemzetközi biztonsá­got, békés együttműködést aka­runk mindkét részről, nem pe­dig gyanakvást, a feszültség növekedését, háborús konfliktu­sokat. Természetesen vannak kérdések, amelyekben nézeteink eltérőek. Azt szeretnénk, ha azoknak a kérdéseknek a száma növekednék, amelyekben egyet­értünk. A jelenlegi, sok bonyolult problémával terhelt.korban min­den erőnkkel olyan helyzet ki­alakításán kívánunk munkál­kodni, amelyben zavartalanul és hatékonyan kiteljesedik a külön­böző társadalmi rendszerű or­szágok békés együttműködése. A program világos, Helsinki­ben mindketten aláírtuk azt. A Magyar Népköztársaság min­dent megtesz azért, hogy a zá­róokmányban foglalt élvek és ajánlások minél teljesebben megvalósuljanak a gyakorlat­ban. Elengedhetetlennek tartjuk, hogy a politikai enyhülést ka­tonai enyhülés, konkrét lesze­relési intézkedések kövessék. Mélységesen érdekeltek vagyunk a katonai szembenállás csök­kentésére irányuló tárgyalások sikerében. Nyugtalanítanak bennünket a békét veszélyeztető feszültség- gócok. Ezek megszüntetésének módjára vonatkozó álláspon­tunk világos. Minden olyan tö­rekvést támogatunk, amely a konfliktusok békés, igazságos és tartós rendezésére, a társa­dalmi haladás akadályainak megszüntetésére irányul a Közel- Keleten, az afrikai kontinensen és a világ bármely más ré­szén. Tisztelt Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Feleségem és munkatársaim nevében is még egyszer köszö­nöm a lehetőséget a találkozás­ra és a hasznos eszmecserékre. Várakozással tekintek további megbeszéléseink elé. Őszintén kívánom, hogy találkozásunk népeink javát, kapcsolataink fejlesztését szolgálja. Kádár János, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának első titká­ra, az Elnöki Tanács tagja — aki Valéry Giscard d'Estaing köztársasági elnök meghívásá­ra tartózkodik Párizsban - csü­törtök délelőtt megkoszorúzta az ismeretlen katona sírját. A Champs Elysées-t és a Char'es de Gaulle-Etoile teret fél órára lezárták a ceremónia alkalmá­ból, s az államfői szintű proto­kollnak megfelelően kétoldalt ötven diszegyenruhás motoros kettős oszlopa fogta közre az- MSZMP KB első titkárának és kíséretének gépkocsioszlopát. A kegyeletes aktusra a ven­déglátók részéről Maurice Plan­tier, a hadviseltek ügyeinek ál­lamtitkára kísérte el Kádár Já­nost. A Diadalívnél O’Mahonny tábornok, Párizs helyettes ka­tonai kormányzója és az örök­mécses bizottságának tagjai fogadták. Kádár János ezután a ven­déglátók kalauzolásával meg­tekintette a francia impresszio­nista festők remekeinek állan­dó kiállítását a történelmi em­lékű Jeu de Paume-ban (Lab- daházban). Budapest üdvözlete a francia fővárosnak tér úr, és Párizs város Taná­csának jelen levő képviselőit. örömmel jöttem ebbe a nagymúltú, hagyományokban gazdag, nevezetes és szép vá­rosba. Élek az alkalommal, s átadom önöknek, fővárosuk la­kóinak és vezetőinek a magyar főváros, Budapest lakosságá­nak és vezetőinek üdvözletét. Párizs nagy szerepet játszott a magyar szellemi és kulturális életben. Sok alkotás, művészi irányzat, amely innen indult vi­lághódító útjára, a mi hazánk­ban is visszhangra és követő­re talált; és sok magyar alko­tónak adott otthont a francia •főváros. Közös múltat idéz a munká­sok és az ellenállók Párizsa is. A századfordulón, az I. világ­háborút követően itt keresett menedéket és munkát sok ha­zánkfia, a II. világháborúban itt harcoltak vállt vállnak vetv^ a magyar és a francia antifa­siszta ellenállók. Közös múlt, hogy mindkét fő­város közvetlenül is sokat szen­vedett a második világháború­ban. Amikor a második világhábo­rú után a magyar-francia kap­csolatok fejlődésnek indultait, a két főváros, Párizs és Buda­pest is felvette egymással a kontaktust, közvetlen érintkezés kezdődött képviselőik között. E találkozások hasznos tapasz­talatokkal jártak, s az együtt­működés továbbfejlesztése mindkét fővárosnak érdeke. Az országépítő tevékenység­hez békére van szükség. A magyar kormány kitartóan az új háború veszélyének elhárí­tásán, az enyhülés megszilár­dításán fáradozik. Jelenlegi utam is ezt a célt szolgálja. Polgármester úrnak és vala­mennyi munkatársának sok si­kert és jó egészséget kívánok felelősségteljes tevékenységük­höz. Kívánom, hogy Párizs vá­rosa, az emberi kultúra, a szel­lemi kincsek egyik évszázados központja ne ismerje többé a pusztítást, a viszontagságokat, békében fejlődjék, és virágoz­zék tovább, lakói jólétben élje­nek. * (Folytatás az í. oldalról) amely a szocialista társada­lom felépítésén munkálkodik, helyesli találkozásunkat, s azt a törekvésünket, hogy Ma­gyarország és Franciaország között az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök alapján szé­les körű együttműködés bon­takozzék ki. Országaink, népeink kap­csolatai hosszú múltra tekinte­nek vissza. A haladó eszmék, a nemzeti függetlenség ma­gyar hívei nemegyszer tekin­tettek történelmünk során re­ménykedve Franciaországra. A felvilágosodás gondolkodóinak, a nagy francia forradalomnak az eszméi a maguk korában visszhangot váltottak ki, és követésre ösztönző példát szol­gáltattak a mi hazánkban, Magyarországon is. A francia föld századokon át sokszor adott otthont azok­nak a magyaroknak, akiket hazájukból a társadalmi hala­dást szolgáló gondolataikért, tetteikért elűztek. így a két vi­lágháború között hazáját el­hagyni kényszerülő sok ma­gyar talált munkát, megélhe­tést Franciaországban. Közös, haladó hagyományaink között tartjuk számon és becsüljük, hogy a második világháború éveiben a francia hazafiakkal vállvetve sok magyar küzdött francia földön a hitleri meg­szállók ellen a francia és egyszersmind a magyar nép jövőjéért. Az igazsághoz tartozik, hogy a magyar—francia hivatalos állami kapcsolatok a múltban ellentmondásosan alakultak. Ez nem népeink akarata szerint volt így. Történelme során a magyar nép sok vért áldozott a szabadságért, s a túlerővel szemben rendszerint kárvallott­ja lett a nagy összeütközések­nek. Ennek következtében az ország akkori reakciós urai az első világháborúban a német imperializmus szekeréhez, az 1919-es magyar Tanácsköztár­saság leverése után pedig a népek új veszedelméhez, a hitleri fasizmushoz kapcsolták hazánk sorsát. Magyarország akkori urai az. úgynevezett harmadik birodalom oldalán sodorták bele népünket a második világháborúba. 1945-ben az antifasiszta koalí­ció — amelynek Franciaország is tagja volt — győzelme és Ma­gyarország felszabadítása nyo­mán új korszak kezdődött ha­zánk történelmében. A magyar nép - annyi megpróbáltatás után — végérvényesen saját ke. zébe vette sorsának irányítását, s régi helyén új ország szüle­tett. Mód nyílt arra is, hogy a háború szakadéka után a ma­gyar-francia kapcsolatok ren­deződjenek, és azok kölcsönö­sen előnyös fejlesztésének útjá­ra lépjünk. Mai nemzedékünk­nek megvan a lehetősége rá, s mi mindent meg is teszünk annak érdekében, hogy a ma­gyar—francia kapcsolatok a jö­vőben harmonikusak és barátiak legyenek. Mai törekvéseinket ez a ta­lálkozás méltóan kifejezi, öröm­mel szólhatok arról, hogy kap­csolataink az utóbbi időben gyümölcsözően fejlődnek. Mi. niszterelnökeink, Jcormánytag- jaink találkozói már eddig is alkalmat adtak a fontos kérdé­sek megbeszélésére, előre len­dítették kétoldalú együttműkö­désünket. Megfelelően demonst­rálják a különböző társadalmi rendszerű és más szövetségi rendszerekhez tartozó orszá­gok békés egymás mellett élé­sét, eredményes együttműködé­sét. A kölcsönös érdekeken ala­puló gazdasági együttműködé­sünk fejlődése örvendetes, de kereskedelmi, ipari, pénzügyi, műszáki-tudományos kapcsoló, tóinkban még nagyon sok a kihasználatlan lehetőség. Ké­szek vagyunk arra, hogy Fran­ciaországnak az eddiginél na­gyobb helyet biztosítsunk a Ma­gyar Népköztársaság külgazda­sági kapcsolataiban. Ehhez az szükséges, hogy meggyorsuljon az akadályok felszámolása; amint az erre irányuló óhajt ko­rábban már kifejeztük. Csak Kádár János a déli órákban felkereste a párizsi városházát, ahol Jacques Chirac polgár- mester és felesége köszöntötte. A magyar és francia zászlókkal díszített épület gobelin-szalon­jában a polgármester bemutat­ta Kádár Jánosnak a városi tanács tagjait és Párizs más vezető közéleti személyiségeit, majd a Központi Bizottság el­ső titkára bejegyezte nevét a francia főváros aranykönyvébe, A városháza impozáns dísz­termében — a párizsi diplomá­ciai kar számos tagjának és sok ismert francia közéleti sze­mélyiségnek a jelenlétében — a Himnusz és a Marseillaise hangjai után Jacques Chirac mondott üdvözlő beszédet. — Franciaország fővárosa örömmel üdvözli az ön szemé­lyében Magyarországot, konti­nensünk egyik legrégebbi nem­zetét. Párizs annak is örül, hogy az ön személyében azt a férfit fogadhatja, aki több mint két évtizede irányítja e Fran­ciaországgal baráti nép sorsát, és aki olyan hatékonyan járult hozzá országa gazdasági, tár­sadalmi és emberi fejlődésé­hez. ön honfitársai körében olyan tekintélynek örvend, amelyet csak a bölcs, kiegyen­súlyozott és a méltóságra és haladásra vágyó emberek tö­rekvéseinek tiszteletben tartá­sával 'lehet kivívni. A polgármester a továbbiak­ban rámutatott, hogy Francia- országnak és Magyarország­nak sok a rokon vonása, majd hangsúlyozta: Európa nemzetei ugyanahhoz a civilizációhoz tartoznak és ugyanazokból a szellemi, erkölcsi forrásokból merítenek. Ebből a távlatból nézve, nincsenek kicsiny vagy nagy nemzetek, hanem csak nemzetek vannak, amelyek vi­gyázva őrzik méltóságukat és becsületüket. Magyarország és Franciaország minderről mélyen meg van győződve, ez irányítja tevékenységüket a világban és ez sugallja az egyenlőségen és a kölcsönös érdekeken alapuló együttműködésüket. Jacques Chirac szavaira vá­laszolva Kádár János a követ­kezőket mondotta: Tisztelt Polgármester Úr! Hölgyeim és Uraim! Köszönöm, és szívből viszon- zom üdvözlő szavait. Tisztelet­tel köszöntőm önt, polgármes­Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára csü­törtökön délután a párizsi ma­gyar nagykövetségen találko­zott Georges Marchais-val, a Francia Kommunista Párt főtit­kárával. Az elvtársi, baráti légkörű találkozón Georges Marchais hangsúlyozta, hogy Kádár Já­nos franciaországi látogatása jelentős állomás a magyar- francia kapcsolatok fejlődésé­ben és a helsinki záróokmány szellemében hozzájárul az európai béke és biztonság erő­sítéséhez. Mindketten aláhúzták, hogy a Magyar Szocialista Munkás­párt és a Francia Kommunista Párt továbbra is előmozdítja a Magyar Népköztársaság és a Francia Köztársaság együttmű­ködésének elmélyítését és ki- szélesítését. Kifejezésre juttat­ták, hogy mindkét párt tovább­ra is következetesen harcol az enyhülésért, a népek béké­jéért, barátságáért. Kádár János és Georges Marchais megállapította, hogy a Magyar Szocialista Munkás­párt és a Francia Kommunista Párt kapcsolatai a kölcsönös szolidaritás és együttműködés jegyében eredményesen fej­lődnek. A városházáról az MSZMP KB első titkára és kísérete a közeli Notre-Dame-hoz, a hí­res gótikus székesegyházhoz hajtatott, majd a Chaillot-pa- lota teraszáról — ahonnan a legszebb kilátás nyílik az Eiffel- toronyra — a városképben gyö­nyörködött. Innen Kádár János útja a Magyar Népköztársaság nagykövetségére vezetett, és itt találkozott a párizsi magyar kolónia képviselőivel. Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, csütörtök délután o párizsi magyar nagykövetsé­gen találkozott Francois. Mit- terrand-nal, a Francia Szocia­lista Párt első titkárával. A szívélyes hangulatú eszmecse­rén aláhúzták, hogy a két párt közös törekvése a Ma­gyar Népköztársaság és a Francia Köztársaság kölcsönö­sen előnyös kapcsolatainak fejlesztése, a barátság és az együttműködés további kibon­takoztatása. Hangsúlyozták, hogy a két párt a többi ha­ladó erővel együtt küzd az enyhülési folyamat erősítésé­ért, a népek biztonságáért, a békéért és a társadalmi hala­dásért. ♦ Raymond Barre miniszterel­nök és felesége csütörtökön este vacsorát adott Kádár Já­nos és felesége tiszteletére a külügyminisztérium Szajna-par- ti palotájában. A vacsorán — amelyen részt vettek a Köz­ponti Bizottság első titkára kíséretének tagjai is — a francia miniszterelnök és Ká­dár János pohárköszöntőt mon­dott. Találkozó G. Marchais-val és Francois Mitterrand-nal

Next

/
Oldalképek
Tartalom