Dunántúli Napló, 1978. november (35. évfolyam, 302-330. szám)

1978-11-15 / 315. szám

Termelés és alkotás Az egyenlőség, a fejlődés, a béke jegyében Társadalmi méretű viták pásztázzák a termelés szelle­mi hátterét; tudós tanulmá­nyok és indulatos vitairatok kutatják, hol tartunk a talál­mányok hasznositásában, al­kalmazunk-e elegendő külföl­di termelési eljárást, ösztö- nözzük-e az újitómozgalmat. Merő tévedés, lenne a közér­deklődésnek ezt a hullámát egyszerűen divatáramlatnak minősíteni. Mindezeket előrebocsátva, talán nem tűnik a téma avul­ton konzervatív megközelítésé­nek, ha ezúttal a termelés szellemi hátteréről kissé ha­gyományosabb nézőpontból szólunk. Arra az alkotó, gon­dolkodó viszonyra utalunk, amely a jó munkást a munka- folyamattal mindig összefűzte, s mely viszony jobbára nem fejeződött ki találmányban, még mai értelemben vett újí­tásban sem. Egyszerűen: az értelmes, célszerű munka, a sok-sok mindennapos ötlet, módosítás avatja a termelést a termelő számára alkotó fo­lyamattá, s ez összegeződik — társadalmi méretekben — olyan értékteremtő forrássá, melynek belső energiáit alig­ha tükrözhetik a szabadalmi, újítási statisztikák. Ámbár, ha már erre utal­tunk, kétségtelen, hogy ez utóbbiak is az alkotó, változ­tatásra törekvő szellemi klí­mában sarjadnak, gyarapod­nak, hiszen a munkafolya­mat kisebb-nagyobb ésszerű­sítéseit nem választja el éles határvonal a beadott, regiszt­rált újítástól. Olyannyira nem, hogy az ésszerűsítő munkás természetesen mindig mérle­geli: benyújtsa-e javaslatát, vagy ötletét egyszerűen telje­sítménye növelésére, munkája könnyítésére hasznositsa-e? Ha pedig az a bizonyos kiima nem kedvező, akkor jobbára az utóbbit választja, s ily mó­don az ötlet bezárul a saját tevékenység körébe. Ismeretes, hogy itthon is, nemzetközileg is sokáig meg­oszlottak a vélemények: vajon a tudományos-technikai forra­dalom térhódítása nem szün­teti-e meg a termelés alkotó­jellegét? Valóban: felületes megközelítéssel nyilvánvalónak látszik, hogy az automatizálás, a korszerű, gépesített techno­lógiák nem hagytak teret az emberi leleményességnek, hi­szen a munka — végered­ményben — gombok nyomá­sára, műszerek ellenőrzésére korlátozódik. Fölösleges lenne most arra utalnunk, hogy et­től a teljességgel gépesített világtól egész sor iparágunk még bizony messze van, de ma már általánosan elfoga­dott az az álláspont is, hogy a gép nem mérsékli, ellenke­zőleg: növeli a szaktudás, te­hát a gondolkodás, végső so­ron az alkotás igényét a ter­melésben. Általánosan ismert ma már az is, hogy a szak­tudás gyarapítására fordított társadalmi kiadások a legha­tékonyabb, egyszersmind nél­külözhetetlen befektetések. A szellemi, alkotói folyamat része az a sok-sok mindenna­pos ötlet, újító gondolat is, amely a munkafolyamatokat, a termelés részműveleteit gé­pies tevékenységből alkotássá emeli és jó alapot ad a gaz­dasági, műszaki haladáshoz. Tábori András Nemzetközi szeminárium kezdődött Budapesten az európai dolgozó nők helyzetéről. Képünkön: Erdei Lászlóné, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke szólal fel. Nemzetközi szeminárium a nők helyzetéről Az egyenlőség, a fejlődés, a béke — a nők nemzetközi évtizede jelszavának jegyében kezdődött meg kedden az eu­rópai dolgozó nők helyzetével foglalkozó nemzetközi szemi­nárium a Gellért Szállóban. A tanácskozáson — amelyet a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség és a Szakszerve­zeti Világszövetség szervezett — csaknem valamennyi euró­pai ország demokratikus nő­szervezeteinek, valamint több szakszervezetnek és nemzetkö­zi szervezetnek a képviselői vesznek részt. Erdei Lászlóné, a Magyar Nők Országos Tanácsának el­nöke köszöntötte a szeminári­um résztvevőit. örömünkre szolgál — mondotta — hogy együttesen véleményt cserél­hetünk az európai dolgozó nők helyzetéről, arról az egy­re növekvő szerepről, amelyet a nők a gazdasági, a politi­kai, a közéletben betöltenek. A tapasztalatok kölcsönös megismerése hozzájárul a kö­zös cél megvalósításához: a női egyenjogúság kiteljesedé­séhez, a dolgozó nők helyze­tének javításához. A magyar kormány nevében Trethon Ferenc munkaügyi mi­niszter üdvözölte a résztvevő­ket. Hansgsúlyozta: a Magyar Népköztársaság alkotmánya mindenki számára — így a nők részére is — biztosítja a munkához való jogot. A nők munkája nélkül ma már el­képzelhetetlen lenne a ter­melés, a népgazdaság további fejlődése. A továbbiakban hangoztatta: kormányunk a nőket érintő egyetlen jelentős kérdésben sem hoz döntést anélkül, hogy meg ne ismer­né a Magyar Nők Országos Tanácsa, valamint a szakszer­vezetek véleményét, álláspont­ját, meg ne kapná egyetérté­süket. Mindkét szerv a kor­mányintézkedések végrehajtá­sának legfőbb társadalmi el­lenőre « és segítséget nyújt a feladatok végrehajtásához. Mirjam Vire-Tuominen, az NDN főtitkára vitaindító be­számolójában a nők helyzeté­ben bekövetkezett változásokat vázolta, s hangsúlyozta: a nők problémái, vagyis az em­beriség felének problémái az egész társadalmat érintik, s csakis a nők részvéteiével oldhatók meg. Felhívta a fi­gyelmet annak a fontosságá­ra, hogy a nők országos szer­vezetei egyesítsék erőiket a szakszervezetekkel, amelyek ta­pasztaltak a demokráciáért és haladásért vívott harcban^ A Szakszervezeti Világszö­vetség Titkárságának referál tumát Daniela Kubatova ter­jesztette elő. Többek között el­mondta, hogy a szakszerveze­tek különleges figyelemmel kí­sérték, és sürgetik a nőket érintő problémák megoldását, küzdenek a megkülönböztetés minden formájának megszün­tetéséért. Hangsúlyozta: egyet­len szakszervezet sem töltheti be megfelelően szerepét, ha figyelmen kívül hagyja a nők szerepének a növekvő fontos­ságát. Az ENSZ képviseletében Eyvind Hytten köszöntötte a szemináriumot és méltatta a nők növekvő gazdasági, tár­sadalmi szerepének fontossá­gát. Simonies György a nem­zetközi munkaügyi hivatal képviseletében felszólalva ki­fejezte azt a reményét, hogy 1980-ban a nemzetközi mun­kaügyi konferencia napirend­re tűzi a férfiak és a nők egyenlő elbírálásának témakö­rét. Komszomol­küldöttség Budapesten A KISZ Központi Bizott­ságának meghívására ked­den Budapestre érkezett az össz-szövetségi lenini Komszomol delegációja, élén Borisz Nyikolajevics Pasztuhovval, az SZKP Központi Bizottsága tagjá­val, a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsa Elnökségé­nek tagjával, a Komszomol Központi Bizottságának el­ső titkárával. A küldöttséget a Ferihe­gyi repülőtéren Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KISZ Központi Bizottságá­nak első titkára és az ifjú­sági szövetség más vezetői fogadták. Kedden megkezdődtek a tárgyalások a Borisz Nyikolajevics Pasztuhov vezette szovjet és a Maró­thy László vezette magyar küldöttség között és a szovjet ifjúság, a KISZ és a lenini Komszomol tevé­kenységéről, együttműkö­déséről, a nemzetközi if­júsági mozgalom időszerű kérdéseiről. Csehszlnvák bányászati kiállítás Pécsett Régi szerszámok makettjei A Mecseki Ércbányászati Vállalat tanácstermében érde­kes látvány fogadja a belépőt. Régi bányászszerszámok, bá­nyagépek, lóvontatta csörlő^, vízkerekes szivattyúk, az első bányagőzgépek, régi bányamű­velési módok, mindez kicsi­nyítve, az eredetinek pontos másolataként látható, s mű­ködtethető. A csehszlovák bá­nyászati emlékeket őrző. mú­zeum darabjai ezek, melyekből itt Pécsett kiállítást rendeztek. Csehszlovákia bányászata évezredes múltra tekinthet visz- sza, nyomai már a legrégibb kőkorszakban felfedezhetők. Az új kőkorszak bányászati — i. e. 4500—2500-ban - már tíz méte­res aknákat is mélyítettek. A bronzkorban ón-, réz- és vas­bányászat folyt, s 1400 évvel ezelőttről aranybányászatra utaló jeleket is találtak. A népvándorlások viharos évei után csak a 9. századtól lejhe- tők meg a bányászat újabb nyomai. A középkortól a bányá­szat jelentős fejlődésnek indult. Az ez időből származó emlé­kekből megismerhetők a bá­nyaművelés módjainak változá­sai, fejlődése. A kezdetben ló­val hajtott csődöket, szivattyú­A pécsi Új Élet Termelőszövetkezet reménypusztai központjának szomszédságában összesen 5000 négyzetméter alapterületű tenyészbaromfi-teiep épül. Az első két, 1000—1000 négyzetméter alapterületű, korszerű ól december 1-re készül el és ekkor kezdik meg 24 000 baromfi betelepí­tését is. Erb János felvétele kát felváltották a vízi energiá­val működtetett erőgépek, majd ezeket később a gőzgé­pek szorították ki. Világviszony­latban Csehszlovákiában érték el először az 1000 méteres bá­nyaművelési mélységet. Tulaj­donképpen Csehszlovákia te­kinthető az uránércbányászat bölcsőjének, hiszen 1898-ben Josep Step nevű bányamérnök innen küldte tonnaszámra az ezüstbányák meddőhányóinak anyagát Párizsba, Marie Curie asszonynak, aki ebből vonta ki az uránt és "fedezte fel a rá­diumot. A második világhábo­rú után a szocialista bányá­szat lehetővé tette újabb szén-, uránérc és egyéb érctelepek feltárását, s a legfőbb munka­folyamatok gépesítését. A mo­dern technika eszközeinek kö­szönhető, hogy Csehszlovákia egyik nagy érctelepén, Prib- ramban már 2000 méter mély­ségben is folyik bányaművelés. A magyar és csehszlovák bá­nyászat között a régi történelmi időktől kezdve igen szoros a kapcsolat. A Mecseki Ércbánya bányászai 1962 óta rendszere­sen felkeresik a csehszlovák uránérc területek üzemeit, és ugyanakkor itt fogadnak cseh­szlovák bányászokat és tapasz­talataikat kicserélik. E régi kapcsolat ápolásaként hívta meg a Mecseki Ércbányászati Vállalat és a Pécsi Bányászati Gyűjtemény a Prágai Nemzeti Műszaki Múzeumot, mely a csehszlovák bányászat fejlődé­sének történelméből mutat be villanásnyit a Mecseki Ércbá­nyászati Vállalat tanácstermé­ben megrendezett kiállításon. A kiállítást tegnap délután Molnár László, a Központi Bá­nyászati Múzeum igazgatója nyitotta meg. Megnyitó beszé­dében színesen vázolta a szom­széd ország bányászatának fej­lődését, és a két ország bá­nyászainak régi kapcsolatát, ízt követően dr. Jiri Majer, a Csehszlovák Nemzeti Múzeum igazgatóhelyettese köszöntötte a megnyitón megjelenteket és átadta a kiállítást a közönség­nek. S. Zs. Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli lignin XXXV. évfolyam, 315. szám 1978. november 15., szerda Ára: 80 fillér Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja

Next

/
Oldalképek
Tartalom